|
5.rész: Siker vagy szerelem
Saki 2012.05.17. 17:30
Takeru és Minami érzései nagyon össze-vissza kavarognak, mely megnehezíti életüket. Hiába van mellettük egy személy, ki segíti őket. Ez a szerelem túől nagy tehet lenne számukra? Dönteniük kell, hog a továbbiakban mi is lesz velük. Komoly dologra jut sor, mely felkavarja az állóvizet. Ám a jóból, hamar rossz lesz...
Az előző részben Minami és Takeru az együtt töltött hétévége után, hazament. Egy lesifotós lekapta őket, így elterjedt egy pletyka miszerint Takerunak van egy szeretője. Hamar kiderítették Minami címét, így ott zaklatták. Szegény semmit sem értett az egészből, hogy mért is támadták így le. Egy kedves barátja ekkor látogatta meg, kire most ebben a helyzetben nagy szüksége volt. Ő nem más, mint a kedves Kazuma. Minamival maradt és egyre közelebb került hozzá. Az látszik rajta, hogy sokkal jobban kedveli őt, mint egy barát. Minami még nem állt erre készen, mármint egy új kapcsolatra. Takeru alig bírta kimagyarázni magát. Alena nagy féltékenységben tört ki. Felkereste Minamit a válaszokért, melyeket párjától nem kapott meg. A dolgok kissé felforrósodtak. Takeru karrierje ismét a szerelem elé állt... Folytassuk!!!
Minami gondolataiban csak Alena szavai csengtek. Nem bírta elfeledni mit is mondott neki. Kavarogtak benne az érzelmek...
- Mért kellett neki eljönnie ide? Mért? Hogy a szívem törje darabokra? Mért pont belé kellett szeretnem? Mért? Az életem normális volt, nem kattogtak a szemembe vakukkal. Nem kérdeztek olyan dolgokat, melyek számomra magán jellegűek. - gondolja - Aj, Takeru! te idióta bolond!
- Hah? Kihez beszélsz?
- Öh? Se-semmi, senkivel. Csak hangosan gondolkodtam.
He, he, he... Mit hoztál?
- Egy kis epres teát és mogyorós kekszet.
- De édes vagy, köszönöm. - kedvesen mosolyog - Hah? Uh?
Kazuma egy csókot nyomott a szájára. Hosszút és édest. Minami szavai teljesen elakadtak, még el is pirult. Ez most hirtelen érte. Kazuma kicsit egyedül hagyta, míg elintézi a dolgait. Még nem volt alkalma lezuhanyozni és átöltözni sem. Nem akart Minaminál lebzselni folyton, hiszen nem élettársak sem szerelmes párok... Míg egyedül volt Maszattal foglalkozott és lefoglalta magát. Tévét nézett, elmajszolgatta a süteményeket és megitta a teát, majd át is öltözött. Kissé meleg lett, mely felforrósította a környezetet. A nap erősen tűzött be az ablakon. Maszat is teljesen kinyúlt, lógott a nyelve. Gondolták elmennek sétálni, hogy érdekesebben töltsék el a nap további részét. Elmentek elsőnek a munkahelyére, hogy szóljanak a főnöknek pár napig nem tud bejönni dolgozni. Ott már értesültek az eseményekről, szóval nem volt baj. Teljes mértékben megértették a helyzetét. Pár napig meg tudják nélkülözni a segítségét. Mivel a mai nap valóban nagyon meleg volt, vettek fagyit. Maszat is evett. Tiszta maszatos és ragacsos lett a bundája, így megpróbálta lemosni a szökőkútban. Persze a kis rosszcsont nem bírt magával és kiugrott a
kezéből....
- Maszat! Aj, te kis gézengúz. Állj meg! Maszat! Maszat...
- Szia kis szőrcsomó, hogy van a gazdid?
- Hah? Ma... - elakadt a szava
- Szia.
- Te hogy kerülsz ide?
- Csak kijöttem kicsit sétálni. Nem gondoltam, hogy te is itt leszel.
- De hiszen tudtad, hogy a közelben lakom.
- Hát, akkor ezt a véletlen hozta így.
