|
7.rész: Örök szerelem
Saki 2012.06.26. 12:33
Takeru és Minami is nagy döntések előtt állnak. Életük egy jelentős lépéshez érkezett el, melyról saját maguknak kell választ adni. Kemény kérdés elé állnak, de helyesen döntenek. Vajon hogyan végződik kapcsolatuk?
Az előző részben Minami sokat szomorkodott Takeru végett. Azumi meghallgatta, s mellette állt mindenben. Most nagyobb szüksége volt rá, mint valaha. Kazuma is ott volt és nem nézte jó szemmel szerelme szomorkodását. Igyekezte elterelni a figyelmét és valahogyan elvidítani. Egész nap együtt voltak és hármasban vásárolgattak. Még a vidámparkba is benéztek. Minden csodás volt, boldogok voltak. Kazuma és Minami között felizzott a szenvedély, így egymásnak esve eltöltöttek egy éjszakát a lakásban. Ugyan nem történt meg a dolog, de eléggé közel jártak hozzá. Kazuma nagyon illedelmes férfi, inkább kivárja a megfelelő alkalmat. Takeru közben sokat gondolkodva jövőjén, nagy döntést hozott melyet Alenaval is közölni akart. Ekkor valmai váratlan dolog történt. Minami hasonló képen volt és egy igen komoly kérdéssel fordultak hozzá, mellyel eldöntheti élete további részének folytatását. Vajon mik történnek most? Folytassuk!!!
- Mégis mi folyik itt?! Mi ez az egész?!
- Takeru! Meg tudom magyarázni a helyzetet. - magyarázkodik Alena
- És mégis mivel?!
- Takeru, higgadj le!
- Higgadjak le?! Itt dugod a csajomat és még engem csitítgatsz, Kenji?! Hogy van pofád ehhez?!
- Téged mit izgat ez a dolog? Hiszen ugyan olyan vagy mint én!
- Tévedsz, Alena!
- Igen? Te is biztos jól megdugtad az a kis ribancot lefogadom!
PUFF! - vágja pofon
- Ah?!
- Ne merd a szádra venni őt!
- Higgadj le, Takeru! Ezzel nem oldasz meg semmit, ha megütöd.
- Igazán? Talán te kérsz helyette?!
- Megmondtam, hogy rosszabb vagy még nálam is. Megütsz egy nőt? Ilyen férfi lennél valójában?
- Egy nőt? Milyen nőt? Te nem vagy nő, hanem egy szánalmas nőszemély! A kettő között nagy a különbség. Te rosszabb vagy minden nőnél. Képes vagy a menedzserünkkel ágyba bújni, mert bosszút akarsz rajtam állni. Elmehettek a fenébe! Rosszul döntöttem, mikor a karriert választottam. Most büszke lehetsz magadra, Alena! Most kimutattad a fogad fehérjét, mely olyan romlott, mint egy rothadó alma!
- Ezzel most azt akarod mondani, hogy kilépsz a bandából?
- Igen azt, Kenji! Feldughatod a szerződésedet a seggedbe! Alena majd segítő kezet nyújt hozzá!
- Ezt nem teheted!
- De igen, Kenji!
- Te most szakítasz velem, Takeru?!
- Jól gondoltad, hárpia! Örülök, hogy megtudtam milyen vagy valójában. Egy romlott nőszemély, semmi több!
- Ne merj itt hagyni, te senki! - kapja el a vállát
- Eressz el! - vágja le a szőnyegre kicsit durvábban
- Soha nem szállhatsz ki a bandából! - állítja meg Kenji
- Tévedsz! Ha akarnék sem maradék itt többé! Inkább választom azt, kit szeretek. Minthogy tovább nyaljak egy olyan embernek mint amilyen te vagy! Világos?! - mondja neki, miközben a falnak szorítja
- Ezt még megbánod, Takeru!
- Máris megbántam....hogy csatlakoztam.
- Takeru! Te aljas szemét! - kiált utána Alena
A pokolban égjen el a lelked!
- Csak utánad, kedves.
