|
14.rész - Demonic help
Saki 2013.09.24. 13:24
"Aion, A sötét Nagyúr magáévá akarja tenni Dylent, ki nincs magánál. Megjelenik egy különös behatoló a kastélynál, kiről a démonok nem tudják hogyan juthatott be. Nem lehet ember, de akkor ki az? Enjou is furcsa érzelmeket táplála Farkas lány iránt, melyeket igyekszik eltakarni. Ám most kitudódik valami. Mit akar Aion Dylentől? Mik Enjou szándékai?"
14.rész: Démoni segítség
Dylen és Tyson nagy bajban voltak. Három Démon tört életükre, mely túlerőt jelentett. Köztük volt Enjou is. Dylen próbálta őket legyőzni. Egyikükkel végezni is tudott. Ellenben hiába volt gyors, az egyik Démon mégis elkapta. Kezdett rosszra fordulni a harc. Közben Myselt is rabul ejtették. Esélye sem volt. Oda került, ahova a többiek. Dylen volt az egyetlen, ki nehezen adta magát. Mikor helyzete és teste bajba került, egy félelmet keltő, magas alak jelent meg a színen. Engedetlensége miatt, elpusztította a másik Démont, csak Enjou élete maradt meg. Az alak magával vitte Dylent, aki most a rabságában van. Tehetetlenül várja sorsát, mely szüzességének elvesztését jelenti. Ugyanis az alak szintén egy Démon, aki birtokába veszi testét. Nincs ki megállítsa....
- Kívánatos tested van. Úgy látom még senki se ért hozzád. Vagy rosszul gondolom? Kétlem, hogy akadt volna egy ember, ki a tested akarta volna. Nem igaz? - kérdi lágyan Aion
- Hmm... - rezzen meg egy kicsit Dylen teste
- Ne is ellenkezz. Én megadom számodra, amire vágysz. Mostantól csak az enyém vagy, Farkas Démon.
Hosszasan nyalta végig testét. Hátradöntötte, majd hasától egészen felfele, a mellén át kényeztette. Dylen teste kezdett felforrósodni. Tüzelt, oly annyira, hogy már kezdett készen állni az aktusra. Mikor azonban Aion lehúzta volna alsóját, hogy ott is kényeztetésbe vegye....
- Nagyuram. - jelenik meg Enjou
- Most ne zavarj! Nem látod, hogy elfoglalt vagyok?!
- Elnézést uram, de behatolónk akadt.
- Hogyan? Hol?
- A hátsó kapunál jelentették, hogy egy szürke hajú, fiatal fiú akar bejönni az épületbe.
- Hm. Már is intézkedem. Addig te maradj itt, és ne mozdulj. Mindjárt folytathatjuk. - ad egy csókot Dylen nyakára
- Hm. - néz komolyan Enjou
Mikor a Nagyúr kiment a szobából, odament Dylenhez. Látta rajta, hogy fél és teljesen meg van babonázva. Tekintete semmit se mondott. Teljesen üres volt. Lassan odahajolt hozzá és szájon csókolta. Dylen ettől visszanyerte önmagát. Nem értette hol van, és mi ez a hely. Észre vette, hogy le van láncolva. Ki akart szabadulni, de nem tudott....
- Uhm... - tépi láncait Dylen
- Ebből szabadulni nem lehet. Szeretnéd, ha kiszabadítanálak? - kérdi Enjou
- Hm?
- Ígérd meg, hogy csendben maradsz, ha eloldom láncaid. - hajol közel hozzá
- Uhm. - bólint igennel
- Gyere, én ki tudlak innen vezetni. Kövess! Ezt előbb vedd fel.
Eloldva láncát, odaadta neki a felsőjét, majd kimentek a szobából. Az egész hely nagyon sötét volt, csak gyertyák világítottak. Könnyű volt elbújni a sötét helyeken. Halkan mentek, nem akartak feltűnést kelteni....
- Ezt vedd fel, kérlek. - adja oda nyakláncát
- Hm?
