|
4.Fejezet: Édes, mint a csók
Saki 2013.04.27. 00:26
"A vad vihar elmossa a "Szerelmesek Napját", mely azért nem teszi szomorúvá a párokat. Kissé meglepő időjárás, de nincs ellene mit tenni. Felpörgeti a dolgokat rendesen, melyek izgalmassá teszik a törtlnteket. Vajon hogyan alakul a történet?"
Takeru mindent feladna egy lányért, kibe fülig szerelmes. Azonban a választott lány hallani sem akar róla. Maszat elveszik, de biztos kezekben köt ki. Takeru készíteni akar Minaminak egy csokoládét, melyet bocsánatkérése jeléül adna ét neki. Többszöri elkészítés után végre összejön a finom édesség. Közben az idő ellenkezőjére vált és vad vihar alakul ki az egész város fölött. Minami elveszett kiskutyája után indul, Takeru pedig ajándékával épp hozzá igyekszik. Mivel nem találja otthon, így utána indul, hogy még az eső előtt megtalálja....
-"Hogy lehettem ekkora felelőtlen? Mért nem vettem észre, hogy Maszat eltűnt? Mikor, hogyan történt? Talán, mikor megláttam Takeruékat, akkor keveredhetett el tőlem. Annyira el voltam keseredve, hogy nem figyeltem rá." - gondolja magában Minami
Ez a nap ennél már nem is lehetne rémesebb. Vagy még is?
Egyszer csak esni kezdett az eső. Elsőnek csak szemerkélt, majd egyre jobban esett. Minami össze-vissza futkosott és Maszatot kereste-kutatta. Esernyőjét kifújta kezéből a vad szél, így hamar csurom vizes lett. Sokáig nem maradhatott kint a viharban, vagy könnyen megbetegszik majd. Takeru teljes erőbedobással kereste. Meg akarta találni, még mielőtt nagyobb bajba keveredik és megsérül. Azt soha nem bocsátaná meg magának, ha bármi baj érné. Motorjával lassabb tempóban keresgélt, hogy talán a kint járkálók között megleli, de semmi. Egyikük sem ő volt. Nagyon aggódott miatta. Egyre jobban esett, már szabályosan szakadt. Mintha csak dézsából öntötték volna a csapadékot. Minami már a hídnál járt, ahol a domboldalon zuhogott lefelé az esővíz. Sehol se találta kiskutyáját. Se az utcákon, se a sikátorokban, se a parkokban. El volt keseredve és nagyon aggódott a kis lény után....
- Maszat! Maszat! Maszat! - kiabál hangosan Minami
- Ha? - figyel el a hangokra Takeru
- Maszaaaat! Maszaaat!
- Minami? Hah? - Takeru látja, hogy Minami a hídnál van - Minami! Minami!
- T-Takeru? Hah? Áááááh!
Ahogy Takeru felé fordult megcsúszott és a hömpölygő vízzuhatagon lecsúszott. Kicsit beverte a fejét, majd a folyóba esett. Takeru ledobva motorját és bukósisakját, azonnal utána futott és bele vetette magát a vízbe. A folyó nagyon vad lett, csak úgy tombolt. Nagyon kiöntött medréből. Szerencsére hamar megtalálta Minamit és azon nyomban kihúzta a partra. Ölbe véve, besietett vele a híd al, ahol még nem nagyon volt víz....
- T-Takeru...
- Minami. Úgy örülök, hogy megtaláltalak. Már azt hittem bajod esett. - öleli meg hirtelen
- T...Takeru....Sajnálom.
Ölelkezve voltak a híd alatt, majd ahogy csak tudtak haza siettek. Minami lakásába mentek fel, hogy megszárítkozzanak. Az volt a legközelebb. A szomszédok furcsán néztek a bőrig ázott fiatalokra. Minami adott ruhákat Takerunak, melyeket még nála hagyott és elfelejtette vissza adni. Gyorsan levetette magáról a vizes gönceit. Minami teljesen elpirult izmos teste láttán, hiszen mióta ismeri csak egy alkalommal látta. El is fordult gyorsan, nem akarta teljesen meztelenül látni. Takeru pislogott, majd elmosolyodott rajta. Minami már nem volt hajlandó előtte átöltözni, szégyenlős volt. Mikor már mind a ketten szárazok voltak, leültek egy forró tea mellé beszélgetni.....
- Köszönöm, hogy megmentettél. Sajnálom, hogy miattam vizes lettél. - mondja Minami
- Igazán nincs mit. Nem kell hálálkodnod.
- Tudod...Tomoki és én....
- Hm. - komolyodik el Takeru
- Tomoki kedves srác, de nem én vagyok a hozzá illő lány. Még fiatal és tapasztalatlan. Jobbat érdemel.
