|
5.rész: Wearing a camping
Saki 2013.04.20. 23:05
"Néha nem árt a kikapcsolódás és a természetbe való látogatás. Ha már nincs időd másra, erre néha legyen. tyson és barátai kikapcsolódnak egy kicsit. Dylen is velük tart. Fárasztó, meleg idő van. Azonban egyikük sem csügged. Történik egy kis baj, melynek oka ismeretlen. Vajon mi történhetett?"
5.rész: Fárasztó kempingezés
Nagyapa tudomást szerzett Dylenről, ki titokban náluk húzódott meg. Nem volt mérges, hanem inkább segítőkész. Egy darabig, míg fel nem épül, náluk maradhatott. Súlyos sérülése azonban hamar felépülni látszott. Tyson a suliba járt be, ahogy azt muszáj volt minden nap. Kivétel persze hétvégén. Addig Dylen a házukban lefoglalta magát és felfedezte a civilizáció kütyüjeit. Nem unatkozott, míg egyedül volt. Tysont aznap estefele nagy meglepetés érte. Később, késő este Dylen az erdőbe indult egy macskát kergetve. Egy furcsa külsejű Démon az állatot vad szörnyeteggé változtatva, ellene uszította. A harc alatt egy igen titokzatos alak jelent meg és segített Dylennek. Amilyen hirtelen jött, olyan gyorsan távozott. Mindössze a nevét mondta meg, Aikka....
Dylen egyre furcsább dolgokba gabalyodik, melyek telis-tele vannak veszélyekkel. Haza sem tud menni, messze lakik a várostól. Még azt sem érti, mért jelent meg ennyi Démon a városban. Ezt mindig ki kell majd derítenie. Másnap....
Tyson békésen szunyókált, mikor felébredt Dylen ott feküdt a kanapé mellett. Csodálkozva nézte, majd elmosolyodott. Aranyosan aludt és szuszogott....
-"Hm. Milyen kis ártatlan, így fekve. Sosem gondolná az ember, hogy valójában milyen kemény és harcias lány."
Ha? - néz csodálkozva Dylen testére
"Begyógyult a sérülése. Még csak egy heg sem maradt utána. Hogy csinálta ezt?" - kérdezi magában
Ahogy Dylen oldaláról a hátára fordult, akkor pillantotta meg, hogy mellkasán a két nappal ezelőtti heg már teljesen eltűnt. Különösnek találta a dolgot. Egyre érdekesebb volt számára a farkas lány....Miután mind a ketten felébredtek, megreggeliztek. Dylen jóízűen ette az almát, melyből Nagyapa ínycsiklandó salátát készített. Mivel húst nem akart enni, így olyan ételekkel kínálta meg, amik nem tartalmazzák. Nem faggatták arról, mért nem eszik. Gondolták, nem ízlik neki. Nem erőltették....
- Isteni ez a palacsinta, Nagyapa! Olyan…olyan... - nyamnyog
- Nem kell úgy habzsolni, van elég bőven.
- He,he,he...Bocsánat.
- Hüm. - mosolyodik el Dylen
- Mivel ma nem mész suliba, így nyugodtan segíthetnél a házimunkákban.
- Öh, de...Max, Rei és Kenny kempingezni mennek. Meghívtak rá magukkal. Gondoltam elengedsz.
- Még tudod, hogy büntetésben vagy.
- Tudom, tudom. De olyan ritkán megyek ilyenre, és olyan jó idő van. Ígérem jó leszek, és utána keményen fogok edzeni is.
- Hm. Végül is elmehetsz, de csak akkor, ha elmosogatsz és megírod a házi feladataidat.
- Rendben, megcsinálom. De...Dylennel mi lesz? Így nem vihetem magammal. A többiek biztos megijednének.
Hiszen még ők sem látták hogyan is néz ki egy farkas démon.
- Hm? - néz értetlenül Dylen
- Erre van egy megoldásom. Reggeli után meglátjátok.
- Ha?
Nagyapa evés után felment a szobájába. Egy különös kinézetű nyakékkel tért vissza, mely kék színben pompázott. Soha sem láttak még hasonlót. Átlagosnak tűnt, de még is egyedinek. Dylen elé lépett vele, majd kicsit mesélni kezdett róla....
- Ez egy olyan nyaklánc, mely tulajdonosát már külsővel ruházza fel. Elrejti valós alakját és kinézetét. Persze nem teljesen. Ám ahhoz, hogy Dylent kevésbé tegye feltűnőnek, pont elég. Vedd hát fel és meglátjátok.
- Ha? Nagyapa...
- Hm?
Dylen a nyakába húzta, majd egyszer csak bolyhos farka, hegyes fülei eltűntek. Teljes emberré változott át. Barna haja és sárga szeme, rózsaszínné és zölddé változtak át. Csodálkozva nézték végig az átalakulást. Dylen ilyen lenne emberként, amilyenné most a nyaklánc változtatta. Tysonnak még a szavai is elakadtak. Alig tudta elhinni,amit látott....
- Öööh...Ez meg, hogy...
- Most már veled mehet a kempingezésre. Mindössze csak hétköznapi ruhákat kell adni rá.
