|
4.rész: Egy új kapcsolat
Saki 2012.03.30. 16:25
Minami és Takeru kapcsolata remekül működött, míg nem egy pletyka végett ez kezd homályba veszni. Ki tudja mi lesz a fiatalok sorsa. Most nagy érzelmi hullámokon esnek át. Minamival rossz dolog történik, de van segítsége, így megússza. Érzelmes rész, tele szerelemmel és hirtelen fordulatokkal. A féltékenység is helyet foglal, mely ki nem hagyhatja mindezt. A szerelem ismét főbb szerephez jut, és lesz itt más is....
Az előző részben Minami és Takeru együtt töltötték el hétvégéjüket a Keisuke otthonban. Igaz, hogy kis perverz barátocskánk nem tartozik a családba, akkor is mindig szívesen fogadják ott és ő is szeret oda menni néha napján. Kissé kényelmetlen volt nekik az egész, de végül kibírták. Az elején csak morogni tudtak egymásra, de a végén mégis csak fegyver szünetet kötöttek. Szép hét napot töltöttek el együtt, s viszonylag ismét boldogok voltak. Nem volt közöttük semmi harag, bár ez csak lehetséges ideiglenes. A hazajutás zökkenő mentesen ment Takeru számára, ám Minaminak nem éppen. Ahogy lakásához ért, riporterek hada támadta le. Szerencséjére a lakása biztonságos volt, így ott megbújhatott előlük. Takeru magyarázattal tartozott Alenanak, aki hitt neki. Bár a fotó, melyet előtte nap készítettek róla és egy másik lányról, adott némi gyanút neki. Ez az egész nagy hírverést keltett a médiában. Minamit nem éppen szépen állították be. Ám őt most egy váratlan ismerős lepte meg....
- Hah? Te vagy az?
- Szia, Mina...
- Kazuma! - omlik sírva a karjaiba - Úgy örülök, hogy itt vagy!
- Minami, minden rendben? Mi történt, jól vagy?
- Kazuma... - csak sírni tudott, de válaszolni nem
- Gyere, menjünk beljebb és nyugodj meg.
Bent a lakásban beszélgetni kezdtek. Minami is értesülést kapott a hírekből, melyben most ő és Takeru voltak a fő szenzáció. El se tudta hinni, hogy bele került az újságokba is és a tvben is csak róla van szó. Ráadásul úgy állították be,mint egy olcsó kis utcalányt, aki egy híresség szeretője lett. Nagyon felzaklatta ez a hír, alig bírta elhinni. Még jobban sírva fakadt emiatt. Kazuma alig bírta megnyugtatni szegényt. Később már inkább másról beszélgettek. Nem akartak erről többet hallani. Minami megmagyarázta neki hogyan is volt és csak felturbózták a riporterek...
- Olyan jó, hogy itt vagy. Ha mellettem vagy...
- Ennek örülök. Én is hasonlóképpen érzek, Minami.
- Mond csak... Hogy vagy?
- Jól, minden rendben van. Szerencsére egy gond sem kínoz. És te? Ezen kívül. Gondolom nyomaszt valami, vagy rosszul gondolom?
- Hát... végül is igazad van. Nyomaszt néhány dolog, de túlélem. Mindig talpra esek, bármi történjen. De amúgy jól vagyok. Jól leszek.
- Értem. Ha bármi komolyabb bajod lenne vagy csak szükséged lenne bármire... Tudod, hogy rám mindig, minden körülmények között számíthatsz. - közben megfogja kezét
- Köszönöm szépen, Kazuma.
- Igazán nincs mit. Volna kedved eljönni velem valahova?
- Ööh... Igazság szerint dolgom van. Ki kell takarítanom, megmosdatni Maszatot, mosni és még főzni is kéne. Utána pedig mehetek munkába. Jó lenne veled lenni, de...
- Semmi baj, nem tudtam. Ha valóban ilyen sok a munkád, akkor... Maradhatok segíteni? Szívesen segítek.
- Hát, jó. Rendben van, ha nincs más dolgod.
