|
9.rész: Dark souls
Saki 2013.06.01. 23:52
"Dylen Kaial bezuhannak egy furcsa helyre, ahol támadás éri őket. Titkos hely az, melyet jobb elkerülni messziről. Segítségül megjelenik Aikka. Később egy nem várt esemény következik be, melyre senki sem számított. feltoppan két lény is, kik cseppet sem emberek. Annál látszólag rosszabbak. Vajon kik ők?"
9.rész: Sötét lelkek
Újabb idegen érkezett a városba. Kai, a gazdag és komoly srác, Tysonék osztálytársa. Egy nagy villában él Nagyapjával és több tucat cseléddel a város szélén. Dylen kivételesen elkíséri Tysont az iskolába, mivel Nagyapa nem volt otthon egész nap. Egyedül pedig nem maradhatott a házban. Osztálytársai mind ámulva nézték még is honnan ismer ilyen dögös lányt. Ali hittek a szemüknek. Azonban Dylen nem bírta fenekén ülni, így kisurrant a suliból, mikor Tyson tesire ment. A városban mászkált össze-vissza. Ám Kai hirtelen meglepte. Nagyon kíváncsi volt rá honnan jött és kicsoda valójában. Főleg a fülében lévő medáldarab foglalkoztatta. Mielőtt választ kaphatott volna Enjou támadt rájuk, aki a öld alá süllyesztette őket. Mind a ketten lezuhantak a mélybe....
Kissé nagyot estek, de szerencsére nem tört el semmijük sem. Pár karcolással megúszták. Dylen Kaion ért földet, így nagyjából puhára esett. A hely nagyon sötét volt, semmit sem lehetett látni. Annyit tudtak, hogy ahova lezuhantak nagyon mély és rejtélyes. Meg sem tudtak mozdulni, hiszen amit nem lát az ember, nem fogja meg. Szóval, ha egy helyet nem ismersz és nem tudod milyen, nem indulsz el csak úgy. A földön ültek és vártak kicsit, hátha lesz valamilyen fény....
-"Hol lehetünk? Mi ez a hely?" - kérdi a Kai medálját lakó srác
-"ha tudnám,nem ülnénk csak úgy itt semmit sem téve." - mondja magában Kai
-"Inkább el kellett volna venned a medáldarabot, ahogy mondtam. Akkor nem lennénk itt!"
-"Van időnk a megszerzésére. Nem kellene siettetned."
Mi lehet ez a hely? Te jól vagy? Nem esett bajod? - kérdi Kai Dylent
Hah? Mi ez a...
Dylen Farkasként látott a sötétben. Felkapta Kait és kivezette a sötétből. Fényt keresett, ahol talán kijuthatnak. Kellett egy kis idő, mire jutott valamire. Kis szellőt érzett, annak a nyomában volt. Ahogy ment, egyszer csak fényleni kezdett a fülében lévő medál, ahogy Kainak a nyakában lógó....
- Hah? Ez meg mi? Mi történik? - kérdi csodálkozva Kai
- Hm? - Dylen értetlenül néz, majd visszaváltozik
- Mért fénylik a medál? - kérdi Kai
-"Nem kell aggódnod, csupán aktivizálódott. Hamarosan szabad leszek." - válaszol a Kai nyakában lévő medál rabja
Egyre fényesebben izzott a medál, mely fényével beterítette a folyosót, ahol mentek. Eléggé furcsa érzést keltett bennük az egész. Ám mikor még érdekesebb dolgok történtek volna, pár démon zavarta meg őket. Dylen ismét felkapta Kait és rohanni kezdett vele. Hamar kiértek a sötétségből és egy eléggé különös teremben találták magukat. A közepén egy oltárféleség állt. A démonok körbevették őket, nem volt kiút. Dylen morgott, készen állva a harcra. Kai sem rettent meg. Arcára ismét komolyság ült. Fogalmuk sem volt arról, mibe csöppentek, de most ez volt a legkevesebb gondjuk. Ebből a dologból egy kisebb harc kerekedett ki. A hely, ahová kilyukadtak olyan volt, mintha egy mély barlangban járnál. Azonban mindenhová lámpákat szereltek a mennyezetbe. A falak körben simák voltak, mintha lecsiszolták volna. Valószínű itt furcsa dolgok folyhattak, folynak. Abba nem akartak bele menni mik, csak ki akartak jutni. A démonok egyszerre támadtak. Dylen gyorsan reagálva felöklelt párat. Túlerőben voltak és egyre csak jöttek. Kai is jól helyt állt, megküzdött velük. Ütései és rúgásai igazán erőteljesek voltak. Sajnos hiába verték le a démonokat, attól még nem fogytak el. Folyamatosan csak jöttek és jöttek. Dylen emberibb formát öltött. Eszébe jutott az Aikkatól kapott furulyára emlékeztető tárgy. Lassan belefújt. Ahogy ott harcoltak, egyszer csak megjelent a hős, Aikka. Villámgyorsan termett a helyiségben. Azon nyomban lecsapott a démonokra....
