|
8.rész: Fear of the past
Saki 2013.05.25. 23:13
"A suliban megjelenik egy régi barát, Kai. Egyből felkelti figyelmét Dylen és az, honnan van meg neki egy bizonyos tárgy. Faggatja, de választ nem kap. Közben Dylent támadás éri, így fel kell fednie nagy titkát. Vajon ezzel még nagyobb bajba sodorja magát?"
8.rész: Feléled a múlt
Dylen nagyon szeret a Granger házban élni, ahol szeretik és ellátják mindennel, amivel tudják. Jó kislány módjára igyekszik nem bajt csinálni. Nem szeretné, ha el kellene hagynia Tysont, ebben biztosak lehetünk. Nagyon jó barátokká lettek, mely egyre inkább kezdi őket összekapcsolni. Még akkor is, ha rövid ideje vannak együtt, pontosabban ismerik egymást. Természetesen van még sok minden, melyet meg kell tudniuk egymásról ahhoz, hogy megértsék a másikat. Dylen furcsa dolgot látván, forró helyzetbe kerül Tysonnal, melynek Nagyapa vet véget. Kisebb félreértés kerekedik ki belőle. Ám a fiatalokra hamar újabb veszély leselkedik. Egy látszólag Tűz alapú Démon esik nekik, ki újabb sérülést okoz Dylennek. Szerencsére a lény megfutamodik, így sietnek haza, mielőtt súlyosabbá válna a helyzet....Dylen sérülése szerencsére nem volt túl mély. Nagyapa ismét gyorsan ellátta. Elfertőződni nem fog. Hamar be fog forrni, csak pihennie kell. Mikor Tyson elmesélte a történteket, Nagyapa elgondolkodott. Mintha sejtene valamit a Tűz Démonról. Persze ismételten titkolózós kedvében volt....
-"Nagyapa most még furcsább, mint általában. Olyan, mintha sejtene valamit. Talán csak azért ilyen, mert meg akar óvni valamitől?
Vagy csupán én gondolom ezt?" - gondolja magában Tyson
Hah? Minden rendben van, Dylen? Fáj valamid? - kérdi
- Hm? Ühm... - hajtja le Dylen szomorúan fejét
- Minden rendben? - kérdi aggódó arccal
- Hm. - fogja hasát, ahol megszúrták
- Ha? De hiszen te vérzel. Nagyapa, Nagyapa! - kiállt érte
Nyugodj meg, Nagyapa mindjárt itt lesz. Ülj le ide szépen.
- Uhm. - leül lassan
- Mindjárt idehozom Nagyapát. Ne mozdulj! - siet el
- Hm. Ühüm... - bólogat igennel
Tyson olyan gyorsan sietett nagyapjáért, amilyen gyorsan tudott. Dylen nyugodtan ült. Az ablakon bámult kifelé, komoly arccal. A hold halvány vörös színben pompázott, mely semmi jót nem ígért. Baljós előérzete volt ezzel kapcsolatban. Arcából áradt a nyugtalanság. Valami készülődött a levegőben, csak azt nem tudta mi lehet az. A vérveszteség miatt hamar kimerült. Elterült az ágyon, majd elaludt. Nagyapa átkötözte sérülését és hagyták pihenni. Másnap....
A város másik végében egy fekete motor száguldott egy kevésbé lakott részre, ahol egy hatalmas Villa állt. Mikor odaért, már mindenki várta. Automatikusan kinyílt előtte a birtok kapuja és bejárati ajtajánál már a személyzet tagjai várták. A szakács, szobalányok, inas és a komornyik. Felkészültek mondanivalójára a dolgokkal kapcsolatban....
- Jó napot, Kai-úrfi. Örülünk, hogy haza érkezett. Hogy utazott? - kérdezi tisztelettudóan a komornyik
- Köszönöm jól, Bernard.
