4.rész: Első harapás
Saki 2014.12.23. 21:06
"Kaiji és Rei harcba keverednek egymással, melyben egyik sem kíméli a másikat. A mesterlövész és a devil lány harca, ahol a vesztes pórul jár. Reinek a vér a szájában édes, akár a méz, melyet újra és újra meg akarsz kóstolni...."
Első harapás
Rei sérülései miatt, melyeket Kaiji a mesterlövész okozott, kénytelen volt Itaki lakásában megbújni, azonban ahogy ő elment egy nem várt személy toppant be. Kaiji volt az, ki azon nyomban rálőtt, így menekülésképpen az ablak felé vette az irányt. Kaiji sorozatlövést adott le rá. Majdnem eltalálták a golyók, de szerencséjére ügyesebb volt. Viszont a mesterlövész lerázhatatlanul követte és egy másik
irányból közelítette meg....
- Most meg vagy, kis vérszívó! - tartja felé a ravaszt
- Hm. - néz komolyan Rei
- Megjöttem. - ér haza Itaki - Hoztam neked egy kis.... Ha? Nyitva van az ajtó? Mi történt itt? - néz körbe - Ah! Kaiji! - rohan ki a lakásból
A nyomokból kiszúrta, hogy a tető felé vették az irányt. Minél hamarabb meg akarta fékezni Kaijit, így sietett, ahogy tudott. Rei nagy bajban volt, egy ravasz vége közelített homlokához. Azonban nem félemlítette meg. Itaki hirtelen berontott a tetőajtón, így egy hirtelen mozdulattal a magasba ugorhatott, majd megfagyasztotta a pisztolyt. Kaiji megrémülve nézte mindezt. Sosem látott hasonlót....
- Haah?! M-mi vagy te? Még egy devilt sem láttam ehhez hasonlóan támadni. Nem ismerejk egy elem alapú támadással rendelkező hozzád hasonló devilt. Hogy vagy képes erre?
- Hm. - mosolyodik el
- Szóval azt hiszed nyertél? Ch! - egyszer csak levette kezéről kesztyűjét, majd megérintette a földet - Ezt még te sem védheted ki. Véged!
Hirtelen a semmiből szikrázni kezdett a padló és egyenesen Rei felé tartott. Gyorsan a levegőbe vetette magát, hogy elkerülje, de a villámok a nyomában szikráztak. Hiába tért ki, mindvégig a sarkában voltak. Ide-oda ugrált, de nem tudta lerázni csak úgy. Kaiji folyamatosan támadott ezzel, míg el nem találta. Rei a földre esett.... - Ah!
- Mi az utolsó kívánságod? - kérdi, miközben a nyakát fogja
- Jó zuhanást! - tűnik el szeme elől, majd erősen hátba rúgja
Kaiji lezuhant a tetőről, mely nem mondható alacsonynak. - Fenébe!
- Hm. Úgy látszik győztem, nem igaz? - dönti meg fejét, majd a kezére lép
- Ah! Agrrr... - morog - Ezzel még nincs vége. - lejt kéjes vigyort majd egy gránátot ránt elő
A gránát egyenesen Rei előtt robbant fel, megsebesítve mellkasát. Kaiji kihasználva figyelmét, felugrott vissza a tetőre, majd kardjával kettészelte a lányt. Egy halk kiáltás hallatszott, majd Rei a földre vágódott. Szíve lassan megszűnt dobogni, ahogy vére a földön szétfolyt. Kaiji elégedett volt, tudta, hogy ebből nem fog feltámadni és harcolni....
- Itt a vég? - kérdi magától Rei - Még nincs vége! Engedj ki! Engedj ki! Majd én bevégeztetem. - mondogatja Rei devil énje - Nem. Nem akarok ártani senkinek.
- Mi az utolsó szavad, vérszívó? - lép elé
- Rei. Ezt nem élhetted túl. Kaiji támadása mindig halálos. - fordítja el fejét Itaki - Francba! - szorítja ökölbe kezét - Kaiji vár-
- Ég veled, Itaki. - mosolyodik el Rei, majd lassan behunyja szemét
- Hah? - lepődik meg
- Engedj ki! - kéri még egyszer Reit a devil énje - 60%. - mondja Rei, majd szemei vörösen izzani kezdenek
- Mi a fene ez? Szóval még nem adtad fel? - néz komolyan
- Majd én elintézem ezt a kis szarházit!
- Mi?