- Ájszász da va na! - varázsol Aikka
Gyűljön össze az erő. A démonoknak most legyen hűlt helye!
Ezzel a varázslattal majdnem az összes démon eltűnt és már nem jött több. Dylen örült a segítségnek. Azonban ahogy Aikkara nézett egy démon túl közel állva hozzá, háton vágta karmával. Mielőtt újra lecsapott volna rá, Aikka ott teremve elporlasztotta. A démonok elpusztultak, testük semmivé lett. Dylen térdre rogyott. Eléggé fájt neki a karmolás a hátán....
- Dylen! Maradj nyugton. Minden rendben lesz. - nyugtatja Aikka
- Túl mély a karmolás. Gyorsan el kell állítani a vérzést. - mondja Kai
- Majd én helyre hozom. Nem fog fájni.
- Hm? - néz csodálkozva Dylen
Bízott Aikkaban. Hagyta, hogy segítsen neki. Mozdulatlanul térdelt, míg Aikka lassan meggyógyította a karmolás nyomát. Gyengéden ért a sebhez, mely gyorsan eltűnt. Kai kicsit elámult a látottakon. Még ilyet sem látott életében....
- Most már minden rendben. Elmúlt a fájdalom. - mondja Aikka
- Uhm. Hm. - mosolyodik el Dylen
- Jobb, ha kimegyünk innen. Nem tetszik ez a hely. - sietteti őket Kai
-"Egyet értek. Ismerős a hely számomra, mely nem épp szép emlékeket idéz fel bennem." - mondja a Kai nyakában lévő medál rabja
- Siessünk innen kifelé. Egyre inkább nem tetszik nekem ez a hely. - mondja Kai
- Rendben van. Majd én kijuttatlak innen titeket. Csak gyertek közelebb. - kéri őket Aikka
Sokkal gyorsabban kijutottak, mint ahogy bezuhantak. Mintha csak egy szemvillanás lett volna. A felszínen már kezdett lemenni a nap. Közeledett az éjszaka. Aikka örült annak, hogy újra láthatta Dylent. Szívesen segít neki bárhol és bármikor....
- Remélem, legközelebb nem ilyen helyzetben találkozunk. - mondja Aikka
- Hm. - mosolyodik el Dylen
- Ha volna kedved, egyik nap kettesben eltölthetnénk az időt. Mit szólsz hozzá? - kérdi Aikka Dylentől
- Ha? Uhm. - bólint igennel
-"Mért nem szerzed meg a medált?" - kérdi a Kai nyakában lévő medál rabja
-"Majd, ha itt lesz az alkalom." - válaszolja Kai
- Most, ha megbocsátotok, mennem kell. Lassan besötétedik. - mondja Aikka
- Igaz. Nekem is mennem kell. Még sok dolgom van. Majd hazakísérem Dylent. - mondja Kai
- Rendben. Vigyázz rá. Ha megint bajba kerülnél, hívj. - mondja Aikka Dylennek
Azzal elment. Kai ahogy mondta, elkísérte hazáig Dylent. Nem akarta, hogy ilyen később egy fiatal lány egyedül sétáljon. Szótlanul mentek egymás mellett, egymásra sem néztek. Kai végig a medál megszerzésére gondolt. Valahogy meg akarta tőle kaparintani. Azonban nem tudta hogyan. Csak úgy nem vehette el tőle. Már lassan hazaértek. Ott álltak Tysonék házának kapujában. Épp nyitva volt, hogy Dylen be tudjon majd rajta menni, ha hazaér. Tyson már türelmetlenül várta hazaértét. Azonban mielőtt Dylen bement volna, Kai megállította....
