8.rész: Váratlan fordulat
Saki 2015.08.12. 19:21
"Rei Murokoshival való harc után eltűnt Itaki elől. A városban bújdosott. Sérülése nem múlik, így távolabb kell lenni az amberektől, mint valaha. Persze erre csak akkor lenne esély, ha elhagynáá a nagyvárost. Viszont valami oknál fogva nem bír elmenni. Segítségére olyas valaki siet, kire sosem gondolt volna...."
Váratlan fordulat
Miután legyőzték Murokoshit, Rei eltűnt. Nem akart a srácok elé állni, mert félt, hogy majd megrémiszti őket a külseje és végezni akarnak majd vele. Hiszen ők azért vannak, hogy a gonosz devileket kiirtsák. Inkább rejtőzködött, minthogy bekövetkezzen a legrosszabb, amire számít. Azonban már nem tudta hova mehetne. Egy csendes, meleg, száraz helyre vágyott. Itaki nagyon szomorú volt, hogy nem láthatta viszont. Aggódott épsége miatt, hiszen tudta, hogy megsérült. Még, ha devil is, nem biztos, hogy túléli. Sok vért vesztett, szüksége van utánpótlásra. Tudja, hogy Rei nem az a mohó fajta, ki csak úgy rátámad egy emberre, hogy lecsapolja a vérét. Legalább is így gondolta, de nem volt benne biztos, hogy nem folyamodna-e bármihez, ami a vérveszteséget visszaállítsa. Hiszen még is csak egy devil, ki vér nélkül nem létezhet. Egy nap telt el az eset óta, nyugissá vált minden. Nem voltak további elrablások sem. Egyenlőre...
Az idő borússá vált, egész nap csak esett. Rei igyekezett biztos tető alatt maradni, de túl gyenge volt már. Még mindig nem jutott utánpótláshoz. Vérhiányban szenvedett. Egy közeli parkban volt, ahol Itaki lakott. Csuklyás kabátjával takarta magát. Még mindig nem volt mersze a szeme elé kerülni. Legfőképpen azért, mert túlságosan félt attól, hogy letámadja és elveszi a számára olya értékes vérét. Egy fa alól nézte, ahogy Itaki az ablakon bámulja az esőt és szemeiből szomorúság árad. Már majd nem oda akart volna menni, de az eső közéjük állt...
- Itaki... - mondja halkan
- Hogy esik, mintha sosem akarna elállni. - áll meg a bejárat előtt Kaiji - Hm? - vesz észre valakit a fa mögött - Talán csak képzelődöm. - teszi fejére a csuklyáját
- Majd nem meglátott. Jobban oda kellene figyelnem rá. Ha megtudja, hogy alig bírom türtőztetni magam, akkor végez velem. - gondolja Rei - Ne küzdj! Innod kell! - suttogja a devil énje legbelül - Nem.
- Oh, drágám. Ne itt. - szól rá párjára egy nő
- Hm? - hallja meg Rei
- Kívánatos vagy, mint mindig. - mondja hízelegve a férfi
Rei őket nézte, ahogy enyelegnek a kihalt utcán. Érzékei kezdtek beindulni és vérre éhezett. Lassan megindult feléjük, de mikor kezét az esőhöz érintette, gyorsan meghátrált. Csuklóját szorította a fájdalomtól. Az eső csak nem akart enyhülni, így keresett egy jobb és biztonságosabb fedezéket...
Pár órával később Itaki épp a munkáját végezte. Nem állhatta útját az eső, így keményen ölte az elszabadult devileket. Mindig voltak problémák velük és ilyenkor a legrosszabbak. Szerencsére ebben az időben kevés ember tartózkodik az utcákon, így nem eshet senkinek baja, mialatt levadássza őket. Mindegyiket csendben, fájdalommal telien öli le. Azt kapják, amit megérdemelnek, hiszen ártatlanok vérét oltották. Szenvedjenek úgy, ahogy áldozatuk. Kimerítő munka, főleg akkor, ha a devil jól megtermett és több társa is van. Azonban Itakit semmi sem rettentheti el...
