6.rész: The abandone house

Saki  2013.04.30. 23:26

 Tyson barátaival kempingezésre indult. Rei, Max és Kenny hívták el. Ahová Nagyapa nehezen, de elengedte. Végre más is látta Dylent, ki egy igen érdekes nyaklánccal emberré változott. A fiúk lehidaltak szépsége láttán. Nagyon dögös volt azokban a cuccokban, melyeket vettek neki. Így öten mentek kempingezni az erdőbe. Nagyon jól érezték magukat. Sokat mókáztak. Minden jól ment, szépen haladtak céljuk felé, ám hirtelen szakadni kezdett az eső. Szerencséjükre éppen időben bontottak sátrat. Dylen tűzifakeresés közben belefutott a már kétszer megtámadó Démonba. Kiderült, hogy a neve Enjou. Kis harc kerekedett ki belőle, melynek a fiúk vetettek véget. Dylennek el kellett bújnia, mivel a harcban megsérült a nyaklánca, melyet Nagyapa adott neki. Már nem volt teljesen ember. Jobb, ha nem látja így senki....

Tyson végig Dylenért aggódott. Nem értette mért bújt el, hová tűnhetett. Úgy érezte bajba jutott ésaz a gonosz Démon megtámadta, ki egyszer súlyosan megsebesítette. Félt ettől. Le sem bírta hunyni a szemét...Másnap tovább indultak. Gondolták biztos bele fognak futni Dylenbe. Ha nem, akkor az uticél helyett őt fogják keresni. Szerencsére nem kellett lemondaniuk a célról. Dylen egy tó előtti sziklán ült. Bús arccal nézett maga elé, mintha valami szomorú dolog történt volna vele. A tegnap este járt fejében. A Démon egyre inkább kezd bevésődni életébe, mely különös érzésekkel párosul. Tekintete összezavarodottságot árult el róla....

- Dylen! - fut oda Tyson boldogan

  Minden rendben van? Hah? Mi történt? - nézi csodálkozva

  Jó vagy?

- Hm? Sziia. - köszön Dylen

- Megsérültél? A nyaklánc... - nézi

  Megint megtámadott az a Démon?

- Ühm. - bólogat igennel

- Még jó, hogy nem esett semmi bajod. Az a legfontosabb. 

- He? Nézzétek, ott vannak! - kiált Rei

- Skacok! Végre! Már azt hittük haza mentetek. - mondja Max

- Minden rendben? - kérdi Kenny

- Igen. Dylen jól van. - válaszol Tyson 

- Mit csináltatok kettesben? Talán...He,he... - böködi Rei

- Ha? Hogy mit is? Mire célzol Rei? 

- Rei, túl élénk a fantáziád. Csupán csak turbékoltak. Igaz?

- De, Max!

- Elpirultál, úgyhogy igazam van. Ha,ha,ha...

- Uhm... - vörösödik Tyson

- És Dylen jól van? Nem lett semmi baja? - kérdi Kenny

- Öööh...

 "Ha meglátják a füleit, le fog bukni." - gondolja magában Tyson

  Ezt vedd fel! - nyomja sapkáját a fejére

- Haah? - csodálkoznak a fiúk

- Minden rendben vele. Persze, hogy jól van. - mondja Tyson

- Nem szokott beszélni? Eléggé szótlan. - kérdi Max

- Neem. Csak nem igenért a nyelvünkön. 

- Majd segítünk neki megtanulni. - mondja Kenny

- Biztos örülne neki, de most ne piszkáljuk ezzel. 

- Igaz is, menjünk. Sok időt vesztettünk a kereséssel és a viharral. - jelenti ki Rei

- Már nincs annyi időnk, hogy felérjünk a csúcsra és vissza. Inkább helyette maradjunk itt. Holnap suli. 

