|
6.rész: Új élet, nagy döntések
Saki 2012.05.26. 15:30
Minami és Takeru nagy döntések elé állnak, melyre nem igen tudják a választ. A döntésük megváltoztathatja életüket. Vagy ez vagy az, de biztosra kell menniük. Lehet már sosem lesznek együtt? Mi vár rájuk?
Az előző részben Takeruban kavarogtak az érzések. Nem tudta mit tegyen. A bandát nem akarta elveszíteni, de Minamit sem. Fontos volt neki mind a kettő. Mikor szerelmét támadás érte, habozás nélkül sietett hozzá. Kazuma végig Minami mellett volt és ápolta. Azumi is megjelent és pár napig barátnőjénél szállt meg. Az Ördögök a városban nagy koncertet adtak, így mindenképpen ott akart lennie rajta. Kiderült, hogy imádta a bandát. Megismerhette Kazumat is, aki egyből elnyerte a tetszését. Mind a hárman elmentek a koncertre. Nagyon jól mulattak. A végén Minami és Takeru találkoztak egymással, mely megváltoztatta kapcsolatukat és közelebb hozta őket. Nagyon közel. Ám a legvége mégis eléggé rosszul sült el.... Folytatjuk!
- Minami! Végre! Már úgy aggódtunk miattad! Merre voltál? - öleli meg Azumi
- Csurom vizes vagy, gyere és gyorsan szárítkozz meg. Csinálok neked egy jó forró fürdőt, nehogy megfázz.
- Köszönöm szépen. Csak sétáltam egyet, erre hirtelen elkapott az eső. He, he...
- Olyan butus vagy! Felhívhattál volna minket. - aggódóan mondja Azumi
- Nyugi, nincs semmi bajom. Jól vagyok.
- Egy gyors fürdő és biztos nem leszel beteg. Azt egyikőnk sem szeretné, hogy ágyba kényszerülj. - mondja Kazuma
- Rendben van. - kedvesen mosolyog
Gyorsan be is pattant a fürdőkádba. Ledobta a földre vizes ruhadarabjait, majd ellazult a habbal teli forró vizes kádban. Máris jobb lett a kedve, nem is gondolt másra. Egyszer csak Azumi lépett be a fürdőbe hozzá. Ledobta ruháját, majd beugrott mellé a vízbe....
- A-Azumi?
- Hi, hi, hi... De kellemes.
- Hé! Ez az én vizem! Illetéktelen behatolóknak tilos!
- Illetéktelen behatoló? Majd megmutatom ki az.
Egyből lefröcskölte. Csurom vizesek lettek és minden habossá vált. hangosan nevettek és bolondoztak a kádban. Minami boldogan vigyorgott Azumira. Egyszer csak arca komolyabbá változott. Eszébe jutott Takeru...
- Hah? Mi a baj, Minami? Olyan komoly lettél?
- Uhm... én...
- Mondani szeretnél valamit? Ha igen, nekem bátran elmondhatod.
- Hm... Találkoztam vele.
- Hah? Kivel? Takeruval?
- Igen, vele.
- Hogyan? És mért? Mikor?
- A koncert után. Tudnom kellett pontosan mit is érzek iránta és ő irántam. Hogy szeret-e még vagy csak játszik velem. Persze hamar rájöttem, hogy az utóbbi a helyes válasz. Túl bizakodó voltam és abban reménykedtem, hogy ismét együtt lehetünk... Rossz döntés volt vele újra találkoznom. Hiszen, neki egy híres énekesnő a barátnője, kihez fel sem érhetek. Nem épp a legjobb férfiba szerettem bele.
- Oh, Minami. Szegénykém. Valóban rossz lehet neked. Olyan rossz nézni, ahogy szenvedsz. Gyere és ölelj meg!
- Azumi. Mond, mért pont velem történik mindez? - kérdi - Bárcsak... Bárcsak elmenekülhetnék a világ elől. Egy új helyre, ahol nyugodtan élhetek s elfelejthetem a gondokat. Már csak ez tehetne boldoggá. - mondja sírva
Ezt a beszélgetést Kazum is hallotta. Elszomorodott és nagyon komoly lett a tekintete. Nem tetszett neki, hogy Minami kit úgy szeret sírva akadt egy olyan valaki miatt ki meg sem érdemli könnyeit. Eszébe ötlött valami, mely boldogságot hozhat szívébe vagy legalábbis az arcára. El is ment, nehogy észre vegyék. Azumi lassan kiszállt a kádból, majd megszárítkozva kijött a fürdőből. Magára hagyta Minamit, hogy kicsit el tudjon gondolkodni a dolgokon. Úgy is tett. A kádban ülve elmerengett a tegnap estén. Elfeküdt a vízben, melyben már nem igen volt hab. Felnézett a plafon felé, tekintete kis aggodalmat sugárzott magából...