- Démon alakodat senki sem látta még, így nem leszel feltűnő. Beolvadhatsz közénk. A többit meg bízd csak rám.
Végig fogták egymás kezét. Még szerencse, hogy Enjounál volt Dylen nyaklánca, amit még Nagyapa adott neki. Azzal a nyakában úgy néz ki, mint egy Démon. Farkas szagát is elrejti. Tökéletes álca egy démonokkal teli helyen. Dylen szorosan megszorította Enjou kezét, majd mellkasához bújt....
-"Hm. Félsz?" - kérdi magában Enjou
- Hé, Enjou! Ki az a csinibaba veled? Talán nem a barátnőd?
- Hm. Fogd be, Kaze!
- Mutass be neki bennünket is. Had lássuk közelebbről.
- Törődjetek a magatok dolgával, barmok! Keressetek mást magatoknak! - takarja közben Dylent a testével
- Hm? - Dylen csak csodálkozva néz
- Menjetek szobára.
- Hm. Gyere. - néz szúrósan Enjou
Bevitte a saját szobájába és magukra zárta az ajtót. Nagy hibát követett el ezzel, hogy Dylent elhozta a Nagyúr elől. Nagy árat kell majd miatta fizetnie, ha kitudódik. Ám ő most erre nem igen gondolt. Előbb cselekedett, mint gondolkodott....Az ajtóban álltak egymás előtt. Dylen még mindig hevesnek érezte testét. Igézően Enjoura nézett. Felsőjébe be lehetett látni a melleihez, melytől kívánatos lett. Enjou kicsit semmit mondóan nézett le rá. Mintha próbálta volna elrejteni érzéseit. Dylen meg akarta csókolni. Ekkor Enjou megragadta őt és az ágyra vágódtak. Kezeit lefogta, majd megcsókolta a melleit. Fogaival húzta szét felsőjét. Hevesen nyalni kezdte a forró, női testet. Közben tejesen rámászott. Végig lefogta Dylent, hogy csak ő érhessen testéhez. A melleit kényeztette. Már csak egy kézzel fogta Dylen két kezét, melyek keresztben voltak. Mellei kényeztetése közepette benyúlt a szoknyája alá, hogy ott lent is kézbe vegye. Érezte Dylenen, hogy fel van tüzelve. Uralkodnia kellett magán vagy bajba juthatnak. Fogait összeszorította, majd kezét elvéve a női ágyéktól a takaróba markolt vele. Dylen halkan lihegett. Enjou lassan ránézett, látta rajta a tehetetlenség érzését. Nem akarta ezt kihasználni. Lemászott róla és felült az ágyon....
- Jobb lesz, ha mész. A Nagyúr lassan téged fog keresni. Nem szabad, hogy velem lássanak. - mondja Enjou lehajtott fejjel
- Hm... - ül fel Dylen kicsit szomorúan
- Arra kijuthatsz. - mutat ablaka felé
- Uhm. Hm... - lassan feláll
- Majd letagadom, hogy láttalak. Ám, ha elkapnak, nem tehetek semmit sem az érdekedben. Szóval, vigyázz kifele menet.
- Uhm... - bólint igennel
Dylen lassan felmászott az ablakon, melyen simán kifért. Még egy utolsó pillantást vetett Enjoura, aki elfordult arccal állt. Mintha kicsit zavarban lett volna.... Ezalatt a behatoló már közel járt. Próbált elbújni a démonok elől. Nem lehetett tudni mért is jött. Elbújt az egyik fán és onnan figyelte az épület bejáratát....
-"Innen hogyan tervezed tovább? Csak úgy hirtelen ide jönni. Te sem gondoltad át a dolgokat, igaz?" - kérdi Cloud
-"Hm. Most kezdesz el ilyenekről beszélni? Mért nem állítottál meg, ha ennyire ostoba ötletnek találtad?" - kérdi Kai
-"Hm. Ne mert rám kenni az egészet! Én csak egy lélek vagyok. Nem emlékszel?" - mondja Cloud
-"Jól tudom, de..." - áll le hirtelen a beszéddel
Hah? Dylen? - veszi észre csodálkozva
-"Az nem az a lány, aki..."