- Várj. Kérdeznem kell tőled valamit.
- Hm?
- A medál, mely a füledben van...Szükségem van rá.
- Ha?
- Furcsa kérés, de nekem tudnád adni? Fontos lenne.
Miközben beszélgettek, Tyson meghallotta őket, így sietett a hangok irányába. Ahogy a kapuhoz ért, meglátta Dylent és Kait. A hold fénye rájuk ragyogott. Csodálkozva nézte mit csinálnak. Furcsa volt számára. Nem hallotta jól, miről beszélnek. Azonban rossz gondolatai támadtak....
- Hm? Vajon miről beszélgethetnek? - kérdi magától Tyson
- A nyakék darab, ami a füledben van, régóta keresem. Már több országban kutattam utána, mire ráakadtam.
Az a medál egy másik fele. Csak úgy lesz teljes, ha összeillesztem őket. Ígéretet tettem valakinek.
- Hm. - hallgatja Dylen elkomolyodva
- Tehát fontos a medálod?
- Hm. Uhm...
Lassan ki akarta venni füléből, de nehéz volt. Kai közelebb hajolva hozzá segített neki. Tyson kissé másképp látta a dogokat. Ahogy a holdfény rájuk vetült, romantikussá tette a jelenetet. Elszomorodott, majd visszament a házba. Nem akarta látni a végét. Nem tudhatta, hogy teljesen másról van szó....
- Már nagyon régóta keresem. - nézi meg alaposan Kai a medált
-"Végre szabad lehetek." - mondja a Kai nyakában lévő medál rabja
Ahogy össze akarta volna érinteni a két medáldarabot, egyszer csak fényleni kezdett. Ahogy a furcsa, mély helyen ahova lezuhantak. Kai elejtette a medáldarabot, mely forró volt. Dylen felvette. Mind a ketten ámultak a történteken. A medáldarabok hirtelen felszálltak a magasba, magukkal emelve fel őket is. Mintha valamiféle átváltozás következett volna. Dylen és Kai teste teljesen fénybe borult, majd külsejük új formát öltött. Az egész nem tartott tovább pár másodpercnél. Az új külsők más személyekre adtak okot. Mindez pontosan éjfélkor következett be. Senki sem látta. Kai új külseje egy szürke hajú, kék szemű, fiatal sráccá alakult....
- Na végre! Eljött az én időm! Végre szabad lehetek! - szólal meg Kai formája
- Rég láttalak bátyó. - szólal meg egy hang
Dylen új külseje pedig fekete hajúvá és vörös szemű nővé alakult. Démon farokkal és szexi, fekete ruhával. Mind a ketten eléggé furcsának tűntek. Nem látszottak helybelieknek....
- Már ezer éve nem láttam a holdfényt, sem a csillagokat. Végre szórakozhatok egy kicsit. Alig várom! - szólal meg Dylen formája
- Hm. Légy óvatos. Nem csak szórakozásból áll az élet, Miya. - szólal meg Kai formája
- Nyugi, vigyázni fogok. Nem eshet semmi bajom. Tudod jól. - mondja Miya
- Mindig ezt mondod és folyton bajba sodrod magad.
- Cloud, Cloud...Hi,hi,hi...Ég veled!