- Takeru... Neked adtam, amit eddig más férfinak sosem. Neked adtam elsőnek a szívem, majd a testem. Vajon jól tettem? Te voltál az igazi számomra? Vagy ezt csak én érzem így? Mi a válasz? Igen vagy nem? - kérdezgeti magától
Eme kérdések kavarogtak a fejében, melyre választ csak akkor kaphat, ha az illetőtől megkérdi. Ám err sok esély nem igen van. Másra most nem igen tudott gondolni. Takeru figyelmét bandája vonta el. Kissé kiakadtak, mikor eltűnt és csurom vizesen tért vissza a szállodába. Hiába kérdezgették semmi választ nem kaptak tőle. Takeru lezuhanyozva próbálta gondolatait összeszedni? A falnak támaszkodott, arca szomorúnak látszott. Arra a lányra gondolt, kivel együtt töltött egy remek éjszakét és igen fontos a számára. Végig az a bizonyos este ment a fejében. Számára nagyon különleges volt, melyet sohasem felejt majd el. Komolyan nézett. A víz úgy folyt végig az arcán, mint ahogy a könnyek szoktak, ha valaki sír....
- Mért szaladtál el? Én lehettem az oka? Vagy csak úgy akartál elválni? Még csak búcsút sem mondtál? Mitől ijedtél meg ennyire, hogy csak úgy ott hagytál? Mért mentél el? - kérdi magától
- Takeru. Oh, hát itt vagy? Gondoltam beszállok melléd, ha nem baj. - húzza lejjebb köntösét
- Bocsi, de már végeztem. - zárja el a csapot - De te csak nyugodtan zuhanyozz le, Alena. - vesz fel közben egy törölközőt
- Hah? Most csak így lekoppintasz? Takeru!
- Lekoppintani? Én nem így mondanám. Mindössze csak egyedül akartam lezuhanyozni.
- Hm. Na és... - ledobja meztelen testéről köntösét
- Sajnálom, de ma már eleget mozogtam. - veszi le magáról a kezét
Most amúgy sincs kedvem hozzá.
- Takeru! Hogy mersz elutasítani engem?
- Könnyedén. Jobb lesz, ha felöltözöl. Még a végén meg fogsz fázni.
- Hah?
Takeru gyorsan fel is öltözött, majd otthagyta egyedül. Alena izgatólag ható, meztelen teste sem tudta vissza tartani. Viszont ő mérges lett emiatt és haragudott rá. Eddig még soha senki nem utasította vissza, főleg nem ő. Kissé megalázónak tartotta viselkedését vele szemben. Takeru kiviharzott a szállodából, ki tudja merre vitte útja. Mire is készülhetett most. Minami eközben lebukott a víz alá, majd hirtelen fel. Haja teljesen lelapult, s csillogott a vízcseppektől. Még mindig nagyon maga alatt volt. Lassan abba hagyta a fürdőzést. Szépen megszárítkozott, majd felöltözött. Kazuma csinált neki finom reggelit, amit mosollyal az arcán fogyasztott el. Nagyon ízlett neki....
- Látom jól esett a fürdő. Örülök neki.
- Igen, nagyon jó volt. Megnyugtatott.
- Mit szeretnél ma csinálni? Elmehetnénk sétálni.
- Igaza van Kazumanak. Kell egy nagy séta neked, hogy kitisztuljanak a gondolataid.
- Hát... rendben. Igazatok van.
- De jó! Akkor reggeli után indulhatnánk is.
- Jó, rendben van Azumi. - mosolyog
- Hm. Remélem sikerül boldog napot csinálnunk neki. Nem szeretem, ha szomorú és csendes. - néz komolyan Kazuma
- Legalább elfeledhetem egy kis időre azt a fafejű Takerut! - gondolja
Reggeli után tehát máris indultak sétálni. Azumi össze-vissza szaladgált. Nem lehetett vele bírni, be volt zsongva. Minami komoly arcot vágott, mind aki elgondolkodott valamin. Kazuma ezt rögtön észre is vette. Rossz volt így látnia, ez most nem a szomorúság napja. Nem hagyhatta. Lassan megfogta a kezét...