- Ahha, szóval a véletlen. - néz gyanúsan rá
- Talán baj, hogy itt vagyok? Mert akkor...
- Takeru, várj! Semmi baj, csak meglepődtem. Arra mászkálsz, amerre csak akarsz. Bocsi.
- Hiányoztam?
- Nem éppen. Miattad újságírók hada vett üldözőbe és azt hiszik, hogy a szeretőd vagyok. Mintha lefeküdnék veled.
- Uhm...
- Meg amúgy is... A barátnőd megmondta, hogy száljak le rólad. Igaza is van, hogy jobb, ha békén kell hagynom téged.
- Hah?
- Jobb, ha megyek. Talán egyszer majd nekem is lesz helyem az életedben. Minden jót. - suhan el előtte
- Ha? Minami...
- Sajnálom, Takeru. Neked már más az életed. Jobb, ha elfelejtjük egymást. Talán egyszer majd csak összejöhetünk újra, erre azonban a jelen pillanatban nem látok esélyt. - gondolja szomorúan
Minami szíve tele volt szomorúsággal, de tudta mi a helyes. Mit kell tennie ahhoz, hogy Takeru elfelejtse. Bár még szerette őt. Mivel foglalt volt,
így nem jöhettek össze. Számára ő egy tiltott gyümölcs... Ellenben Takeru mérges lett, hogy Alena "megfenyegette" Minamit. Nem tetszett
neki, hogy ezt merte tenni a háta mögött. Semmi köze sincsen a kettőjük kapcsolatához. Felpattant a motorjára és sietett vissza a hotelbe...
- Mi a baj, Takeru?
- Most hagyj, Alena! - viharzik be a szobájába
- Hm? Jó, ahogy akarod.
- Ennek meg mi baja?
- Biztos találkozott azzal a lánnyal, nem?
- Hm. Remélem nem. - néz szúrósan Alena
- Hagyjuk, had hűtse le magát. Majd megnyugszik. - mondja Hitoko
- Ha nem, majd én lehűtöm.
- Nyugodj meg, Satomo. Kissé feszült, de ez érthető. Majd biztosan megnyugszik, csak idő kell neki.
- Jó-jó, csak a koncertre legyen összeszedett. Nem akarok lebőgni miatta.
- Takeru remek gitáros, nem lesz baj. Ettől ne kell tartanotok. - jegyzi meg Kenji
- Remélem is.
A dolgok Takeru érzelmi hullámai ellett is jól működtek. Nem volt semmi baj a próbákon. Pár nap múlva koncertet is akartak adni, hiszen csakis azért jöttek a városba. Mindenhol csak őket mutogatták. A tévé, rádió és még az újságok is velük voltak tele. Minami legjobb barátnője is a városba utazott, mivel odáig volt az Ördögökért. El is szállásolta magánál, hiszen ha már ide jön Tokyoba, akkor ne egy hotelben szálljon már meg. Szerencséje volt, hogy pont el tudott lenni egy barátnál, így a pénze is megmaradt...
- Szia, Minami! Úgy örülök, hogy újra láthatlak!
- Azumi! - ugrik a nyakába
- Hé, még a végén... megfojtasz!
- B-bocsánat. Csak olyan jó, hogy itt vagy!
- Már kellett valaki, akivel kidumálhatod a szerelmi dolgaidat?
- Hát... valahogy úgy, de... Hiányoztál!
- Te is! - öleli meg szorosan
- Jól utaztál?
- Jól, persze. Kicsit el is fáradtam, de azért minden okés volt. Aludtam is kicsit.
- Ennek örülök.
- Mond csak, minden rendben? Meggyógyultál?
- Már nem fájnak a támadás nyomai, de... A szívemen olyan nagy sérülés van, hogy soha be nem forrhat. Örökké ott fog tátongani, míg végül....Míg végül fel nem emészt. - hajtja le fejét
- Minami, ne sírj. Minden helyre fog majd jönni, meglásd. Csak idő kell neked és neki is. Biztos veled akar lenni, ha felkeresett. Nem?
- Nem keresett fel, csak összefutottunk. Ha nem látott volna meg azon a napon....akkor valószínűleg nem is érdeklődött volna utánam.
