|
1.Fejezet: Új osztálytárs
Saki 2012.08.29. 13:56
A túlbuzgó kis osztálytitkár, Aimi 2.évét kezdi a középiskolába. Már nem az alsó tagozat tagja, hanem felsős lett. Több dolga akadt, mint azt gondolná. Összefut a mindig mogorva új diákkal, ki nem épp olyan, mint a többiek. Vajon ebből mi sül ki?
Minden egy szép tavaszi napon kezdődött, április 1.-én. A téli szünetnek vége szakadt és ismét az iskolapadba kényszerültünk. Hamar véget ért az egész, szinte észre sem vettem. Bár én nem bánom, hogy újra a suliba kell járnom. Szeretek a barátaimmal lenni és az iskola falain belül tevékenykedni. Hiszen én vagyok az osztálytitkár, Aimi Hayashi!
Kissé túlbuzgónak tartanak, ki folyton csak talpon van és sosem áll le egy percre sem. De hát nem is állhatok le lazsálni. Fontos osztálybéli feladataim vannak, azokat pedig el nem hanyagolhatom. Idén is rengeteg dolgom lesz. Ám ez az év kissé másabban telt el, mint a tavalyi. Idén egy plusz "feladatot" kaptam, mely szintén fontos és nem tűr lazsálást. Az idei év még jobb lesz, ezt garantálom. Már csak pár perc és el is kezdődik az első tanítási nap. Mindent bele kell adnom! Jaj, de várjunk. Én itt körmölök, mialatt már rég indulnom kellene. Jaj! Máris elkések! Úr isten, ez nem következhet be! De még mindig csak írok. Jobb, ha indulok! Nem késhetek el!
- Anya! Hol a bringám? Sehol sem találom. - kérdezte Aimi
- Hátul a kertben. - válaszolta édesanyja
- Hogy mi? Mért ott van?
- Mert tegnap ott hagytad.
- Ah. Látszik már máson forog az agyam.
- Siess kicsim, vagy elkésel. - szólt rá
- Jaj, igaz. Szia anya, majd délután jövök!
- Az uzsonnádat itt ne hagyd. Megmostad a fogad?
- Anya! Persze. Szia!
- Ez a lány.
- Nem késhetek el, nem késhetek el! - gondolta - Félre, félre! - szólt rá az emberekre
Aimi Hayashi vagyok! 16 éves, középiskolás lány. Sokat szoktam ábrándozni és folyton egy nappal előrébb dolgozok. Ezért is tartanak túlbuzgónak. Osztálytitkárként sokszor talpon kell lennem és mindent megtennem annak érdekében, hogy minden tökéletes legyen. A diáktársaim számítanak rám. Muszáj figyelnem mindenre és résen lenni. Fontos feladatot vállaltam el, melyet idén még jobban akarok elvégezni...
- Én Aimi Ha... Ááh!
BUMM! - csapódott neki biciklije a kerítésnek
- Ah, előbb figyelni kellett volna. - gondolta Aimi - Bo-bocsánat. Nem akartam rád esni.
- Hm. - nézett rá morcos fejjel
- Ah? Milyen modortalan. - jegyezte meg - Szia. Téged még nem láttalak itt. Új vagy? - kérdezte érdeklődve Aimi
- Legközelebb nézz előre. - mondta mogorván
- Ha? De... Ennek meg mi baja? - nézett rá értetlen fejjel
- Szia, Aimi! Máris elbotlasz, pedig még el sem kezdődött az éve. - segíti fel barátnője
- Szia, Mieko. Örülök, hogy újra látlak.
- Szintúgy. Na gyere, a pletykák a falakon belül várnak. Nem akarok semmiről sem lemaradni. - mondta Mieko
- Te máris ezen töröd a fejed? - kérdezte egy hang
- Natsuko! - ölelte meg Aimi nagy örömmel
- Mondtam, hogy az ölelgetést hagyd el Aimi. - tolta el magától Natsuko
- Bocsi, de már rég nem láttalak. Hiányoztatok.
- Aimi Hayashi. - mondta ki nevét egy férfi hang
- Ha? - kereste az illetőt Aimi, ki nem messze állt meg előtte
- Hát újra látjuk egymást. Pedig azt hittem nem. - mondta gúnyos megjegyzéssel
- Uhm. - szörnyedt el látványától - Shinji Ichikawa. Téged nem akartalak látni. Nélküled is meglennénk.
- Inkább törődj a munkáddal és a feladataiddal. Nehogy valaki megfosszon tőlük.
- Hm! - nézett rá morcosan Aimi
- Áh, ismét egy kis konfliktus. - fotózta le őket Mieko
- Nyugi, Shinji. Idén még ügyesebb leszek. - jelentette ki Aimi
- Majd meglátjuk. Szép napot! - köszönt el Shinji, majd gúnyos mosollyal elsétált
- Az idei év is jól telik, ha már most ellenségeskedtek. - tette Aimi vállára kezét Natsuko
- De hát ő nem bír. - mondta Aimi
- Nyugi, mi sem bírjuk. Túlon-túl beképzelt egy alak. Ne törődj vele. - nyugtatta le Natsuko
- Köszi a tanácsot, Natsuko. - elmosolyodott
- Gyertek, lassan becsöngetnek. - szólt közbe Mieko
- Jajj, tényleg. Még van egy gyors elintézni valóm. Ti addig menjetek csak. - sietett előre Aimi
- Jó, de siess. Ha elkésel már az első napon, akkor nem hiszem, hogy jó példát mutatnál az osztálynak. - mondta Mieko
- Nyugi, sietni fogok. Majd az osztályban találkozunk.
