|
15.rész: Ítélethozatal
Saki 2017.10.29. 14:08
Rei és Kaiji szorult helyzetben vannak, de egy váratlan fordulat megmenti őket. A Vadászok is értük sietnek, így fogságuknak vége. A Tanács ítélkezik Rei sorsa felől, hogy életben maradhat-e vagy kivégzik. Vajon mi fog történni?
15.rész: Ítélethozatal
Rei és Kaiji sikeresen elmenekültek Muroskoshi elől, ám az emberei mind a kettőjüket elkapták és bezárták. Rei sikeresen kiszabadult a szobából, melyben Murokoshi a magáévá akarta tenni. Kihasználva az egyedüllétet a plafonban lévő szellőzőn át
eljutott a kameraszobába és ott megpillantotta Kaijit. Azonnal elindult, hogy kiszabadítsa, de ahogy odaért hozzá több tucat devil tört rájuk. Rei sikeresen és gyorsan leverte mindegyiket, ám akadt egy hatalmas troll méretű bestia, ki olyan erős volt, hogy nem bírt el vele. Addig püfölte, míg a devil énje ki nem szabadult....
- 100 %. - nyílik ki hirtelen Rei szeme, majd lassan vörössé válik
- Hmmm... - néz mérgesen a bestia - Váááh!
- Mintha megváltozott volna az aurája. - veszi észre Kaiji
- Most én jövök, disznópofa. - iramodik meg
Nekifutott, majd a levegőbe ugorva egy szaltóval mögé került. Kirántotta az övében lévő tőrt és a lábába vágta. A bestia térdre rogyott fájdalmában. A tört kitépve lábából ismét a háta mögé került és elmetszette a nyakát. A bestia holtan esett össze. Esélye sem volt a gyorsaságával szemben. Kaiji rémülten vette észre, hogy mit is tett. Előzőleg meg sem bírta közelíteni, most meg egy
pillanat alatt legyőzte....
- Hmm... - néz komolyan Rei - Most pedig.... - fordulna Kaiji felé
Mikor Kaji felé ment volna, hirtelen megjelent előtte mindennek az ura, Akaru Takahashi. Elővett egy eléggé érdekes, nem hétköznapi lőfegyvert és felé célzott, majd meghúzta a ravaszt. Rei a kezeit maga elé tartva védte ki, így a golyó eltalálta a karperecét....
- Ezzel nem árthatsz nekem. Hah? - néz csodálkozva
- Hmmm... - vág elégedett arcot Takahashi
Rei kezén lévő karperec megrepedt, majd mikor még egyszer kivédte a golyót, egyszer csak darabokban hullott a földre. A karperec eltűnt, ahogy a talajhoz ért. Rei haja dupla olyan hosszúvá nőtt meg és színe is megváltozott, karmai szintén, ahogy a fogai is. Hangosan felordított, majd karjából láncok törtek elő és ezzel támadt Takahashira. Azonban semmit sem ért. Mintha egy láthatatlan védőburok védte volna meg. A láncok lepattantak róla. Rei eléggé dühösnek tűnt, így újból támadt. Ám mikor megindult Takahashi felé, egy árammal teli kötéllel támadtak vissza rá. Az erős sokk hatására Rei a földön terült el....
Mialatt ők harcoltak az éltükért, addig a Vadászok pont őket keresték. Kaiji karperecében volt egy speciális csipp, mely mindig
mutatja, hogy merre is van. Ezt Kaiji akkor aktiválhatta, mikor elkapták....
- Erre kell lennie. Ha aktiválta a karperecét, akkor nagy bajban lehet. - mondja Saeko
- Rei... vajon te is vele lehetsz? - kérdi magában Itaki
- Hm. Talán aggódsz a devil miatt? - kérdi Saeko
- Csupán aggódom, hogy mi baja lehet.
- Hm. Meg fogjuk találni őket. Ha meg lesz a devil, akkor azonnal a Tanács elé fogjuk vinni. Még egyszer nem csúszik ki a kezünk
közül. Erre megesküszöm. - mondja határozottan
- Értettem.
- A jel innen jött. - mutatja Elina
- Akkor itt kell lennie. Behatolunk! Készüljetek!
