A Valentin nap egy olyan nap, mikor a szerelmesek együtt töltik idejüket és csokoládéval lepik meg egymást. Az eredeti hagyomány szerint a lányok csokoládét ajándékoznak a másik nemnek. Több féle csokoládé létezik attól függően, kinek szánjuk, milyen kapcsolatban állunk vele és mit szeretnénk kifejezni. A nők átlagosan 20-30 doboz csokoládét vesznek "muszájból" egy-egy alkalomra. A “Nagy Ő”-nek honmei-csokival (kedvenc-csoki) kedveskedünk, mely igazi, finom és drága csokoládé. A lányok ezzel fejezik ki szerelmüket. Néha adnak mellé speciális ajándékot, pl. nyakkendőt. Saját, kézzel készített csokoládét csak az igazán fontos emberek kapnak, ehhez pedig a boltok kínálnak alapanyagokat, kellékeket, recepteket. A csokoládé megerősítés a fiúknak arról, mennyire népszerűek... Dél-Korea-ban és Kínában a férfiak és fiúk ajándékozzák meg szerelmüket, feleségüket, szigorúan csak párkapcsolatban.... Öröm teli mosolyok és aprócska nevetések hangzanak el. Ez a nap a Szerelem Napja!....
Minami erre a napra készül és reméli, hogy Takeru aznap mellette akar lenni. Pedig nincsenek is együtt. Még azért éreznek egymás iránt valamit, mely valahogyan sosem huny ki. Létezik egy csokoládétípus, a tomo-csoki (barát csoki), amit barátainknak adunk. Ez a szokás lányok között is népszerű. Japánban nem divat a "Boldog Valentin-napot" felköszöntés, ahogy a romantikus üdvözlőkártyák sem. Minamin inkább a szerelem és nem a puszta barátság látszik. Mintha ezen a napon akarna ismét összejönni azzal a sráccal, kivel furcsa módon jött össze és keveredett nagy ramazuliba egy másik nő végett. Szerelmük erős és minden akadályt képes áthágni. Kitartanak a másik mellett, még a rossz időkben is. A megbocsátás mindenek felett....
Minami épen végez a munkában. Jelenleg is ott dolgozik, ahol elsőnek tette. Főnöke visszavette és teljes fizetéssel alkalmazza, mivel nagyon jól teljesített. Minden remekül megy aznap. Kezd esteledni, így Minami úgy gondolja elindul haza. Takerut jó ideje nem látta és nem is hallott felőle. Turnén van, mely sok idejét elveszi és ilyenkor nem nagyon tudnak beszélgetni. Sokszor pillantott az ajtóra, mikor a kicsinyke csengő megszólalt egy vendég beléptekor. Ám egyszer sem az a férfi volt, ki fejében járt. Kicsit elszomorodott. Bízott benne, hogy holnap, a nagy napon, benéz hozzá. Nem adta fel ilyen könnyen....
- Minami, lassan indulnod kellene. Kezd egyre jobban besötétedni. Ha szeretnéd haza kísérhetlek.
- Köszönöm, Ayeko. Egy pillanat és már megyek is. Csak ezeket gyorsan összeszedem. - válaszolja
- Rendben van. Megvárlak. Addig átöltözöm.
- Jól van. Én is megyek. Csak egy perc.
Gyorsan összeszedte a maradék kávés poharat, melyek ottmaradtak az asztalokon. Szerencsére nem neki kellett elmosogatnia, hanem a mosogató fiúnak, ki nemrég óta dolgozik a kávézóban. Kedves fiú, mindig nagyon jó munkát végez és igazán figyelmes. Szeret Minami mellett lenni és segíteni, ha túl sok a munkája....
- Ne segítsek összeszedni a poharakat? Szívesen tenném. - kérdi
- Ha? K-köszönöm Tomoki, igazán kedves tőled. Nem muszáj, ha sok a mosogatni valód. Nem szeretnélek feltartani.
- Semmiség. Neked bármikor szívesen segítek. Úgy is nagyon sötét van. Jobb lenne, ha mennél.
- Hm? Igaz. Köszönöm a segítségedet még egyszer, Tomoki.
- Szívesen. Jó éjszakát.
- Jó éjszakát neked is. Szia. - köszön el Minami
- Szia. - int kedvesen Tomoki
Minami rohant átöltözni. Ayeko már kint várta. Addig ő elköszönt a többi munkatársától. Miután készen lettek, siettek haza. nagyon sötétek voltak az utcák. Több helyen nem nagyon lehetett látni. Szép, csendes, csillagos éjszaka volt. Pont jó hőmérséklettel. Sok ember már aludni készülődött. A lányok is hamar ezt szerették volna tenni....
- Köszönöm, hogy haza kísérsz Ayeko. Kedves tőled. - hálálkodik Minami
- Ugyan. Ez csak természetes. Nem szeretném, ha bajod esne. Én úgy sem lakok messze. Még bőven elérem a következő metrót. Ne aggódj. Ha meg nem, csak felhívom egyik barátomat és ő hazavisz kocsival.
