2.Fejezet: Rossz pillanatok
Saki 2013.04.26. 23:24
"Minami csalódott Takeru miatt, ki ugyan olyan nőcsábász, mint annak idején volt. Gondolataiba burkolózva végig rajta kattogott az agya. Az események kissé felforrósodnak, mikor Minami mukatásra egy hirtelen tettel lép elébe. Vajon Takeru hogyan fogadja a dolgokat?"
Minami azt a pasit, kibe még mindig szerelmes, egy másik nővel látni, egyenlő volt egy hátba szúrással. Elmenekülve előle, a városban talált menedékre. A boltok között sétálgatott és közben kutyáját ölelte karjaival. Nagyon elkeseredettnek látszott. Pedig ezen a napon nem illene szomorkodnia. Mindenhol szerelmes párok jártak-keltek a városban, ő meg egymagában volt. Kis kakukktojásnak érezhette magát a nagyvárosi rengetegben. Lehajtott fejjel ment előre, azt se tudta merre....
- Mért pont ezen a napon kellett mással összejönnöd Nem várhatott volna! Csak úgy a lelkembe gázolsz! Mért pont velem történik mindez Mért pont velem Pont ma...pont...Ah... Pedig ez a nap olyan gyönyörű lehetett volna, ha nem látom meg őket. - mondja magának
Ez alatt Takeru, elszakadva a számára ismeretlen nőtől, Minami keresésére indult. Megnézte minden egyes kedvenc helyén. Ám sehol sem találta. Gondolta talán dolgozik, bár nem volt ebben olyan biztos. Igyekezett tehát a kávézóba, ahol remélte reá lel. Vett egy hatalmas virágcsokrot, mely Minami kedvenc virágaiból állt és mellé egy nagydoboz bonbont. Ezzel akarta kiengesztelni hibájáért. Bízott benne, hogy megbocsát neki és megérti, hogy félreértés történt. Tudja, hogy eléggé makacs, de ha mindent szépen elmagyaráz nem lesz gond. Hamar oda is ért a kávézóhoz. Benyitva az ajtón, egyből ment a pulthoz. Minamit kereste, de nem találta. Sok vendég járt ki-be, így leült egy asztalhoz. Rendelni próbált....
- Remélem ma is bent van és beszélhetek vele. Nagy itt a nyüzsgés, sehol sem látom. Rendelnem kellene. Lássuk. - nézi az étlapot
- Ha? Takeru? - veszi észre egy csinos nő
- Hm? Ismerjük egymást? - kérdi Takeru
- Hien vagyok. Már rég találkoztunk. Gondoltam, hogy nem ismersz rám. Kissé megváltozott azóta a külsőm.
- Hien? Az a Hien?
- Igen, kinek úgy fűzted magad, csakhogy elvedd az eszét és megszerezd magadnak.
- Öh? Már emlékszem. Nagyon csinos lettél. A hajad és a ruháid... Tényleg eléggé megváltoztál. Így is nagyon jól nézel ki.
- Köszönöm. Te mindig is jól tudtál bókolni a lányoknak. Mi járatban errefelé?
- Csak ezt szerettem volna odaadni egy...
- Haaah? Ezt nekem szántad? - néz ámultan a virágcsokorra
- Öh....
- Hah! - lép be Minami az ajtón - Már egy másik nőnek is teszi a szépet? - Uhm! - gondolja, majd elfut
- M-Minami Várj!
Fut utána, de mire az ajtón kilépett már sehol sem látta. Ismét nagy félreértés történt, melyre nem tudott magyarázatot adni. A régről ismert lány, Hien azt hitte, hogy a csokrot ő kapta. Elvéve azt pont akkor látta meg őket Minami, mely valóban félre érthető. Takeru a fejét fogta és mérges volt magára, hogy még is mért ilyen szerencsétlen eme napon. Pedig mindent gondosan elképzelt, hogy hogyan is veszi majd le lábáról a szeretett nőt....
- Ah...Megint elrontottam. Mért vagyok ilyen balszerencsés?
- Minden rendben van? - kérdi Hien
- Nem éppen.
- Ezt hogy érted, mi történt?
- Nehéz lenne elmagyaráznom. Kevés az időm. Jobb, ha megyek.
- Nincs kedved beszélgetni?
- Most nincs. Bocsi. Megyek, és helyre hozom a mai napot. Szia.
- Ha? - néz értetlen fejjel Hien
Takerunak nem volt ideje felesleges fecsegésekre. Ez a nap, csak egyszer van egy évben. Nem szabad hagyni, hogy elvesszen és így érjen véget. Fontos volt számára, hogy különlegessé váljon. Mint az ő és mint Minami számára. Le akarta volna nyűgözni, de eddig ez valahogy nem jött össze. Gyorsan tennie kellett valami jót és helyre hozni hibáját. Elsőnek Minami keresésére indult. A városban kereste, de sehol sem találta. Gondolta felhívja, azonban mobilja teljesen lemerült. Látszott rajta, hogy ez nem az ő napja....Minami épp egy padon búslakodott, de egy nagy bokor miatt Takeru nem vette észre. Ott volt az orra előtt, de még sem. Ahogy ott üldögélt, egyszer csak Tomoki állt elé....
- Szia, Minami. Mért búslakodsz egymagadban? Szia, Maszat. - simogatja meg a kis szőrpamacsot
- Vah! Vah! - csóválja farkát Maszat
- Ha? Tomoki? Szia. Semmit, csak nincs jó kedvem. Hm....