Faképnél hagyta őket, s vissza sem fordult többé. Ez egy végső ok volt arra, hogy végleg befejezze a bandában való gitározást és arra koncentráljon, ami igazán fontos a számára. Visszament a hotelba és összecsomagolta a holmiját. A fiúk csak néztek, nem értették mi folyik most itt...
- Mégis hova mész? - kérdi Satomo
- Ahova a szívem húz.
- Ha? Micsoda?
- Végeztem a bandával. Már úgy is untam, hogy sok mindenről le kellett mondanom miatta.
- Ezt nem teheted!
- De igen, megteheti. Ne állj az útjába Satomo. Azt teszi, ami számára a helyes döntés.
- De...
- Köszönöm, Hitoko. Minden jót nektek. Biztos hamar találtok majd új gitárost a bandába.
- Olyan jót nem, mint te. Kétlem. Sok sikert pajtás. Szerezd vissza, kit szeretsz. Még nem késő.
- Remélem igazad van. Bye.
- Minden jót barátom. - gondolja
Takeru motorra szállt és száguldott is kedveséhez, ki ezalatt otthon volt. Döntése nem épp az volt, melyre számíthattunk. Úgy döntött Kazumaval megy és maga mögött hagyja a múltat. Inkább él máshol boldogan, mint szomorúságban azon rágódva "mi lett volna ha?". Szépen összepakolta holmijait. Nem kellett sietnie, mivel csak holnap indulnak. Volt még egy napja arra, hogy elbúcsúzzon barátaitól és elintézze a fontosabb dolgait. Takeru mit sem sejtett erről. Ám ha még ma elcsípi, megállíthatja. Azonban az első piros lámpánál bajba jutott. Pár marcona külsejű alak állította meg s felszólították arra, hogy menjen velük. Motorját és hátizsákját elkobozták...
- Hé, mi ez az egész?
- Szia, Takeru.
- Kenji? Mi folyik itt? Már kiléptem, mért nem hagysz végre békén?!
- Mert tartozol nekem. Még nincs vége csak, ha én mondom. Még az enyém vagy. Nem járt le az 5 éves szerződésed, melyet aláírtál.
- Hogyan? De...
- Sajnálom, de ma igen is fel fogsz lépni! Ha akarod, ha nem!
- Hm! - néz mérgesen
- Én soha nem veszítek. Ezt jól jegyezd meg! - néz rá megátalkodott, gonoszas arccal
- A fenébe! Most mit tegyek? Bele kell mennem a játszmába, de arra ne is számítson, hogy maradni fogok. - elgondolkozik
Tehát még nem tudta elmondani Minaminak, hogy mi is lett a választása. Ha szerencséje lesz, még időben el tudja majd csípni az utazás előtt. Ám, ha nem...mindennek vége és elveszíti őt. Most köti a szerződés. Azt kell tennie, amit más mond neki. Nagy fal állt a fiatalok elé és még azt sem tudják egymásról, hogy ki-mit akar csinálni. Hogy ebből mi sül ki...
Minami a munkahelyére ment és felmondott. Elmesélte, hogy hova megy és mért. Főnöke minden esetre vissza várta, hátha majd meggondolja magát. Munkatársai könnyes búcsút vettek tőle, s hatalmas öleléssel váltak el egymástól. Mindannyiuknak nagyon fog hiányozni. Majd azért levélben tartják a kapcsolatot. Leadta a címét és szólt, hogy minden egyes levelét Saitamaba, szüleihez küldjék. A házmesternek is elmesélte a dolgot, ki szintén nagyon elszomorodott. Mrs. Hotomi is hasonló képen volt. Fájó búcsút vett leg aranyosabb és kedvesebb szomszédjától....
Minami egy utolsó sétát tett a városban, míg Kazuma megvette a jegyét. Tudta, hogy már nem mondhat neki hirtelen nemet. Már döntött. Gondolta felhívja Takerut, hogy tőle azért ne szó nélkül váljon el. Sajna azonban nem érte el, nem vette fel a telefonját. Biztos volt benne, hogy most is Alenaval van és boldog mellette. Üzenetet nem akart írni neki. Gondolta, hogy majd holnap is megpróbálja felhívni és akkor beszél vele...