Kazuma tehát mellette maradt és segített neki a házimunkában. Kedves dolog volt ez tőle, mely jól esett Minaminak. Az újság írók eltűntek a lakása elől, mire a takarítással és a rendrakással végeztek. Kaptak egy másik és jobb fülest, így igyekeztek oda érni. Tiszta lett a terep. Barátaink még nem mentek ki a lakásból, inkább ettek gyorsan valamit. Minami egész ügyes szakács lett, így össze dobott egy hatalmas adag húsgolyós spagettit. Kazuma elismerte, hogy iszonyatosan finom lett és ilyen jót még sohasem evett eddig. Minami el is pirult. Kicsit még beszélgettek evés közben. Mosogatásnál meg bohóckodtak és sokat nevetgéltek. Minami össze vizezte Kazuma nadrágját, aki erre egy nagy kupac habot nyomott az arcába. Úgy nézett ki benne, mint a mikulás. Hangosan nevettek és nagyon aranyosak voltak. Olyan volt a konyha a sok habtól, mintha hó esett volna odabent. Azt is feltakarították gyorsan. Kicsivel később megszárítkoztak. Minami a szobájában szárította a haját. Felvett egy másik fehérneműt, majd megfésülködött. Még félmeztelen volt. Egyszer csak Kazuma lépett be hozzá, mikor épp a felsőjét vette volna fel. Teljesen elpirultak mind a ketten. A fiú nem bírt ellen állni neki, így lassan közelebb ment hozzá s megcsókolta. Óvatosan az ágyra döntötte. Minami is a hév részévé lett, így hirtelen nem is tiltakozott. Ám még nem állt készen erre a dologra...
- Várj! Még nem állok készen erre. Tudod én még...
- Még én sem voltam senkivel sem.
- Hah? Én...
- Gyönyörű vagy Minami. Kívánatos az alakod, a tested. Teljesen megbabonázott szépséged. Mindig is ilyen lányra vágytam, mint amilyen te vagy. Szeretlek téged!
- Hah? Ka...
Kazuma ismét megcsókolta, majd melltartója pántját lejjebb csúsztatta. Egy lágy puszit nyomott vállára és nyakánál folytatta, melyre Minami halkan felnyögött. Hevesebben vert a szíve és a teste is felforrósodott. Izzott körülöttük a levegő. Kazuma szépen, lassan lágy csókokkal halmozta el. Minami a takaróba markolt, lábait össze szorította. A csókok melleit kényeztették, s már indultak volna lefele ám...
- Ne! Kérlek...
- Hm?
- Még nem állok készen erre.
- Értem. Igazad van. Én nem erőltetek semmit sem. Ha neked ez túl gyors...
Lassan leszállt róla, s az ágya szélére ült. Minami hevesebben vette a levegőt, majd takaróját maga elő vette. Szomorúan nézett Kazumara. Felült, majd egymásra néztek....
- Sajnálom, Minami. Az én hibám. Elragadott a hév.
- Semmi baj, Kazuma. Nem a te hibád. Csak én nem állok készen erre a komoly dologra. Még nem érzem, hogy eljött az idő. Nekem még idő kell, s erő a megtételéhez.
- Ne haragudj rám. Észre kellett volna vennem, hogy te még túlságosan félsz ettől és idő kell hozzá.
- Semmi baj. Te egy nagyon édes, jóképű srác vagy. Nem a te hibád, csak az enyém.
- Jobb, ha most kimegyek. Öltözz fel nyugodtan, kint megvárlak.
- Rendben van. Pár perc és készen leszek.
Miután Minami elkészült, Kazuma elkísérte a munka helyére. Az utcában sétálva beszélgetésbe mélyedtek. Mellettük egy fekete limuzin haladt el. Ők nem vették észre, másra figyeltek. Közel álltak egymáshoz és kedvesen mosolyogtak, mint akik nagyon boldogok ma. A járműben ülő Takeru észre is vette ezt. Pár másodpercre rajtuk akadt meg tekintete. Féltékenység volt olvasható arcáról, majd hirtelen komollyá vált. Elfordult, majd felhúzta az ablakot. Nem tetszett neki, amit látott....
- Mi a baj, Takeru? Mit láttál, ami ennyire...