- Rendben.
- Hühm. - mosolyodik el Dylen
Bementek a városban és vettek gyorsan neki pár női ruhát, hiszen neki nem volt. Dylen élvezte, hogy anélkül is emberek között mászkálhatott, hogy el kelljen bujkálnia és rejtenie testét. Boldogan mosolygott és kíváncsian nézegette a kirakatokat. Még meg nem vették a ruhákat és az egyéb kiegészítőket, addig egy Tyson által kapott ruhában volt. Sárga felsőben és rövid farmernadrágban.....
Sokfajta ruha összeállítást megnéztek számára, melyek nagyon jól álltak neki. Csinos volt bennük. Egy-két párat megvettek, meg hozzá való kiegészítőket. Csizmát, cipőt, zoknit, fehérnemüket és egy hosszú fekete kesztyűt is. Mikor végeztek, siettek haza. Nagyapa becsomagolt Dylennek, Tyson pedig saját magának. Nem sokkal később megjöttek a fiúk. Rei, Max és Kenny....
- Szia, pajti! Mizu? - lép be Rei
- Szia, Tyson! Látom elengedett a nagyapád. Szuper!
- Szia Rei és Max. Örülök, hogy titeket is elengedtek. - üdvözli barátait Tyson
- Ez csak természetes.
- Szia, Kenny. Azt hittem te nem akarsz jönni.
- Elsőnek úgy volt, de átgondoltam. Egy kis pihenés nem árt meg. Legalább kicsit tanulmányozhatom a pillangókat.
Az erdőben sok szépet lehet látni.
- Ah...Te soha nem tudsz lazulni? - kérdi Tyson
- Ilyen az ő formája. - válaszol Rei
- Indulhatunk? - kérdi Max
- Igen, csak... - állítja meg Tyson
- Ha? - csodálkoznak a fiúk
Egyszer csak Dylen jelent meg. Az emeletről jött lefelé. Lassú mozgással lépkedett. Haja himbálózott, meg-meglibbent léptei nyomán. Szexi volt és gyönyörű. A fiúk álla majd leesett a helyéről. Tátott szájjal nézték, ahogy a lépcsőn lejön....
- Ki ez a bombázó? - kérdi Rei
- Ööööh... - nem bír válaszolni Tyson
- Talán a barátnőd? - kérdi Max
- Ha? De-dehogy! Ő Dylen. Egy ideig nálunk fog lakni. Csupán pár napot, míg meggyógyul.
- Hogyan? Talán megsérült?- kérdi Kenny
- Öh...Tegnap leesett a lépcsőn és bevágta a...
- Megsérült a karja. - vág közbe Nagyapa
- Hm? - néz értetlenül Dylen
- Mindent összepakoltatok? Készen álltok a nagy utazásra?
- Persze, Mrs.Granger. Mindent összecsomagoltunk. - válaszol Rei
- Helyes! Jó mulatást kívánok nektek. Legyetek jók.
- Köszönjük, Mrs.Granger. Jók leszünk. - mosolyog Max
Lassan elindultak az erdőben. Cél a hegytető volt. Egész hétvégére ott akartak maradni. Gyönyörű idő volt, meleg és lágy szellő fújdogált. A fiúk Dylent bámulták, ki előttük ment. Karcsú testét kicsit mozgott a felső, mely lila rövid, színű volt. Egy combig érő, sötétkék farmert viselt hozzá. Haja copfba fogva,, füleiben így látszódtak a fülkarikái. Dylen arcán egy-egy kék csík látszódott, melytől eléggé hasonlított egy eléggé mogorva egyénre. Mikor kedvesen rájuk mosolygott, nagyon elpirultak. Még Tyson is, ki eddig nem igen bámulta testét. Pedig farkas ruhája is eléggé sokat mutató. Még nem volt olyan női ismerőse, ki ilyen szexisen öltözködik....Szépen haladtak felfelé, csak néha álltak meg pihenni. Még ma oda akartak érni. Minden csendes volt, sehol egy árva lélek. Gondolták megállnak úszni egyet a nagy melegben. Épp egy csodaszép forráshoz értek. Szépen csillogott a víz. Mintha csillámporral szórták volna be. Olyan tiszta és átlátszó vizű volt, hogy éga saját tükörképüket is láthatták benne. Nem volt se túl hideg, se túl meleg. Ideálisnak találták a tavat egy frissítő pancsoláshoz....
- É biztos megmártózom benne. Jónak néz ki. - jelenti ki Rei
- Én inkább kihagyom. Majd talán máskor. - mondja Kenny
- Pedig valóban jól néz ki a víz. Tökéletes a hőmérséklete.
- Egyet értek Maxel. Én is megmártózok. - mondja Tyson
Lassan elkezdtek levetkőzni. Max elsőnek belemártotta lábát a langyos vízbe, majd készült volna beleugrani, de egyszer csak Tyson megelőzte. Hatalmas csobbanással érkezett bele, ami Maxre is ráment. Rei utána ugrott és szintén lelocsolta Maxet. Nagyon nevetni kezdtek és fröcskölték egymást. Max is bele ugrott egy bombát, lelocsolva a többieket. Ahogy ott hülyéskedtek, egyszer csak Dylen is vetkőzni kezdett a parton állva. Mintha lassú felvételt néztek volna, olyan lassan vette le a felsőjét. Ahogy a nadrágját lecsúsztatta combjairól, olyan szexi volt, hogy belepirultak. Leesett állal néztek....
