|
7.rés: The fire's embrace
Saki 2013.05.13. 22:55
"Tyson és Dylen között kissé felforrósodnak a dolgok. A fiatalok majdnem új szintre lépnek. Ellenben barátságuk fontosabb. Nagyapa már rosszra gondol kapcsolatukról. A nyugodt pillanatot egy újabb Démon zavarja meg, mely erősebb az előzőknél. Dylen fejére pájázik. Vajon mért?"
7.rész: A tűz ölelése
Tyson és Dylen újabb érdekes dologba csöppentek bele, melyben rémisztő dolgok lapultak meg. Egy ijesztő, régi, romos ház állt a középpontban. Eme ház sok fiatalt nyelt el nyomtalanul. Tyson és barátai ki akarták deríteni az igazságot, melynek hátterében egy vérfarkas állt. Dylennek meg kellett vele küzdenie, hogy a fiúk életben maradjanak. Ismét sérüléssel oldalán végezte, de győzelmet aratott. Most Tyson és Nagyapja házában élhet, míg bajt nem csinál. Hisz egy rokona sincs, kihez mehetne. Sérülését mindig el tudják látni, ha kell. Még a jelenlegit is....
Tyson ismét nagy bajba keveredett. Dylen súlyosabban megsebesült é sok vért is vesztett. Nagyapa mérges volt rá és a tegnap esti kiszökése óta hozzá sem szólt. Haragudott kis unokájára, ki soha nem akar szót fogadni neki. Ha így folytatja ő is meg fog sérülni....
-"Ah. Nagyapa még mindig haragszik rám a tegnapi végett. Ki tudja mikor fog újra hozzám szólni. Lehet soha. Az én hibám! Túl felelőtlen voltam és makacs. Dylen is miattam sérült meg. Ez nem fordulhat elő még egyszer." - néz Dylen felé
Dylen mélyen aludt az ágya mellé helyezett futonon. Be volt kötözve és a vérzése is elállt. Minden rendben volt, fel fog épülni. Tyson nagyon haragudott magára. Lassan felült ágyán. Letérdelt Dylen elé, megsimogatta arcát. Nézte, ahogy alszik. Mikor a kötözésére nézett elkomolyodott. Homlokát homlokához érintette. Óvatosan, nehogy felkeltse. Halkan sóhajtott,s közben kezét kezére tette. Hosszan így voltak, majd....
- Gyere velem. - szólal meg hirtelen Nagyapa
- Ha? Ah! N-ne...Ez nem az, aminek látszik. Én nem csináltam semmit se, esküszöm! - mentegetőzik zavarában
"Hm? Vajon mit szeretne?" - lassan kimegy utána
Nagyapa a dozsóba vezette, majd egy fakardot dobott a kezébe. Éppen hogy, de sikerült elkapnia. Edzeni kezdtek....
- Mi bánt, kis unokám? Bármi gond van, azt most kiélheted. Vágj vissza olyan erővel, amilyennel csak tudsz. Üsd ki kezemből a kardot. Keményen vágj rám!
Tyson olyan erősen ütött, ahogy csak bírt. Ám mégsem bírta kiütni kezéből kardját. Nagyapa egyre hangosabban mondta neki, hogy keményebben üssön, de mind hiába. Semmire sem ment ellene. Órákig próbálkozott, de semmi. Túlságosan lazán állt hozzá a dolgokhoz. Nagyapa még jobban ösztönözte....
- Keményebben! Keményebben!
- Nem, megy.
- Üss oda keményebben!
- Nem megy.
- Keményebben!
- Nem megy! Ááh! - csap oda jó erősen
- Még mindig túl hamar feladod, pedig régen nem ilyen voltál. Keményen helyt álltál és sosem adtad fel. Harcoltál a végsőkig.
Hol van az a Tyson, aki mindig visszavágott és győzött?
- Az már nagyon régen volt. Azóta felnőttem. Sok minden megváltozott.
- Vettem észre. Mi bánt? Mi az, ami most hátráltat?
- Hogy nem tudtam őt megvédeni... - hajtja le szomorúan fejét
- Hm? Dylent?
- Igen. Pedig megfogattam magamnak, hogy mindig megvédem és nem hagyom, hogy baja essen.
- Fontos lett számodra.
- Ha?