- Semmi közöd hozzá, Satomo!
- Oh!
- Nem az a lány volt az, akivel állítólag...
- Pofa be! Az csak egy pletyka, semmi több!
- Nyugodj le! De tudnod kell, hogy az a lány csak bajt hoz rád. Jobb ha óvatos leszel vele.
- Nem lesz baj. - mondja - Minami nem az én világomba való. Különben is... - gondol hirtelen rá - Mint azt láttam, jól el van nélkülem valaki mással. - emlékszik vissza
Később még tovább folytatódtak a dolgok és a hírek erősödtek. Takeru nem beszélt, mindent tagadott a románcról. Ellenben érzései nem múltak el Minami iránt. Belül kínozta a féltékenység, melyet még Alena sem tudta kiűzni belőle. Próbált nem foglalkozni vele, folyton egyedül akart lenni. Minami ezalatt élte életét. Már a munka helyén is zaklatták az újságírók, de a főnöke megvédte és nem engedte be őket a cukrászdába. Kicsit nehezebben ment a munka, de elviselhető volt....
- Vajon meddig folytatódik ez az egész? Ez megnehezít mindet. Nem kellett volna vele lennem. - gondolja
- Minden rendben, Minami? Olyan sápadtnak tűnsz és szomorúnak. Hogy bírod ezt az egész hajcihőt?
- Hah? Kibírom. Közte és köztem semmi sincs, csak a riporterek agyszüleménye az egész. Ők gondolják máskép.
- Nyugodj meg. Majd csak leszálnak rólad. Nem minden pletyka tart örökké. Ha nagyobb lenne a baj, rám számíthatsz.
- Köszönöm, Ayeko.
- Ugyan. - kedvesen mosolyog rá
A nap lassan véget ért. Az újságírók nem jutottak friss hírekhez a párocskától. Este volt már. Minami zárta be az üzletet. Észre vette, hogy az egyik vendég ott felejtette a pénztárcáját. Gondolta elviszi neki, még ha nem éppen a legjobb környéken lakik az illető. Eléggé sötét volt már és a lámpák sem világítottak valami jól. Félelmetes volt az egész környék. Bátor volt, nem hátrált meg még ettől sem. Egyszer csak megcsörrent a telefonja. Úgy megijedt ettől, hirtelen érte. Kazuma volt az....
- Szia, Kazuma.
- Jó estét. Gondoltam felhívlak, hogy volna-e kedved holnap velem reggelizni. Mit szólsz?
- Hah? Reggeli veled? Jól hangzik. Benne vagyok.
- Mondjuk a reggel 8 óra jó lenne neked?
- Igen, persze. Ha sikerül felkelnem. Ma nehéz napom volt.
- Értem. Ha netán elaludnál, én szívesen elmegyek hozzád és majd ott találkozunk.
- Hi, hi, hi... Ez kedves tőled. Hálás vagyok, hogy...
- Hogy?
- Hah? Ki van ott?
- Minami Minden rendben?
- He, he, heee... Egy csinos lány, éjszaka egyedül van? Remek préda vagy angyalkám!
- Haah?! M-maga az?
- Minami jól vagy? Mi történik ott?
- Menjen innen és hagyjon békén!
- Kedvesem, eszem ágában sincs elmenni! Megfizetsz azért, amit az a fajankó barátod tett velem! - vesz elő egy kést - Kibelezlek helyette! Véged!
- Hah?! Áh!
Futásnak eredt, de nem bírta lerázni magáról a faszit. Kazuma közben végig hallgatta a telefonban, ami történik. Hallotta, ahogy Minami nagyon liheg és rohan valaki elől. Hiába kérdezgette, nem válaszolt neki. Hirtelen elesett és a telefon kizuhant a kezéből. Pár méterrel odább esett le tőle...
- Haah? Fenébe, én béna!
- Most véged van, te kis ribanc!
- Minami, mi folyik ott? Válaszolj!
- Segítség, valaki segítsen!
- Nincs itt senki, aki védelmet nyújtana neked!