- Ez volt ma már a huszadik. Nem unják még? Hányat kell levadásznom ahhoz, hogy végre lenyugodjanak? - kérdi magában - Rei, vajon merre vagy? - néz az ég felé
- Hm. Nem tehetem meg. Még a végén észre vesz valaki és nagy bajba keveredek. Jobb lesz, ha inkább... - lopna, de nem mer - Hm. - húzza jobban arcába a csuklyáját - Ah! - mennek neki
- Oh, elnézést.
- Ha? Ez az a srác, aki Itakival volt. Nem szabad, hogy meglásson. - gondolja, majd gyorsabbra veszi a tempót
- Hm? - néz rá különösen Kaiji - Ez nem.... - fordul utána - Talán csak képzelődöm? - Ha? - vesz észre egy vércseppet a járdán
- Huh! Megúsztam, pedig nagyon közel volt. Jobb lesz messzebb mennem az emberektől. Még mindig nem tudtam vissza szerezni az elvesztett vérmennyiséget. Hiába eszem emberi étket, nem használ. - szomorodik el
Rei a tetőkön maradt, ahol nem botolhat egy emberbe sem. Főleg nem Itakiba vagy Kaijiba. Még más vadászok is lehetnek iss, így nagyon óvatosnak kell lennie. Ruhája ugyan elrejti külsejét, de vérszomját nem. Innia kell különben megvadulhat és akkor nincs menekvés. Ki kellett találnia valamit. Míg tudta, tartózkodott az emberek közelségétől, de ezt a végletekig nem tudja teljesíteni. Ha hibát vét, lelepleződik. A nap gyorsan eltelt és már besötétedett. Egy sikátorban pihent meg...
- Fogytán az erőm, mit tegyek? Ez a harapás is nagyon fáj. Mintha bele égett volna a foga, olyan erősen vájta belém őket. Sosem éreztem ehhez hasonló érzést. - gondolja
- Mit szólnál, ha most felmennénk hozzám? - kérdi egy férfi
- Az első randin ilyet nem szabadna tennünk. Alig ismerlek. - visszakozik a lány
- Nem lesz semmi baj, bízz bennem. - kapja el karját erősen
- Áh! Ez fáj! - ellenkezik a lány
- Biztosíthatlak, hogy csak kicsit fog fájni. Vááh! - mutatja ki szemfogait
- Ááááh! - sikítozik a lány
- Ereszd el! - lép elő Rei
- Hm. Ki meri megzavarni a vacsorámat? - kérdi kissé mérgesen
- Nem lényeges, hiszen úgy sem fogod megérni a hajnalt. - válaszol határozottan Rei
- Te kis...! - támad rá
- Lassú. - védi ki
Hirtelen egy jégnyíllal átlőtte a karját, majd a falba szorította. Szemei vörösen izzottak, vérre szomjazva. Szemfogait a devil nyakába mélyesztette és kiszívta annak vérét. A lány elsápadva rémült meg eme tettől és mikor Rei meg akarta nyugtatni, az hirtelen elfutott. Nem is csoda, hogy így reagált, hiszen nem látszott jótét léleknek. Még akkor sem, ha épp megmentette életét. Rei szomorú volt, hogy megijedtek tőle. Eltakarta arcát, majd gyorsan a sötétség rejtekébe lépett. Annak a háznak tetejét gondolkozott, ahol Itaki lakott. Nem tudta hol a helye, magányosnak érezte magát. Annak a személynek közelében szeretett volna lenni, ki kedves volt hozzá. Látta Itakit az ablakából, ahogy épp lefeküdni készül. Be akart menni hozzá, de képtelen volt a szemébe nézni...