Azon nyomban a kastélyba mentek, ahol minden őrt egyesével intéztek el. Látták, hogy nem egy sima házban vannak, itt nagyon
erősen védik a területet. ha itt vannak bent, akkor nehéz lesz kiszabadítani őket, de nem adták fel. Ők is bejutottak a kamerákkal
teli szobába, ahol láttak ahogy Rei a földön fekszik és kaiji ki van láncolva....
- Ott vannak! - mutatja Elina
- Azonnal ki kell szabadítanunk őket! - mondja Saeko - Gyerünk!
- Már megint ez az alak. Vajon mit akarhat Reitől? - nézi komoly tekintettel a kamerát Itaki
Rei próbált felállni, de a sokkoló csapda miatt nem bírt. Erőt véve, letépte magáról. Térdre rogyott és elterült a földön. Láncai
eltűntek és a karperece újból megjelent a csuklóján rajta plusz egy láncszemmel....
- Megvagy. - mosolyodik el Takahashi - Hozzátok elém. - parancsolja
- Azt már nem! - törnek be a falon a vadászok - Ő a mi fogjunk! - jelenti ki Saeko
A Vadászok jelentek meg és állították meg őket. Roku elzárta az utat köztük és Takahashiék között egy tűzfallal. Elvágták Kaiji
láncait és magukkal vitték. Itaki odafutott Reihez és ölbe véve vitte ki magukkal....
Később már a lakásban voltak, ahonnan Rei elszökött. Erősebben kötözték meg. Kaiji sebeit ellátták, aki közben elmondta mi is
történt. Szinte mindenről beszámolt, kivétel arról, hogy Rei egy másmilyen alakot mutatott magáról....
- Mit fogtok tenni vele? Hiszen segített Kaijinak. Nem hinném, hogy ő az, akit keresünk. - mondja Itaki
- Hm. Látom megkedvelted. - mondja Saeko
- Nem erről van szó. Én csak...
- A Tanács majd dönt a sorsáról.
- Hogyan? Elviszitek eléjük?
- Hm. - néz komolyan Kaiji
- A Tanács azt akarta, hogy itt és most mutassuk meg őt nekik. Meg akarnak győződni arról, hogy ő az, akit keresünk vagy sem. Ez nagyon fontos. Ha még sem ő az, akkor nem pazarolhatunk több időt rá. Viszont, ha ő az akkor.... A Tanács elmondja mit is kell vele tennünk. Vagy majd ők tesznek arról, hogy többet ne ártson senkinek sem.
- Te is tudod, hogy veszélyt jelent ránk. Nem maradhat életben. - mondja Roku Itakinak
- Tudom, de... Én igazságtalannak látom a helyzetet. - hajtja le szomorúan fejét
- Azt majd meglátjuk. Hozzátok ide!
Reit a szoba közepére vonszolták. A padlóra egy kört rajzoltak és különböző rúnához hasonló jeleket. Ugyan ezt szembe, a falra is
megtették. Egy tükör jelent meg a falon, melyben ott voltak a Tanács tagjai. Mindegyik csuklyát viselt, mely teljes mértékben
elfedte a testüket és az arcukat. Ezzel őrizték meg kilétüket mások előtt. Még a Vadászoknak sem fedhették fel valódi kilétüket. Mindegyik Vadász körülötte ült le pár méterrel tőle....
- Itt áll előttetek a lény, mely minden gonoszság okozója. Csak az ítéletetekre vár.
- Hmm. - áll fel az egyik Tanácstag - Devil... Most meghozzuk az ítéletet, melyet neked is el kell fogadnod. Ha te vagy az a bestia,
akit keresünk. Életed a kezünkben van. Ne is próbálj ellenkezni velünk.
- Hogyan? Mi az, hogy ti ítélkeztek felettem? Nem vagyok senki fogja, a magam ura vagyok! Nem ítélhettek el, mert más vagyok.
Azért, mert nem vagyok közétek való. Vagy azért, mert egy devil vagyok! Több hozzám hasonló devil él a városban, kik nem egy,
hanem több száz életet oltottak ki és rontották meg a város békéjét. Mért pont én fizetek meg azért, mert ilyennek születtem?