Minami próbált felállni, de a férfi megragadta a karjánál fogva és felkapta. A nyakához emelt egy kést és el akarta azzal vágni a torkát. Kazuma ezalatt elindult, hogy a segítségére siessen. Elsőnek a munkahelyére ment, ahol még időben megtudta egyik munkatársától, hogy merre is ment. Rohant oda, amilyen gyorsan csak tudott. Minamiról addigra letépték a felsőjét és a nyakán volt egy hatalmas karcolás. Erősen a falnak vágták, ami meg is látszott rajta....
- A fenébe, leblokkoltam. Nincs már erőm ellen állni ennek az alaknak. Most mi lesz? Itt a vége? - kérdi magától
- Dögölj meg, te szuka! - veri szájba Minamit - Most kitépem a szívedet a helyéről és végig fogom nézni, ahogy megdöglesz! Hah?
- Eressze el őt!
- He?
Kazuma éppen időben ért oda, mielőtt végezhetett volna vele a késsel. Hirtelen fejbe rúgta a támadót, majd elgáncsolta. Mikor felkelt és még fenyegetőzni mert, gyorsan behúzott neki egy hatalmasat. Ezzel kiütötte,s fel nem kelt már....
- Minami, jól vagy? - térdel le mellé
- Kazuma... - bújik hozzá
- Már minden rendben van, nem fog többet bántani.
- Én... - sírva fakad
- Nyugodj, meg. Ezt vedd fel.
- Kazuma... - ájul el
- Minami! Minami! - élesztgeti - Jó estét, Kazuma Shojo vagyok! Gyorsan egy mentőt a Hiwako utcába! A barátom megsérült, megtámadták! Kérem siessenek, már eszméletté vesztette! - mondja a telefonba - Minami, tarts ki! Minden rendben lesz. A mentő már úton van.
A mentősök 5-6 perc alatt a helyszínre siettek. Azonnal kórházba szállították Minamit, támadóját pedig letartóztatták testisértés vádjával. Kazuma végig mellette maradt, egy percre sem hagyta egyedül. Szerencsére nem volt komoly baja. Csak zúzódásokat és felszíni sérüléseket szenvedett el. Még éppen időben ért oda, hogy segíthessen neki. Ha késik, már nem lenne életben. Ha felkel, mindenki megnyugodhat. Hamar fel fog épülni, erős lány. Hamar a hírekbe került a támadás....
- Tegnap késő éjszaka megtámadtak egy lányt. A szökevény, Zaru Toshi, tegnap kiszökött a börtönből és brutálisan bántalmazott egy fiatal lányt. Mint az kiderült a lány neve, Minami Kara. Ő az a lány, ki állítólag a híres banda egyik gitárosával, Takeru Kisukeval kavar. Felkapták őt, mint a szeretőjét. Mivel a kórházba nem engedtek be, így többet nem igen tudunk mondani a történtekről. Mia Seikot hallották.
- Hah? Takeru, a barátnőcskéd híres lett.
- Hm? Hogy mi? Te meg miről beszélsz?
- Nézd!
- A lány, Minami Kara látszólag jól van. Állapota stabilizálódott. Még éppen időben siettek a segítségére.
Ha nem mentik meg, valószínű már nem lenne az élők között.
- Hah? Mégis mi ez? Hm? - néz Takerura Alena
- Minami... - néz remegő szemekkel
- Nem ő az a lány, akivel kavarsz édesem?
- Alena, ezt egyszer már megbeszéltük. Most megyek, kiszellőztetem a fejem. Ne hívjatok!
- Ennek meg most mi baja lett? - kérdi Keiji
- Biztos a szöszihez siet. - válaszol Satomo
- Haah? - csodálkozva néz Alena - Takeru, ha most valóban oda mész én... Az nem lehet, hogy oda megy. Kizárt! - gondolja
- Minden rendben van, Alena?
- Igen. Minden rendben van.