- Takeru... Vajon most mit csinálhatsz? Biztos jól vagy és engem már rég elfelejtettél... Én soha nem foglak tudni. Te különleges vagy számomra. Remélem nélkülem is boldog leszel és soha nem fogsz majd szomorkodni semmi miatt. - gondol rá
Az égre tekintett, majd könnyes szemmel csodálta a csillagokat. Ma nagyon szépen ragyogtak, akár a drágakövek. A hold fénye lassan elő tört egy kis felhőcske takarása mögül, mely eltakarta. Lenyűgözte ez a látvány. Takeru ablakán bepislákolva felkelti figyelmét. Lassan közelebb lépett hozzá. Csodaszépnek találta, ahogy ezüst színekben pompázik a hold. Ott ragyogott a közepén Minami arca, kedves kis mosolyával. Egyből vissza gondolt a vele eltöltött időkre, ihletet adtak neki egy dalhoz. Máris hozzá látott s közben papírra vetette azt. Közben pedig gitárjával adta hozzá a dallamot. Elmosolyodott és úgy belemerült, hogy egész éjszaka azon dolgozott. Hitoko meghallotta, így bement hozzá...
- Látom új dalon töröd a fejed.
- Hah? Ja, igen. Csak eszembe jutott valami és egyből le akartam írni.
- Mutasd a szövegét, had lássam.
- Tessék, de még nem tökéletes.
- Hm. Szép, érzelmes dal. Talán róla szól?
- Hah?
- Arról a lányról, kibe úgy belezúgtál.
- I-igen. Róla. Gondoltam feléneklem neki élő adásban. Ha el nem juthatok hozzá, dalban fejtem ki magam. Azt biztos hallani fogja.
- Hm. Érdekes hozzá állás. De támogatom. Innen úgy sem jutsz ki, de... Van egy tervem, ami beválhat.
Ha bejön, jól jársz majd vele meglátsd.
- Hm? És mi lenne az?
- Figyelj jól.
Elmondta neki hogyan cselezzék ki Kenjit és az őröket. Ha a terv beválik, Takeru szabaddá válhat és nem lesz ki útjába állna szerelmének. De, ha elbuknak akkor lehet még nagyobb bajba sodorják magukat. A tervnek be kellett jönnie, ez nagyon fontos volt. Most nem egy, hanem két élet a tét. Hitoko eszes, ámde csendes és eléggé titokzatos fickó. Nem beszél sokat, de ha kell segít. Főleg egy jóbarátnak...
Másnap reggel léptek fel. Afféle búcsú koncert céljából, mivel elhagyják Tokyo városát. Turnéra indulnak, mely több hónapokig fog majd tartani. Takeru addig nem várhatott, cselekednie kellett. Minami közben készülődött az útra és már szinte mindent bepakolt. Szobája és az egész lakás üressé vált. Csak a bútorok maradtak a helyükön. Szépen letusolt. Utolsó éjszakája a házban, így nem hagyhatta ki. Mindig is imádta ezt a kis lakást és most meg kell tőle válnia. A kádban ülve sokat merengett ezen. Maszat a szőnyegen feküdt, őrizte gazdáját. Ő is hasonló
képen érzett. Már megszokta otthonukat. Kissé bágyadt is volt amiatt, hogy kiköltöznek...
- Jaj, Maszat! Neked is hiányozni fog majd a város? Gondolom, igen. - simogatja meg buksiját - Ne szomorkodj. Amerika hatalmas ország, de biztos vagyok benne, hogy szép és nyugodt életünk lesz ott. Itt már túl sokan ránk szálltak az idióta Takeru miatt! De sebaj, mind a ketten ki fogjuk ezt bírni. Igaz?