- Ne is tagadd. Öreg vagyok, nem vak.
- M-most miről beszélsz, Nagyapa?
- Tudod te jól. Ahogy nézel...Olvasni lehet a szemedből, akár egy jó könyvből. A tekinteted mindent elárul. Hiába tagadod.
- Öööh...Nem tudom miről beszélsz. Alig ismerem. Ilyen rövid idő alatt nem lehet szerelmes az ember.
- Én nem említettem a szerelmet. - mosolyodik el Nagyapa
- Ha? Ajj! Nagyapa! Kiforgattad a szavaimat. Most véged! - csap le rá
Folytatták tovább az edzést. Dylen szemeit törölgetve, lassan lejött az emeletről. Ásítás közepette meghallotta őket. Csodálkozva nézte, mit is csinálnak. Mikor látta, ahogy edzenek, elmosolyodott....Később....A városba újabb furcsa látogató tette be lábait. Forróságot hagyva maga után. Kissét tüzes élményekben lehet részünk....
- Hé, szépségem! Jössz egy körre? Ígérem nem bánod meg. Finom leszek, egy cseppet sem fog fájni. Gyorsan lerendezzük a dolgot.
- Hm. - komolyan néz, majd tovább megy
- Hozzád beszélek, te sza...Áh!
- Ha nem kopsz le, de nagyon gyorsan, akkor neked fog fájni, nem nekem.
Gyorsan lerendezhetjük a dolgot és csendesen. Vagy lassan és kínzó fájdalmak közepette. - szorongatja karját közben
Mit választasz? Na?!
- Jó, jó! Abba hagyom, csak ereszd el a karom! Eltöröd!
- Kopj le gyorsan és meghagyom a karod egy darabban.
Lassan elengedte a karját, hogy szabadon eressze. Ám ekkor csúnya szót ejtve ki száján neki támadt. A lány ekkor gyorsan eltűnt előle, majd mögötte megjelenve elkapta karját és eltörve azt, a falnak vágta. Tekintete komoly és határozott volt. Kissé ijesztő is egyben. A férfi többé hozzá sem mert szólni. Az emberek meg sem akarták állítani. Csodálkozva figyelték, amit tett. A lány szép lassan elsétált a helyszínről....
-"Van fontosabb dolgom is annál, minthogy egy ilyen semmirekellőre pazaroljam el az időmet!"
Haa? - néz csodálkozva maga elé
Ahogy Mysel elment mellette, megakadt a szeme rajta. Mintha rémet látott volna. Egy furcsa érzés nyilallt belé. Pár pillanatra meg is állt. Mysel is ugyan ezt érezte, de ment tovább. Ő épp osztálytársnőivel töltötte idejét. Vásárolgattak. Eme furcsa érzés kíváncsivá tette őket, de nem foglalkozván vele, tovább álltak....
-"Az a furcsa, csukját viselő lány...Olyan, mintha...mintha..." - gondolkozik magában Mysel
- Mysel, minden rendben? - kérdi barátnője
- Igen, persze. Minden rendben, Arisa. Csak elgondolkodtam. - válaszolja Mysel
- Értem.
-"Most nem tudok arra koncentrálni. Majd később utána nézek."
Inkább szórakozott és sétálgatott tovább. Ez alatt Tyson épp befejezte edzését és zuhanyozni indult. Nagyapa a konyhában főzött. Dylen tévét nézett és közben almát evett. Ép egy érdekes műsor ment, melyben erotikus dolgokat műveltek. Dylen pislogva figyelte, de nem értette mit is lát. Egy lány és egy fiú egymás testét csókolta. Közben pedig tapizták, simogatták egymást. Buja, szexuális tartalmú műsor volt. Pontosabban egy film. Dylen nem tudta mi is ez pontosan, de eléggé felkeltette figyelmét a látottak. Nyomban felment az emeletre. Tyson már végzett a zuhanyzással és egy kicsi sámlin ült, közben élvezte a meleg gőzt, mely a fürdőben felgyülemlett. Egyszer csak betoppant hozzá Dylen....
- Szia, Dylen. Dylen? Áh! M-mit keresel itt? Én épp z-zuhanyoztam. Jobb lenne, ha m-most kimennél.