-"Mit kereshet itt? Hogyan jutott ide?" - kérdi magában Kai
Dylen közel volt hozzá. Pont arra osont ki az épületből, ahova Kai be akart jutni. Érthetetlen volt számára, hogy hogyan került ide és mit keres egy démonokkal teli helyen. Furdalta oldalát a kíváncsiság. Mikor Dylen még közelebb került hozzá, gyorsan leugrott rá és berántotta a bokrok közé. Befogta a száját, hogy nehogy hangoskodjon. Dylen kicsit megijedt, de nem kiabált....
- Nyugi, nem bántalak. Lassan elengedlek. - mondja Kai
Te, hogy kerültél i...Hah? - néz hirtelen meglepetten
Dylen, ahogy száját elengedték, azonnal megfordulva megölelte Kait. Valószínű ez afféle reflex volt, mert megijedhetett a történtektől. Kait még soha, egy lány sem ölelte meg. Ez számára teljesen váratlan volt, ám némileg ismerős. Egy parányi emlékkép villant be előtte. Érthetetlennek találta. Kezeit lassan felemelte, hogy átkarolja Dylent, de megtorpant....
-"Mit művelhettek vele? Vajon mért van itt és hogyan szökött ki a kastélyból? Érzem rajta, hogy reszket." - gondolja Kai
Dylen valóban megijedt és erősen Kaiba kapaszkodott. El sem akarta engedni. Ám nem sírt, csak szomorú volt. Nagyon bánatos minden miatt. Kai lassan ölbe vette és mielőtt a démonok megláthatták volna, elmentek. Úgy, ahogy bejöttek. Mindezt Cloudnak és a medálnak köszönhették. Kai hazavitte az ijedt lányt, hogy talán ott majd megnyugszik. A való világban már beesteledett. Hamar a Granger házhoz értek. Kai ment előre és bekopogott....
- Hah? Ki lehet az ilyen későn? - kérdi meglepetten Nagyapa
- Talán Dylen az, nem? Megyek és kinyitom. - pattan fel Tyson
Igen, ki az? Hm? K-Kai? Te mit keresel itt? Mért vagy...
- Csak haza hoztam valakit, aki bizonyára hiányzik már.
- Ha? Aaah... - csillan fel a szeme
Ahogy Kai elállt az ajtóból, Tyson megpillanthatta azt, kiért úgy aggódott. Ott állt az a személy, kinek életét köszönheti. Mikor meglátta felcsillant a szeme és boldognak látszott....
- D-Dylen...? Hát te él....Ah?
Dylen odafutott hozzá, hirtelen megölelte. Tyson végre megkönnyebbülhetett. Dylennek látszólag semmi baja, így végre elszállhatott aggodalma. Úgy belebújt, hogy el is pirult tőle. Kai látta, hogy milyen szoros kapcsolat van közöttük. Nagyapa elmosolyodott, mikor ölelkezve látta őket. Szintén megnyugodott, hogy végül is Dylen jól van. Semmi baja. Kai lassan megfordulva elment....
- Várj, Kai! - állítja meg Tyson
- Hm?
- Köszönöm, hogy épségben haza hoztad.
- Hm. Semmiség volt. Nem kell hálálkodnod. - mondja komoly arccal
- Hm. - mosolyodik el Tyson
"Azért Kainak is van szíve. Még, ha külsőre nem is az a segítőkészfajta." - gondolja
Miután Kai elment, Tysonék lepihentek. Dylen szépen megvacsorázott és vett egy forró fürdőt. Az teljesen megnyugtatta. Nem sokkal utána már lefeküdtek aludni. Tyson a kanapén aludt, ahogy mindig. Dylen egyedül nem bírt aludni, csak forgolódott. Végig a történteken járt az agya. Nem értette az egészet. Lassan felült az ágyban, majd elindult lefelé. Látta, hogy Tyson már lefeküdt. Odalépett a kanapé elé, Tyson még nem aludt, csak be volt csukva a szeme....
