4.rész: The mysterious stranger

Saki  2013.04.19. 23:25

4.rész: A titokzatos idegen

 

 Tyson igyekszik bújtatni és titokban tartani újdonsült barátját, aki egy farkas démon. Nagyapa nem örülne annak, ha házában tudná a lányt. A sötét oldal egyik Démona Dylenre támad, és majdnem életével fizet érte, azonban megússza. Majdnem lebukott Mr.Granger előtt, ki mit sem sejt róla. Este azonban ismét támadás éri őket, pontosabban a várost. Dylen a lény nyomába ered és végez vele, ám ekkor a délelőtti támadója visszavág, és súlyosan megszúrja. Tyson képtelen elállítani vérzését, de ekkor nagyapja segít....

- Sajnálom, hogy nem szóltam róla. Tudtam, elküldenéd. 

- Tűt és forró vizet. 

- Máris! - rohan

- Most kicsit ez fájni fog, de muszáj összevarrnom, hogy a vérzés elmúljon. Harapj rá erre.

- Ha?- néz csodálkozva Dylen

- Tudod mit csinálsz, nagyapa?

- Már nem először csináltam ilyet. Ne aggódj, rendbe fog jönni. Csak csináld, amit mondok.

Szép lassan összevarrta Dylen mellkasi sérülését, mely nagyon mélyre sikerült. Úgy ráharapott a szájába tett törölközőre, hogy éles fogai átharapták azt. Fájdalmas volt számára a tű érzése, ahogy átszúródott a bőrén és összehúzta azt. Azonban jól viselte, így fickándozás nélkül sikerült összevarrni. Bekötöztnék a mellkasát, majd hagyták had pihenjen. Mr.Granger megértő volt és egy cseppet sem ijedt meg Dylen külseje láttán. Mintha korábban már látott volna hasonló lényt....

- Nagyapa...

- Igen?

- Hogy-hogy nem lepődtél meg Dylen láttán? Hiszen nem...

- Ember? Tudom, egy FarkasDémon, aki az erdő mélyén bújva el éli életét. Bár már szinte kihaltak.

- Hm? 

- Lehetséges ő az utolsó példány fajából.

- Értem, de...Mégis honnan tudsz róluk, és mért jöhetett ki az erdőből?

- Valószínű vadászott rá valaki. Önként nem merészkednének ki biztos rejtekhelyükről.

- De...

- Jobb, ha te is pihensz. Holnap iskolába kell menned. Nem így van, Tyson?

- De. Igazad van. Megyek és lefekszem én is aludni.

 "Nem mintha bírnék, hiszen Dylen eléggé rossz bőrben van. Nagyapa nem is mondott semmit sem arról, 

  honnan tud ennyi mindent a FarkasDémonokról. Nagyon titkolózós."

  Jobb, ha alszom. Holnap kemény napom lesz. Hááááhm...- ásít egy nagyot

Álomba hajtotta a fejét és közben Dylenen járt az esze. Biztos benne, hogy reggelre felépül és hamar meggyógyul majd...Másnap reggel új napra virradt. A nap első sugarai Tyson ablakán beszűrődve akartak világosságot becsalni a szobába. Minden nagyon csendes volt és nyugodt, Tyson békésen aludt az ágyában. Senki nem zavarta álmát. Ám egyszer csak halk léptek hangja hallatszott. Egy illetéktelen behatoló lépett be hozzá, s hirtelen elhúzta a függönyt. Tyson álmos fejjel nézett, aligbírta kinyitni szemeit, olyan erősen világított be a nap fénye....

- Ááh! A szemem, mindjárt kiég! - takarja el arcát

- Hi,hi,hi... Szi-a! - vigyorog

- Ha? Dylen? Te már fenn vagy? Ha? - néz rá

 "Már úgy néz ki jobban van és a sérülése...Ha? Begyógyult volna? Hogyan?"

- Szi-a!

- Ha? Azt mondtad, szia?

- Én tanítottam meg neki, hogy legalább köszönni tudjon. 

- Ha? Nagyapa?

- Szi-a!

- He,he...Látom, tetszik ez a szó.

- Szi-a! - mondogatja hosszan, elnyújtva

-"Örülök, hogy jobban van és boldogan mosolyog." - gondolja

- Rajta, hétalvó! Ideje suliba menned.

- Szi-a!

- Ah! - terül el az ágyon

 Muszáj?

- Hasadra süt a nap. Ma biosz dogát írtok, nem de?

- Jajj, neee! - nyomja az arcába kispárnáját

- Szi-a!

