|
11.rész - Strange feelings
Saki 2013.06.23. 23:39
"Mao képessége igen rendkívüli. Súlyos sérüléseket tud vele okozni ellenfelének. Tyson érzelmileg fel van kavarva és csak fokozzák a folyamatosan pirulós jelenetek Dylennel. Míg ő zavarban van, addig a farkas lány egy cseppet sem. Vajon ebből lesz valami?"
11.rész: Furcsa érzések
Rei egyik jó barátja a városba érkezett. A neve, Mao, kit már az első nap nagy meglepetések érnek. Próbál szépen körbe nézni a városban, azonban erre nincs sok esélye. Egy Démon megtámadja a várost. A harcban részt vesz Dylen és az őt megtámadó Tűz Démon is. A lény erős páncélját nem képesek áttörni, így a Démon otthagyja őket. Pont ott folytatódik a harc, ahol Mao és Rei tartózkodnak. A szálloda hőforrását szétrombolják. Mao rémülten áll a dolgokhoz. Dylen sok sérülést szerez. A Démonnal még a tűz Démon sem képes végezni. Azonban megjelenik a Szél harcosa is, ki már nem egyszer bukkant fel. Neki sincs esélye. A Démon Maot akarja elpusztítani, ám ekkor hirtelen valami egészen rendkívüli dolog történik. Mao képes Föld támadásokra, csak még nem tudja hogyan vesse be. A Démon közben nem áll le és a vérét veszi....
A Mao által létrejött indákból kiszabadul a szikla Démon és bosszúra éhezve lecsap. Hatalmas karmait belevájja ellenfelébe. Mao nem tud mihez kezdeni ellene, így ledermed. Vér folyik, de nem az övé. Dylen elébe állt, így a szörnyeteg éles karmai gyomrába fúródtak, átszakítva testét. Vére Maora fröccsent. Dylen most nem a farkas alakjában, hanem démoni alakjában védekezett. Szájából saját vére ömlött és a földre csurgott le....
- U-Úristen! - kapja Mao kezét szája elé
"Hah?! Úristen, úristen!" - rémüldözik
A Démon egy hirtelen mozdulattal kitépte karmait a testéből, mely össze is esett. Mao szemei remegtek a félelemtől. Teljesen ledermedt e szörny látványától. Nem tudta mi tévő legyen. A Szélharcos még mindig eszméletlen volt és a Tűz Démon pedig eléggé komolyan megsérült. A Démon ismét lecsapott. Mao hangosan felkiáltott. Egy földből álló fal tört elő a talajból és megvédte. A lény öklével átütött rajta, de ekkor....
- Fuss! - parancsol rá egy hang
- Haah? R-Rei...?
- Mondom, fuss! Fuss el innen Mao, amilyen gyorsan csak tudsz! Nem hagyom, hogy ez a lény ártson neked! Kérlek, fuss el!
- R-Rei... - szólal meg remegő hanggal
- Nem hallod? Fuss el, míg nem késő! Nem tudom meddig bírom visszafogni. Túl erős!
- I-igen.
A Démonöklét Rei egy rúgással állította meg. Ügyes, karate bajnok. Kiváló mozgáskoordinációval rendelkezik. A lény erősebb volt, így sikerült Rei fölé kerekednie. Ellökve lábát, megragadta a ruhájánál fogva, majd a falba vágta. Azon nyomban eszméletét vesztette. Mao rémülten nézte mindezt, majd bedühödött. Mérges volt, amiért legjobb barátját bántották. Haragja erőt adott neki. Mikor a Démon újból lecsapott volna, egy hatalmas tüske állt ki a földből, bele a karjába. Ahogy felordított még több tüske szúrta át testét. Mao indákkal lefogta, majd egy újabb tüskével átszúrta ellenfele mellkasát. Végül pedig egy öklöt formálva a kemény földből, felütötte a levegőbe. A Démon magasra felszállt, majd ahogy lezuhant volna, egy újabb tüske szúródott át testén. Végül pedig homokká és porrá vált. Mao győzelme után lihegve térdre rogyott. Sose hitte volna, hogy győzni fog. Hirtelen eszébe jutott Rei. Odarohant hozzá és megnézte megsérült-e....
- Rei! Rei! Úgy sajnálom, az én hibám. Sajnálom. - fakad sírva
- Hm. Itt már nincs semmi keresni valóm. - áll fel a Tűz Démon
"Most jobb, ha lelépek. Majd még visszatérek, Föld Démona.