- Vah! - ugrál felfele
Lassan megtörölközve felvett egy pizsamát. Az ablakba ülve bámult kifelé és a városban ragyogó fényekben gyönyörködött. Maszatot a karjaiban tartotta és vele nézte, hogy milyen szép is éjszaka a város. Takeru is az ablakon nézett kifelé. Végig Minamira gondolt. Arra, hogy holnap végre együtt lesznek. Csak menjen minden simán és nem lesz semmi gond...
- Remélem holnap végre a karjaimban tarthatlak majd. - gondolja
Az este hamar el szállt. Minami és Maszat megvacsoráztak, majd mély álomba merültek. Másnap reggel korán ébren voltak. Furcsán néztek végig az üres lakásban...
- Eljött hát a nagy nap. Izgulsz? Én nagyon.
- Vah! Vah!
- Szóval te is. Nem csodálom. Ez nagy változás lesz az életünkben. Aaah... - sóhajt egy nagyot - Haah?
- Jó reggelt, Minami! Jól aludtál? Mindenedet bepakoltad? Remélem nem hagysz majd itt semmit sem.
- Jó reggelt! Igen, készen állunk és mindent elpakoltam.
- Az jó hír. Pár óra és érted megyek taxival, csak bevásárlok az útra. Kell pár apróság neked és a kicsi Maszatnak is.
- Ez kedves tőled. Mi itt várunk rád. Légy jó, puszi. Szia.
- Rendben, úgy lesz. Szia.
- Ah... Valóban ez az a nap, mikor megváltozik minden. De ne punnyadjunk, együnk valami reggelit és akár tévét is nézhetünk! Nemde, kis pamacska!
- Vah! Vah!
- Gyere te kis éhenkórász! - mosolyog rá
Míg ők megreggeliztek a banda addig készen állt rá, hogy utolsó, élőben felvett koncertjükön búcsúzzanak el Tokyo-i rajongóiktól. Minden készen állt. Sok ezren lehettek ott élőben, de most legtöbben csak a tévéből nézhették és hallgathatták őket. A banda őrületes volt, Alena csak úgy szikrázott. Hatalmas sikolyokkal fogadták kedvenceiket. Eléggé gyorsan lement a koncert fele. Az idő, mintha felpörgött volna. Az Ördögöknek
kellett egy kis szünet. Ekkor lépett akcióba Takeru. Minami éppen őket nézte, mikor csengettek...
- Takeru a sztár, ahogy mindig. Hm... Máris megyek! - nyomja ki közben a tévét
- Szia. Kicsit előbb jöttem, remélem nem baj.
- Dehogy! Gyere csak be, Kazuma.
Mivel a tévé nem volt már bekapcsolva, így nem is halhatta azt, mely most csak neki szólt. Takeru róla beszélt és az iránta érzett szerelméről. A közönség hirtelen el is csendesült. Az őrök le akarták kapni a színpadról, de mikor hallották, hogy mindenki csak őt akarta nem visszakoztak. Hitoko Takeru mellé állt és segített neki produkciója előadásában...
- Takeru mit csinálsz? Tönkre akarsz tenni?
- Bocsi, Kenji... de ez most nem a bandáról szól. Meg kell tudnia az egész világnak az igazat.
- Takeru! Drágám, ne csináld ezt.
- De, Alena! Nem élek többé robotként. - néz határozott arccal - Tudja meg az egész világ, hogy Alena és én sosem szerettük egymást. Mindössze csak további hírnévre akartunk szert tenni. Az, akit én igazán szeretek most nem lehet itt. Á remélem figyel valahonnan. Ezt a számot csak neked írtam, Minami.
A dal egy szerelemmel teli szám volt, melyhez hasonlót még eddig sohasem lehetett hallani élőben tőle. Végig ő énekelt, hangjával lenyűgözve a közönséget. Most nem a sikongatás hallatszott, hanem teljes csend honolt a stadionban. Mindenki figyelmesen végig hallgatta a dalt, mely Minamival való kapcsolatáról szólt. Érzelmekkel, csalódottságokról és mindazokról szólt, melyet együtt éltek át. Gyönyörű szám volt. Takeru hangja letaglózott mindenkit, mivel nem tudták róla, hogy tud énekelni. Mikor a szám véget ért, el akart menni, de ekkor Kenji megállította...