Később Tyson nagyon nehezen, de felébredt és lement reggelizni. Majd suliba ment, ahol várta a sok tanulnivaló. Nem repesett az örömtől. Dylen addig náluk maradt és lefoglalta magát. Felfedezte a tévét és a benne lévő érdekes dolgokat, Úgy oda tapadt elé, hogy egész nap el sem ment onnan. Zenét hallgatott, rágcsálta az almákat és akciózott a házban. Sok mindent ellesett, amit a tévében látott. Megnézett egy csomóféle filmet. Akció, fantasy, kaland, misztikus és vígjáték. Még egy kis romantika is bele került a képbe, amit csodálkozva figyelt. Ép két ember csókját mutatták, mely hosszú és szenvedélyes volt. Majd elaléltak egymástól. Dylennek ekkor eszébe jutott, mikor tegnap az a Démon megcsókolta, majd leszúrta. Kezét szájára tettem, majd kicsit elkomolyodott a tekintete....Egész nap remekül lekötötte magát,egy rossz szava sem lehetett Nagyapának. Tyson lassan hazaért a suliból. Kezdett beesteledni, így gondolta lefürdik....

- Szia, Nagyapa.

- Szép jó estét. Milyen napod volt?

- Unalmas. Teljesen ki vagyok. Mi ez a rengeteg almacsutka a nappaliban?

- Kérdezd a kis barátodat. Fen van az emeleten. 

- Rendben. 

Lassan felment és a fürdőszoba felé vette az irányt. Nagyon fáradt volt, hiszen korán kelt és este alig aludt. Ahogy belépett az ajtón, ott találta Dylent, aki a habbal teli kádban pancsolt. Haja teljesen vizes volt, testére tapadt, takarva azokat a bizonyos részeket. A fürdő tele volt habbal. Dylen meg se rezzent, csak nézett csodálkozva Tysonra, de nem pirult el....

- Öh? B-bocsánat, ho-hogy rád törtem. N-nemakartam. Én s-sajnálom.....Áh!

Hirtelen megcsúszott a földre dobott szappanon és egyenesen a kádba csobbant bele. Dylen szerencsére tiszta hab volt, így semmi olyat nem látott belőle, ami lényeges. Még szerencse. Lassan felállt, ahogy Dylen is....

- Te-te maradj csak, majd én ki....Áh!

- Ha?

Ahogy ki akart szállni, megbotlott. Magával rántotta Dylent is, így egymáson feküdtek. Nagyapa pont feljött, hogy figyelmeztesse, mikor egyszer csak megpillantotta őket. Majd kigúvadtak a szemei, majd mérges lett. Tyson teljesen elvörösödött a meztelen, rajta fekvő lány láttán. Nagyapja fakarddal hessegette ki a fürdőből perverzsége miatt. Végig kergette a házban. Dylen csak pislogott, majd folytatta a pancsizást és fujkodta a habot....A hosszú és fárasztó nap után, öröm volt a pihenés és az alvás. Az éjszaka nyugodt, zavartalan. Semmi zaj nem hallatszott. Tyson mélyen aludt lent a nappaliban, átadva Dylennek szobáját a mai napra, míg meggyógyul. Nagyapa parancsa volt. Kibírja azt a pár napot szobája nélkül. Dylen sok képet talált szobában, melyen Tyson volt és családja. Gyerekkori képek és idősebbek is. Legjobban az tetszett neki, amin az egész család rajta volt és boldogan mosolygott. Végig simította a képet, arca mosolygott és egyben komoly is volt. Eszébe jutott a saját családja, kik már sehol sem voltak. Semmit nem tudott róluk. Lassan letéve a képekkel teli albumot, leosont a földszintre, majd kiment a házból. Az égen gyönyörűen fénylett a hold és a csillagok is pompáztak rajta. Jobb karját maga elé tartotta és a rajta lévő két, egybe fonó karkötőket nézte. Már nem emlékezett arra, honnan is kapta őket. Pedig már kiskora óta rajta voltak. Életének kezdete homályba veszett. Számára nem tartozott hozzá semmilyen emlék....Ahogy a holdat fürkészte tekintetével egy macska ugrott fel a falra, mely körbe vette az egész házat. Kutya, pontosabban farkas ösztöneire hallgatva, jól meg akarta kergetni. Farkassá változva neki iramodott és a macska után rohant, aki csak úgy szedte maga után aprócska lábait. Befutott az erdőbe, ahol gondolta elrejtőzhet a gonoszfarkas elől. Ám tévedett és az lerázhatatlanul a nyomában volt. Egészen egy hatalmasra nőtt, jó vastag fához rohant, ami előtt egy különös alak állt. A macska beleugrott az ölébe, majd valamiféle jutalmat kapott. Az alak letette a macskát, aki nem messze állt Dylentől. Mérgesen morgott rá. Egyszer csak a macska körülbelül 3 méteresre nőtt meg és már cseppet sem az a kedves, aranyos kinézetű szőrgombolyag volt. Hatalmas, vérengző fenevaddá változott át. Dylen lelapuló fülekkel és kissé ijedt pofival nézett fel a vadmacskára. Mikor az megiramodott felé, futásnak eredt. Egészen mélyen az erdőben voltak már. Dylen el akarta kerülni az emberek közötti összecsapást, így minél messzebbre futott. A démoni külsejű macska az erdőben elterülő tóig üldözte, majd meghátrált. Még valószínű benne volt a víztől való félelme, hiába lett vérszomjassá. Farkas szemet néztek egymással, mind a ketten morogtak....