- Ne gondolj ilyenre. Biztos vagyok benne,hogy akkor is felkeresett volna. Az igazat megvallva... - komolyodik el Azumi
- Hm?
- Keresett is. Nem tudta, hogy pontosan hol is vagy. Mit dolgozol, így megmondtam neki. Sajnálom.
- Hah? Ezt mért nem mondtad? Bár... nem lényeges. Hiszen a barátnője felszólított, hogy hagyjam békén és ne merjem keresni többé.
- Alena?
- Igen, ő. Eljött ide és személyesen mondta. Nem is csodálom, hogy féltékeny. A helyében én is ugyan ilyen lennék. Nincs oka a féltékenységre, mivel én és Takeru sohasem leszünk újra együtt. 2 éve se ment, akkor most mért menne? Reménytelen.
Aj, Azumi! Mért ilyen nehéz ez? Mért pont velem történik mindez? - kérdi sírva
- Minami... szegénykém. - öleli át szomorúan
Kazuma épp akkor ért oda és hallotta őket. Halk volt, így a lányok nem hallották meg. Elszomorodott, mikor Minamit sírni hallotta. Nem ment
be hozzájuk a szobába, nem akarta őket zavarni. Lassan el is ment. Volt valami nagyon fontos dolga. Nem bírta nézni, ahogy szerelme szenved.
Tenni akart érte valamit...
- Minami nyugodj meg, minden rendbe fog jönni.
- Tudom. Egyszer majd csak elfelejtem, de ki tudja mikor.
- Felejtsd most el Takerut! Mesélj! Mi a helyzet Kazumaval? Mondtad, hogy jól összemelegedtetek. Igaz ez?
- Hát... Most eléggé jól kijövünk egymással. - elmosolyodik - Mikor a riporterek a lakásom előtt vártak, ő itt volt és megvigasztalt. Mintha tudta volna, hogy szükségem van valakire. És mikor megtámadtak, ő mentett meg és ápolt. Nagyon gondoskodó és odaadó srác.
- És most hol van a te odaadó lovagod?
- Elment elintézni valamit. Nem akart folyton rajtam lógni.
- Kis aranyos és figyelmes is. Most úgy is pihenned kell. Na, és... Lefeküdtetek már?
- Hogy mi? De Azumi!
- Bocsi, csak kíváncsi vagyok. - vigyorog rá
- Dehogy! Igaz, hogy majdnem...de nem! Nem feküdtem le vele!
- Majdnem? Oh, de Minami. Milyen kis szenvedélyes lányka ,azaz nő lettél. - mosolyog
- Nem vagyok az! Csak... aj! Egyszerűen nem állok még rá készen. Idő kell számomra.
- Jó-jó, tudom. Nem szabad semmit sem elsietni, főleg egy ilyen nagy döntést. Megértelek.
- Majd annak is eljön az ideje. Szeretné, ha az a nap tökéletesen romantikus lenne. Csak én és ő. Lágyan fúj a szél, esik az eső... majd egymásba fonódva olvadunk össze. Gyengéden érve hozzám veszi el becses kincsemet, mellyel örökké magához láncol.
- Ez valóban nagyon romantikus.
- Tudom, csak biztos nem így lesz.
- Ne csüggedj, várd ki a végét.
- Nyugi, kivárom. - kedvesen elmosolyodik
Minami örült, hogy Azumi vele maradt. Most nagy szüksége volt rá, hiszen csak egy legjobb barátnő értheti meg helyzetét. Míg a koncert el nem kezdődött, addig kihasználták az időt. Elmentek az állatkertbe, ettek sok fagyit. Vettek ruhákat és különféle kiegészítőket. Majd később sokat sétálgattak és beszélgettek. Jól érezték magukat. Ez a pár nap remekül telt el, már rég szórakoztak kettesben. Mintha a régi szép időket élték volna át, mikor minden hova együtt lógtak. Sokat bolondoztak, fel is keltették a fiúk figyelmét. Minami elfeledkezett az eddig történt rossz dolgokról. Nem hullajtott egy könnycseppet sem, míg Azumi mellette volt. Kazumat is bemutatta neki, aki egyből szimpatikus volt számára. Kedves, gondoskodó férfinak nézte, melyben teljesen igaza is volt. Elbeszélgettek hármasban is. Együtt vásároltak be. Lassan közeledett a koncert, melyhez meg is voltak a jegyek. Azumi alig bírt magával. Minami ellentétben kevésbé volt lelkes. Elsőnek nem akart menni, mivel akkor nem csak Alenat látja meg, hanem Takerut is. Gondolta majd valahogyan észrevétlen lesz. A nap kimerítő volt, így hamar mély álomba merültek. Minami végig a koncertre gondolt. Folyton a Alenaról és a bandáról való posztert nézegette, mely az újságban volt. Egyből meg is
akadt a szeme Takerun...