Sosem akartam egy olyan életet, melyben vért kell innom ahhoz, hogy életben maradhassak. Minden alkalommal igyekeztem
visszafogni magam és a bennem élő devilt, ki annyi rosszat tett! Sajnálom, hogy eme világra születtem. - hajtja le fejét
- Hallgass! Ne mert tiszteletlenül beszélni a Tanács előtt! - rúgja térdhajlaton Saeko
- Nyugodj meg, Saeko. Most nem az életed történetéről van szó. Te, ki oly sok életet ontottál ki és tetted ezzel tönkre rengeteg
ember életét... Ítélkezünk feletted, mert ez mind a jó érdekében történik.
- Ch! - húzza össze szemöldökét Rei
- Most megvizsgáljuk az elmédet és úgy képesek leszünk megtudni mit is rejtegetsz.
Hirtelen a kör alatta fényben úszott, majd a rúnák is. Hatalmas áramütés szerű fájdalom hasított a testébe, melytől felkiáltott. A
Tanácstag virtuális kivetülése megérintette a homlokát és olvasott a fejében. Mindent látott, mely eddig vele történt. A gyerekkorával kezdte, majd haladt egyre tovább. Azonban mikor befejezhette volna Rei erőt vett magán és kitört a fogságból és megragadta a tag nyakát. Ekkor már a devil énje uralkodott testén...
- Ne merj még egyszer a fejemben olvasni! - mondja mérgesen
- Hah? - rémülnek meg mindannyian
Saeko gyorsan megállította még mielőtt rosszabbodna a helyzet és kezével vállba szúrta. A Tanácstag ekkor eltűnt és visszament a tükörbe, ahol minden tag kezdte veszélyben érezni magát. Rei dühös lett és ki akart szabadulni. Saeko felé fordult, de mikor meg akarta ragadni a kör körül pajzs emelkedett fel, mely nem engedte ki. Olyan volt, mint egy üvegkalitka. Hiába ütötte, nem tudta áttörni....
- Te mocskos devilfajzat! - mordul rá Saeko
- Hm. Megint az a fura aura lengi körbe, de ez más, mint akkor volt. - néz rá komolyan Kaiji - Mintha most más személy lenne.
- Saeko nyugodj meg, ezzel nem érsz el semmit sem. - nyugtatgatja Elina
- Tanács! Mi az ítéletek? - kérdi Itaki
- Az ítéletünk.... Nem látjuk, hogy ő lenne az, akit keresünk. Se az ereje, se a külseje nem illik a leírásokhoz, melyeket az információkkal gyűjtöttünk be róla. Úgy gondoljuk, hogy a megfigyelésetek alá vonjuk őt. Ez a legtöbb, amit tehetünk. Nem öljük meg, més akkor sem, ha egy devil. Nem fogunk senkit sem ártatlanul kivégezni. - mondja
- Hogyan?! Szóval nem tesztek vele semmit sem? De hiszen ő egy vérszívó! - háborodik fel Saeko
- Ha minden fajtársával végeznénk, abból csak vérontás lenne. Nem szeretnénk háborút kirobbantani devilek és emberek között.
Ezt neked is meg kell értened Saeko. - mondja egy másik tag
- Aggrrr... - szorítja össze fogát
- Engedjétek el, de tartsátok rajta a szemeteket. Ha túl agresszívvá válna, akkor végezhettek vele, ahogy azt mindig is szoktátok egy devillel. Hiszen mi erre képeztünk ki titeket. Most pedig... visszavonulnánk, ha megengeditek.
Azzal a tükör eltűnt vele együtt a rúnák is és a padlón lévők. Rei ismét szabad volt, melynek Saeko egy cseppet sem örült....
- Viszlát szüzike. - hajol oda hozzá
- Hogy mit mondtál? - vörösödik el
- Mivel már nem vagyok a rabotok, így... Távozom.
- Várj! Még nem végeztünk! Kit hívsz te szüzikének?! Mocskos vérszívó! - fogja le Elina és Roku
- Nyugi, nyugi.... Majd megtorolhatod a bosszúd, ha megszegi a szabályokat. - mondja Roku
- Hmp! - fordul el durcás arccal
- Rei, várj! - fut utána Itaki - Had lássam el a sebet, melyet Saeko okozott.
- Hm. Erre semmi szükség. A véreddel is megelégszem. - hajol oda a nyakához, majd megnyalja
- Haah? - veszi észre Saeko
- Öhm... - pirul el Itaki
- Nyugi, csak vicceltem. Erre semmi szükség. Ég veled.