- Hah? - néz csodálkozva Minami - Kazuma? Istenem, de elgondolkodtam Takerun, hogy észre sem vettem Kazuma milyen rendes és kedves velem. - hajtja le fejét - Sajnálom.
- Hm?
- Észre sem vettem, hogy milyen gondoskodó vagy velem. Sajnálom.
- Semmi baj. Tudom, hogy Takeru volt az igazi számodra. Most, hogy újra találkoztatok érzelmileg felkavart.
- Ah? - meglepődik - Megértelek. Biztos nehéz lehet neked.
- Hm...
- Hé, skacok! Nem nézünk be ide?
- Hah? A vidám parkra gondolsz?
- Igen. Olyan rég voltam ott, főleg veled.
- Én benne vagyok. Jól hangzik. Én is rég jártam ott.
- O-oké.
- De jó! - kapja el Minami karját
- Hooh! Áh! Azumi ne ilyen gyorsan. A park nem megy sehova. Mindjárt kitéped a karomat! Jáááh!
- Legalább most boldog. - jegyzi meg magának Kazuma
Azumi végig rángatta, s egy percre sem hagyta békén barátnőjét. Élvezték a vidámpark adta játékok sokaségét és az ott található és kóstolható ételek tömbkelegét. Majdnem mindenre fel is ültek. Csak a kisebb, gyerekeknek való dolgokat hagyták ki. Volt egy szív alakú óriáskerék, melyre Minami Kazumaval együtt szállt fel. Végig el voltak pirulva, főleg mikor egymáshoz lökődtek a forgás hatására. Kis aranyosak voltak, akár egy friss szerelmespár. Azumi el is mosolyodott rajtuk. Érezte a közöttük lévő szikrát, mely még idővel fel is lángolhat. El is gondolkozott ezen, hogy mégis milyen jól kijönnek egymással és még sose veszekedtek. Gyönyörű párt alkottak. Minami Kazuma közelében mindig elmosolyodott. Mikor elfáradtak ettek valamit. Elsőnek egy jó nagy szelet pizzát extra sajttal. Isteni íze volt, a városban az egyik legjobb. Jól is laktak vele. Mellé pedig colát ittak. Hogy ne jöjjön ki belőlük egyből a kaja, könnyebb játékokat játszottak, ami nem igényelt különösen sok mozgást. Mint például a célba lövészet és a horgászat. Minami és Azumi versenyeztek, hogy ki lövi előbb tele a lufit és pukkasztja ezzel ki. Minami győzött, ezért kapott egy hatalmas plüssnyulat. Kazuma is kipróbálta és le is győzte benne, így Minami azon nyomban lelocsolta vízzel. Nagyot nevettek közben. Öröm volt nézni őket. Sokan fel is figyeltek rájuk, hogy milyen kis aranyosak együtt...
- Minami milyen boldog vele. Csak úgy sugárzik. Mindig kifogja magának a legjobb pasikat. Irigylem is értem. Olyan boldoggá válik, mikor Kazumaval van. Öröm együtt látni őket, nagyon szép pár. Ha őt választja... valószínűleg nagyon boldog lesz majd. - gondolja
- Azumi jól vagy? Nagyon elgondolkodtál.
- Hah? Ja, nem. Csak eszembe jutott valami, ennyi.
- Értem. Jössz velünk horgászni?
- Igen, persze! Naná, ki nem hagynám! - vigyorodik el
Horgászatban Azumi tarolt. Azért mindannyian nyertek valamilyen kis ajándékot. Ez a nap nagyon jól telt el. Szinte egész végig a parkban voltak. Esteledett, így gondolták mára elég is volt a pörgésből. Elmentek enni valamit egy közeli étterembe. Nem akartak sokat költeni már, így inkább pizzát ettek. Finom sonkás-hagymás-szalámis-kukoricás extra sajtos pizzát. Jó nagy adagot rendeltek, mely épp elég volt vacsorára. Szépen megvacsoráztak belőle. Lassan indultak is haza, még mielőtt korom sötétté válnának az utcák. Kazuma nem akart Minami terhére lenni, így hagyta őket had beszélgessenek nyugodtan. Gondolta, majd reggel ismét találkoznak. A lakáshoz érve elbúcsúztak...