  Hoztam magammal tankönyveket is, így tudunk tanulni. - jelenti ki Kenny

- Heh? Szóval azért volt olyan nehéz a csomagod? Én meg majd megszakadtam a cipelésben. -.-" - mondja Rei

- He,he...Te ajánlottad fel neki, hogy cipeled. - mondja Max

- Nyugi, skacok. Helyette inkább ússzunk. - szól közbe Tyson

- Rendben. Jól néz ki a víz. Tysonnak igaza van. - helyesel Max

- Gyere, Dy...Haah? - veszi észre a farkát 

- Nem jöttök? - kérdi Kenny

- M-mindjárt. - takarja Dylent

Dylen a derekára fonta farkát, így úgy nézett ki, mintha valami kiegészítő lenne. Nem volt feltűnő. Ő is önfeledten pancsolhatott a fiúkkal. Enjou mindeközben őket figyelte....Közeledett a délután, így lassan indulhattak haza. Nem voltak szomorúak azért, mert nem érték el céljukat. Örültek annak, hogy a hétvégét együtt tölthették és minden egész jól alakult. Hazafele elbeszélgettek. Dylen boldogan mosolygott és hallgatta őket. Látta, hogy milyen jó barátságban vannak egymással....Miután visszaértek a Granger házba, elköszöntek egymástól. Másnap már suliba kellett menniük. Tyson hulla fáradtan dőlt le a kanapéra vacsora után és tévét nézett. Dylen a közelében foglalt helyet és nézte, hogy mit is csinál....

- Hm? Minden rendben, Dylen?

- Ühm. - bólogat igennel

- Mond csak...Nagyapának mondtad már, hogy mi történt? 

- Mivel mi történt?

- Ööh, Nagyapa! Sz-szia.

- Mi a baj, Dylen? Mért nem hordod a nyakláncot? 

- Hm?  Hm... - néz bánkódottan

- Mért nem meséled el a történteket? - kérdi Tyson

- Mutasd, had nézzem meg a nyakláncot. Biztos vagyok benne, hogy az majd beszél magától. 

Lassan a kezébe tette, majd szomorúan hajtotta le fejét. Tudta, hogy a nyaklánc az övé és erre az megsérült miatta. Már nem tudta emberré változtatni. Nagyapa nézegette a nyakláncot és észrevette mi is történt vele. Végig simította ujjait a karmolásokon és közben, mintha elgondolkodott volna. Komoly arccal nézett. Dylen lelapított fülekkel és behúzott farokkal ült. Nagyapa a nyakába tette a nyakláncot, melytől azon nyomban fél démonná változott át, ahogy tegnap este. Fülei hegyesek lettek, haja rózsaszín, szemei zölddé változtak. Melléjük pedig egy vékonyka, fekete farok bukkant elő. Tyson csodálkozva nézett. Elakadtak a szavai....

- Haaaah? Dylen... - ámul külsején Tyson

  M-mi törtlnt veled, hogy már nem tudsz emberré változni a nyakék segítségével?

- Hmm...Szóval megtámadott egy Démon. Igaz?

- Hm? - néz csodálkozva Dylen 

- Miből gondolod ezt, Nagyapa?

- A karmolásokból. Ha valamilyen lény megsebesíti a nyakéket, majd érintkezik vele, olyanná változik át. 

  Persze csupán részben, nem teljesen. Ez akkor lesz így, ha tulajdonosa nyakában van.

- Ha? Érintkezik vele? Hogyan?

- Hmm... - hajtja le fejét Dylen

-"Biztos megint az a Démon támadhatta meg, aki megsebesítette. Lefogadom. Látom, hogy igazam van." - gondolja magában Tyson

- Nem kell búslakodnod. Mindent meg lehet oldani. 

- Hm? - néz fel rá Dylen

- Meg lehet javítani a nyakláncot, Nagyapa?

- Sajnos nem, de ez a külső is elég ahhoz, hogy ne keltsen feltűnést. Majd azt mondjuk, jelmez. 

