10.rész - Latent power

Saki  2013.06.19. 13:12

 

10.rész: Lappangó erő

 

 Kai megtudta, hogy Dylen egy Farkas Démon. A keresett tárgy fele, pedig a birtokában van. Mindenképpen meg akarta szerezni. Azonban támadás érte őket egy eléggé furcsa helyen. Aikka ismét megjelent és segített nekik. Nélküle komolyabb bajba is kerülhettek volna. Vele kisebb gond nélkül megúszták. Miután a harcot sikeresen megnyerték, Aikka elment. Kai minden áron meg akarta kaparintani a nyakék másik felét, melyet régóta keres. Elvenni csak úgy nem akarta. Dylennek szemtől-szembe elmondta a tényállást. Mikor a nyakékdarabok közelítettek egymáshoz, hirtelen már nem Kai és Dylen voltak. Más-más külsejű és személyiségű lényekké váltak. Nevük Cloud és Miya lett, kik testvérek. A nyakékbe voltak bezárva. Kis csata alakult ki miután ők ketten kiszabadultak. Miya egy Tűz Démonnal harcolt, ki végezni akart vele. Ám fel sem ért az ő erejéhez. Clouddal egy együttes támadással űzték el. A napfelkeltével Kai és Dylen visszatértek. Mintha el sem mentek volna....

A reggel hamar elérkezett. Ahogy a napsugarak előbújtak, Kai és Dylen ébredezni kezdtek. Hirtelen semmit sem értettek. Nem tudták mi is történhetett. Kai hazament, Dylen pedig Tyson ablakán bemászva leheveredett a földre. Még mindenki aludt....

Ez alatt Reinek egy igen kedves barátja jött a városba, ki még nem is sejti milyen életbe csöppen bele azzal, hogy ideutazik. Rei már várt rá. Kiment elé a reptérre, mely pontosan érkezett. Nagyon szép idő volt, felhőtlen az ég. Ahogy a gép leszállt, Rei már ott állt a váróban. Egy hosszú, sötétrózsaszín hajú, dögös, csinos lány jelent meg. Rei felé tartott, majd a nyakába ugorva megölelte. Nagyon hiányzott neki, hiszen rég látta. Látszott rajta, hogy közelebbi barátságban állnak, mint sima barátság....

- Szia, Mao. Olyan jó, hogy újra láthatlak és el tudtál jönni. - üdvözli Rei barátját

- Én is nagyon örülök neki. Nagyon hiányoztál, Rei! - öleli meg

- És, hogy utaztál? - kérdi Rei

- Egész jól, csak túl hosszú volt. Örülök,hogy végre a földön lehetek. - válaszolja

- Nem csodálom. Na, gyere. Megmutatom hol is dolgozom. Biztos tetszeni fog. Éhes vagy?

- Rendben. Igen, éhen halok. Együnk!

Már is mentek Rei munkahelyére, ami egy fürdőhely és étterem volt egyben. Pontosabban egy hotelhez hasonló hely volt, ahol sok vendég megfordult. Kényeztető hely, ahol a város egyik legjobb éttermében ehetsz. Rei itt dolgozik, melyet nagyon szeret csinálni. Kedvezményesen el tudja helyezni barátját. A suli mellett remekül teljest, sosincs rá panasz. Ráadásul a fogadós is örül a plusz munkaerőnek....

- Haaah? Te itt dolgozol? - ámul Mao

- Igen. Suli után mindig besegítek a konyhában, melyért fizetést is kapok. Kedvezményesebb a szállás. 

  A főnököm megengedte, hogy te is itt legyél. Szóval nem kell aggódnod azon, hol is fogsz lakni, míg itt vagy.

- Óh, Rei. Ezt nagyszerű hallani. Örülök, hogy ilyen jól megy sorod. Sose gondoltam volna, hogy ilyen gyorsan beilleszkedsz majd a nagyvárosba. Pedig senkit sem ismertél. Most meg egy rakat barátod van. - mondja Mao

- Egyet értek. Az elején furcsa volt, de eddig minden a lehető legjobban alakult. 

