1.rész: Első találkozás
Saki 2014.12.23. 20:59
"Megismerhetjük Reiat, egy kedves lányt, ki történetünk főszereplője. Elmeséli életét, hogy kikkel ismerkedett meg fiatal korában és miket csinált, mik történtek vele pár év alatt. Elsőnek egy fiatal sráccal fut össze, ki megváltoztatja életét...."
Első találkozás
Reia Inari vagyok, egy féldevil. Hogy mért is vagyok ez is és az is? Apám devil volt, míg anyám egy halandó ember. Egyiküket sem ismertem, nélkülük nőttem fel. Voltaképp ez nem is nagyon számított, megvoltam nélkülük is....Most egy szervezet az INEG (Nemzetközi Elit Alakulat) tagja vagyok. Mindössze 8 tagból állunk, ebből kettőbe bele is szeretek....
- Rei, jössz már! Csak rád várunk! - sietteti Angel
- Manapság túl sokat kell a nőkre várni. - jegyzi meg Kousuke
- Ugyan fiúk! A nőknek kell egy kis késlekedés. Ne legyetek ennyire durcásak. - mondja Rei
Ők ketten itt Angel és Kousuke. Két hasonló, ámbár eltérő jellem. Jobb nem vitázni velük, ezt csak én tehetem meg. Felsőbb jogom. - mondja fennhéjázón - Mehetünk! - ugrik be a fekete Mitsubishi Lancer EVO IX-be
- Vigyázz rá, meg ne sértsd. Most pofoztam ki. - förmed rá Kousuke
- Áh! Kényelmes! - helyezkedik el a hátsó ülésen Rei - Ébresszetek fel, ha oda értünk - dől hátra
- Ha azt hiszed, hogy itt alhatsz, akkor...
- Elkéstél. Piperézkedik és még el is alszik. Nők. - fogja fejét Angel
- Idióta! - morgolódik Kousuke
Mindennek van kezdete és vége. Az én életem nem épp itt vette kezdetét. Sokkal, de sokkal hátrébb kell mennünk az időben, hogy ezt a két faragatlan alakot megismerjem. Szóval, ne vágjunk bele ennyire a dolgok elejébe. Kezdem inkább az elején, mely az én életem egyik szakaszából indul ki. Voltak rosszabb és még rosszabb időszakaim, melyre jobb nem emlékezni. A mai napom az egyik legrosszabb....
- Fogják el! Láttam, ahogy megölte azt a tehetetlen férfit! Csak a fiát védte és erre megölte! - kiálltja egy férfi
- Hm. Újabb áldozat. Minő balszerencse. - gondolja - Ez a város egyre gonoszabbá válik, míg végül elenyészik a vér és a pusztulás gödrében. Hiába vannak a jók, ezt már senki sem állíthatja meg. Lassan minden elveszik. Hm? - vesz észre valakit a tetőn állva
Utána eredt. Valószínűleg a gyilkos, kit le kell vadászni a megtorlásért. Heves üldözésbe kezdtek, míg nem zsákutcába értek....
- Véged! Most nem menekülhetsz! - kapja elő fegyverét
- Ch! - vigyorodik el a lepel alatt lévő személy - Háh! - ugrik fel a falra és gyorsan elillan
- A fenébe! Látszik, hogy nem emberi lény. Biztosan egy devil. El kell csípnem és végeznem vele, mielőtt újabb áldozatok fognak hullani miatta. - Nem hagylak elfutni! Átkozott! - követi a tetőre
- Hm! - a magasba veti magát
- Most nem szöksz el! - sorozatosan rálő, míg el nem találja
- Áh! - vállába hatol egy golyó, így a mélybe zuhan
- Megvagy! Most nem éled túl! - néz a mélybe - Biztosan meghalt. De...Merre lett, nem látom a testét. - nézeget jobbra-balra
- Jáh! - rúgja hátba támadóját, ezzel az elejti fegyverét, majd hátra szaltóval eltűnik
- Hah? Ah! áááh! - a mélybe zuhan, de hirtelen elkapja a tető szélét - Átkozott! Mégis mi a fene volt ez? Nem adom fel! - kapaszkodik fel
- Hm... - áll felette üldözöttje rálépve ujjaira
- Ha? Te...Hmmm... - mérgesen néz - Azt hiszed most végezhetsz velem? - kérdi
- Hm. - vigyorodik el
- Hagyja békén! - hirtelen egy kisfiú megdobja, így abba hagyja, amit tenni akart és őt veszi célba
- Haah? - néz remegő szemekkel a kisfiú
- Hagyd őt békén! - kap elő egy kardot és hasít vele a levegőbe
- Áh! - vágja meg mellkasát a vadász - Hm! - gyorsan elillan
- Jól vagy? - kérdi letérdelve elé
- Igen. Ügye elkapod?
- Nyugi, nem fog kicsúszni a kezeim közül. Komolyan megsebesítettem, így képtelenség, hogy túlélje. Ne aggódj. Ha túléli, megtalálom és levágom. - lassan felállva, tovább megy - El foglak kapni. - gondolja határozottan
Sokáig nem lelt semmilyen nyomot üldözöttjéről, ki eközben egy elhagyatott, romos házban lelt némi menedéket. Levette ruháit és sebét tisztogatta, mely egy mély szamurái kard általi vágás volt. Óvatosan bánt a vízzel, mintha nem merte volna megfogni. Ahogy tudta, kitisztította. Gyorsan eljött a reggel és a vadász még mindig nem találta zsákmányát. Kezdte feladni, ám váratlanul....