- Gyertek, együnk valamit. - mondja nekik Keiji
- Rendben. Majd éhen halok. - vágja rá Satomo
Enni mentek, hogy energiát szerezzenek a következő próbára. Takeru el is tűnt a hotelből. Igazuk volt, mivel épp a kórházba igyekezett. Felpattant motorjára, s rohant a helyszínre. Tudni akarta, pontosan hogy is van most Minami és mi történt tegnap. Az újságírókat kicselezve, hátul ment be a személyzeti bejárón. Senki nem vette észre, nagy szerencséje volt. Azon nyomban kikereste Minami szoba számát, míg a recepciós nem figyelt és sietett fel hozzá. Mikor felért, még aludt. Gyengének látszott. Egy nagy csokor virágot tett az ágya melletti asztalkára, majd halkan az ágyához lépett és megfogta törékeny kis kezét. Aggódó arccal nézett rá....
- Minami... Remélem hamar felépülsz. Megfizet az, aki ezt merte tenni veled! - mérgelődik magában
- Hah? Ki vagy? - lép be épp akkor Kazuma
- Hm?
- Te vagy, Takeru. Igaz?
- És te pedig...
- Kazuma. Egyszer már volt szerencsénk találkozni.
- Ja, igen. Hát persze. - mondja kissé förmedten
- Minami miatt nem kell aggódnod. Már jobban van, nincs komoly baja. Időben értem oda hozzá.
- Hogyan? Te mentetted meg?
- Igen.
- Hmm... Köszönöm neked. - fordítja el fejét - Minami miattam került bajba. Az én hibám. Nem voltam mellette, mikor szüksége lett volna rám.
- Nem a te...hibád...
- Hah? Minami? - kérdik egyszerre
- Köszönöm, hogy megmentettél Kazuma.
- Igazán nincs mit, semmiség volt.
- Jobban érzed magad? - kérdi Takeru
- Igen. Semmi... áh... kicsit zúg a fejem.
- Lassan, még pihenned kell. - fekteti vissza Kazuma
- Te mit keresel itt, Takeru?
- Négyszemközt maradhatnák vele egy kicsit?
- Hm? Igen, persze. Addig hozok fel neked valami enni és inni valót.
- Köszönöm. Szóval...
- Aggódtam miattad.
- Hah? Aggódtál? És mért?
- Féltem, hogy elveszítelek. Féltem attól, hogy többé már nem láthatlak. Nem beszélhetek veled.
- Hm... És... Hogyhogy nem vele vagy?
- Mert te fontosabb vagy nála. Most, hogy láttam jól vagy....Jobb, ha megyek is. Nem akarom, hogy megszimatolják a riporterek, hogy itt vagyok és zaklassanak téged. Az csak ártana neked.
- Hmm... - szomorúan lehajtja fejét
- Majd még remélem látjuk egymást.
- Várj! - fogja meg kezét
- Hah?
- Köszönöm, hogy eljöttél és aggódtál miattam.
- Hm... - néz kissé aggódó szemekkel - Légy jó és vigyázz magadra. Jobb, ha többé nem keressük egymást, csak ártana nekünk. - gondolja - Gyógyulj meg mihamarabb.
- Hah? - lepődik meg - Takeru... - néz a virágok felé
- Vigyázz rá! - mondja Kazumanak, kifele menet
- Hm? - lepi meg eme kérése - Akár az életemre.
A fiúk látszólag féltékeny pillantással haladtak el egymás mellett. Meglátszott rajtuk, hogy mind a ketten odáig vannak Minamiért. Eiko aggódva hívta fel kislányát, mivel nem tudtak oda utazni a kórházhoz a baba miatt. Megnyugtatta őket,hogy semmi baja,jobban lesz és nem kell aggódni érte. Tudta, hogy az anyai szeretet teszi ennyire aggódóvá édesanyját. Küldtek azért neki virágokat és bombont is, melynek nagyon örült... Pár nappal később haza is engedték. Nagyjából minden egyes sérülése begyógyulni látszott és jobban érezte magát. Kazuma mellette volt és segített neki mindenben. Mikor haza értek, Maszat már izgatottan várta beteg gazdikáját. Örömében csóválta a farkát és körbe-körbe futkározott. Nagyon örült neki, össze-vissza nyalogatta, mikor a kezébe vette. Alig lehetett leállítani a kicsi csöppséget. Mikor a lakás ajtaján beléptek, gyönyörű látvány fogadta őket. Az előszoba telis-tele volt szebbnél-szebb vörös rózsákkal. Minami majd lehidalt, mikor meglátta őket. Elakadt a szava is....