- Hah? Dylen? Hm? Mi a baj? Talán nem bírsz aludni?
"Hm. Milyen szomorúnak néz ki."
Dylen valóban az volt. Lassan mellé feküdt. Nem akart egyedül lenni az éjszaka. Tyson kissé zavarban volt, de nem tiltakozott. Hagyta, hogy ma mellette aludjon. Egymás mellett már képesek voltak elaludni....
-"Melletted mindig jól érzem magam. Maradj mellettem, mindig." - gondolja Tyson
Maradj velem, Dylen. - félálomban, halkan kimondja
- Hm. - bújik hozzá lágyan Dylen
Miközben ők már aludtak, addig a sötét oldal ma nyugtalankodott. Aiont feldühítette a farkas lány kiszökése. Nem értette, hogy volt képes kiszabadulni a fogságból. Pedig már majdnem az övé lett, ahogy akarta. Szolgái és harcosai sem tudtak rá megfelelő választ....
- Még is hogyan lehetséges ez?! Hogy sikerült elszöknie?! Már a hatalmamban tartottam, a teste majd nem az enyém lett! - mérgelődik a Nagyúr
- Talán a farkas lány furfangosabb, mint gondolta, Nagyuram. Bizonyára... - szólal meg Enjou
- Hm. Gondolod, hogy bárki képes kiszabadulni a fogságomból?! Erre csak egy mód van.
- Hm. - néz komolyan Enjou
- Valakinek segítenie kellett neki a szabadulásban! De vajon kinek? - gondolkozik
Enjou! Rád bíztam a lányt, és mégis elmenekült. Hogy lehetséges mindez?! Talán segítettél neki?
- Hm. Megvetem a Farkas Démonokat. Semmi okom rá, hogy segítsek neki. Abszurd ötlet. Teljességgel elutasítom.
- Hm. Rendben van, Enjou. Az arcod elárulja gyűlöletedet, melyet irántuk érzel. De akkor hogyan juthatott ki?
- Talán a behatoló segített neki, aki nemrég itt járt. - mondja Enjou
- Hm. Lehetséges, bár... Nem látom jelét annak, hogy az épületbe is be tudott volna jutni. Talán csak a falakig. Már az is érthetetlen, hogy jött be az, az alak. Bizonyára nem volt ember, mert ember ide nem teheti be a lábát. Bárhogy is, de megtörtént ez az eset. Most még jobban oda kell figyelnünk. Még egy ilyen behatolás nem fordulhat elő! Érthető?!
- Értettem, Nagyúr! - jelenti ki Enjou
- A többi fogoly még mindig a helyükön vannak?
- Igen, Nagyúr. - válaszol Enjou
- Helyes. Holnap te mész a Farkas lány után, Enjou. Ha elbuksz, vissza se gyere! Gyenge harcosoknak nincs helye a seregemben!
Szóval ne okozz csalódást! Világos?!
- Nem fogok, Nagyuram. Végzek a Farkas lánnyal, ahogy óhajtja.
A sötét oldal nem nyugodhatott. Lassan hozzá láttak az elemek likvidálásához, még a negyedik elem megjelenése előtt. Aion tisztában volt az idő fogyásával. Közeledett leáldozásának napja. Bár ez nem teljesen biztos. Még nincs megjósolva az elemek győzelme vagy veresége....
- Most mi lesz? Mit akarnak velünk? Semmit sem értek ebből az egészből! - aggodalmaskodik Mao
- Bárhol is vagyunk, semmi jót nem ígérhetünk. - szólal meg Mysel
- Szóval, hát elkezdődött! - vágja be a Tűz Démon
- Haaah? - csodálkozik Mao és Mysel
Folytatjuk!
Jelentkép:
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
