Szia!

Ez az első történet, amit eddig olvastam tőled. Egész aranyos volt, kár, hogy ilyen rövid. Azt tanácsolnám neked, hogy egy kicsit több leírást tegyél a fejezetekbe - bár említetted, hogy ez tömör, nem tudom, mi a helyzet a többi írásodnál... na, mindenesetre néhány információ csak később világosodott meg előttem, a szereplők jellemzésénél vagy kommenteknél. :/

Kedveltem a szereplőket. Aimi szerintem aranyos volt, tipikus animeszereplő lány, aki mindenáron meg akar barátkozni a mogorva sráccal. Hiroto pedig nagyon elbűvölő volt eleinte hallgatagként, aztán jellemfejlődésen ment keresztül, és... hát, így is kicsit durva, de a végére egészen megpuhult.

Valóban könnyű kikövetkeztetni, mi fog történni a végén, de ez nem feltétlenül negatív. Voltak jó kis csavarok, és ezt a sztorit egészen egyedi módon mesélted el az olvasónak. Egy nap alatt simán bedaráltam az összes fejezetet.

Az írással annyi bajom volt, hogy egyszerűen nem tudtam eldönteni néha, ki beszél. Persze újra be tudtam kapcsolódni, de ez így nem igazán tetszett.

Mindent összevetve örülök, hogy elolvashattam, és csak így tovább. Majd még a többi történetedet is elolvasom. :)

Halihó! 

Hát, elérkeztünk ide is... Először is, sajnálom, hogy tegnap nem olvastam el a fejezetet, de nem is voltam gépnél - vagyis, de, most hazudtam, de csak annyinak, hogy megcsináljam a biosz házimat. De ami késik, nem múlik! *-*

Tök édes lett a vége! *-* Bár, tarthatott volna tovább is. >.< Nem reklamáció miatt, de most úgy belejöttem az olvasásba meg a komizásba. x'3 De mondjuk, igazából, tökre korrekt a befejezés, szóval na... :3

Amúgy, ezt a rajzot én már láttam? o.O Annyira... ismeretlen. >.< Nem tudom, miért, pedig szerintem beraktad a főoldalra, vagy nem? x'3 Mondjuk, ha sok rajzot látok egyszerre, vannak olyanok, hogy elfelejtem őket. >.<" Gomen ne, Saki-chan! T_T

Mellesleg, a történt nagyon szép és aranyos lett. *-* Elejétől végéig izgalmas volt olvasni, és figyelemmel követni, hogy mi történik Aimivel, Hiro'-val, Tamiko-val, mit eszel ki Shinji, hogy védik meg Mieko-ék barátnőjüket, vagy épp azt, hogy mit is csinál Kiyoshi... Szóval, gartulálok! :)

Arról nem is beszélve, hogy akár három, akár hat oldalas egy fejezet, akkor is nagyszerű és csodálatra méltó az, hogy képes voltál egy (vagyis, majdnem kettő) gyermek mellett megírni ezt. Érzelmek terén is szinte teljesen átadtál mindent, és hidd el, egy írónak - akár annak nevezi magát, akár nem - hihetetlen, talán legnagyobb feladata az, hogy az érzelemeket normálisan, és teljesen igaziból le tudja írni. 

Az pedig, hogy egyesek ezt csak úgy random tudják megoldani még jobb és kellemesebb, főleg az olvasók számára.:)

Hihetetlenül nagyot alkottál, és megéri büszkének lenned magadra - én is az vagyok rád. :) Szeretnék még nagyon-nagyon sok ilyet és ehhez hasonlót olvasni tőled! *-* Mindent bele, Saki-chan!