  Nem lesz gond. - nyugtatja Nagyapa

- Nyugi, Dylen. Semmi rossz dolog nem történhet, míg velünk vagy. 

- Erről jut eszembe. Beszélnünk kell.

- Ha? - csodálkozik Tyson

Mrs. Granger félrehívta Tysont, hogy megbeszélje vele Dylen további létét. Hiszen mindössze csak addig maradhatott, míg sérüléséből fel nem épült. Azonban ez megtörtént és kutya baja. Nagyapa nem szeretné, ha idegenek szállnának meg nála. Ki szeretne maradni a kalandos és veszélyes helyzetekből. Nem akar szívtelen lenni Dylennel. Megbeszélték a dolgokat. Dylennek saját ház kell. Bár az kérdéses volt hogyan fogják majd fizetni. Nagyapa erre nem is gondolt. Adott időt Dylen számára. Ideiglenesen velük maradhatott, ha nem csinál bajt....

Tyson és Dylen sokat voltak együtt. Minden nyugisabbá vált az utóbbi napokban. Egy Démon vagy szörny sem támadta meg a várost és környékét. Úgy látszott, hogy a sötét oldal visszavonult....Egyik nap azonban furcsa eltűnésekről hallatott az újság. Egy nagyon régi, elhagyatott házban sok fiatal tűnt el nyom nélkül. Aki falai közé lépett, soha többet nem jött vissza. Se holtest, se vér, se olyan bizonyíték sem került elő, mely gyilkosságra adott volna okot. Szemtanúk sem voltak, se olyan, aki túlélte volna a házba való belépést. Minden eléggé furcsa és hátborzongató volt. Az emberek féltek a közelébe menni. Az erdő, ahol a ház állt, már nem volt biztonságos többé. Mindenki igyekezte elkerülni a házat és környékét, míg el nem kapják az elkövetőt. Tyson és barátai is olvastak róla egy újságban. Felkeltette figyelmüket. Gondolták, utána kellene nézni a dolgoknak és valahogyan megfékezni. Nagyapa féltve őket, igyekezte távol tartani a háztól unokáját. Egyenesen megtiltotta neki, hogy a közelébe merészkedjenek. Ellenben ők akkor is nagyon kíváncsiak voltak. Tyson titokban barátaival tartott. Dylent is magával hívta. Ha baj lenne, ő akkor tudna segíteni. Egyik éjjel kiosontak a korom sötét erdőbe és a ház felé vették útjukat. Kissé hátborzongató látványt keltett, kísértetiesnek látszott. Minta nem egy átlagos, romos ház lenne....

- Eléggé ijesztő. Biztosak vagytok benne, hogy bemenjünk? Mi lesz, ha mi is eltűnünk, ahogy azok a diákok? - aggodalmaskodik Kenny

- Nyugi, Kenny. Nem lesz semmi baj. Kiderítjük ki vagy mi áll a háttérben. Nem kell aggodalmaskodnod. - nyugtatja Tyson

- De, ha...

- Tysonnak igaza van. Mi pontot teszünk az ügy végére. - mondja Rei

- Bátornak kell lennünk. A félelemnek itt nincs helye. - jelenti ki Max

- Ez a beszéd srácok!

 "Míg Dylen mellettünk van, nem érhet baj. Ő képes megvédeni." - gondolja magában Tyson

  Minden rendben, Dylen?

- Hmm... - komolyan néz Dylen az ablak felé

- Dylen!

