|
9.rész: Vészhelyzet
Saki 2015.08.12. 19:21
"Rei Murokoshi harapásától egyre vérszomjasabban érzi magát, mivel a heg nem akar begyógyulni. Friss vérre van szüksége, amit jelenleg könnyen beszerezhet, ha nem lenne olyan makacs. Viszont ő ellen áll és nem képes Kaijit letámadni. Eközben Itaki megismerkedik egy kislánnyal, kit eléggé rejtélyes a számára..."
Vészhelyzet
Miután Murokoshit legyőzték, Rei eltűnt. A városban bóklászva bujkált Itaki elől és igyekezett nem bajba esni. Vérszomja azonban nem akart elmúlni, főleg a nyakán lévő harapás nyom. Erős fájdalommal kellett szembe néznie, melyet egyenlőre sikerült bírnia. Egy emberre sem támadt rá, de ez így nem folytatódhat. Ha nem kap vért, bele is halhat. Túl makacs ahhoz, hogy emberi vért szívjon, inkább belehal. Azonban ezzel sem lesz jobb, mivel valószínű Itaki szomorú lenne, ha elveszítené. Hiába az akaraterő, nem fog tudni mindennel megbirkózni és egyszer az éhsége le fogja győzni. Ennek következtében pedig emberi vér fog folyni. Hiába bujdosott, Kaiji leleplezte és mire észbe kaphatott volna, már a lakásán találta magát. Nem értette mihez is kezdjen most. Kaiji elég merész dologra akar készülni, miután látja, hogy az általa hozott vér mit sem ér a harapással szemben, mely kínozza Reit....
- Látom ez alig ha használt, akkor talán.... - hajol közel hozzá
- Ha? Mi-mit akar csinálni? - kérdi magában - Túl közel van! - szorítja össze szemeit - Hm?
- A harapás túl mély. - nézi - Bizonyára friss vérre van szükséged ahhoz, hogy begyógyuljon. Vagy tévedek?
- Öhm... Még soha sem harapott meg egy devil sem, így nem tudom. Ez volt az első. - fordítja el zavarában fejét
- Hm. Ez esetben... - tartja oda nyakát neki
- Ha? - lepődik meg
- Mire vársz? Essünk túl rajta.
- Nem akarok ártani neked. Inkább... - pattan fel hirtelen - Elmegyek!
- Várj! - kapja el karját
- Mit akarsz tőlem? Neked csak egy préda vagyok, nem de? Akkor csak hagynod kell, had veszítsem életem a harapás által. Még erőlködnöd sem kell. Szóval... Hagyj elmennem! - rántja el karját
- Igaza van. Nem érdekel mi lesz vele, csupán egy devil. Lényegtelen az élete. - gondolja
- Köszönöm, hogy segítettél, de többé nem kell. Ég veled! - nyitja ki az ajtót
- Célpont megtalálva!
- Hogyan?
- Mi a.... Fuss!
- Uhm! - csapja be az ajtót
Hirtelen egy őr jelent meg az ajtóban, ki úgy látszik Takahashi embere. Rei gyorsan becsapta az ajtót, ami persze nem akadályozta meg, hogy bejöjjön. Kaiji felkapta a fegyverét és pár cuccot, majd kimásztak az ablakon Reiel. Addig az alak behatolt az ajtón és több öltönyös fazonnal is beléptek a lakásba. Egyből keresni kezdték őket, de nem találták. Már csak egy megoldás maradt, még pedig az ablak. Kaiji gyorsan sietett, de Rei a fájdalom miatt nem bírt vele lépést tartani....
- Siess, vagy elkapnak!
- Hagyj itt és menj el!
- Ha ebből a csávából kijutottunk, elmehetsz. Nem tartalak majd vissza.
- Rendben van.
- Célpont az ablakon menekül.
- Akkor jobb lesz bevetni a nehéz tüzérséget.
- Értettük!
Elővett egy hordozható kézi rakétát, majd bemérve a célt, lőni kezdett. Reiéknek ugraniuk kellett vagy a rakéta darabokra szaggatja őket. Nagyon magasan voltak, ám nem volt más választásuk. A mélybe vetették magukat. A rakéta a fél épületet romokba tette. Kaiji egy ostorral elkapott egy szárító kötelet, ezzel akarta lassítani az esésüket. Elkapta Rei derekát, ki maradék erejével egy jégcsúszdát alakított ki, amin könnyedén lecsúszhattak. Sima landolás volt. Ám, ahogy leértek a földre egyből gonosz alakok hada vette őket körbe....