Rei szemei hirtelen kinyíltak, majd mikor Kaiji lecsapott volna rá egy utolsót, gyorsan eltűnt. Karmaival megsebezte hátát, aki ettől térdre rogyott. Rei már nem volt önmaga, átvette helyét vérszomjas énje. Gonoszas vigyorral arcán támadta meg a mesterlövészt újra és újra. Kaiji védekezni próbált, de nem tudott....
- Mi az utolsó szavad emberfajzat? - kérdi
- Rei elég!
- Hm. Talán te is meg akarsz halni? - kérdi tőle
- Ez nem te vagy. Kérlek hagyd abba.
- Hm. - mosolyodik el - Mit kapok, ha megteszem?
- Itaki menj el! - parancsolja Kaiji
- Megkaphatsz engem.
- Hm? Téged? Hmmm... - gondolkozik - Jó! - jelenik meg hirtelen előtte
- Hah? - lepődik meg
- Itaki, te idióta! - próbál felállni
- Rajta, mire vársz?
- Hm. - elmosolyodik
Lassan közelebb menve Itakihoz, átkarolta nyakát, majd belenyalva vérét ontotta. Itaki kicsit megremegett, de nem állította le. Térdre rogyott, ahogy édes vére elhagyta testét. Rei jó ízűen falatozott, miközben sérülései mind beforrtak. Kaiji meg akarta állítani őket, de lábai mintha oda fagytak volna a földhöz....
- Most már minden rendben lesz. - simítja meg Itaki Rei haját
- Hm? - eszmél fel - Hah?! I-Itaki! - szörnyülködve veszi észre amit tett
Itaki elgyengülve elterült a földön, majd eszméletét vesztette. Csak másnap tért magához, az ágyában aludt....
Mikor magához tért Rei már nem volt sehol. Tudatában annak, hogy biztosan felépül, elhagyta őt. Nem akart neki több kellemetlenséget. Jobbnak látta, ha inkább távol marad tőle, így nyugodt életet
élhet tovább. Kaiji sem tudta levadászni őt, így szabad útja volt a menekülésre. Neki előtte fel kell épülnie....
- Rei! Hol van Rei?
- Hm. Én is örülök, hogy jól vagy. Ő elment. Tudatában felépülésednek, úgy döntött elmegy messzire, ahol nem zavarhat téged.
- Hogyan?
- Még én sem tudta levadászni. Pedig egy remek préda volt, aki nem könnyen hagyta magát.
- Hm.
- Na, de majd csak lesz valaki más. - áll fel, forgatva karját
- Te hogy vagy?
- Hála Saranak, jobban.
- Saranak?
- Üdvözletét küldi.
- Értem.
- Most megyek, majd még összefutunk. A legjobbakat kívánom. Fel a fejjel, lesz nála jobb csajod is. - veregeti meg vállát
- Már mondtam, hogy...
- Hm?
- Semmi.
Napok teltek el, de Rei fel sem tűnt. A vérontás is abbamaradt, de ki tudja meddig. Itaki szemmel tartotta a várost, ahogyan Kaiji sem volt rest. Minden gyanús alakot likvidáltak, ahogy azt a vadászok teszik. Meg kellett őrizni a város békéjét, ahogy csak lehet. Volt pár elfajzott devil, kik bajt csináltak. Volt mit tenniük...
Távolabb egy lány szaladt valami elől. Úgy tűnt üldözik, de senki sem sietett segítségére. Pár gyanús alak akart tőle valamit. Senki sem járt arra, így a segítség elkelt volna számára. Szegény lány csak futott és futott, ahogy a lába bírták. Rei épp arra járt és meghallotta....
- Hm?
- Segítség! Kérem segítsenek! Ah! - ütközik bele Reibe - Elnézést! Kérem segítsen! - markol bele ruhájába
- Hm... - néz le rá komolyan
- Kérem, segítsen! - szorítja
- Elfajzottak. - gondolja
- Add át a lányt és nem esik semmi bántódásod. - mondja a devil - Ha nem, akkor te is az áldozatunkká fogsz válni.
- Hm. - mosolyodik el - Próbálkozni szabad. - mondja halkan - Maradj mögöttem.
- Uhm. - bólint
Rei megküzdött a vérszomjas devilekkel, kik egyszerre rontottak rájuk. Egyenként ütötte-rúgta, mire mind leálltak. Mikor már azt lehetett hinni, hogy vége a harcnak, egy alak lépett elő a sötétből. Szürke, hosszú kabátot viselt és fekete napszemüveget. Tekintete határozott volt és veszélyt sugallt....