- De gyönyörű! Ki küldhette őket? Ki jöhetett be?
- Takeru.
- Hah?
- Itt áll az üdvözlő kártyán a neve. Biztos, hogy ő küldte őket.
- K-komolyan? - kérdi meglepetten - Remélem már jobban vagy és a rózsák felvidítanak majd. A házmester engedett be, kedves pasas. A rózsák illata árassz el az egész szobát, s légy tőlük a lehető legboldogabb. U.I: Nyugi, nem nyúltam semmihez sem. Nem kell ettől aggódnod. Bár... Néha nagyobb rendben is tarthatnád a szobádat. Szeretettel, Takeru! - olvassa az üzenetet - Hmmm... - elmosolyodik
- Gyere, pihenj le. Hozzak valamit enni vagy inni?
- Hah? Talán egy kis süteményt és kutya kaját. Maszat már biztos nagyon éhes lehet. Nagyon rágja a papucsomat.
- Kis aranyos. Biztos nagyon hiányozhattál már neki. - simogatja meg Maszat buksiját
- Igen, igazad van. Látszik rajta. Kis drágaságom.
- Máris jövök, addig te csak pihenj le. Ha vissza jöttem segítek kicsomagolni.
- Rendben. Köszönöm a kedvességedet és ezt a sok törődést. - kicsit elpirulva mosolyog
- Szívesen, máskor is megtenném. - mosolyog kedvesen rá
Miután Kazuma leszaladt a boltba, Minami szépen leült a kanapéra és írt egy rövidke üzenetet Takerunak. Szerette volna megköszönni neki a rózsákat, melyeket neki küldött. Felhívni nem merte, hátha próbálnak és most nem lenne rá ideje. Nem akarta őket megzavarni....
- Hah? Sms? - lepődik meg - Köszönöm szépen a rózsákat, kedves volt tőled. Nagyon gyönyörűek. Remélem nem zavartalak meg semmiben sem. Légy jó és vigyázz magadra. Szeretettel, Minami! - olvassa el az üzenetet - Hmm... - kis mosoly jelenik meg a szája sarkában
- Mi az? Min mosolyogtál el? - kérdi Alena
- Semmi, nem fontos.
- Hm! Látom te jobban törődsz mással, mint velem!
- Ne kezd megint kérlek! Rosszul gondolod.
- Kezdem azt hinni, hogy te már nem is szeretsz engem! Távolság tart lettél. Már ágyba sem bújsz velem, csak ritkán. Folyton máshol vagy, magadba zárkódsz és nem is beszélgetsz velem.
- Hagyd ezt! Ne hisztizz! Csak élem az életem, ennyi!
- Hm! Mióta az a lány belecsöppent az életedbe, megváltoztál! Mond csak... szereted őt?
- Hah?
- Én ezt úgy veszem észre, hogy igen.
- Ezt rosszul hiszed. Minami és köztem nincs semmi.
- Hogyan? Most hirtelen a nevét is kimondod? Azt hittem ő csak egy lány, kivel netalántán csak össze futottál.
- Fejezd be! Ez csak egy pletyka, semmi más! Nem kéne mindent elhinned, amit a tvben hallasz! Most megyek és lezuhanyozom!
- De... Hmmm!
Alena féltékenyebb volt,mint valaha. Tudta jól, hogy Takeru nem mond igazat. Titkolt előle valamit, melyet elhallgat előle. Kopogtattak. Takeru zuhanyozott, így Alena nyitott ajtót....
- Igen, ki az?
- Kenji vagyok.
- Szia, mit szeretnél?
- Ma Takeru 500 rózsa szálat küldött ki erre a címre. Gondoltam szólok, hogy te is tudj róla. Igazad volt azzal kapcsolatban, hogy titkol valamit előled.
- Biztos annak a lánynak küldte.
- Valószínűnek tartom.
- Ha kijön a zuhany alól, mond meg neki, hogy sétálni mentem. Veszek pár cuccot.