- Hm. - mosolyodik el Mao

 "Rei valóban egy kivételes személyiség." - gondolja magában

- Itt fogsz lakni. Itt a szobád, ez a fürdő, itt a WC. Ez pedig a hőforrás melyet nyugodtan igénybe vehetsz, ha el szeretnél lazulni. Voltakép a vendégeknek készült. 

- Köszönöm, hogy körbevezettél, Rei. Nagyon tetszik ez a hely. Ígérem, rám nem lesz panasz.

- Abban biztos vagyok. Holnap majd bemutatlak az új osztálytársaidnak és a barátaimnak is. Mit szólsz?

- Az remek lenne. - mosolyodik el Mao

- Most mennem kell. Vár a konyha. Összeütök neked valami finomat. Addig csomagolj ki. Szólok az érkezésedről is.

- Oké, rendben van.

Mao körbenézett a szobájában, majd lassan kicsomagolt. Rei finom reggelivel kínálta meg. Míg dolgozott a konyhában, addig Mao a városba ment sétálni. Kíváncsi volt milyen városban is él Rei. Venni is akart magának pár cuccot....Ez alatt Dylen és Tyson Nagyapának segédkezett. Persze leginkább Tyson. Dylen nem igen értett ezekhez. Kitakarítottak, rendbe rakták a kertet és a főzésnél is segítettek. Takarításnál inkább még nagyobb kupit csinált. A kert rendbetételekor elsőnek eláztatta azt. Mosogatásnál minden csupa hab lett a konyhában. Főzésnél pedig az almák pucolását foggal csinálta, így inkább Tyson fejezte be. Dylent megkérték, hogy várja meg, míg készen lesznek mindennel....

- Ah...Már azt hittem sosem leszünk készen. - mondja Tyson

- Valahogy én is erre gondoltam, de végül is készen vagyunk. Mehettek oda, ahova szeretnétek. Ma már nincs több munka.

- Ez az! - örvendezik Tyson

- Azért nem kellene ennyire fellelkesülnöd. Holnap kemény edzésben lesz részed. - lohasztja le örömét Mr.Granger

- Aaah...Ezt muszáj volt, Nagyapa?

- Csak, hogy ne túlozd el a lelkesedést.

- He,he... - neveti el magát Tyson

  Megyek, megkeresem Dylent. Miután elküldtük, nem láttam. 

- Biztos ledőlt aludni, nem? Hiszen ő is korán kelt. 

- Lehetséges. Megnézem. - siet fel az emeletre Tyson

  Dylen...Dylen, itt vagy? Ha? - csodálkozva néz körbe

  Vajon hová mehetett? Megsértődhetett? - kérdi magától

Dylen látszólag elment. Nem is szólt senkinek, így eléggé furcsának találta. Szólt Nagyapának az eltűnéséről, majd elindult a városba megkeresni. Gondolta, talán majd ott megtalálja. Hiszen eléggé kíváncsi természetű....