- Álom gyönyörű nő. Nem is értem mit szeret még bennem Takeru. Vajon még szeret? - kérdi magától - Hah? Sms? Mégis ki ír ilyen későn?
- Eljössz a koncertre? Hiányzol. Takeru. - olvassa az üzenetet
- Takeru... - gondol rá - Még nem tudom. - válaszolja
- Szeretném, ha ott lennél.
- Mért?
- RING-RING - csörren meg a telefon
- Igen? - veszi fel
- Mert szeretlek és hiányzol.
- Hah? Én...
- Gondold meg. Biztos jól fogod magad érezni. A Világ legjobb gitárosát hallhatod.
- Idióta!
- Idióta és szerelmes.
- Takeru...
- Igen, édes?
- Találkozhatnánk?
- Hm? Szóval hiányzom?
- Látni szeretnélek.
- Rendben van. Mikor szeretnél találkozni?
- Holnap jó neked?
- A koncert után ráérek.
- Akkor utána.
- Okés. Benne vagyok. El ne késs.
- Ah...
- Gyönyörű vagy...
- Hah?
- Most mennem kell, holnap találkozunk.
- Rendben. Jó éjt.
- Jó éjt, kedves.
- Talán jó dolog vele találkoznom? Lehet csak magamnak ártok, de... Szeretném még egyszer látni. - gondolja
Aggódó szemekkel nézett, de tudta mit kell tennie csak legyen annyi ereje majd hozzá. Azumi mélyen aludt, így nem hallotta meg beszélgetésüket. Bízott benne, hogy minden jól fog menni és sikerül Takeruval dűlőre jutnia.... Másnap Kazuma reggelivel fogadta a lányokat...
- Milyen lovagias. - jegyzi meg
- Köszönjük, Kazuma.
- Igazán nincs mit.
- Szóval....Jössz a koncertre, Minami?
- Hát...
- Légyszi...
- Egy kis kikapcsolódás neked sem ártana.
- Igaz. Jól van, elmegyek veletek a koncertre.
- Igen! - ugrik fel örömében
Köszi, köszi! Olyan oltári lesz! Végre élőben is láthatjuk az ördögöket! Szuper!
- Ja... ahogy mondod. He, he...
- Látom, te odáig vagy értük Azumi.
- Igen. Olyan szuperek és... és... oltári a zenéjük! Már alig vártam ezt a napot. Pá, pá, pá, pá, rá!
- Hát igen. Végre láthatom őt. Remélem nem lesz baj belőle. Elvégre ez csak egy koncert. Majd kiderül. - gondolja
Este el is érkezett a várva várt pillanat. Minden rajongó csinosan felöltözött és már az első percekben hatalmas sor állt a kapuknál. Erre a koncertre minden jegy elkelt, szóval nem lesz szabad hely annyi szent. 5000 rajongó várja az Ördögök nevű banda előadását. A hangoskodás a légy zümmögését is teljesen elnyomta. Takeru kémlelte az embereket....
- Kit vársz ennyire? Talán ő is eljön? - kérdi Hitoko
- Hah? Remélem.
- Szerintem ma szerencséd lesz. Nézd!
- Hm? - néz meglepetten - Minami. Hát mégis eljöttél? Örülök neki. - gondolja, majd elmosolyodik
- Min mosolyog Takeru? - kérdi Alena
- Csak azon, hogy mennyien imádnak bennünket. Jobb, ha megyek hangolni.
- Hmm... Hah? Itt az a lány is? - néz mérgesen
- Gyere, Alena. Máris kezdünk.