- Hm. Milyen csendes ma az éjszaka. Hiába szívta el annak a devilnek a vérét, a harapás nem tűnt el. Vajon mért? - kapaszkodik a korlátba - Éget! - mondja halkan
- Még meddig akarod kerülni őt? - kérdi
- Hm? Honnan tudtad, hogy itt leszek? - lepődik meg
- A véred elárulta. - válaszolja Kaiji
- Követtél engem?
- Részben igen.
- Mért vagy itt? Hogy végezz velem? Ha ez a célod, tessék! - fordul felé - Nem fogok ellenkezni. Rajta!
- Hm. - emeli felé fegyverét - Ahogy akarod, devil. - teszi a ravaszra ujját
- Mire vársz még? Megvárod, míg én támadok vagy.... - kap a nyakához
- Ha? - néz csodálkozva
- Éget! - szorítja össze fogait - Úgy érzem elvész az erőm és nem bírom! A fájdalom nem szűnik. Mért? - kérdi magában
- Úgy látom, fájdalmaid vannak.
- Ez ne tántorítson el, csak lőj! - fordul meg hirtelen - Hah? - áll előtte Kaiji, mitől meglepetten néz
- Fegyvertelen lányra még sosem lőttem. Ráadásul még sérült is vagy.
- Mit érdekel az téged? Múltkor sem vetted figyelembe.
- Igaz, de... - néz komolyan - Itaki nem örülne, ha megtudná én végeztem veled. - gondolja
- Ha nem tudod megtenni, akkor menj... - lassan eszméletét veszti
Mire felébredt, már egy lakásban találta magát és nyaka is be volt kötözve. Fogalma sem volt arról még is mit keres itt és ki hozhatta ide, bár sejtette. Gyorsan felkapta köpenyét és ki akart menni az ajtón, de ekkor szédülni kezdett. Megtámaszkodott a falban, majd fél térdre rogyott. Forgott körülötte a világ, nem bírt talpra állni....
- Még nem szabadna felkelned, pihenned kell. - szólal meg Kaiji
- Hm? T-te hoztál ide? Még is hol vagyunk? - kérdi
- A lakásomban.
- Hogyan? De...
- Ne aggódj, nem fogok semmit sem tenni veled. Erre szavamat adom. Amúgy sem vonzanak az olyan lányok, mint te.
- Az olyan lányok? Még is milyenek? - áll fel sértődősen
- A devilek.
- Senki sem kérte, hogy... - inog meg - Áh! - kap a nyakához
- Mondtam, hogy pihenned kell. - fogja meg Kaiji – Látom, innod kell. Sok vért vesztettél. Tessék. - nyújt felé egy bögrét
- Hm? Ez mi?
- Vér, természetesen. Egy kórházból hoztam, mert tudtam, hogy az a sérülés csak emberi vérrel fog begyógyulni. Nincs igazam?
Rei csodálkozva és egyben gyanakvón nézett rá, de végül is megitta. Ám kevésnek bizonyult, a seb sem forrt be. Ugyan olyan fájdalmat érzett, mint az előbb. Leült a kanapéra, mivel ismét rosszul lét tört rá. Úgy érezte, mintha valaki ki akarná égetni a nyakát egy karddal. Nagyobb lélegzetvételeket vett, csak úgy dübörgött a szíve. Hasonlóan nézett ki, mint aki épp lázban ég. Kaiji komoly arccal nézett rá, majd közelebb ment hozzá. Leült mellé....
- Látom, ez alig ha használt, akkor talán.... - hajol közel hozzá
- Ha? Mi-mit akar csinálni? - kérdi magában
Rei ismét túl közel keveredett egy devil vadászhoz, ki állítása szerint utálja a hozzá hasonlókat. Ráadásul írtja is őket. Most pedig épp az ellenkezőjét teszi. Lehetséges, hogy csak a férfias ösztönei törtek elő, mint a múltkor, de lehet ez most más. Vajon mit tervez?
Folytatjuk....
|