- Fenébe! Ennek már sosem lesz vége? - kérdi bosszúsan Kaiji
- Nincs már sok erőm, de... Jégfal!
A semmiből jégfallal lettek körül véve, majd a csatornán át elmenekültek. Mire a fal leomlott, már hűlt helyüket találták. Követték hát őket a csatornába, ahol már nem tudták utol érni őket. Rei az egész csatorna rendszert maguk mögött megfagyasztotta, ezzel nyerve egy kis előnyt maguknak....
- Sajnálom, Főnök. A célpont megszökött. Nem tudjuk utol érni. A csatornahálózatban menekült el egy férfival. Mindent megfagyasztott előttünk.
- Hm. Értem. - mosolyodik el Takahashi önelégülten
Reiéknek sikerült megszökniük, legalább is egy darabig. Pár házsaroknyival odébb másztak vissza a felszínre. Rei már nagyon lassan tudott mozogni, végig a nyakát fogta. Égett neki és erős fájdalmat érzett belül. Nem tudta meddig bírja ki, de nem volt sok ideje. Kaiji egy közeli hotelba vitte, ahol gyorsan az ágyra tette....
- Mért foglalkozol még velem? Azt mondtad, ha...
- Nyugi. Csupán én is belekeveredtem, így össze kell fognunk, hogy túléljük. Ennyi az egész.
- Nem értelek. - ül fel - Én egy... Áh! - kap a nyakához - A fenébe! Még mindig erősen érzem a fájdalmat. - gondolja
Ahogy a nyakához kapott, a mellette lévő éjjeli szekrényen megfagyott a pohár és a benne lévő víz. Ezt Kaiji egyből észre is vette....
- Hirtelen mennyire hideg lett. Hm. - komolyodik el
- Jobb, ha most kimész! - parancsol rá, majd eldől az ágyon
- Rendben. Ahogy akarod. - indul kifelé - Makacs nőszemély! - morog magában
Mind a ketten nyugovóra tértek. Rei nem bírt aludni, fájlalta a nyakát. Végig erősen égett, nem múlt el. Felállt, majd a fürdőben lévő tükörben nézte, hogy miért érzi még a fájdalmat. A seb kicsit vérzett. Halkan lihegett, majd fogait összeszorította és egy vizes törölközővel mosta le a vért nyakáról. Mikor kiindult volna a fürdőből, megint erős fájdalom hasított bele nyakába. Térdre rogyott....
- Mért nem mész oda ahhoz az emberhez és szerzed meg a vérét? A friss emberi vértől be fog forrni a sebed, hidd el. - mondja a Devil Rei
- Nem! Nem tehetem! Hiszen ő segített nekem, nem akarok fájdalmat okozni neki. - ellenkezik
- Ne tétovázz sokáig, vagy könnyen elfajulhatnak a dolgok. Te sem bírod sokáig, hiába akarsz ellen állni. A vér szükséges, elengedhetetlen dolog a számodra. Nem kell erőszakosnak lenned, csupán...
- Nem! Mondtam, hogy... Áh!
- Bízz bennem és vedd el, amire szükséged van. Ne makacskodj most is. Menj, Rei.
- Uhm... - lassan feláll
Odasétált Kaiji szobájának ajtaja elé és be akart menni, de kicsit megtorpant. Nem tartotta jó ötletnek, hogy elcsábítva elvegye tőle a vérét. Mivel hezitált, így a devil énje vette át a helyét. Remegni kezdett, nem volt sok ideje vissza ahhoz, hogy bevaduljon. A devil énje előtört. Szemei vörösen izzottak és fogai is megnőttek. Lassan benyitott a szobába és az ágy felé vette az irányt, ahol Kaiji látszólag aludt. Odahajolt a férfihoz és már munkához is látott volna, mire az felébredt....
- Mire készülsz? - kérdi erélyesen, majd az ágyra vágja
- Uhm... Én csak... Gondoltam, ha már kettesben vagyunk ebben a lakásban, akkor netalán tán...