- Ne csinálj semmi ostobaságot Alena.
- Nyugi, csak kiderítem az igazságot. Jókislány leszek.
Egyből bepattant egy magán kocsiba és indult a címre. Tudni akarta ki az a lány és pontosan mi van közte és Takeru között. Arca végig nagyon komoly volt. Hamar oda is ért a lakáshoz. A házmester beengedte és megmondta merre keresse Minamit. Mivel sztár volt így persze, hogy a portás megenyhül és kedvesebb lesz. Felment az emeletre és bekopogott az ajtón....
- Hah? Ki lehet az? - áll fel óvatosan
Igen? - nyit ajtót
- Te vagy az a lány, aki Takeru szeretője?
- Hah? Hogy mije?
- Ismerlek. Te vagy az a lány, aki egyszer a közeli cukrászdában kiszolgált bennünket. Emlékszem epres turmixot és süteményt kértem aznap. Nem gondoltam volna, hogy pont te vagy az ki elveszi tőlem Takerut.
- Hm... Igen. Én voltam az, jó a memóriája. De, semmi közöm Takeruhoz. Ő más világban él, mint én. Már nincs helyem az övében és sosem volt. - lehajtja fejét
- Már? Ezt hogy érted? Már jártál vele? Szereted őt?
- Rég volt az már. Jártam vele, de nem működött hosszú távon a dolog. Fontosabb volt számára a gitározás, mint én.
- Hm. Értem. És most? Mit érzel iránta?
- Már semmit, nem érzek iránta. Megnyugodhatsz.
- Én nem úgy látom.
- Minami, megjöttem. Hah? Te nem Alena vagy a...
- Látom már van is valakid. Figyelni foglak!
- Hah?
- Tartsd magad távol Takerutól! Soha többé ne merd felkeresni! - néz hátra szúrósan
- Hah?
- Minami, minden rendben?
- Igen, persze. Semmi bajom.
- Hm... - néz komolyan - Vajon mit akart tőle az a nő? - kérdi magától
- Gyere, együnk. Biztos nagyon finomat hoztál. Maszat is nagyon éhes.
- Rendben.
Alena kissé durva volt vele, de csak a féltékenység beszélt belőle. Nem szereti, ha a szeretett pasijára rászáll valaki, vagy ha épp mását akarják tőle elvenni. Elment kicsit vásárolgatni, hogy ne legyen feltűnő merre is járt, majd visszament a szállodába. Mikor Takerut meglátta, nem bírta vissza fogni haragját és beolvasott neki. A szemébe vágta, hogy hazug és már így nem tud neki hinni. A rózsákról is említést tett, melyre még nagyobb haragban tört ki. Neki ilyet még sohasem csinált...
- Alena, várj!
- Nem! Rád nem várok! Elegem van belőled! - mondja hangosan
Ha azt a lányt választod helyettem, akkor nincs többé helyed a bandában!
- Hogy mi?
- Jól hallottad! Én, vagy ő! Válassz!
- Hmm... - néz komolyan maga elé - Minami, már mással van, biztos nincs helyem a szívében. A gitározás fontos nekem. Jobb, ha... - elgondolkozik - Nyugodj meg, már nem érdekel Minami. - válaszolja lehajtott, komoly fejjel
- Jól döntöttél. Most pedig menjünk. Ideje próbálni.
- Rendben.
Minami és Takeru kapcsolata lehet csak egy fellángolás, semmi több. Egyikük sem tudja, mit akar igazán. Kissé össze is lehetnek érzelmileg zavarodva. Tisztázniuk kell érzéseiket, ahhoz, hogy helyesen döntsenek. Takerunak fontos a banda, de nem akarná elveszíteni emiatt szerelmét. Ám egy rossz döntés, nagy gondot okozhat számára. Minaminak most ott van Kazuma, akinek fontosabb lett, mint valaha. Még ő sem képes döntésre jutni. Egyenlőre jobb ez így számukra. A régi érzések azonban csak úgy nem fognak eloszlani. Vajon mi lesz most? Összejönnek még?
Folytatjuk.....
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