- Add vissza! Ha nem tudod kifizetni, távozz! - parancsolja az árus
- Ki tudom fizetni. Csupán a pénz...
- Majd én kifizetem helyette.
- Hm? Nem..Ha? - fordul el meglepette, mikor az arcára néz - K-köszönöm. - mondja hallkan
- Ugyan, ez semmiség.
- Majd visszafizetem.
- Hagyd csak, a vendégem voltál. - mosolyodik el - A környéken laksz? - kérdi
- Én... - áll meg lehajtott fejjel
- Szóval nincs hova menned?
- Tessék. - nyújtja oda a fél kenyeret neki - Hálából. - kicsit zavartan elfordul
- Ha? - néz csodálkozva - Hm. - elmosolyodik
- Most mennem kell. Köszönöm még egyszer.
- Várj! - kapja el karját - Lenne kedved vele tölteni ezt a napot, viszonzásul? Ma úgy sincs semmi dolgok. - kérdi
- Hm. Én... - hezitál
- Nem fogod megbánni.
- Hm. R-rendben van.
- Az én nevem Itaki Hamato. Benned kit tisztelhetek? - mutatkozik be
- R-Reina Inari. - mondja zavarában
- Hm. Szép neved van. - kedvesen mosolyog rá
Mindenhova elmentek a városban. Ettek és ittak, szórakoztak. Kicsit jobban megismerték egymást, pedig teljesen vadidegenek voltak. Tetszett neki a lány, jobban meg akarta ismerni. Titokzatosnak találta, ez vonzotta magához annyira. A nap gyorsan kezdett lemenni és eljött az éjszaka. Kezdtek mind a ketten fáradtak lenni.
- Mond csak, merre laksz? - kérdi
- Uhm...A közelben. - válaszolja
- Akkor nem kell miattad aggódnom.
- Aggódni? Ezt hogy érted?
- Az az árus nem volt valami kedves veled, pedig te nem akartál rosszat.
- Hm. Általában ilyenek velem az emberek, mikor meglátnak. - fordul el lehajtott fejjel
- Pedig biztos nagyon szép lány lehetsz. - simítja meg arcát - V-vagyis... - engedi el zavarában - Mi ütött belém? Mért akarom folyton megérinteni őt? - kérdi magától
N-ne haragudj. Nem akartam.
- Semmi baj. Jobb, ha megyek. Későre jár. - hátra lép egyet
- Várj! Hazakísérlek.
- N-nem kell. Szia és köszönök mindent. - indul el - Hah? - észre vesz valamit
- Anya, anya! A lufim! - fut utána egy kisgyerek épp a kocsi elé
- Daiki! Ne! - kiált utána édesanyja
A jármű épp felé száguldott, sofőrje kicsit be volt csípve és nem is nagyon figyelt. A kisfiú is csak a lufia elkapásával volt elfoglalva....
- Daiki! - kiáltja
- Hah?! - néz rémülten Itaki - Ez meg...?
Rei megmentette a fiú életét azzal, hogy az autó elé vetette magát, majd elugrott vele. Nem történt balaeset. A sofőr ahogy megállt, Itaki kikapta az ülésből...
- Még is mi a fenét csinál?! Nem látta a kisfiút?
- É-én...I-igazán sajnálom. Én...
- Daiki! Kisfiam, jól vagy? - öleli szorosan magához - Kö...Hah? - néz hirtelen rémülten az asszony - Menjen a fiam közeléből!
- Ha? - Rei nem értette a reakcióját, de gondolta mért is mondta ezt - Örülök, hogy nincs bajod kisfi...ú... - azzal összeesik
- Inari! Inari! - szólogatja
- N-nincs semmi bajom, ez csak...karcolás.
- Gyere! Elviszlek egy kórházba, ahol majd ellátnak téged.
- N-ne! J...jól vagyok. - próbál felállni - Nem akarok kórházba menni. Kérlek. - kapaszkodik bele karjába
- Hm. - néz komolyan Itaki
Reit felvitte a lakására, ahol lefürödhetett és elláthatta sérülését. Forró zuhany és habos fürdő kíséretében ápolta le testét. Ám mindvégig óvatos volt és inkább egy kis sámlira ülve mosta le magát. Pedig élvezte volna a fürdőt, amit Itaki készített elő neki. Egy szappannal lemosta a seb körüli részeket és lassan leöblítette azt. Hirtelen a szappan kicsúszott a kezéből. Fel akarta venni, de...
- Ajj, nem tudom elkapni.
- Készen vagy? Hoztam váltóruhát, bár lehet nagyok lesznek....Váááh! - kinyitva résnyire az ajtót pont a szappanra lépett és elesett
- Hah? - néz meglepetten Rei
- Öh? B-bocsánat én... - méri végig a testét lentről-felfele - Aaaah... - akad el a lélegzete is
- Öhm....Áh! - takarja el magát Rei
- Úgy restellem magam, máris kimegyek! - pattan fel - Úr isten! Sose szoktam ennyire kétbalkezes lenni. - fogja fejét - A teste...
A mellei, olyan....gyönyörű és...Hah? Várjunk csak! - vesz észre valamit - Téged sebeztelek meg! - ront be vissza - Hah? Hova lett?
Itaki tudta, hogy csak egy helyre menekülhetett, így üldözőbe vette. Nem csúszhatott ki egy ilyen nagy fogás a kezei közül. Végeznie kell vele vagy még több haláleset lesz....
Folytatjuk....
|