- Jó napot, Kai-úrfi. Milyen ételekkel kínáljuk meg? Mit szeretne ma elfogyasztani? - kérdi a szakács
- Köszönöm Alfred, de most nem vagyok éhes.
- Jó napot Kai-úrfi. Had vigyem be a csomagjait. Bizonyára nagyon elfáradt az utazás során. - mondja az inas
- Köszönöm Pier, de nagyon is elbírom a táskámat.
- Jó napot, Kai-úrfi. Bizonyára nagyon fáradt. Had készítsünk el önnek egy forró fürdőt. - mondják egyszerre a szobalányok
- Köszönöm Marie, Lucie és Elise. Az most nagyon jól esne.
Minden egyes személyzeti tag sürgött-forgott a házban. Az úrfi érkezése dologra késztette őket. Kai Nagyapja dolgozó szobája felé igyekezett, hogy üdvözölje. Tudni vélik, hogy ő egy eléggé kapzsi, hataloméhes és mogorva alak. Soha sem mosolyog. Árad belőle az a sok-sok gyűlölet, melyet az emberek iránt érez. Rideg, tapintatlan alak. Kait is olyanná akarja felnevelni, mint amilyen ő maga....
- Szia, Nagyapa.
- Óh, Kai. Hát megérkezték? Milyen utad volt? Sikerült megtalálnod, amit kerestél?
- Nem, de már nagyon közel járok hozzá. Idővel úgy is meglelem. Nem adom fel a keresést.
- Ezt örömmel hallom. Most menj és pihenj le. A szobalányok mindet előkészítenek számodra. A vacsoránál majd találkozunk.
- Rendben van. Jól fog esni egy forró fürdő. Majd este.
Azzal kilépve nagyapja dolgozószobájából, sajátja felé vette útját. Hosszú útról tért haza, így mára már nem tervezett sehova sem elmenni. Forró, habos fürdőt vett. Ledobva ruhadarabjait ágya szélére, beült a kádba, melyet a szobalányok gondosan előkészítettek. Ellazulva hátradőlt. Nyakában egy fél ying-yang medál díszelgett, melyet lassan letett a kád szélére. Ahogy a fürdőt befejezte, azon nyomba visszavette. Felöltözött. Mikor leült a tükör elé, egyszer csak egy másik alak jelent meg benne....
- Még mindig nem találtuk meg a nyakék másik felét. Hiába a keresés, sehol semmi. Talán rossz helyen kutattuk. - szólal meg a tükör béli személy
- Meg fogjuk találni. - erősködik Kai
- Ha érezném a jelenlétét, könnyebb lenne. Ebben biztos vagyok.
- Mindig ezt mondod. - jegyzi meg Kai
- Bizonyára még nem mutatkozott meg, azért sikertelen minden egyes keresési pont. Ha elpusztult volna valószínű, akkor én is vele távoznék
Ellenben amint látod, itt vagyok.
- Hm.
Kai komoly arccal nézett maga elé. Ahogy a szobalányok bekopogtak, a nyakékben lakozó szellem eltűnt a tükörből. Vacsora idő lett, a nap is lement. Csendes estének ígérkezett a mai. Csupán pár bogár és madár hangja hallatszott....Tyson a tornácon ült és a elkelő, erősen fénylő holdat fürkészte tekintetével. Elgondolkozott. Hosszasan nézett maga elé. Dylen lassan mellé ült és ő is a holdat nézte. Ma nagyon gyönyörű volt. Farkasüvöltéssel vetett véget a csendnek....
- Auuuuuuuuh....!
- Ha? - nézi, hallgatja csodálkozva Tyson
Igazán erőteljes hangod van. Még soha sem hallottam élőben farkas üvöltést. Ez az első.
- Hm? Uhm... - vigyorodik el Dylen
-"Milyen csendes most minden A hold olyan szép, akár csak Dylen. Mellette nem lehet unatkozni. Mindig kész a harcra."