Gyorsan az igazgatóhoz rohant, hogy leadjon pár ötlete, melyet majd ebben az évben csinálhatnának. Fontos a fő fejes véleménye és engedélye is. Már csak pár perc maradt mindenre. Miközben az irodába beugrott, ismét nekiment a reggeli srácnak. Majdnem fel is lökte....
- Nem tudsz vigyázni? - förmedt rá
- Bo-bocsi, csak sietek. - kért elnézést Aimi
- Hm.
- Ne haragudj, az én hibám. - hajolt meg bocsánatkérőn
- Felejtsd el. - azzal faképnél hagyta
Ez a bocsánatkérés nem igen sikeres nála. Jobb nem próbálkozni vele. Aimi furcsálta a viselkedését, de most nem ezen akart töprengeni. Miután végzett, sietett az osztályba. Épp csak rá vártak a társai....
- Bocsánat a késésért, Hanako tanárnő!
- Semmi baj, Aimi. Ülj csak le. Az órát új diáktársatok bemutatásával kezdeném. Kérlek mutatkozz be és mondj magadról pár dolgot.
- Ha? Ez az a mogorva srác, akivel kétszer is összefutottam. - eszmélt rá
- A nevem, Hiroto Katsuyuki. Szeretek rajzolni és saját dalokat írni. A nővéremmel élek a város szélén.
- Köszönjük a bemutatkozást, Hiroto. Kérlek foglalj helyet az üres padban. Most pedig vágjunk bele az órába.
- Pont elém ültették. Remélem majd sikerül megkedveltetnem magam vele. - gondolja - Szia. Örülök, hogy mellém ültettek. Biztos jól ki fogunk majd jönni egymással. - nyújtotta kezét
- Kétlem.
- Ha? - lepődött meg - Milyen modortalan alak. - nézett morcosan rá
Folytatjuk!
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
Hali! Fogalmam sincs, jó helyre írom-e a komit, de remélem igen... Tehát, el is kezdeném, ha nem bánod:
Először is, nem tudom, akarod-e, vagy sem, hogy kitérjek a helyesírási hibáidra, de egyezünk meg egyenlőre abban, hogy csak a nagyon fontosakat írom le, hiszen mindenkivel megeshetnek apró-cseprő hibák - és amúgy sem érzem magam jó írónak, annyira pedig még inkább nem, hogy másokat kritizáljak...
Tehát, vannak ugye a párbeszédek, ott elkövetted azt a hibát, hogy bár múlt időben írtad magát a sztorit, de mégis jelennel írtál párbeszédnél. (Példa: - Legközelebb nézz előre! - mondja mogorván - helyesen: - mondta mogorván.)
Amúgy, megértem szegény Aimit. Nagyon nehéz és sok dolga lehet a suliban osztálytitkárként. 3 (vagy 4? Nem tudom pontosan) évig láttam el nálunk ezt a szerepet, és hát, vannak tapasztalataim. x'D
Ez nem különösebben hiba, csak megjegyzésként írom le: párszor (nem mindigre gondolok, én se szoktam mindig berakni) tehetnél a mondatok végére olyat, hogy "mondja AIMI" vagy hasonló. Mármint, mondtát meg hordja lét olvastam, csak a neveket nem tudom, hogy ki mikor beszél... Na, remélem érted, mit akartam. x'3
Amúgy, eddig nagyon tetszik a sztori. :D Most nem mondom, hogy "mindent bele, csak így tovább", mert már be van fejezve, de... Hát, hajrá, Saki-chan a többi történetedet illetően! <3
Chu~
Halika!
Igen, jó helyre írtad a kommentet. Azért csináltam neki helyet. :)
Írtam az első fejezethez, mikor feltettem, hogy nem olvastam át. Csak gyorsan felpakoltam és gépelés közben néztem nem rontok-e el vmit és ha észre vettem hibákat, javítottam. Lusta vagyok vissza olvasgatni. Bevallom ismét. XP Örültem, hogy készen lett.
A párbeszédeket még csiszolgatnom kell, de mint mondtam...nekem így jó. Úgy sem adja ki senki a történeteimet. Megmaradnak nekem és azoknak, kik olvasni szeretnék.
Asszem te mondtad, hogy zavar, ha oda írom ki is mondta a dolgot. Azárt hagytam le és csak néha írtam oda. Most meg baj, hogy nem írtam oda. Jáááájj! Te lány...összezavarsz. xD Pedig emlékeztem erre és most megen rossz. Jájj....Megeszlek! >.< No, de sebaj. :P
Hát igen. Már készen van, hálisten. :D Köszike. Remélem még azért párat sikerül majd befejeznem. :)
Köszönöm szépen a kommentedet. Örülte neki.^^ Puszika érte! cuu~