- Máris megyek. Gyere Takeru, fellépés van! Itt az idő.
- Azonnal. - válaszol boldog hangnemben - Csapjunk bele!
Ahogy a függönyöket elhúzták, mindenki hangosan sikoltozásban tört ki. Minami szeme végig Takerut követte, aki elől állt. Azumi is hangosan
sikítozott, teljesen bele élve magát a koncert hangulatába. Kazuma pedig végig Minami mellett állt, s védte a tolakodók elől. Neki is tetszett a zene, bár nem sikítozott. Csak nézte a bandát. Észre vette, ahogy Minami végig Takerut fürkészi és követi szemeivel. Alena is, melytől magában elfogta a méreg. Erősen koncentrált a dalra, semmi sem tudta kizökkenteni. A hangja magával ragadta az embereket. A zene olyan hangos volt, hogy még a stadionból is kihallatszott. Még azok is hallhatták őket, kiknek már nem jutott jegy. Ez az este tökéletes volt a rajongók számára. Takeru közelebb ment a színpad széléhez és egyenesen csak Minaminak játszott. Alena ekkor közelebb ment hozzá és végig simogatta a vállát. Erre ő fordult egy nagyot és rápengetett. Még véletlenül sem akarta azt látni, hogy lelép onnan az a lány, kit a legjobban akart ma itt látni. Hiába állt ott mellette a párja, ő mégis neki imponált. A rajongók felfigyeltek erre és felkapva őt a színpadra tették. Minami tökre zavarban lett. Azt se tudta mit csináljon. Takeru elmosolyodott és folytatta, amit elkezdett. Alenanak nem tetszett ez a dolog, de nem szólhatott bele. A kis
Minami csak ott állt, majd kicsit táncolni kezdett. Nem akart úgy állni, mint egy darab fa. 5 órán át folyt a koncert. A rajongók teljes mámorban
hagyták el a helyszínt. Teljes siker volt az egész....
- Most is remekül játszottatok! Gratulálok, Ördögök!
- Kösz, Keiji. - koccint vele Satomo
- Ünnepeljük meg valahol ezt a remek koncertet.
- Bocs, de nekem még van egy nagyon fontos elintézni valóm.
- Hah? Mégis mi az?
- Takeru hová mész? Takeru!
- Hagyd, Alena. Majd úgy is vissza fog jönni. Tudja, hogy holnap indulunk haza. - nyugtatja meg Satomo
- Hmm... - néz nagyon komolyan
Takeru rohant a találka helyre, ahol Minami már várta. Az ég kezdett beborulni, így mindenki gyorsan haza is sietett. Azumi elment egy kicsit egyik régi barátjához, míg Kazuma vacsorával szerette volna meglepni Minamit. Még szerencse, hogy a koncert jó időben zajlott le és nem vágott közbe semmiféle vihar vagy eső. A szerelmesek izgatottak voltak, azt se tudták pontosan mit szeretnének a másiktól. A találkozó egy elhagyatott helyen lévő kis pihenő háznál volt. Sokszor találkoztak régen ott, mely nagyon gyönyörű helyen volt. A közelben egy tó terjeszkedett el, mely nyáron sok fürdőzni vágyót vonz oda. Minami türelmesen várta Takerut, aki nem sokkal utána ért oda. Leparkolt a motorjával egy fedett helyen, majd belépett a házikóba. Kicsit meg is ázott, mivel a ruhája nedves volt. Nem is csoda, hiszen az eső már csepergett kint....
- Szia. Siettem, ahogy csak tudtam.
- Szia. Látom kicsit meg is áztál. Gyere és vesd le a vizes kabátodat. Csináltam egy kis tüzet, ahol megszárítkozhatsz,
ha netán máshol is vizes lettél volna.
- Az jó lenne. Nem szeretnék megfázni.
- Azt én sem szeretném.
- Hogy-hogy mégis akartál velem találkozni? Biztos hiányoztam, igaz?
- Öh... Nem! Csak beszélgetni szerettem volna veled.
- És miről?
- Kettőnkről.
- Arról én is. Tudod... hiba volt elhagynom téged. Hülye voltam, hogy helyetted a karriert választottam.