Dylen valóban a város felé tartott, behatolt a mélyébe. Nagyon unatkozott. Szépen felöltözött és elvette a nyakéket is, hogy ne láthassa senki sem eredeti alakját. Be akart olvadni az emberek közé. Nagy mosollyal az arcán sétált az utcákon. Mintha nagyon el lett volna lelkesülve. Mindent megnézett, kíváncsiskodott. Olyan volt, akár egy kisgyerek. Ahogy nagyban nézegette a dolgokat, egyszer csak különös érzés lett úrrá rajta. Mintha veszély közeledne. Körbenézett, de semmit sem látott. Gondolta, csak rosszul érzi. Egy lány őt bámulta. Komoly volt a tekintete. Mikor ránézett, a lány elsétált mellette. Dylen csodálkozva nézte. Hosszasan követte tekintetével egy darabig. Felkeltette érdeklődését, követni kezdte. Ám ekkor egy macska jelent meg előtte és utána már azt követte. Rohant utána, nem bírta visszafogni vadász ösztöneit. Annyira futott, hogy nekiment az őt bámuló lánynak. Csodálkozva nézett fel rá, miután fenékre esett. A lány pedig cseppet sem volt kedves. Kicsit mérgesen tekintett le rá. Az esés következtében leesett a sapkája, így kilátszottak hegyes fülei, melyet észre is vett a komoly tekintetű lány. Hátra akart nyúlni valamiért, ám hirtelen hangos robaj rázta fel az amúgy is nyüzsgő nagyvárost. Dylen és a lány is felfigyeltek rá. A komoly arcú lány egyszer csak elsétált, így Dylen mehetett a hang irányába. Egy sikátorba bújva levette a nyakláncot, melytől azon nyomban visszaváltozott. Még a ruhája is az eredeti lett. Nem késlekedett, rohant tovább a háztetőkön át. Hamar a helyszínre ért. Egy igen veszélyes Démon támadta meg a várost és annak lakóit. Hatalmas karmokkal rendelkezett és éles fogai is voltak. Látszólag egy szikla Démonnal álltunk szemben. Dylen felmérte a helyzetet, majd harcba indult. Segíteni akart az embereken és megfékezni a Démon tombolását....Azonban ahogy harcolni kezdett, megjelent az a Tűz Démon, kivel már egyszer volt dolga. Mintha ott sem lett volna, úgy támadott rá a szörnyre. Dylen majdnem meg is égett. Szerencséjére még időben félre tudott ugrani a tűztámadások elől. Ahogy a harcot elnézte, nem látta fontosnak, hogy besegítsen. Inkább csak nézte. Ha gond lenne, azonnal beszáll majd a harcba. A Démon sérthetetlennek tűnt. Kemény sziklapáncél védte testét, melyen nem hatolhatott át a tűz. Megunva ellenfele próbálkozásait, tovább állt. Dylen és a Tűz Démon utána eredtek....Ezalatt Mao már visszaért a szálláshelyre. Egy könnyed pancsolást akart venni a hőforrásban. Gondolta, míg Rei dolgozik, addig ő lefoglalja magát mással is. Ellazulva ült bele a jó meleg vízbe. El tudott volna aludni benne. Már majdnem teljesen átadta magát a csendnek és nyugalomnak, mikor egyszer csak hangos zörejre lett figyelmes....

- Hah? Ez meg mi volt? Mintha a közelből hallatszott volna. Lehet csak képzelődtem? - néz fel az égre

Füle nem csapta be. Hirtelen még nagyobb zaj támadt, melyet az a Démon keltett, ami a várost megtámadta. Rémülten nézett a Démonra, aki szétzúzta a hőforrást körbevevő falat. Mao azon nyomban kiugrott a vízből és igyekezett elmenekülni, ám a Démon elkapta. Szét akarta zúzni, de ekkor ért oda Dylen. Farkas alakjában belemart a Démon kézfejébe, melyen nem volt páncél. Ekkor eleresztette Maot. Szerencséjére a vízben landolt, nem a kemény földön. Mikor a Démon lecsapott volna rá a karjával, a Tűz Démon pofán dobta egy tűzgolyóval. A lény ettől nagyon bedühödött. Hatalmas karjával lendített egyet, majd a Tűz Démont a falba vágta. Dylen nekirohant a lábába marva, mélyen bevájva fogait. A szörny felordított, nem sejthette, hogy a Farkas fogai áthatolnak majd kemény páncélján is. Próbálta lerázni magáról. Hiába próbálkozott, nem esett le. Öklével püfölni kezdte. Többször lecsapott, folyamatosan ütötte. Dylen jól állta a sarat, de még így sem bírta tovább harapni a Démon lábát. Fogai visszahúzódtak, eleresztve ezzel a szörnyeteget. Ahogy ezt megtette a Démon megragadta a nyakánál fogva, majd a lábait is és ketté akarta tépni. Dylen nyüszíteni kezdett. Érezte, hogy izmai és bőre kezd tépődni. Nem bírt szabadulni, így érezte itt a vég. A lány ketté fogja tépni, amitől ő elpusztul. Lassan behunyta szemét. A Démon tovább húzta, ám egyszer csak megtorpant. Rezzenéstelen arccal bámult maga elé. Szájából ömleni kezdett a vér. Eldobta Dylen, majd lefelé nézett. Mellkasából egy vastag fagerenda állt ki. Körbenézett, hogy ki merte megtámadni. A levegőben egy ninja ruhába öltözött, maszkot viselő lány volt. Ugyan az a lány, ki az erdőben lévő házban rejtőzködő vérfarkas elpusztításában segített barátainknak. A Démon kihúzta magából a gerendát és a lánynak vágta, de az szerencsére kitért előle....