- Mégis hová készülsz?!
- Oda, ahol kedvesem már vár. Mint azt már egyszer mondtam, kilépek a bandából.
- Ezt nem teheted, köt a szerződés! Az enyém vagy!
- Már nem. - mutatja fel a darabokban lévő papírokat
- Hogyan? Hitoko... te...
- A szerződésnek ezennel vége. Takeru pedig szabadon távozhat. Már nincs semmi hatalmad felette.
- Te!
- Menj és mond el Minaminak mit is érzel iránta. Ennél jobb alkalmad szerintem már nem igen lesz. Siess!
- Köszönöm... barátom.
- Semmiség volt.
Kenji dühös volt és azt se tudta most mit tegyen, mihez kezdjen. A koncert Takeru miatt így ért véget. Őt persze hidegen hagyta az egész. Sietett Minami munka helyére. Amit ott hallott, teljesen letaglózta. Gyorsan felhívta, de nem vette fel. Akkor látta meg, hogy tegnap ő is akarta hívni. Motorjára pattanva száguldott a lakásához. Mikor oda ért volna addigra Minamiék már elhagyták az épületet és taxiba szállva a reptérre igyekeztek. A házmester mondta neki, hogy már nincs itt, de nem hitte el. Felment hozzá és akkor már tudatosult benne is, hogy elkésett. Későn ért oda, a lakás már üres fogadta. hívni akarta, de észre vette, hogy Minami telefonja a földön hevert. Így persze, hogy nem vette fel. Azon nyomban visszapattant motorjára és olyan gyorsan robogott a reptérre, mind még soha azelőtt. Csoda, hogy a rendőrök ki nem szúrták. Minamiék már oda értek és a gép felé indultak. Mindenki Minamiról sugdolózott, melyet ő nem értett. Bár gondolta, hogy mért is beszélik ki. Kazuma vitte a csomagokat. Előre ment, hogy helyükre tegye őket. Minami hátra nézett, amolyan reflex szerűen. A lányok még mindig őt bámulták. Szomorú tekintettel nézett, majd ő is felszállt a gépre. Takeru gyorsan lefékezett motorját, majd rohant is fel a lépcsőn megnézve melyik terminálból indul a gépük. A mozgólépcsőn mindenkin átrohant, nem akart megállni sem. Nem is igen figyelt most erre. A biztonsági őrök ezt észre véve üldözőbe vették. Igyekezett kitérni előlük, nem elkapatva magát. Sajnos azonban még így sem ért oda időben és a gép az orra előtt szállt fel...
- Ez nem lehet! Állítsák meg azt a gépet! Fontos lenne, kérem!
- Sajnáljuk, de most velünk kell jönnie.
- De a gép... El kell mondanom egy rajta ülő lánynak, hogy szeretem és vele akarok lenni! Hát nem értik? Ha elmegy... elveszítem!
- Nyugodjon le.
- Vah, vah, vah...!
- Hah?
- Maszat, ne szaladj el! Várj meg, hékás! Most megvagy, te kis huncut szőrpamacs!
- Vah, vah!
- Öh... M-Minami?
- Hm? Te mit keresel itt?
- Miattad vagyok itt.
- Hogyan?
- Azt hittem felszálltál arra a gépre és ezzel örökre elveszítettelek. Hogy-hogy még sem tetted? Miattam?
- Hogyan? Nem, nem... Maszat nem bírta volna az Amerikai levegőt. Honvágya lett volna, melybe bele is betegedhet.
Ezt pedig nem hagyhattam.
- Szóval miattam maradtál.
- Nem is mondtam ilyet! Agrr... - mérgelődik - Miattad nem maradnék itt. Minek? Neked van már barátnőd.
- Már nincs.
- Hogyan?
- Az egész világ szeme láttára dobtam. Nem volt hozzám illő. Ráadásul rajta kaptam a menedzserünkkel.