- Értem. Akkor megnyugodtam. - mosolyog kedvesen
- Mond csak...Találkoztál már azóta Takeruval?
- Hm? Öh, nem igazán. A turnéja leköti. Szerintem a városban sincs. Gondolom, majd felhív, ha ráér.
- Értem. Mért nem hívod fel és kérdezed meg?
- Ah...Inkább nem. Nem vagyok a barátnője, hogy folyton faggassam és kérdezősködjek mikor-mit csinál.
- De féltékeny valaki.
- Féltékeny? Mért is?
- Látszik rajtad, hogy még szereted. Igazán megkereshetnéd, nem halsz bele.
- Ajj, Ayeko. Mindig rossz vége lett annak, ha mi ketten összejöttünk. Felesleges egy újabb kapcsolatba bonyolódnom vele. Amúgy is... Biztos vagyok benne, hogy talált már valakit, ki sokkal szebb és jobb nálam. Hiszen hetek óta nem is hívott.
- Ne légy ilyen pesszimista. Takeru megváltozott mióta veled volt. Ne aggódj. Szerintem nincs senkije, csak nagyon elfoglalt.
- Lehet, ki tudja. - sóhajt Minami
- Megérkeztünk. Légy jó és vigyázz magadra. Holnap találkozunk. El ne késs.
- Rendben van, nem fogok. Szia. - köszön el Minami Ayekotól
A két lány elvállt és haza siettek. Minami fáradtan dőlt ágyba. Maszat már nagyon várta és hiányzott neki. Kicsit játszottak és megvacsorázva ledőltek a kanapéra. Miután Maszat elaludt, Minami lezuhanyozott és lefeküdt aludni. Mély álomba hajtotta fejét. Holnap reggel kezd, így jobb lesz, ha kipiheni az esti fáradalmakat. Kissé furcsa beosztást kapott főnökétől, de ez van. Nem szólhatott bele. Mielőtt lefeküdt volna, az ablak felé nézett, melyen kicsit a csillagos égre lehetett látni. Takeru járt a fejében....
- Vajon igaza van Ayekonak és valóban nincs még senkid? Én nem így gondolom. Nem az a fajta férfi vagy, ki kibírna egy hetet is nő nélkül. De ki tudja. Lehet, csak bemesélem magamnak az egészet. - gondolja - Na, aludjunk. Holnap hosszú napunk lesz. - bújik a takaró alá Minami
Másnap....Ugyan úgy telt el ez a reggel is, ahogy a többi. Minami előbb ébredt fel, hogy meg tudja csinálni a "honmei-csokit" Takerunak. Gyorsan kész lett vele, így dolgozni indult. Azonban nem sejtette, hogy ez a nap kissé másabb lesz az előzőeknél. Munkába állt és azt tette, amit tennie kellett. Kiszolgálta a kávézóba lépő vendégeket. Kedve derűs volt és egy cseppet sem csüggedt. Bár a sok szerelmes pár láttán néha elszomorodott, ám ez nem a szomorúságok napja. Egy vendére mindig kedvesen kell mosolyognia, hogy ezzel is jókedvet sugározzon. Ma csupán pár órát kellett bent töltenie, hiszen ezen a napon nem szoktak sokat dolgozni az alkalmazottak. Ilyenkor a főnök feleségével viszi végig a délutáni műszakot beosztottjai helyett....
Minami délben végzett és indult haza. Nem sejtette, hogy otthon vendég várja. Már majdnem felér az emeletre, miközben éppen becsengetnek hozzá. Szomszédja nyit ajtót, ki vigyázott kiskutyájára....
- Szia. Tudom, hogy rég láttuk egymást, de szeretnélek elhívni sétálni és vacsorázhatnánk egyet. Csak te és én, kettesben. Mit szólsz? Benne vagy? Ezeket neked hoztam. - szólal meg az ajtóban álló férfi
- Haaaah? Nekem hoztad? - csodálkozva ámul az ajtót nyitó hölgy
- Öh? Maga nem Minami. - néz csodálkozva
- Olyan kedves tőled! Szeretlek! - omlik a nyakába
- Ah? - Minami észre veszi őket - Takeru...?
- Öh? M-Minami? E-ez nem az, aminek látszik! Én nem is.... - mentegetőzik
- Hm! - fut el könnyes szemekkel Minami
- Minami várj! - kiállt utána Takeru - Én nem is neki hoztam ezeket, hanem...
- Milyen helyes, szép szál legényke vagy. Na, hova megyünk vacsorázni? - kérdezi a hölgy szempilla rebegtetéssel
- Eh...
Valahogy ez nem úgy jött össze, ahogy kellett volna. Kisebb félre értésekből lesznek a nagyobbak, melyeket egyre nehezebb tisztára mosni. Takeru hirtelen belépője teljesen meglepte Minamit, de ő nem ép arra számított, amit látott. Olyan messzire ment, amilyen messze csak tudott. Nem akarta, hogy Takeru még véletlenül is megtalálja. Maszat is bele volt. Kiszökött szomszédjuk lába mellett, mikor a lakásajtó kinyílt. Legalább volt társasága....
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