Hosszasan bámulták a holdat, mely megvilágította a tornácot és az előttük elterülő hőforrásféle tavacskát. A mai éjszaka nem hozott semmiféle veszélyt és akciót. Dylen pihenhetett....
Másnap kissé megváltozott a helyzet. Tyson, ahogy minden nap, készülődött a suliba. Fáradtan felébredt, megmosakodott és szépen megmosta a fogát. Kissé kómás volt, mivel este megint nem sokat aludt. Mikor indult volna, nagyapja megállította....
- Várj, Tyson!
- Igen? Mi a baj, Nagyapa?
- Ma egész nap távol leszek. Ma kivételesen magaddal vinnéd Dylent? Nem szeretném, ha kupit csinálna itthon. Figyelni kell rá.
Tudod, hogy milyen kíváncsi fajta.
- Na de...Még is mit mondjak, ki ő? Még beszélni sem tud. És, ha lebukunk? Dylen nem ép az a normálisan átlagos lány fajta.
Viselkedni sem tud, semmit sem ismer.
- Egy napot kibírsz vele. Figyelj rá és ne hagyd, hogy elkószáljon. Nem lesz baj. Ügyes legény vagy.
- Ah... - sóhajt egy nagyot
Jó, rendben van. Gyere, Dylen. Ma megnézheted, milyen a suli. Csak mindig csináld azt, amit mondok.
- Hm? - néz Dylen csodálkozó fejjel
- Ah. Ebből még baj lesz. - siránkozik Tyson
Dylen szót fogadott és végig Tyson mellett volt. Igyekezett helyesen viselkedni, ahogy az emberek szoktak. Csendben volt, nem akart feltűnést kelteni. Azonban....Minden jól ment, míg egy rég nem látott személy toppant be az osztályba. Minden szem rá szegeződött. Ahogy Tyson belépett a suli kapuján, minden diák bámulta. Dylen eléggé szexin nézett ki az egyenruhában. Senki sem értette, hogy honnan jött. Még is ki ez a lány. Tyson nem egy csajozós srác, így nagy sugdolózást keltett az iskolában. Belépve a terembe, Hilary állította meg őket....
- Még is mi a fenét képzelsz magadról, Tyson? Hogy mersz...
Öh? Ő meg ki? És még is mit keres itt?
- He, he...Szia, Hilary. Ő Dylen. Egy kis ideig nálunk lakik. Cserediák. Ööööh...New Yorkból. He,he,he... - majd leizzad
- Szia, Tyson! Hogy vagy? Ah... - lép be a terembe Max
Dylen? Dylen mért van itt?
- Csak ma jött be velem a suliba. Megnézni milyen az iskolánk. Kíváncsi lett, ez minden. He,he.he...
- Értem. - mondja Max
- Hm. - néz komolyan egy hátul ülő diák
- Gyere, Dylen. Ide nyugodtan leülhetsz. - segíti helyére Tyson
- Hm? - néz csodálkozva Dylen
-"Hogy fogom én ezt a mai napot megúszni? Mindenki minket néz és tuti rólunk beszélgetnek. Ki tudja mit gondolhatnak most rólam. Ah...
Mikor lesz vége ennek a napnak?" - siránkozik Tyson
Egyszer csak a hátsó padsorban ülő diák felállt és elindult feléjük. Felkeltette figyelmét a Tyson által hozott lány. Ki akarta deríteni ki islehet ő. Tekintete komoly volt és határozott. Mintha érezte volna, hogy Dylen nem emberi lény. Vagy legalább is sejtette....
- Mond csak...Honnan jöttél? Ki vagy te? - kérdezi Dylentől
- Ha? kai? Te...Te mióta vagy a városban? Hogy kerülsz ide? Hogy vagy? - kérdezgeti Tyson
Olyan rég nem találkoztunk. Mesélj!
- Nem hozzád szóltam, hanem a barátnődhöz.
- Ő nem a barátnőm. Mért gondolja mindenki ezt? Ah!
- Válaszolj a kérdésemre.