- Mi a baj? Mi történt? Pedig tegnap nagyon fel voltál dobva.
- Igaz, de a mai egy rémes nap.
- Pedig pont az ellenkezőjének kellene lennie. Nem?
- Hm? Nem igazán. Ez a nap a szerelmeseké. Nem az én napom.
- Valahogy én is így vagyok vele.
- Neked sincs senkid? Nincs kivel eltöltsd a Valentin Napot?
- Sajnos nincs.
- Hm...Értem. Akkor egy cipőben járunk. He, he...
- Igen. - mosolyodik el Tomoki - Nincs kedved elmenni enni egy hamburgert, vagy pizzát? Nem szeretném, ha itt egyedül búslakodnál magadban.
- Ha Öhm... Rendben van. Egy extra sajtos pizza most jól esne. - mosolyodik el
- Hi, hi...
Minami nem várt Takerura. Helyette inkább jól akarta érezni magát és elfelejteni, amiket látott. Nem hívta és nem is kereste. Akkor értelmetlen arra várni, hogy felbukkan előtte és megbeszélik a dolgokat. Tomoki igazán kedves volt vele. Jól elbeszélgettek. Mindenféle témában hasonló véleményekkel voltak. Ha már a munkában össze tudnak dolgozni és jó barátok, akkor azon is kívül illendő megismerni a másikat. Nevetgéltek, remekül érezték magukat. Egy hatalmas pizzát fogyasztottak el ketten és még agyit is ettek. Nem foglakoztak azzal, hogy milyen nap is van, csak élvezték egymás társaságát. Ebéd után sétálni mentek a parkba. Szépen sütött a nap, kellemesen meleg volt. A madarak lágyan csicseregtek és még a szél is csendesen fújt....
- Igazán jó veled lenni. Nagyon kedves lány vagy, Minami. Nem csalódtam benned. Olyan vagy, mint a kávézóban. Életvidám, aranyos és bájos lány.
- K-köszönöm, Tomoki. Ez igazán kedves tőled. Te is nagyon kedves srác va... Uhm...
Ahogy ki akarta mondani, amit akart... Tomoki egyszer csak, megcsókolta. Gyengéden neki tolta egy fának, mely mellett elhaladtak. Azt se tudta hirtelen mit tegyen, mit mondjon....
- T-Tomoki...
- Szóval itt vagy. - szólal meg egy férfi hang
- Ha? T-Takeru... Ah... - tolja el Tomokit zavarában
- Hm! - néz szúrós tekintettel Takeru
- Ez nem az, aminek látszik. - mentegetőzik Minami
- Akkor még is minek? - kérdi Takeru
- Minami és én csak barátok vagyunk. - mondja Tomoki
- A barátok nem csókolóznak csak úgy egymással.
- Takeru... Had magyarázzam meg.
- Felesleges. Légy csak ezzel a bájgúnárral. Van nekem jobb dolgom is. - megy el
- Ha? T... Takeru... - nyúl utána Minami
- Sajnálom, ha ezzel közétek álltam. Csak egy hirtelen lépés volt. Nem akartam. Hiba volt, tudom. Minami, bocsáss meg. - hajol meg bocsánatkérésül
- Semmi baj, nem a te hibád. Takeru és én úgy sem vagyunk egy pár.
- Ő a barátod volt?
- Igen.
- Sajnálom, amit tettem. Ne haragudj.
- Ugyan... Nem haragszom, Tomoki. Sajnálom, Takeru. - szomorúan lehajtja fejét - Nem baj, ha most haza megyek Maszat biztosan álmos.
- Nem, dehogy. Hazakísérjelek?
- Nem kell. Egyedül is haza találok. Köszönöm, Tomoki.
Minami most nagyon csalódott magában. Nem így akarta ezt az egészet, hirtelen érte. Persze a makacs, arrogáns Takeru ezt nem tudta. Számára ez a csók nagyon rosszul érintette és lesújtólag hatott szívére. Olyan gyorsan elment a közelből, amilyen gyorsan csak tudott. Egy gyorskajáldába ült be és magányosan megebédelt. Egyszer csak egy fiatal hölgy ült le mellé...
- Szia, Takeru. Rég nem láttuk egymást. Hogy vagy?
- Szia, Mizuna. A szokásos. - piszkálja közben a poharát
- Mi ez a nagy lehangoltság? Nő ügy?
- Valami olyasmi. Nem akarok róla beszélni.
- Talán én felvidíthatnálak.
A nő azonnal elragadta és egy taxiba pattantak. Hevesen csókolóztak, pont Minami orra előtt, ki éppen arra felé ment haza. Csodálkozva, ledöbbenten nézte őket. Meg se tudott szólalni. Nem gondolta volna, hogy Takeru egyből egy másik nőnél keres majd vigaszt, és a vele való ágyba bújással feledteti vele a látottakat. Remegő szemekkel állt....
- Ha? M... - veszi észre Takeru
- Uhm! - fakad sírva Minami, majd elrohan
- Minami! - kiállt utána
Folytatjuk!
" Vajon most mi lesz a párral? Hogyan alakul ez a Valentin Napjuk,? Hiszen a napnak még nincsen vége. Sosem derül fény az igazságra Hogy alakul másképp ez a helyzet Vagy inkább csak rosszabb lesz? Kiderül a következő részletből! "
|