- Híres lettél. Jó és gondtalan életed lett. Lett egy gyönyörű és csinos barátnőd is.
- Igen, tudom. Ez mind szép és jó, de nem pótolhat téged. Végig hiányoztál, nem bírtalak elfeledni. Mikor megtudtam, hogy Tokyoba jövünk... a szívem majd kiugrott a helyéről. Tudtam, hogy te még itt élsz és valószínű össze is futhatunk. Bíztam is benne. Örültem mikor végül mégis csak megláttalak. Még gyönyörűbb lettél, mint voltál. Jól áll neked a hosszú haj.
- Köszönöm. - kicsit elpirul
Sose gondoltam volna, hogy láthatlak újra. Nem hallottam felőled, s lassan belefeledkeztem a munkámba. Teljesen átlagos életet éltem. Nem voltak benne ilyen nagy zűrök, mint most.
- Szerencsés vagy. Ne is akart az én életemet élni. A sok rajongó sokszor megőrjít. Felturbózzák a dolgokat. A folytonos visítozás bármerre is mész és az állandó autógrammosztogatás. Szinte nincs magán életem.
- Na, és Alena? Vele hogyan jöttél össze?
- Rámenős egy nőszemély, hamar levett a lábamról s mikor észbe kaptam már a barátnőmnek gondolták.
- Értem. És... szereted?
- Nem igazán. A szívem már másé és örökké az is marad.
- Hah? Takeru...
- Kérlek bocsáss meg a hibámért.
- Elfelejtve. Sohasem haragudtam.
- Minami... - lassan közelebb hajol hozzá
Érzékien megcsókolta s a falnak nyomva haladt lefelé. Lassan lehúzta felsőjének pántját és kezeivel végig simította a testét. Minami nagyon zavarban volt. Tiltakozni akart, de túlságosan elgyengült tőle. Kazumanál más volt a helyzet, mivel őt nem úgy szereti, ahogy Takerut. A szerelem olyan erős iránta, mely miatt bármit megtenne érte. Teste hevesen izzani kezdett. Takeru már a mellénél csókolta, majd a hasát és egyre jobban haladt lefelé. Ekkor Minami félbeszakította....
- Ne! Kérlek!
- Bízz bennem, nem lesz semmi baj.
- Én... még nem...
- Nem fog fájni, gyengéd leszek. Ígérem.
- Hah... ühm...
Engedte, hogy Takeru végig izgassa teste minden egyes porcikáját. Félt és kissé reszketett is. Számára az első egy nagy lépés. Most viszont nem gondolt arra, hogy szerelme máshoz van kötve. Csak erre a pillanatra, mely örökre összeköti kettőjüket....Az eső lágyan kopogott a tetőn, lemosva a sok mocskot róla, melyek a hetek alatt összegyűltek. A villámlás és mennydörgés zaja elfedte s tompította Minami hangját, ki többször fel-felnyögve próbálta élvezni első együttlétüket. Takeru finom mozdulatokkal hatolt belé, kevés fájdalmat okozva ezzel neki....Miután véget ért ez a csodás dolog, fáradtan dőltek ki. Az egész estét együtt töltötték, egymás mellett aludva. Takeru karjaival átfonta Minami testét, hogy ne fázzon. Csupán egy kis takaró takarta őket, semmi más....Kora reggel Takerut felhívták. Minami még aludt. Alena volt az...
- Nem, semmi bajom. Jól vagyok. Csak kissé megáztam és beültem a kávézóba. Lassan eláll az eső, akkor majd megyek is vissza.
- Hm? - ébredezik Minami meghallva Takerut odakint
- Nem, nem vagyok vele. Nincs okod féltékenykedni. Szia.
Elállhatna már az eső. Akkor vissza is... Hah? Minami?
Minaminak nem tetszett, hogy letagadta az egész együtt töltött időt. Ne érdekelte, hogy még esett az eső. Egyenesen haza rohant. Azumi és Kazuma már türelmetlenül várták. Mikor hazaért nagyon szomorúnak látszott és csurom vizes lett... Vajon ez volt az utolsó, hogy találkoztak? Mi lesz ezek után?
Folytatjuk....
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