- Hah? Na persze.
- Hidd el neki, mi láttuk. Takeru teljesen beléd van zúgva.
- Igen-igen. Tanúsíthatom Miu állítását.
- Hah?
- Ezek a lányok igazat mondanak. Valóban így történt. Beolvastam Kanjinek és kiléptem a bandából. Nem állhat ismét a karrierem közénk.
- De....Mért csináltad?
- Érted. Mert szeretlek és életem végéig veled akarok maradni. Te vagy az ideális nő számomra, ki nélkül élni nem tudok. Imádom a mosolyodat és azt, ahogy nevetsz. Veled olyan az életem, akár az álom. Miattad bármit feladnék. Bármit.
- Takeru...
- Ah, ez olyan romantikus volt. - olvadoznak a lányok
- Kérlek maradj velem, kezdjük újra.
- Én... Ezt nem lehet. Sajnálom.
- Mért nem?
- Mert te csak egy nőcsábász vagy. Ki tudja mikor unnál meg. Te egy sztár vagy, nem én illek hozzád.
- Én ezt megcáfolom. - szól közbe egy hang
- Hah? Hitoko? Te mit keresel itt?
- Látnom kellett azt a lányt, kiért ennyire odáig vagy. Még a karrieredről is lemondasz érte, akkor biztos igazán különleges lány az illető.
- Ahogy mondod.
- Azt hiszed, ha ide jössz és megállítasz máris a tiéd vagyok? Karjaidba omolva vallom be, hogy szeretlek? - kérdezgeti - Hát tévedsz! Sokat kell még tenned ahhoz, hogy ez így legyen.
- Heh? - lepődik meg - Nem épp így képzeltem el ezt a dolgot.
- Gyere Maszat, menjünk haza.
- Várj! - áll be elé
- Mire várjak?
- Tudom, hogy sok rosszat tettem, de kérlek bocsáss meg. Szeretném veled újra kezdeni.
- Aj, ezek a szemek. De mi lesz, ha lesz másik oka elhagyni? Ismét én maradok hoppon. Olyan édes, ahogy most néz. Alig bírom ki, hogy ne ellenkezzek vele. - gondolja
- Ha te már nem akarsz látni, rendben van. Megértem. Idő kell neked, nemigaz?
- Takeru...
- Hát, jó. Ha ennyire makacs vagy és ellen állsz, nem adom fel és harcolni fogok érted. Majd csak sikerül újra meghódítanom téged és a szívedbe lopnom magam.
- De kis édes. - gondolja - Hát, mondom... ahhoz nagyon sokat kell tenned és bepótolni a kimaradt éveket.
- Szóval még van esélyem? - csillan fel a szeme
- Igen, van. Neked nem lehet ellen állni. - gondolja - Hát... talán.
- De jó! Tudtam én, hogy még érzel irántam valamit.
- Ilyet nem mondtam!
- Ne félj bébi... - karolja át vállánál
- Heh?
- A szívem örökké a tiéd.
- Hm. Milyen kis konok, de tetszik. - mosolyodik el
- Aranyos vagy, mikor mosolyogsz.
- Köszi. - pirul el
- Még ha nem is úgy alakultak a dolgok, ahogy elgondoltam. Számomra akkor sem ért véget a kapcsolat. Tudom, hogy te is így érzel, ahogy én. - gondolja
- Ha van kedved, segíthetnél.
- Miben? Kényeztetni a tested és....
- Kicsomagolni.
- Ah...
- Perverz disznó! - hagyja hirtelen faképnél
- Minami, várj! Jó kisfiú leszek. Főzök, bár azt nem tudok. Mosok, ha kell. Bár ne csodálkozz azon, ha a ruháid szűkek lesznek. Takarítok, de csak port törlök le vagy...
- Ah, reménytelen vagy!
- Ezek ketten aztán szép párt alkotnak. Nem mondom. Kíváncsi leszek a végére, hogy ebből mi fog kisülni. - gondolja
- Minami. Minami édesem.