- Ööööh... – néztek leesett állal mindannyian
- Még is hol szedted össze ezt a lányt? - kérdi Rei
- Csak úgy belebotlottam.
- Eszméletlen. - mondja Max
Dylen is csatlakozott hozzájuk. Belecsobbant a frissítő vízbe, hogy lehűtse testét. Boldogan nevetgéltek és bohóckodtak a tóban. Kenny közben a természetben gyönyörködött, és pillangókat nézegetett. Elemezte színüket, méretüket és, hogy melyik fajból valóak. Miközben ők jól mulattak, az alatt egy illetéktelen személy leselkedett utánuk. Figyelte minden lépésüket és közben gonosz, elégedett mosolyt lejtett. Mintha tervei lettek volna velük....Később már ismét úton volt a kis banda. Végig csendes napjuk volt. Dylen érezte, hogy valaki vagy valami figyeli őket. Gondolta, lehet csak képzelődik. Nem nagyon foglalkozott vele. Kezdett besötétedni, így lassacskán le kellett, hogy táborozzanak. Már közel voltak úti céljukhoz, de muszáj volt pihenniük. A fiúk felállították a sátrakat, mialatt Dylen tűzifát gyűjtött. Az idő amilyen szép volt, olyan rondává változott át. Beborult az ég és esni kezdett az eső. A fiúk már fedél alatt voltak, csak Dylenre vártak....
- Hol lehet a barátnőd, Tyson? - kérdi Rei
- Mondtam, hogy nem a barátnőm. Csupán...ah...mindegy.
- Akárhol van, jobb ha siet vissza. - mondja Kenny
- Pedig az előbb milyen szép idő volt. Furcsa, hogy ilyen hamar beborult az ég. - mondja Max
-"Hm. Remélem nem történt semmi bajod, Dylen. Hol lehetsz?" - kérdi magában Tyson
Dylen kissé messze volt, de nem esett semmi baja. Mindössze csak behúzódott az eső elől. Nem akart vize lenni. Egy vastag törzsű, nagy lombkoronájú fa alá állt be, mely olyan volt akár egy tető. Remek hely egy ilyen helyzetben....
Ahogy ott állt és figyelte az esőt, egy váratlan személy jelent meg mellette, majd a fának nyomta....
- Hát újra látjuk egymást?
- Ha? Ah!
Támadója, ki már kétszer is lecsapott rá, ismét meglepte. Erősebben a fának szorította, csuklóját megfogva. Közel hajolt hozzá, szinte megcsókolta. Dylen morgott rá és szabadulni akart, de nem tudta karját kihúzni. Rúgni akart, de lábait is leszorította. Kissé ártalmatlanná lett így téve....
- Szabadulni nem fogsz. Most az enyém vagy, az én foglyom. Jobb lenne, ha meg sem próbálnál elszökni. Úgy is elkapnálak.
- Hmm....
- A nevem, Enjou. És a tiéd?
- Hmm...
- Szóval nem mondod el? Így is jó. Nem mintha érdekelni szoktak áldozataim nevei.
- Hmm...
Dylen keményebben próbált kiszabadulni, így egyik lábát ki tudta húzni Enjou szorításából. Lábon rúgta, majd mikor egyik karját elengedte, behúzott neki egyet. Ettől sikerült kiszabadulnia és elfutni előle. Utána eredt. Az eső kissé latyakossá tette a talajt, amitől elestek. Kis harc kerekedett ki ebből. Már csurom vizesek voltak. Enjounak sikerült karmaival eltalálni Dylent, de csak a nyakában lógó nyakláncot. Két karmolás lett rajta. Dylen hátra esett. Ekkor támadója kihasználva figyelmetlenségét ismét lefogta. Hevesen megcsókolta. Hosszan és hevesen. Olyan vad csók volt, hogy szabadulni képtelen lett volna. Ajkaik úgy tapadtak egymáshoz, mint a papír és a ragasztó. Csókjukat barátaink szakították félbe. Dylent keresték...
- Még látjuk egymást! Akkor nem fogod majd megúszni!
- Hm!
Azzal Enjou gyorsan eltűnt a helyszínről. Dylen el akart állni, de ekkor teste kezdett átalakulni. Hegyes fülei és vékony, villás farka nőtt. Ugyan olyan hajszíne maradt, mint amilyen a nyaklánc felvétele után volt, csak testrészei változtak meg. Mivel nem volt már teljesen ember, így el kellett bújnia a fiúk elől. beszaladt a bokrok közé, amik elrejtették démoni külsejét....
- Hol lehet? Pedig azt hittem innen hallottam a hangokat. - mondja Rei
- Én is. Le mertem volna fogadni. - mondja Max
-"Hm. Hol vagy Dylen? Merre tűnhettél?" - kérdi magában Tyson
Folytatjuk!
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