Most a lány és a Démon csaptak össze egymással. Széltámadásokkal támadt a maszkot viselő lány, mely eléggé hatásos volt a szörnyeteg ellen. Azonban a lény nagyon izmos volt, így ellenállt a kemény csapásoknak. Hiába csapott le a lány rá szélcsapásokkal és szélpengékkel. Csupán csak megkarcolta. Már be akarta volna vetni a szélörvényt, de még a támadás előtt a Démon megragadta a lábát és a földbe vágta. A lány erősen beverte a fejét, melytől eszméletét vesztette. A Démon öklével a fejére akart súlytani, de még mielőtt ez bekövetkezhetett volna, Dylen Farkas Démon alakjában a lány felett volt és megvédte. Mao kétségbe esetten nézte, ahogy olyik a harc. Remegett a teste és nem tudta mihez kezdjen. Sose látott még ilyet azelőtt. Erőt véve magán, próbált segíteni. Megragadott egy kavicsot és fejbe dobta a Démont....

- Elég! Hogy mered bántani a gyengébbet?! - szólal fel Mao

  Ha bajod van valakivel, nem az embereken éld ki a dühödet!

- Váááh! - fordul oda a Démon Mao felé

- Ah?! - ijed meg Mao

 "M-mégis mi a fenének szólaltam meg? De buta vagy Mao! Most ez a szörnyeteg végezni fog velem. Mit tegyek?"

  Haaah? Oh-ó...

A Démon otthagyta ellenfeleit, elindult Mao felé, hogy végezzen vele arcátlansága miatt. Hatalmas léptekkel közelített, dühösnek látszott. Mao lassan hátrálni kezdett, de megcsúszott a vizes járólapon. Ekkor csapott le a Démon rá. Már majdnem elérte volna, de egy csomó inda elkapta. Nem bírt mozdulni. Mao maga elé tartva kezeit, védte magát. Mikor kinyitotta szemeit, alig hitt a látványnak....

- Huh? M-mi történt? - kérdi Mao csodálkozva

- Hm. Úgy látszik te vagy a Föld Démona, a Föld elem birtokosa és irányítója. - válaszol a Tűz Démon

- Haah? Hogy micsoda?

- Talán süket vagy?

- A Föld elem birtokosa? Én? - áll értetlenül a dolgokhoz Mao

- A Démon próbál szabadulni. Jobb, ha most azonnal végzel vele, vagy ő fog végezni veled.

- Ho-hogy micsoda? V-végezzek vele? De még is hogyan? Azt sem tudom azokat az izékat hogyan csináltam.

- Csak koncentrálj erősen és menni fog.

- Ha?

- Váááh! - szabadul ki a Démon

- Haah?! - néz rémülten Mao

A Démon elszakította az indákat, majd éles karmaival lecsapott. Nagy mennyiségű vér fröccsent a levegőbe....

 

Folytatjuk!

 

Súgó Még nincs hozzászólás.