"Úristen, úristen! Most mit csináljak?" - kap gyorsan maga elé egy törölközőt
Dylen kérlek, menj ki... Öööh... - düllednek ki szemei
Dylen, mintha meg sem hallotta volna, levetkőzött. Tyson kigúvadt szemekkel nézett, majd próbált nem oda nézni. Teljesen meztelenek voltak. Olyan zavarban volt, hogy csak na. Már vörösödött a feje is. Dylen az ölébe ült és miközben Tyson kérlelte menjen ki, hevesen megcsókolta. Ki akarta próbálni, amit a tévében látott. Mivel ott a lány nagyon élvezte, ahogy a fiú is. Érdekelte pontosan mit is érezhettek. Nyelvét Tyson szájába dugta és majd felfalta. A falnak nyomta és le sem vette róla ajkait. Szinte belemászott a szájába. Karjait lefonta és a falnak nyomva tartotta. Ettől le sem bírta állítani. Tyson mintha visszacsókolta volna. Hosszasan így voltak. Majd Dylen Tyson kezeit melleire tette, hogy masszírozza. Élvezkedni kezdett, melybe ő is belepirult....
-"Uram atyám! Milyen puha és gömbölyű mellei vannak. Olyan..."
Jajj, ne! Dylen kérlek, állj le! Hagyjuk abba! Dylen...
Dylen lassan letérdelt elé és le akarta venni róla az ágyékára nyomott törölközőt. Alul már nagyon dudorodott valami. Csodálkozva tekintett rá. Meg akarta jobban nézni. Ekkor Tyson még vörösebb lett. Sehogy sem bírta megfékezni a lányt. Egyszer csak Nagyapa nyitott be hozzájuk....
- Tyson lassan kész a...Öh?
- N-nagyapa. E-ez nem az, aminek látszik. - pattan fel mentegetőzve
- Magatokra hagylak. - csukja be az ajtót
"Jobb lesz erről később elbeszélgetnem vele." - gondolja
- Istenem, most mit gondolhat rólunk? Jézus!
- Ühm...? - néz csodálkozva Dylen
Tyson ágyékánál valami a magasba emelkedett, melyet Dylen pislogva nézett. Sajnos a törölköző a földre esett, mikor Tyson felállt. Meg akarta fogni, de nem engedte neki. Próbálta jól eltakarni, majd kitessékelte. Ráadott egy törölközőt meztelen testére. Nehezen, de végül kiment. Kissé felforrósodott közöttük a hangulat....Dylen visszament Tyson szobájába és felöltötte ruháját magára, ami az alap öltözete volt. Tyson felöltözötten lement a földszintre, hogy beszéljen Nagyapjával. Észrevette, hogy mi ment a tévében. Gondolta ez izgatta fel olyan hevesen. Kissé zavarba is jött. Nagyapa épp akkor ment oda és meglátta, hogy azt nézi. Szúrós tekintettel nézett és visszafordult. Tyson ezt már nem tudta kimagyarázni. Az arcához kapott és majd elsüllyedt szégyenében. Gyorsan ki is kapcsolta a televíziót, majd ahelyett, hogy Nagyapával beszélt volna, inkább felment Dylenhez az emeletre....
- Mész valahová? - kérdi Tyson
- Ühm. - mutat ki az ablakon Dylen
- Sétálni? Veled mehetek?
- Ühüm. - bólogat igennel
- Csak egy kis pillanat és mehetünk. - rohan ki a szobából
Nagyapa! Nagyapa!.... Dylen és én...
- Menjetek csak, de ne legyetek el sokáig. Tízre legyetek itthon.
- O-okés. Nem leszünk el sokáig.
- Eztne hagyd itthon. - dob oda valamit a kezébe
- Ha? Ez meg mi?
- Fő a védelem.
- Ah? Na-Nagyapa! De mi nem is...Ah! Mindegy. -.-"
Kissé most eléggé beégett nagyapja előtt, de majd később megmagyarázza a történteket. Tisztázza a helyzetet. Már, ha tudja....Most inkább a sétálásra koncentrált. Nagyon szép volt az ég, csillagokkal teli. Kellemesen meleg, mely ideális volt egy esti sétára. Dylen farkasa alakot vett fel, majd kérte Tysont üljön fel a hátára. Elsőnek nem akarta, de ki szerette volna próbálni. Felpattan a hátára és úgy tett, mintha csak lovagolna. Élvezte. Dylen villámgyorsan futott és ide-oda kerülte ki az előtte álló akadályokat. Mélyen jártak már az erdőben. Egy csendes helyen álltak meg, ahol egy tavacska is volt. Tyson alkalmasnak látta a helyet ahhoz, hogy megbeszéljék a nemrég történteket....