- Én felmegyek, ti addig nyugodtan búcsúzkodjatok.
- Rendben.
- Jó éjt, Kazuma. Örülte annak, hogy megismerhettelek.
- Szintúgy. Örülök, hogy Minaminak ilyen kedves barátja van,mint te.
- Köszi. Szia. - lép be az ajtón
- Jó éjt, szia.
- Biztos nem akarsz még nálam maradni?
- Azumi holnap úgy is megy haza, csak útban lennék. Beszélgessetek csak nyugodtan, használjátok ki ezt a kevés időt együtt.
- Kazuma...
- Majd holnap felhívlak. Ha gondolod együtt tölthetnénk egy napot.
- Az jó lenne, benne vagyok. Szívesen tölteném veled az utolsó szabadnapomat. - kedvesen mosolyog rá
- A te mosolyod mindig olyan aranyos, ahogy te magad is az vagy. - simítja meg arcát
- Ez kedves tőled. A te szemeid pedig...
Kazuma érzékien megcsókolta, ezzel szakítva meg őt. Hosszú, édes és érzéki csók volt ez, melyből csak úgy áradt a szerelem. Lágyan az ajtónak nyomta Minamit, s testével hozzá simult. Nagyon belemélyedtek a dologba. Oly annyira, hogy fent folytatták. Azumi hulla fáradtan dőlt be az ágyba, így nem is hallotta meg őket. Mélyen aludt addigra. Kazuma az ágyra döntötte Minamit, s testét csókokkal halmozta el. Érezte, hogy még mindig nem áll készen, így alsó testrészéhez nem nyúlt hozzá....
- Gyönyörű vagy, de nem erőltetek semmit sem. Ha te úgy érzed korai, akkor én...
- Nem kell aggódnod emiatt. Késze állok, ha te is.
- Minami...
- Túlságosan kívánom ahhoz, hogy ellent tudjak állni. Kívánom őt, testemmel és lelkemmel. Érzem rajta, hogy ő is ugyan így érez irántam... - gondolja
- Kívánlak, Minami.
- Hasonlóképpen érzek én is irántad, Kazuma.
Heves csókolózásba merültek. Egyenként lekerültek ruhadarabjaik. Az ágyon és a padlón szóródtak szét. Minami végig simította Kazuma izmos felsőtestét, mely melléhez simulva forrta egybe testüket. A takaró mindent elrejtett, mely akkor történt. Csupán felső testük meztelen része látszódott, mely választ adott arra mi is történik a lepel alatt. Egész este kettesben voltak. Kimerülve feküdtek el az ágyon, s mély álomba merültek mind a ketten... Másnap...
Azumi ébren volt már és épp kávét ivott, hogy felfrissítse álmos szemeit. Mikor épp megitta, épp akkor lépett ki Minami szobájának ajtaján Kazuma. Kigúvadt szemekkel nézett, majdnem kiköpte a kávét is. A szemeit törölgette, hogy ezt most jól látta-e vagy csak káprázott a szeme...
- Jó reggelt, Azumi.
- J-jó reggelt.
- Ezt oda adnád majd Minaminak?
- P-persze.
- Remélem majd még látjuk egymást a közeljövőben. Minden jót, most rohannom kell. Szia.
- Sz-szia. - integet - Öööh? E-ezek most, most együtt voltak egész este? És vajon m-it csinálhattak? Van egy sejtésem, de nem gondolhatok semmi rosszra. Rossz az, aki rosszra gondol. - elgondolkozik - Minami biztos még alszik, jól kimerülhetett. Addig leszaladok a boltba reggeliért.
Mire bevásárolt, Minami már ébredezett. Álmos szemeit dörzsölgette és homályosan pislogott. Felült az ágyban, majd papucsába bújva lassan kicsoszogott a konyhába. Maszat is már ébren volt. Örült gazdájának, ugrándozott körülötte. Látszott rajta, hogy hiányzott neki az este...
- Hááhm! - ásít
- Jó reggelt, áloszuszék. Kifáradtál? Kemény éjszakád volt,mi?
- Hah?
- Mesélj! Milyen volt vele? Fájt?
- Hah?
- Biztos jó volt,ha ennyire nyúzott vagy utána. Mesélj! Mesélj!
- Haah?