- Butaságokat beszélsz. Bár...valóban nem illetek össze.
- Ah! - morcizik Minami
- De... - fogja meg Minami kezét, oda ülve mellé - Én sajnálom. Nem lett volna szabad ezt hagynom. Nem így akartam. Azok a lányok nem jelentenek semmit sem nekem. Csupán félre értés történt, ez minden. Semmi közöm már hozzájuk. Amit láttál...ne gondolj semmi rosszra.
- Hm. Értem.
- Sajnálom, hogy ezt a napot tönkre tettem.
- Nem számít, hiszen mért is lennék rád féltékeny vagy mérges? Nem vagyunk együtt.
- Tudom, de...Valld be, hogy érzel irántam még mindig valamit.
- Hah? Én...Én...
- Én még mindig csak rád gondolok és folyton az eszemben jársz. A mosolyod, a hangod, a szemeid és a tekinteted. Mind-mind előttem van. Hiába vagyok körül véve csinos lányokkal, mindegyikükben csak téged látlak.
- Hm? - pirul el Minami
- Jobb, ha most megyek. Remélem, azért még tartani fogjuk egymással a kapcsolatot.
- Takeru...
- Köszönöm a teát, igazán finom volt. Ma már nem mozdulj ki, nehogy bajod essen.
- Rendben, nem fogok. Vigyázz magadra. - köszön el tőle
- Te is.
Mind a kettőjükön látszott mennyire szomorúak és legszívesebben bevallanának egymásnak minden érzést. Ám inkább nem akarták felbolygatni az amúgy sem szép napot. Makacs mind a kettő és túlon-túl jót akarnak a másiknak. Nem akarják, hogy szomorúak legyenek, így másnál keresik a boldogságot, melyet csak egymással élhetnek át....Takeru magányosan sétálgat egymagában, mikor is bele ütközik be az egyik banda tagba, Hitokoba. Furcsán nézi, hogy mért szomorú. Megkéri, hogy üljenek be valahova és mesélje el mi történt, mióta visszajött a városba. Mi ez a nagy szomorúság arcán, ért nem a csajozik....
- Szóval Minami és te...
- Minami és én nem járunk egymással. Szóval természetes, hogy próbálunk új kapcsolatot kialakítani másokkal. Csak én fújtam el az egészet. Biztos össze fog jönni azzal a bájgúnárral. Hiába szeretném, nem bírom elfelejteni.
- Te jobban szereted, mint gondolnád.
- Hm?
- Minami egy kivételes lány, akit nehéz elérni és megszerezni szívét. Te pedig pont az ilyen lányokat szereted és eddig nem hiszem, hogy találtál volna hozzá hasonlót. Jó gondolom?
- Igen, ebben igazad van. Minami az a lány, kit mindig is kerestem. Hiába voltam annyi nővel, nem bírták elfelejtetni velem.
- Hm. Akkor mind a mai napig szereted őt?
- Ha? Úgy érzem...igen. Nagyon szeretem Minamit. Csak ő kell nekem, csak rá vágyok. Ám a mai nappal elrontottam mindent.
- Ne csüggedj! Van erre egy jó megoldás.
- A napnak már vége, nincs rá esély, hogy még ma, Valentin napon sikerüljön megbocsátást kapnom tőle.
- Tévedsz. Még van 2 óra éjfélig. Kitaláltam valamit, amivel boldoggá teheted. Csak figyelj jól. Hívd fel és mond neki, hogy jöjjön el erre a címre pontban 1 óra múlva. - mutat egy cetlit, melyre írt egy címet
- Ha? Rendben van. Nem tudom mire gondolsz, de bízom benned. Már is felhívom. - tárcsáz
- Halló?
- Szia, Minami. Sajnálom, hogy csak úgy lelépte és tönkre tettem ezt a napot. De kérlek, gyere el egy óra múlva erre a címre, amit küldeni fogok smsben. Pontosan egy óra múlva légy ott. ne kérdezz semmit sem. Én várni foglak. - teszi le
- Ha? De...Takeru? Még is mi jár a fejében? Hm? - olvassa az üzenetet - Szerinted elmenjek oda, Maszat?
- Vah!
- Hm. Nem is tudom. Jó ötlet ez? És, ha ismét csak szomorú leszek? Meg kell kockáztatnom.
- Vah! Vah! - hoz oda neki valamit Maszat
- Hah? Ez meg mi? Mutasd csak. Hm?