- Dylen nem érti a nyelvünket. Nem igen beszél.
- Hm. Akkor te hogyan érteted meg magad vele?
- Nehezen.
Tyson szerencséjére a csengő megszólalt, mely Kait padjába való visszaülésére kényszeríttette. Az óra elkezdődött. A tanár kedvesen köszöntötte Dylent, kiről nem tudhattak meg semmit sem. Ám ez nem zavarta a diákokat. A nap ugyan úgy telt, ahogy eddig. Tyson óráról-órára ment. Dylen követte és jól viselkedett. Ám a testnevelés órát már nem vállalta be. Ahogy elváltak Tysonnal, ő azon nyomban elindult kíváncsiskodni. Kisurrant az iskolából, Mikor senki sem figyelt. Valaki mintha követte volna, érezte egy idegen jelenlétét. Óvatos volt, ám figyelmét egy fagylaltos stand vonta el. Odament és csodálkozva nézte, ahogy a gyerekek jóízűen nyalják a fagylaltokat, amiről ő nem tudta miféle étel. Közelebb ment. Az eladó adott neki három gombócot, melyért fizetséget is kért. Dylen nem értette mit akar....
- Hölgyem! Kérem fizessen. Semmi sincs ingyen. - mondja a fagylaltárus
- Tessék. A többi a magáé. - fizeti ki a fagylaltokat Kai
- Ha? K-köszönöm fiatalember. - hálálkodik a fagylaltárus
- Ha? - néz csodálkozva Dylen
- Hm. A fagyiért cserébe elárulhatnád ki vagy te. Hol szerezted ezt a medáldarabot? - fogja meg fülét
Ha? A füled... - csodálkozik Kai
- Hm!
Dylen futásnak eredt. Kai észre vette, hogy nem épp emberiek a fülei. Még jobban felkeltette figyelmét a lány. Utána eredt. Dylen az erdőben talált menedékre. Egy szikla mögött bújt el, ám más valaki megtalálta. Egy nem várt ellenség bukkant fel....
- Szia, picinyem. Már rég nem találkoztunk. Hiányoztam? - kérdi Enjou
- Hah? Uhm! - ugrik el előle
- Nem szép dolog elfutni egy kedves baráttól! - támad rá Enjou
Dylen pont a legrosszabbkor került bajba. Enjou végig figyelte és csak a megfelelő alkalomra várt. Rá akarta omlasztani a sziklát, mely mögé elbújt, de ekkor megjelent Kai....
- Fuss! - parancsolja Kai
- Ha?
- Ha nem futsz el, mind a ketten meghalunk! Fuss!
- Ez nem fog olyan könnyen összejönni! - támad újra Enjou
Mind a ketten a szikla alatt voltak, mely majdnem agyon nyomta őket. Enjou ismét támadásra készült. Kai védtelen volt, ám Dylen nem hagyta, hogy végük legyen. Leszedte nyakából a nyakláncot, mellyel felfedte Kai előtt igazi alakját és külsejét, majd Farkas Démonná változva felöklelte a Kai által elkapott szikladarabot. Mind a ketten megmenekültek. Kai alig hitt a szemének. Enjou újra le akart csapni rájuk, de ekkor Dylen felöklelte. Egy fának esett, majd gyorsan újból támadott. Dylen védelmezte Kait, ki még mindig értetlenül állt a dolgokhoz. Egy kicsi tócsában megjelent az a srác, ki Kai szobájának tükrében....
-"Meg van a hiányzó nyakék darab. Ott van a fülében! Szerezd meg, hogy kijuthassak!"
-"Most nem alkalmas. Nagyobb a gondunk annál."
Dylen hangosan morgott Enjoura, ki gonosz mosolyt lejtett. Támadott, de most kivételesen a földre célzott. Körben a földbe vájt, majd ahogy Dylen dobbantott egyet az beszakadt és Kaial együtt lezuhantak....
Folytatjuk!
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