- Aj! Ne mond, hogy nem érted mire is gondolok.
- Hát... Nem.
- Hát a tegnap estédről! Milyen volt Kazumaval?
- Ja, hogy...
- Lefeküdtetek egymással? Megtörtént a dolog?
- De, Azumi!
- Bocsi, csak kíváncsi vagyok. Úgy is megfogadtuk a középsuli előtt, hogy mindent elmesélünk egymásnak. Főleg ezt. Szóval...?
- Igaz, emlékszem még rá. Kazuma nagyon kedves és szexi fiú, de... Nem történt semmi sem közöttünk. Csak majdnem.
- Hogy-hogy majd nem?
- Annyira felizzott közöttünk a levegő, hogy hatalmas forróság lett a szobában. Kazuma nagyon akarta, ahogy én is... ám még sem lett sem tette meg. Majd akkor szeretné, ha majd biztos leszek abban mit is akarok. Ő olyan srác, aki ha kell az esküvőig vár ezzel a dologgal. Udvarias és hagyománytisztelő.
- Értem, de... Még mindig nem értem hogy-hogy nem volt semmi sem, hiszen...
- Hát... Csókolóztunk és elkezdtünk levetkőzni... Csak alsóneműink maradtak rajtunk. Nagyon jó érzés volt, majd elolvadtam testétől. Inkább csak kényeztettük egymás porcikáit, de a lényegre nem tértünk ki.
- Oh. De kis édes lehetett akkor veled. Én is szeretném majd egyszer érezni milyen is lehet egy pasival.
- Azumi... csak nem kívánós vagy?
- Dehogy! - pirul el zavarában - Áh! Csak még sohasem volt senkim és nagyon magányos vagyok.
- Nyugi, majd te is meg fogod érezni mi is az a szerelem. Csak várd ki a végét. - kedvesen mosolyog
- Tudom és semmit sem akarok elsiettetni. De....Olyan féltékeny vagyok, ha rátok nézek. Olyan édesek vagytok együtt. Igazán szép pár lennétek, ha járnátok.
- Hah? Öh...
- Kazuma hozzád illő srác, nem kellene elszalasztanod. Takeruval meg...
- Takeru és köztem már nem lesz semmi. Jobb, ha nem is beszélünk róla.
- Okés.
- Most együnk valamit, éhen halok!
- Hi,hi... Az jó, mivel hármunknak elég kaját vette, de mivel csak ketten vagyunk így kissé sok.
- Sebaj. Majd eltesszük, ami marad.
- Vettem szendvicseket, sajtot, tejtermékeket és müzlit is. De vannak itt zöldségek és felvágott is. Ja, meg a nagy kedvenced.
- Gabonapehely! Imádlak! - szorítja magához megölelve
- Hé, még a végén kinyomod belőlem a kávét.
- Bocsika. Lássuk, melyik legyen az első áldozat? Mondjuk legyen egy kis müzli. Ezt is nagyon imádom! - kezd hozzá
- Jó étvágyat. - mosolyodik el
- Hm... Takeruról nem is meséltem neki. Pedig... vele volt az elsőm. Illett volna említenem, de... Most nem akarok rá gondolni. Most nem. - gondolja magában
Szépen megreggeliztek. Azumi lassan összecsomagolt, majd elindultak a reptérre. Minami adott neki valami kis szuvenírt, hogy emlékezzen rá. Ki is kísérte a reptérre. Nagyon jól érezte magát vele és szomorú volt, hogy el kell utaznia. Ám sajnos muszáj lesz vissza mennie Párizsba. Ez a pár nap kevés volt számukra, de örök emlék marad. Örültek annak, hogy ismét láthatták egymást. Szomorú búcsút véve váltak el egymástól. A repülőgép nem sokkal oda értük után indult el. Minami fogott egy taxit és visszament a lakásába. Volt pár dolga otthon. A házimunkát nem szabad elhanyagolnia vagy jó rendetlen lesz a lakása. Maszat, míg nem volt otthon nagy rumlit csinált. Minami örült is neki, nem mondom... Ezalatt Takeru a gitározásba adta bele minden erejét és különféle dalokat írt. Egy vázában rózsa volt, melyről eszébe jutott Minami....
- Rá gondolsz?
- Hm?
- Arra a lányra gondolsz?
- Hmm... Mért vagy itt, Hitoko? Te is rám akarsz förmedni?