- Add át a lányt.
- Hm. Mért kell nektek a lány?
- Ahhoz neked semmi közöd.
- Akkor velem marad. - tartja elé kezét, takarva őt
- Hm. Azt hittem könnyű ügy lesz, jövünk és megyünk. Úgy látszik nem.
- Ha a lány kell, előbb velem kell végeznetek!
- Igazán? Azon ne múljon.
Egymásnak rontottak. A lány hátrébb ment, hogy ne legyen útban. Rei nem hagyta, hogy megszerezzék maguknak. Végig védte őt és igyekezett a közelében maradni. Mikor ellenfele erősebben támadt, bevetette jég erejét és megfagyasztotta a körülötte lévő környezetet....
- Hm? Szóval nem vagy átlagos. Tetszik. Erős nőszeméllyel lett dolgom.- mosolyodik el elégedetten
Mikor Rei jégszilánkokkal támadt visszaütötte őket, így el kellett ugrania. A napszemüveges alak kihasználva a pillanatnyi alkalmat, eltűnt. Mikor Rei földet ért, elgáncsolta és a földre vágta. Leszorította a földre, majd a nyakába nyalt. Nem bírt szabadulni, túl erős volt a fickó. Erősen kapálózott, de hiába...
- Előlem még egy nő sem szökött meg. Kívánatos vagy és teljesen felizgatsz. - feszül rá testével
- Eressz el vagy megbánod!
- Most az enyém vagy, a magamévá teszlek. - jelenti ki, miközben egyik kezével be akar nyúlni a lábai közé
- Ereszd el! - vágja fejbe a lány
- Áh! - esik hátra
- Kössz! - kapja fel - Sietnünk kell! Ez az alak nem fog sokáig nyugton maradni. - rohan el vele
- Köszönöm, hogy megmentettél. - kapaszkodik erősen
- Még ne hálálkodj, előbb le kell ráznunk őket.
- Főnök... Történt egy kis probléma. Kicsit késni fogunk. - mondja bele a telefonba - Enyém leszel! - gondolja
Vajon ki lehet ez az alak és mért akarják elkapni a lányt? Ezek a kérdések kattogtak Rei agyában, aki igyekezett biztonságos helyére bújni. Itakihoz nem mehetett, mert őt is belesodorja. Egyedül kellett megoldania a helyzetet. Találtak maguknak egy hotelszobát, ahol nem volt senki. Gondolták ott megszállhatnak reggelig, majd továbbmennek. A lány tusolt le először, majd fáradtan feküdt le aludni. Rei ezalatt a fürdőszobában tartózkodott és a haját mosta. Mit sem sejtettek arról, hogy a szoba már ki volt adva és a bérlője hazaért. A lányt nem vette észre, mivel a hálószobában tartózkodott. Mikor a lakásba
lépett volna, elment az áram. Rei elzárta a csapot. Gyanúsnak találta a hirtelen áramkimaradást egy hotelban. Mikor ki akart lépni a zuhany alól, egyszer csak megragadták hátulról....
- Nézzenek oda kivel hozott újra össze a sors. - suttogja
- Hah? Eressz!
- Nem mész te sehova. Itt az ideje, hogy befejezzük, amit elkezdtünk. - ragadja meg kezét
- Jajj ne! Ez az az alak, akivel imént összefutottunk. Mit tegyek? Nincs rajtam semmi és az áram is elment. - kicsit pánikba esett
- Úgy látom épp lezuhanyoztál. Helyes, így legalább tisztán vehetlek kezelésbe. - nyúl be combja belső feléhez
- Ah! - ijed meg
- Nyugi, nem lesz semmi baj. Gyengéd leszek veled.
- Nem akarom ezt. - gondolja félelmében
- Szeretem a szűz lányokat. Tiszták és be lehet mocskolni őket, ahogyan csak akarod. Engedd át magad nekem. - nyúlna be lábai közé
- Ha hozzám ér...! - mondja mérgesen
- Nem fog fájni.
- Eressz! - szabadulna
- Kár ellenkezni úgy is...
- Nem hallottad? Ereszd el a lányt! - ront be Kaiji
Kaiji a semmiből jelent meg, hogy véget vessen a dolgoknak. Rei fellélegezhetett. Megmentették szüzességét. A sötétségben alig lehet látni testét, de azért egy törölközőt maga elé vesz. Kaiji fegyverét rájuk tartva készül új célpontja megsemmisítésére....
Folytatjuk....
|