Hirtelen az épületbe futott. Mintha csak meglátott volna valamit fent. A fiúk követték és utána eredtek. Nem hagyhatták egyedül. A ház nagyon sötét és nyirkos volt. Még a szőr is felállt volna az ember hátán. Zseblámpával világítottak. Egyszer csak a sötét mélyben egy szempár villant fel. A fiúk eléggé féltek. Tyson lassan bevilágított a szempár felé. Egy hatalmas, szőrős lény tárult szemük elé, mely nyáladzó pofával morgott rájuk. Majd betojtak. Mikor a lény nekik akart volna rontani, futásnak eredtek. Még mélyebbre hatoltak be a házba. Úgy rohantak, ahogy csak tudtak. Támadójukat egy másik szörny fékezte meg, mely neki esett. Dylen gondolta, hogy ez csak is Dylen lehetett. Bízott benne, hogy nem lesz semmi baj és tud magára vigyázni. Igyekeztek minél hamarabb lelépni onnan. Azonban teljesen rossz irányba futottak. Egyáltalán nem tudták hol is vannak. Kilátástalan volt a helyzetük....

- Eltévedtünk! Eltévedtünk! Mindannyian meg fogunk halni! Innen nincs kiút, végünk van! - pánikol be Kenny

- Hé,hé! Nyugalom! Minden rendben lesz, ki fogunk jutni innen. - nyugtatja Tyson

- Miből gondolod, Tyson? Kennynek igaza van és eltévedtünk. Már én sem tudom, hol jöhettünk be. 

  Korom sötét van. Ah? - mondja Rei

Ahogy kimondta, fáklyák sorai gyulladtak ki. Ezzel némi fényt adott számukra. Csodálkozva néztek és semmit sem értettek. A ház belülről teljesen más volt. Mintha nem is korabeli lett volna, inkább olyan várbörtönszerű. A földön csontok hevertek, egy ablak sem volt a falakon. Még soha nem láttak olyat azelőtt. A fáklyák lángjait követve próbáltak kijutni. Az irány helyes volt, közeledtek a kijárat felé. Szerencsére a ház nem volt olyan hatalmas. Azonban hirtelen a lény eléjük vágott. Ismét egy másik, szőrös lény védte meg őket. A lény Tysonra akart ugrani éppen. A két szörny egymást marva támadtak. Amelyik védte őket, súlyos sérülést szerzett. Bele állt az oldalába egy falból kiálló fáklyatartó, miközben az épület oldalának lökte támadója. Túl éles volt, így könnyen átszúrta a testét. Picit meghátrált. A haragosabb lény ismét a fiúkra fente fogait. Nekik rontott. Ám ekkor hatalmas széllökés tört be az épületbe felkapva a szörnyet és kikapva belőle. A fiúk ekkor látták meg, hogy támadójuk egy fekete bundájú, mutáns vérfarkas. Torz pofája, éles fogai és karmai voltak. Hátán tüskékkel. Valószínű ő ehette meg a fiatalokat. Egy maszkot viselő lány segített nekik. Sötétkék és fekete színű ruhában volt, ami hasonlított a ninjákéra. Széltámadásokkal csapott le a vérfarkasra, ai ettől támadni sem volt képes. Teljesen lebénult. A lány gyors, erőteljes csapásokkal támadt. A lénynek semmi esélye sem volt. Mikor támadni akart volna rá, könnyedén kitért előle. Hogy a harc ne tartson túl sokáig, a másik lény vetett neki véget. A fiúk védelmezője egy Farkas démon volt, aki erősen neki rontott a vérfarkasnak. Felöklelte, majd a ninja külsejű lány széllökéssel egy vastag fának vágta. A lény megfutamodott. A Farkas démon gyorsan elment a helyszínről, ahogy a titokzatos lány is. A fiúk értetlenül álltak, semmit sem értve az egészből. Gyorsan zajlott le az egész. Fel se tudták fogni a történteket. Tyson volt az egyetlen ki igen. Észre is vette, hogy Dylen vérzett. Sietett hát haza, ahogy barátai is. A Granger házban Dylen már Tysont várta, ki aggódva rohant fel. Nagyapa bekötözte, majd nem kérdezve semmit, aludni tértek. Másnap már egy diák sem tűnt el, az eltűnések abba maradtak. Ki tudja mi lett a vérfarkassal....

 

Folytatjuk!

 

Súgó Még nincs hozzászólás.