A két testvér a város felé indultak, ahol Miyat egyből felkeltették a fények csillogásai. Ámulva nézte, hogy mennyire megváltozott a világ, mióta rabságban volt. Kíváncsisága nem ismert határokat. Tudott repülni, mivel egy-egy hosszú, fekete szárny nőtt ki a hátából. Gyorsan oda tudott menni velük, ahova akart. Kicsit körbe akart nézni a városban. Azonban valaki már figyelte őt, megbújva a sötétben. Az pedig nem a bátyja volt. Miya kiszemelt magának egy eléggé jóképű férfit, kit célba is vett. Ám ekkor hirtelen egy tűzgolyó száguldott felé. Szerencséjére ki tudta időben kerülni. Felröppent a magasba, hogy onnan nézzen szét támadója megtalálására. Azonban sehol sem látta. Hirtelen még két tűzgolyó repült felé. Azokat is kikerülte. Támadója ekkor felfedte kilétét és ismét lecsapott. Ekkor Miya fekete gömbbel elszívta a tűzgolyót és visszaküldte az ellenségének. Az a Tűz Démon támadt rá, ki Dylenre is. Elszántnak látszott. Körbevette Miyat egy tűzfallal, melyet tornádóként kavart fel, gyorsan körözve körülötte. Ezzel akarta ártalmatlanná tenni. Miya ekkor váratlan lépéssel válaszolt. Mosoly csillant fel arcán, majd behunyva szemét a tűzfal feketévé változott át. Kiszállt belőle, majd támadója felé vágta el, aki zuhanni kezdett. Már azt hitte győzött, ám a Tűz Démon hatalmas tűzgolyót vágott neki zuhanása közben. Hajszál híján, de kikerülte hátraszaltózva a levegőben. Azonban a második gömb telibe találta. Felrepült még magasabbra, ahol már nem lehetett látni. A Tűz Démon elégedett volt. Mikor távozott volna, Miya lecsapott. Feketébe burkolva küldte vissza támadását. A Démon belecsapódott a földbe. Dühös lett és tűznyilakkal bombázta. Miya érezte, hogy nem lesz könnyű győzelme. Ahányszor rátámadtak, annyiszor küldte vissza átalakítva a támadást. Kemény harc folyt közöttük, melynek nem akadt győztese....
-"Kezd unalmassá válni! Ez a Démon sosem adja fel?" - bosszankodik magában Miya
Untatsz! Add fel! Engem nem győzhetsz le!
- Hm. - néz szúrósan a Démon
- Talán valami baj van, Miya? Kijöttél a formádból. Ilyenkor már rég győzni szoktál. - jelenik meg Cloud a helyszínen
- Te beszélsz? Ha olyan nagy a szád, győzd le! Agrrr...
- Nyugi, kishugom. Ne kapd fel a vizet.
-"Szerintem te simán legyőzöd. Nekem kezd unalmassá válni. Nem szeretem a könnyű prédákat. Hisz tudod." - mondja telepatikusan Miya
-"Tudom jól. Majd én véget vetek ennek. Lassan feljön a nap. Túl sokat játszadoztál." - mondja telepatikusan Cloud
-"Ah! Fenébe! Pedig ma szert tehettem volna egy remek prédára." - duzzog Miya
-"Te és a pasik. Szörnyű!" - csóválja fejét Cloud
-"Pofa be! Átadom neked a prédát."
- Hmm...Pofon egyszerű lesz! - jelenti ki Cloud
Átvette a staféta botot Miyatól. Hatalmas fénygömböt vágott neki a Démonnak. Azonban kikerülte. Miya gyorsan véget akart vetni a harcnak, így besegített. Együtt egy sötétségből és fényből álló gömbbel támadtak. Telibe talált és a Démon súlyosan megsérült. Erősen vérzett, így gyorsan eltűnt a helyszínről. Tudta, hogy nem bírná tovább a túlerővel szemben. Miya és Cloud győzelmet arattak. Lassan felkelt a nap, idejük lejárt. Visszamentek oda, ahonnan elindultak Vagyis a Granger házhoz. Helyettük Kai és Dylen feküdt a földön. Mintha aludtak volna....
Folytatjuk!
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