- Megmondtam, hogy nem áll módomban összeszűrni a levet egy magad fajtával!
- Attól, hogy devil vagyok, még nem azt jelenti, hogy nem lehetünk együtt. Biztos vagyok benne, hogy te is akarod. - mondja szexis hangon
- Inkább menj ki! - engedi el, majd felül az ágyon
- Hmmm... - néz komolyan - Mért ellenkezel? - kérdi - Kifutok az időből. - veszi észre a véres vállát - Csupán egy éjszakára had... - nyomja melleit a hátához
- Hm? - kihúzza magát - Sajnálom, de ez... - fordul meg - Vörösek lettek a szemei és a válla pedig... Hát erre megy ki a játék. Értem. - gondolja
- Látom te is megsérültél. - nézi a vállát - Had állítsam el a vérzést. - nyalja meg
Kaiji kezdte gyorsabban venni a levegőt, kicsit zavarban volt. Hagyta, hogy Rei lenyalja, majd szívjon a véréből. Kis harapást érzett, de nem bánta. Mintha kissé megbabonázta volna a lány látványa. Csupán pár percig lakmározott a véréből, majd elengedte. Rei szemei ismét zöldekké lettek, majd hirtelen kiviharzott a szobából. Ráeszmélt mit is tett. Ahogy szobájába ért, észrevette, hogy a nyakán lévő harapás nyoma elhalványult és már nem is vérzett. Kaiji vére némileg meggyógyította. Jobban is érezte magát, de bántotta a dolog. Nem akarta kiszívni a vérét ahhoz, hogy magán segítsen. De, ha már megtörtént, nem lehet mit tenni....
Másnap, kora reggel Itaki már hozzá látott a vadászathoz. Bár előbb még úgy döntött bevásárol. Épp a zöldségesnél nézegetett, miközben egy kisgyerek el akarta lopni a pénztárcáját. Egyből le is bukott, mivel túl ügyetlen volt. A felsőjénél fogva felemelte a kicsi gyereket és kérdőre is vonta....
- Hát te meg mit akarsz csinálni?
- Eresszen el! - kalimpál a lábaival
- Ha válaszolsz a kérdésemre, akkor elengedlek.
- Kérem, eresszen el! - kalimpál erősebben
- Hát legyen. - leteszi
A kisgyerek egyből el is futott. Nem látszott gonosznak, csupán elhagyatottnak. Nem sokkal arrébb megpillantotta egy padon, ahogy ott üldögélve búslakodik. Odament hozzá és megkínálta egy fánkkal. A kisgyerek csodálkozva nézett rá és meg sem tudott szólalni. Nem értette mért jött oda hozzá, ha az előbb rosszat akart tenni ellene. Itaki kedvesen mosolygott rá....
- Edd csak meg.
- Hm? Ezt nekem hoztad? - kérdi
- Igen. Gondoltam nagyon éhes lehetsz, ha már lopáson töröd a fejed.
- Uhm... K-köszönöm. - harap bele a fánkba, ami nagyon ízlett neki
- A nevem, Itaki. Téged hogy hívnak?
- H-Himeko.
- Hm. Aranyos neved van, Himeko. - mosolyodik el - Na és hol van a családod? - néz körbe keresve őket
- Meghaltak. - szomorodik el
- S-sajnálom, nem akartalak elszomorítani. - simogatja meg fejét - Szóval, akkor az utcán élsz?
- I-igen. Nincs otthonom, se más rokonom.
- Értem. Mit szólnál hozzá, ha magammal vinnélek? Nekem sincs családom és bűntudatom lenne, ha egyedül hagynálak téged.
- É-én... Uhm... Nem akarok gondot okozni senkinek.
- Ugyan, te nem okoznál nekem egyáltalán gondot. Gyere. - fogja meg kezét
A kislány kicsit vonakodva, de vele ment. Még soha sem volt vele senki sem ilyen kedves. Ettől nagyon felvidult. Itaki örömmel viselte gondját, nem akarta, hogy az utcán lődörögjön egy ilyen pici kislány. Megsajnálta és befogadta magához, akár egy kóbor állatot. Viszont azt nem sejtette, hogy a lányra már szemet vetett egy sötétben megbúvó, gonosz személy....
Folytatjuk....
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