- Huh, már is elmész? - kérdi a szél harcos
- Hm. Már nincs mért maradnom. - felszáll az égbe
- Uhm. Ahogy nekem sincs. Ha? - lepődik meg hirtelen
"Hova tűnhetett?" - kérdi magában
Mikor Dylen felé fordult, az már nem volt ott, ahol összeesett. Csodálkozott azon is, hogy volt képes lábra állni. Mivel a csatának vége szakadt, ő is tovább állt. Mao észrevette a lűnyok eltűnését, ám mielőtt feleszmélt volna, megjelentek az étterem dolgozói. Nehéz volt elmagyarázni a történteket. Reit kórházba szállították. Kis agyrázkódása volt, így bent tartották megfigyelésen. Még mindig nem ébredt fel. Mao végig mellette maradt. Ezalatt Dylen valahol az erdőben lelt menedékre, ahol némileg biztonságban van. Sérülései súlyosak voltak, alig bírt mozdulni. Tyson mindenhol kereste, de sehol sem találta. Kezdett egyre jobban aggódni. Úgy érezte, bajba esett és szüksége van egy segítő kézre. Kezdett beesteledni, a nap nyugovóban volt. Aludni tért, hogy átadhassa helyét a fényes holdnak. Dylen még mindig nem ment haza. Egy vastag fának nekidőlve megpihent. Szaporán vette a levegőt, majd egyre inkább kezdett elgyengülni. Valami vagy valaki közeledett felé. Megérezte vérének édes illatát. Dylen arca fáradtból, komollyá váltott. Egy hang szólalt meg....
- Hm. Hát ez a te véred illata volt? Nem csodálom. Csoda, hogy még életben vagy ilyen nagy mennyiségű vérveszteség után. - mondja egy hang
- Hm?
- Hát ismét itt vagy. Nem is gondoltam volna, hogy újra látni fogjuk majd egymást. - közeledik felé egy ismerős arc
A helyszínen Enjou, a gonosz Démon jelent meg. Odavonzotta a vér szaga. Dylen most képtelen lett volna ellen támadni. Túlságosan legyengült. Ezt ki is akarta használni. Odalépett elé és lassan leguggolva megfogta állát. Dylen morgott rá, nem tetszett neki a dolog....
- Most könnyedén végezhetnék veled. Tudod? - mondja Enjou
- Agrrr.......
- Ne morogj, azzal semmit sem érsz. Gyorsan véget vetek szenvedésednek, ígérem. - emeli fel kardját, hogy lesújtson
Már épp készült volna lesújtani Dylen tarkójára, ezzel levágva fejét. Mikor egyszer csak a lány megcsókolta. Hosszú, kissé rideg és érzelemmentes csókkal hárította a lépését. Enjou meglepetten nézett. Kezeit a levegőben tartotta, majd lassan leeresztette és felállt....
- Hm. Most az egyszer elengedlek. Kétlem, hogy túl élnéd ezt a nagy vérveszteséget. Lassan, de biztosan belehalsz.
Ha túl is éled, egy nap végzek veled. Ezt ne feledd!
- Hm.
Enjou hátat fordítva, szépen elsétált. Dylennek sikerült kibillentenie gonosz lépéséből. Ahogy a Démon elment, ő is lassan felállva tovább állt. Farkassá változva gyorsan Tysonék házához érhet. Amennyire bírta futott, nem állt meg. Ha megállt volna, valószínű utána már nem bírt volna felállni. Tyson és Mr.Granger éppen vacsoráztak. Dylen nehezen, de elérte a házat. Halkan beosont a falon átmászva, egészen Tyson szobájának ablakába. Farkas Démon alakjában, bemászott rajta. Senki sem látta vagy hallotta meg. A szoba sarkában várt. Nem akarta megijeszteni a ház lakóit....
- Hé, Nagyapa! Nem láttad a kabátomat? - kérdi Tyson
- Ott van, ahová tetted. - válaszolja Nagyapa
- És az hol van? - kérdi magától Tyson
Hm. Majd meg lesz. Most jobb, ha...Hüm? D-Dylen? - veszi észre
Dylen minden rendben? Hogy vagy? Mi a baj? - fut oda hozzá
Tyson ahogy a szobájában felkapcsolta a lámpát, meglátta Dylent, aki ott ült a sarokban. Letérdelt elé. Dylen lassan térdre állt, majd Tyson szája felé közelítette az övét. Ám mielőtt ez bekövetkezhetett volna, összeesett. Bele a fiú ölébe. Ekkor vette észre Tyson, hogy csupa vér és súlyosan megsérült. Összeszűkült szemekkel nézett, majd sietett Nagyapjához segítségért....
Dylen hosszú ideig volt eszméletlen. Mélyen aludt Tyson ágyában, ki gondoskodott róla. Másnap a történtek után, a reggeli híradásban leközölték a hírt...
- Ma fontos közleményünk van minden egyes városlakónak. Tegnap egy hatalmas szörny támadta meg a várost. Két furcsa lény szállt szembe vele. A harc nem tartott sokáig. A három különös lény máshol folytatták a harcot. Egy közeli hotelban, ami étterem is egyben. Feldúlták az ott található hőforrást és hirtelen felszívódtak. Tucatnyi ember és épület megsérült. A károkat még becsülik. Az egymás ellen harcoló lényekről további hírünk nincsen. Amilyen gyorsan megjelentek, olyan gyorsan tűntek el. Nincsenek szemtanúk sem. Ha véletlenül valaki felismeri ezt a két lényt, kérjük értesítsen bennünket.