- Nem éppen. Engem nem érdekelnek a többiek véleménye. Szerintem jobban járnál azzal a lánnyal.
- Hah?
- Tudod... Ha nem a saját érzéseidet követed, olyan mintha nem lenne saját akaratod. Ha csak azt teszed, amit mások mondanak, akkor olyan leszel akár egy robot.
- Hmm...
- Jobb, ha mihamarabb döntesz míg nem késő.
- Míg nem késő? Talán igaza lehet. - elgondolkozik
- Kövesd mindig a szíved. Az megsúgja majd az igazat.
- Ah? - lepődik meg - Igaza van. Ha Alenaval maradok, akkor Minamiról önkezűleg mondok le. De ha Minamit választom, többé nem lehetek a banda tagja. Ugyan az a felállás, mint akkor. Mint 2 éve, amikor elváltak útjaink. Akkor rossz döntést hoztam és eltaszítottam magamtól azt, ki a legfontosabb számomra. Többé nem lehet ez így! Nem a karrier a fontos! Minami fontosabb! - gondolja határozottan - Megfogadom a tanácsodat. Most mennem kell.
- Örültem, hogy segíthettem.
- Sietnem kell, míg nem késő! - gondolja
Beviharzott a szobába Alenaval közölni a tényállását, amit igazán akart. Sajnos ő azonban nem volt a szállodában, így elrohant oda ahol éppen tartózkodott. Nem messze járt. Kanji elhívta valamerre. Nem akarta a seggén ülve megvárni, így azon nyomban cselekednie kellett. Felpattant éj fekete motorjára, majd a címre hajtott amit kapott....Minami mit sem tudott eme döntéséről. Ő épp Kazumaval töltötte idejét. Lakása csillogott-villogott. Gyorsan összetakarította, mielőtt hívta volna. Maszatot is vitte magával, hogy ne érezze magát elhagyatottan. Épp egy távolabb lévő kis étteremben ülve beszélgettek. Kint a friss levegőn ültek, nem bent. Közben süteményt fogyasztottak. Fontos dolgokról folyt a beszélgetésük. Kazuma is lassan indult haza, vissza Amerikába. Számára Minami boldogsága volt a legfontosabb. Tudta, ha itt marad nem lesz az. Szerette volna, ha elmegy minden rendben lesz...
- Kérlek, gyere velem! - fogja meg a kezét
- Hah? Hogy menjek veled Amerikába?
- Igen. Én boldoggá tudnálak tenni. Bármit megadnák érted. Szeretném, ha velem élnél. Nélküled nem az igazi. Mit szólsz?
- Hagyjam itt örökre, Takerut? Adjam fel, hogy valaha is ismét vele lehetek? Ha elmennék, nagyon messze lennék tőle és soha többet nem láthatnám. Képes vagyok róla lemondani? Valóban ezt akarom? És, ha később meg fogom bánni? Akkor mi lesz? - elgondolkodik
- Ha a válaszod igen, nagyon boldoggá tennél. Ám, ha nem... Teljesen megértelek és nem foglom erőltetni a dolgot. Tudom, hogy itt élnek a barátaid és itt van a munka helyed is. Nagy kéréssel álltam eléd, ezt bevallom. Kérlek, azért fontold meg.
- Igaza van, ez valóban nagy döntés. Bár új életet kezdhetnék, melyben elfelejthetem Takerut örökre. - gondolja
Minami döntése sorsdöntő és nagy változással jár. Sokat gondolkodott ezen, de nehezen tudta megválaszolni ezt a kérdést... Ezalatt Takeru Alena nyomában volt ,kiről kiderült egy messzebb lévő hotelban tölti idejét. Sietett hozzá, amilyen gyorsan csak tudott. A portás egyből felengedte a bérelt szobájába, mivel nagy rajongója. Ahogy felért, berontott a szobába...
- Alena, valami nagyon fontosról kell veled beszélnem, mely nem tűr halasztást! Jobb, ha most csendben végig hallgatsz! Én... Haah?!
- Takeru... t-te, hogy kerülsz ide?
- Ezt én is kérdezhetném! Hm!
Nem épp erre számított, mely fogadta. Alena nagyon elfoglalt volt, melyben most megzavarta. Álmában sem gondolta volna, amit most látott. Vajon mégis mi lehetett az? Minami hogyan fog majd dönteni? Elmegy vagy marad?
Folytatjuk!
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