- Ne hagyd meglógni! Tépd szét darabokra azt a korcsot! - kapja az utasítást

  Jobb lesz, ha minél hamarabb végzel vele cicuskám! - szólal meg egy hang

A macskadémon Dylennek rontott. A karmok és a fogak egymásnak estek. A két vadállat nem kímélte a másikat. Úgy marakodtak, mint a kutya és a macska veszekedéskor. Zengett az erdő, hangoskodásuktól. A macskadémon fújtatott, majd éles karmaival tele karmolta Dylen testét. Kissé még erőtlen volt a tegnap esti sérülése végett, így hamar lihegni kezdett. Bár a sérülése beforrt, attól még frissnek számított a heg. Mikor a Démon pofon verte, a fának vágódott. Kimerültségében visszaváltozott fél démonná. A mellkasát fogta és erősen lihegett közben. A macskadémon nekiiramodott, hogy ebben az alakjában végezzen vele. Ám ekkor egy hosszú csuklyában lévő harcos megvédve elé ugrott, majd megfékezte a támadót. A Démon meghátrált és morogni kezdett. Dylen nem értette ki is lehet megmentője. Csodálkozva nézett fel rá....

- Hm?

- Jól vagy? Maradj a hátam mögött, majd én elbánok vele. Látom megsérültél, így nem tudnál tovább harcolni. Engedd, hogy segítsek. 

- Ühm. - bólint

Az idegen védelmezte testével. Elé állt, majd egyedül harcolt a macskadémonnal. Mintha varázsolt volna. Különös, furcsa szavakat mondott. Nem sebezte meg az állatot, mindössze csak védte magát támadásaival szemben. A varázslatok hatottak a macskára, aki mintha ellen akart volna állni az őt megszálló erőnek. A titokzatos lény, mely ezt tette vele, nem örült neki. A démon neki rontott, de ő ekkor gyorsan eltűnt. Dylen védelmezője a macska homlokára tette kezét, majd ismét furcsa szavakat kezdett el mondani. Keze fényleni kezdett, majd a macska is. Ettől lassan az állat visszaváltozott eredeti alakjává és külsejévé. Kedvesen nyávogott, majd hozzádörgölőzött megmentőjéhez....

- Most már minden rendben lesz. Biztonságban vagy. 

- Miáu!

- Remélem te is jól vagy. A heged mélynek tűnik, had nézzem. Szabad lesz? Mutasd.

- Ha?

- Izi szaio ke! - mondja, majd behunyja szemét

- Hüm? - pislog csodálkozva

- Így már jó. Most már többet nem fog fájni. Megnyugodhatsz.

- Hm?

- Milyen modortalan vagyok, még be sem mutatkoztam. A nevem, Aikka. Ha szükséged lesz rám, én bármikor a rendelkezésedre állok.

  Ég veled farkas lány. Ezzel hívhatsz.

- Ha?

Még el se tudott tőle búcsúzni, se megköszönni, amit érte tett. A heg, amit tegnap beszerzett, már hűlt helye volt. Teljesen eltűnt a mellkasáról. Csodálkozott, nem értett semmit. Túl hamar érte ez a dolog. Azt se tudta honnan jött ez az alak és ki is ő...A macskát átváltoztató alak mindeközben Mesteréhez ment, közölni a rossz hírt. Miszerint a Farkas lány még mindig él és segítségére volt egy furcsa, csuklyás alak. Ennek Mestere egy cseppet sem örült, de nem is akadt ki miatta....

- Hm. Az a lány érdekesebb, mint gondoltam. Nem hagyom kicsúszni a karmaim közül. 

- Mért fontos a számodra Mester? Számomra gyenge lény!

- Ne avatkozz a dolgaimba, Enjou! Az a lány egy napom a csatlósommá válva pusztítja majd el a világot!

 

Folytatjuk!

 

Súgó Még nincs hozzászólás.