- Hm! - néz morcosan - Végül is ez az egész jól sült el. Takeru engem választott és érzem, hogy szeret. Láttam az arcán is, hogy igazat mond és nem hazudik. Az nem szokása. Számomra ezt a kapcsolatot újra kezdeni elhamarkodott ötlet. Lehetséges, hogy megbánnám. De lehet azt bánnám meg, hogy nem adok neki esélyt és elszalasztom a lehetőséget, hogy vele lehessek. Igazából én szeretnék ismét vele járni. Ő az a férfi, akire mindig is vágytam. Még ha ilyen kis nőcsábász. Megfontolandó, hogy mit is válasszak. Édes, ahogy könyörög. Gonosz vagyok, nem? Hi, hi... Még ha nem is omlottam egyből a karjaiba, akkor még... Szeretem! - gondolja
Minami nem adta könnyen magát, Takeru viszont nem adta fel. Kivett egy lakást a közelében, hogy minden nap láthassa. Néha még a munkahelyén is megjelent és belekontárkodott a dolgaiba. A munkatársak örömmel nézték, ahogy boldogan bolondoznak, akár egy szerelmespár. Még ha csak barátok voltak. Ennél többet vettek le. Takeru nem hagyta abba a gitározást. Hitokoval együtt, ki szintén kiszállt a Ördögökből, sokszor együtt gyakoroltak. Legjobb barátokká lettek. Hitoko Minamit is megismerhette, kit nagyon aranyosnak vélt. Hamar megkedvelte.
Szeretett velük lógni, ha épp volt rá ideje. Azumi is boldog lett, hogy legjobb barátnője dolgai rendeződtek és élete gondtalanná vált. Reménykedett benne, hogy majd egyszer beadja a derekát és ismét egy párrá vállnak. A riporterek továbbra is néha-néha még felhozták kettőjük románcát, de már nem keltett nagy szenzációt. Mindenki örült a kapcsolatuknak. Az Ördögök nevű banda feloszlott, Alena szóló éneklésbe kezdett és továbbra is folytatta a filmezést. Hírnevének azért nem ártott meg Takeruval való szakítása. Kenjivel való afférja pedig hamar semmivé oszlott. A volt menedzser már nem volt olyan nagy szám. Nehezen talált új bandát, kikkel nagy pénzt kaszálhatna. Kazuma Amerikában maradt, hogy az egyetemet befejezhesse. Nem volt mérges Minamira. Reménykedett benne, hogy egyszer majd ő is részesülhet életéből, mint a párja. Nem is keresett magának barátnőt, tanult szorgalmasat... A legtöbbeknek jól alakult az életük és valószínűleg nem is lesz rosszabbá. Minden jó, ha a vége jó!...
Minami és Takeru ugyan úgy éreznek egymás iránt. Jóbarátok, kik örökké együtt maradnak. Idővel ez a barátság vissza válthat szerelemmé, pontosabban olyan kapcsolattá mely erősebb a házasságnál is. Kedvenc párocskánk tehát boldogok így is, ahogy régen. Reménykedjünk benne, hogy ez így is marad....
Biztos sokan akartátok, hogy én és Minami újra összejöjjünk. Azért reméljük nem okoztunk senkinek sem csalódást. Még ha nem is akart velem újra járni, én attól még harcolok, hogy ez a választása idővel megváltozzon. Szurkoljatok! - vigyorodik el
- Na, hogy áll? - forog körbe Minami
- Hmm... Ebben a ruhában nagyobb a feneked, mint a fejed.
- H-h-hogy mi?!
- Csak vicceltem, vicceltem!
- Ta-ke-ru! Váh!
- Segítség! Támad a szőke sárkány! El az útból emberek! Ha a fejükre ül, jaj önöknek!
- Agrrr....! - néz mérgesen - Ha elkapom ráülök a fejére, hátha tudok majd bele udvariasságot verni! - bosszankodik magában
- Fuss Takeru, fuss!
- Állj meg! Had üljek rá arra az üres fejedre!
- Majd, ha fagy!
- Takeru!
THE END
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