Mikor épp elment volna, egyszer csak megingott és a falnak dőlt. Kissé gyengének érezte magát. Szemei ismét zöldek voltak, ahogy előtte és a fejét fogta....
- Jól vagy? - fogja meg
- I-igen csak...
- Semmi baj, ez csak a varázslat hatása. Idővel el fog múlni.
- É-értem. - mosolyodik el - Köszönöm.
- Hm?
- Azt, hogy te végig kitartottál mellettem és nem engedted, hogy kivégezzenek.
- Nem kell megköszönnöd. Én csupán nem szerettem volna, ha ártatlanul ölnek meg. Hiszen nem tudhatjuk, hogy te vagy-e a
szörnyeteg, akit annyira keresünk.
- Szörnyeteg az nem vagyok, de ártatlan sem. Még így is kiállsz mellettem? - kérdi
- Igen. - mosolyog rá - Számomra az vagy. - Öhm... vagyis. - zavarban érzi magát
- Köszönöm. - pirul el kicsit
- Hm. - nézi komoly arccal őket Kaiji - Idióta! Ne a mennyasszonyod előtt mutasd ki az érdeklődésed más iránt. - gondolja
Saeko látta, hogy Itaki hogyan nézett Reire. Mér rég látta olyan zavarban, mint akkor és úgy mosolyogni. Kezdte féltékenynek
érezni magát. Mérges arccal ment oda hozzájuk....
- Itaki! Beszélhetnénk kérlek?
- P-persze. Majd később még beszélünk.
- Ugyan....
Egészen estig maradt ott és hallgatta ahogy a Vadászok egymással beszélgetnek. Kaiji kitűnt közülük, ő hamar felállt az asztaltól és az erkélyen nézte a csillagos eget. Rei sem volt elragadtatva azzal, hogy olyanról mesélnek, ami kicsit őt is érinti. Mégpedig a devil vadászataikról. Felvonta a szemöldökét és odébb ment.....
- Látom nem vagy a társaság lelke. - mondja
- Hm. Nem szeretek hencegni azzal, hogy hány devilt is öltem meg. Mikor ráérzel az ízére, már nem érdekel hányat is tettél
hidegvérre. Csupán a jót szolgáljuk azzal, hogy irtjuk őket. Ezzel megmentve az ártatlanokat.
- Egész nyugodtan beszélsz egy devil előtt erről a témáról. - áll oda mellé
- Hmmm... Attól, hogy nem öltelek meg, még nem akarok a barátod lenni. Remélem ezzel tisztában vagy.
- Értem. Nem is állt szándékomban, hogy kedves embernek gondoljalak.
- Te... - vonja fel szemöldökét
- Viszont.... Egyet nem értek veled kapcsolatban, mely foglalkoztat. Számomra egy bezárt könyv vagy, melyhez sosem találom majd meg a kulcsot. - néz fel az égre mosolyogva
- Hm? - lepődik meg - Jobb, ha vissza megyek. Még a végén azt hiszik, hogy kedvellek. - indul el befelé - Hm?
Rei hirtelen elkapta a karját, mintha nem akarná, hogy bemenjen. Beszélgetni akart vele, hogy érezze nincs egyedül és akadnak
olyan emberek, kik kedvesek lesznek hozzá annak ellenére, hogy ő más....
- Köszönöm.
- Hm?
- Hogy nem árultad el milyen is vagyok valójában. - mondja lehajtott fejjel
- Nincs mit megköszönnöd. Még magam sem tudom mit láttam akkor. Csak annyit tudok.... - emeli fel Rei fejét az állánál fogva
- Ha? - lepődik meg
- Hogy, aki itt áll előttem... - néz mélyen a szemébe - Csak egy védtelennek tűnő lány. Semmi több.
- Haah? - nyitódik nagyra szeme a meglepetéstől
- Ita... Hah?
Saeko épp Itaki után szólt volna, de észrevette ahogy Kaiji és Rei felé néz komoly arccal. Mintha nem tetszett volna neki, hogy ott
állnak egymással szemben. Furcsán érezte magát emiatt. Szíve kicsit hevesebben vert, mérges volt és féltékeny. Itaki a kezében
lévő poharat darabokra törte, majd szomorú arccal ment be szobájába.....
- Itaki... Vajon mi járhat ilyenkor a fejedben? Talán az a lány máris elcsavarta a fejed? - kérdi szomorúan magától
Folytatjuk!
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