Egy kis csomagot hozott oda neki a kis Maszat, melyben ott volt az a csokoládé melyet készítettek a nap folyamán. Minami elmosolyodott. Most már el tudta dönteni, hogy el merjen-e menni a találkára. Szépen átöltözött és lassan elindult. Eközben Takeru, Hitoko és még pár jó barát tervükön ügyködtek. Gyorsnak kellett lenniük. Minden perc számított. Mikor készen lettek, egyedül hagyták Takerut és reménykedtek abban, hogy sikerül a terv. Minden jól fog elsülni....Minami taxival ment oda, mivel kissé messze volt a lakásától. Ahogy kilépett az autóból, gyönyörű látvány tárult elé. Egy elhagyatott ház telis-tele volt gyertyákkal díszítve. Ámulva nézte mindezt. Lassan beljebb ment, ahol szintén gyertyák sokasága volt kirakva. Végig csak a gyertyák lángjai világította, semmi más fényforrás. Egy kis utat írtak le számára, mely az emeletre vezetett. Felment, kíváncsi volt mi is várja feljebb. Ahogy felért egy szöveg volt gyertyákkal kiírva a padlóra: "Bocsáss meg!". Alig kapott levegőt, nem bírt megszólalni sem. Még egy emelet várt rá. A másodikon lévő padlón is egy szöveg fogadta: "Szeretlek!". Annyira elfogták az érzelmek, hogy örömében sírva fakadt. Takeru lassan elő lépett és oda ment hozzá....
- Remélem, megbocsátasz és...Uhm...
Be sem tudta fejezni mondatát. Minami odafutott hozzá és megcsókolta. Takeru visszacsókolta. Egymás szemébe néztek és már tudták, nagyon fontosak egymásnak. Lenyűgözte szeretetével a lányt és elnyerte szívét. Egy vacsora is várta, mely az erkélyen lett elhelyezve. A kedvencét készítette el Takeru, mely nagyon ízlett neki. Édesen mosolygott a fiúra és teljesen meg volt hatódva. Vacsora után a csillagokban gyönyörködtek és a holdban, mely fényesebbnél fényesebben világította be a várost....
- Köszönöm neked ezt a csodás estét. Nagyon jól esett, hogy megbocsátottál és készítettél csokoládést is. Én ezt csináltam neked. Igaz kicsit össze nyomódott. Ne haragudj. - adja át a honmei-csokit
- Ha? Szóval megtaláltad? He,he...Köszönöm. Hm. Nagyon finom lett. - mosolyog kedvesen Takeru
- Édes tőled, hogy ennyire figyelmes vagy velem. Nem is tudom hogyan hálálhatnám meg ezt neked.
- Már megtetted. Én vagyok a legszerencsésebb férfi a földön, hogy egy ilyen kedves és gyönyörű lány a kedvesem.
- Hm. - pirul el Minami
- Most, hogy ilyen kedves kisfiú voltam és rendes...Nem lenne kedved? - simogatja végig testét
- Ah! Perverz!
- Most mért? Hónapok óta nem voltam nővel és...
- Fogd be! - csókolja meg
Szenvedélyesen csókolóztak, majd lassan hátrálni kezdtek. Az egyik sarokban egy kisebb heverő volt, melyre óvatosan lefektette Minamit. Végig csókolva testét, felhevítette. Mint a ketten készen álltak, hogy lelkük és testük egybe forrjon, ahogy az első együttlétükkor történt. Minami hagyta magát, és teljes mértékben átadta testét Takerunak, ki gyengéd volt vele és érzéki. Más, mint amilyen az előző barátnőivel. Ezt az estét együtt töltötték el, mint ahogy azt eddig soha. Emlékezetes véget ért, eme csodálatos nap. Még akkor is, ha nem úgy jött ki minden, ahogy azt akarták volna....
Másnap Tomoki bocsánatot kért Minamitól, amiért letámadta. Nem szerette volna elveszíteni a barátságot, mely kialakult közöttük. Minami megbocsátott és ugyan úgy viselkedtek egymással, ahogy előtte. Ayeko pedig a Valentin Napjáról faggatta, hogy végül hogyan is alakult az egész. Nagyon kíváncsi volt a részletekre....
- A tegnap este mindenért kárpótolt. Varázslatos volt és gyönyörű. - mondja elpirulva
- Takeru egy igazán oda adó pasi lehet. Irigyellek. - mondja Ayeko
- Köszönöm, Ayeko. Ebben egyet értek veled. Nincs még egy ilyen pasi, mint ő. Kívánni sem lehetne nála jobbat.
- Örülök, hogy újra együtt vagytok.
- Mehetünk? - lép be az ajtón Takeru
- Igen. - karol bele
Végül is happy end lett a történet vége, mely telis-tele volt félre érthető jelenetekkel, de még is a szerelem ereje győzött. Nem is kell ennél szebb és jobb befejezés. Minami és Takeru végre boldogan élhették életüket egymás társaságát élvezve....
THE END
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