- Milyen csendes és szép hely. Ideális a...Ha?
"Milyen gyönyörű. Még soha sem figyeltem meg." - néz Dylen arcára
Dylen...Beszélnünk kellene a történtekről.
- Hm? - hajol oda hozzá Dylen
- Ha? Öh?...Így nem megy! Ah! - pirul el Tyson
- Hm?
- Dylen, te nagyon gyönyörű és érzéki lány vagy. Minden férfi álma. De...Nem szabad elhamarkodottan döntenünk és cselekednünk. Amit tenni akartunk az...Az komoly dolog és...Ah...Hogyan mondjam?
- Hm. Milyen bájos. Csak nem egy szerelmes idillt zavartam meg? - szólal meg egy hang
- Hm! - néz komolyan Dylen
- Ki vagy te és mit akarsz tőlünk? - kérdi Tyson
- A korcs Démon fejéért jöttem! - támad
- Haah? Dylen, fuss!
- Nem mész te sehova! Az enyém vagy! Régóta kereslek. Még egyszer nem fogsz elmenekülni előlem!
- Hm. - Dylen felkészülten áll a harchoz
- Hagyd őt békén! - szólal fel Tyson
- Ne állj az utamba, ember! - löki el
Egy gonoszan viselkedő Démon támadt rájuk a semmiből. Vörös-fekete ruhája volt és hosszú, vörös haja. Látszólag tűz erővel rendelkezett, mivel tűzgolyókat dobált Dylen felé. Összecsapott egymással a két Démon. Dylen gyors mozgásának köszönhetően nem tudta eltalálni. Farkas alakot felvéve, beleöklelt a mellkasába. A Tűz Démon a levegőbe repült, majd mérges lett és egy hatalmas tűzgolyót vágott neki. Sorozatban bombázta vele. Mindet kikerülve, felugrott a levegőbe, majd megragadta fogaival a ruhájánál fogva és lehajította a föld felé. A Démon még mérgesebb lett. Tüzet fújt Dylen felé, aki támadni akart a levegőben. Azt is kikerülte, ám mikor a föld felé közeledett, a Démon előhúzta kardját és lesújtott vele. Sikerült megvágnia a farkas karját. Szerencsére nem volt túl mély, így csak minimálisan vérzett. A harc folyt tovább. Tyson nem akart útban lenni, így odébb állva nézte őket. A Démon karddal folytatta a harcot. Dylen ezt látván eredeti alakjában elővette 2 száját és azokkal védekezett. Keményen egymásnak estek. Csak úgy szikrázott fegyverük. Tyson kissé útban volt. Dylen megvédte, mikor majdnem megsérült volna. Ezt észre is vette a Tűz Démon. Így mikor ellenfele elfordult, hasba szúrta. Dylen most nem hagyta magát és vállba harapta támadóját. A Démon ekkor elvágta magától....
- Ch! Szívós egy korcs vagy te! - fogja a vállát közben
"Jó mélyen belém mart. Sok vért veszthetek, ha nem fújok gyorsan visszavonulót. Majd a sérülés, amit okoztam neki befejezi,
amit elkezdtem. Biztos vagyok benne, hogy hamar véget vet életének. Idő kérdése."
Dylen még talpon állt. Mérges, komoly arccal nézett a Démonra. Egy cseppet sem lihegett. Újból támadni akart, de ekkor egy nagyobb tűzgolyó egy fába vágta. A Démon gyorsan felszívódott, mára elég volt ez neki. Tyson azon nyomban odarohant Dylenhez, aki nagyon vérzett. Ölbe akarta venni, de nem hagyta. Inkább átváltozott farkassá és ismét a hátára akarta, hogy üljön. Úgy gyorsabban haza érnének. Tyson ellenkezett, de igazat akart adni neki. Felült rá és hazasiettek. Gyorsnak kellett lenniük, míg Dylen bírja ájulás nélkül....
Folytatjuk!
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