- Haah? Hogy mi? D-Dylen... - ismeri fel az egyiküket Tyson
"Szóval ekkor sérültél meg. Így már értem." - szorítja össze fogait
Lassan felment Dylenhez, aki még mindig aludt. Letérdelt az ágy elé és megfogta a kezét. Tekintete komoly és szomorú egyben. Eltűrte a fufruját, közben megsimogatta puha arcát. Szájára pillantva eszébe jutott, mikor hevesen megcsókolta, majd a tegnapi majdnem csók. Zavarba jött ettől. Kicsit még el is pirult....
-"Vajon mi járhatott a fejedben tegnap? Mit akartál tenni? Mikor ilyen vagy én...én úgy érzem..." Hah?
- Uhm... - rándul össze Dylen szemhéja
-"Álmodik..." - gondolja
Vajon mi az, amiről most álmodsz? - kérdi halkan
Ahogy nézte alvás közben, folyton arra gondolt, hogy milyen élete is lehetett neki. Mindig harcolnia kellett vagy csak most van ez így. Csodálta azt, hogy milyen erős akaraterővel rendelkezik és, hogy lenyűgöző a fájdalomtűrő képessége. Már olyan sok sérülést szerzett, de egy sem látszik. Egyre keményebb ellenfelekkel nézett szembe, kik keményen adtak neki. Ám még sem adta fel, küzdött az életben maradásért. Tyson érzései egyre jobban kialakulóban voltak, melyeket Dylen iránt érzett. Még maga sem volt tisztában azzal hogyan is álljon hozzá. Nem tudta pontosan mit kellene tennie, sosem volt nő nemű barátja. Végig az ágy mellett térdelt és nézte az alvó farkas lányt. Dylen mintha rosszat álmodott volna. Kicsit morgott. Tyson azonnal mellé feküdt és megfogta kezét, amitől meg is nyugodott. Olyan közel voltak egymáshoz arcaik, hogy szinte összeértek. Tyson még közelebb hajolt, hogy egy csókot lophasson, mikor....
- Hé, Tyson! Itt vagy? - ront be hirtelen Rei
- Haah? Öh... - bújik a takaró alá
- Hm? Talán még alszik? - kérdi
Majd akkor később beszélünk. - csukja be az ajtót
Rei hirtelen berontása meglepte Tysont, aki inkább elbújt. Magukra húzta a takarót, hogy nehogy észre vegye a Farkas Démon alakjában lévő Dylent. Ha meglátta volna biztos, megijed és ki tudja mit tett volna ezután....
-"Huh, ez meleg volt. Majdnem meglátta. Az pedig nem lett volna túl jó." Haaah?
Mini méterekre volt Dylen halványpiros ajkától. Teljesen elpirult tőle. Szaporábban vert a szíve, majd kiugrott a helyéről. Dylen lassan, mintha ébredezni kezdett volna. Kinyitva szemeit, ott találta maga mellett Tysont, aki úgy megijedt, hogy felpattanva lesett az ágyról....
- Áh, a fenekem.
- Hm? - néz Dylen csodálkozva
- Öh? B-bocsánat, hogy befeküdtem melléd, cs-csak...Én...vagyis... - habog össze-vissza
- Huh? Uhm... - mosolyodik el Dylen
- Haah? - néz csodálkozva Tyson
Dylen felült és nem értette mi folyik itt. Négykézláb lemászott az ágyról, egészen Tysonra. Egyre közeledett felé. Kissé szexin nézett ki. Egy szál ingben volt, alatta bugyiban. Tyson paradicsom vörössé vált, mikor belátott az ingje alá. Dylen csak mászott felé, négykézláb volt rajta. Ráült az ágyékára, majd mintha meg akarta volna csókolni. Megfogva arcát odahajolt, de....
- Zajt hallottunk! Minden rendben v...an? Öh? - nyitnak be
- Ááh! - ijed meg Tyson
Rei és nagyapa rontottak be a szobába, mert a földszinten hangos puffanásra lettek figyelmesek. Mikor Tyson meglátta őket gyorsan átfordult a takaróval és Dylenre feküdt. Újból betakarta magukat. Hirtelen ez jutott az eszébe....
- Tyson, te mit csinálsz most? - kérdi Rei
- Cs-csak pucér vagyok és nem akarom, hogy meglássatok.
- Hmm... - veszi észre nagyapa Dylen farka végét a takaró alatt
Gyere Rei, majd lent megvárjuk. - mennek ki
- Ah..Ez meleg volt.
- Uhm... - néz elpirulva fel rá Dylen
- Haah? Áh! Ah... - ájul el a kilátszó mellek láttán, orrvérzésel
Most ezt a szitut nehezen fogja kimagyarázni a Nagyapjának. Hiszen ez most eléggé félreérthető volt és kicsit perverz....
Folytatjuk!
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
