|
22.rész: Szenvedélyek vihara
Saki 2017.12.20. 01:53
Saeko egyre hevesebben esik neki Reinek, ki ellentámadásba lendül. Igyekszik kilépni Itakival való kapcsolatából, de ennek valahogy sosem lesz vége. Itaki nem engedi el őt. Kaiji viszont egyre hevesebben szereti őt, ami hozzá láncolja...
Szenvedélyek vihara
Rei Kaiji vallomása óta kissé furán érzi magát, de próbál boldog lenni. Himekonak hála megtalálta az ösvényt, mely elvezeti őt a helyes irányba és tisztában lehet az érzéseivel, melyek nagyon kuszák. Két fiú is van, kik kedvelik őt. Próbál Kaijival lenni és megfeledkezni arról, ami Itaki és közte történt. Nem akar Saeko boldogságának útjába állni. Azonban hiába lép ki az életükből, a gondok továbbra is a nyakába szakadnak. Saeko bosszúra éhezik, mivel Itaki kezd elhidegülni tőle és ezért őt okolja. Hirtelen ráakadva rá is támad mindenki szeme láttára, de Itaki közéjük áll....
- Haaah?! - néz Rei remegő szemekkel
- Itaki? - néz megdöbbenve Saeko
Itaki éppen időben ért oda és megvédte Reit és a kislányt. Saeko átdöfte a jobb vállát, melyből ömleni kezdett a vér. A harcnak ekkor lett hirtelen vége. Kaiji is megdöbbenve látta mi is folyik előtte. Itaki térdre rogyott, majd elterült a földön....
- I...taki... - mondja halkan Rei
- Itaki... Itaki... ITAKIII!!!! - kiáltja fel Saeko
- Haaah?! - rémül meg Kaiji is
- Félre vérszívó! - löki el Reit - Itaki, hallasz engem? Itaki! Itaki!
- Rei... - veszti el eszméletét Itaki
Jó pár órával később már a Vadászok szálláshelyén voltak. Itaki pihengetett sérülése miatt, míg Reit fogva tartották viselkedése miatt. A nappaliban beszélgettek arról, hogy mi legyen vele. Túl erőszakos és vad ahhoz, hogy szabadon legyen. Ráadásul elment és nem tudták hol lehetett eddig. Engedély nélkül pedig nem lehet távol...
- Úgy vélem, mivel megszegted a szabályainkat, így a Tanács előtt kell lakolnod.
- Hogyan? Nem volt megszabva, hogy itt kell veletek együtt élnem. Szabad maradhattam. Amúgy sem tetszik neked, hogy itt vagyok, nem? - kérdi Rei - Akkor meg mért erőlteted ezt?
- Hallgass! Inkább fogd be a szádat és ülj vissza. - parancsol rá - Ha megszólalsz...
- Akkor mi lesz? - lép előre egy lépést - Engem is leszúrsz, ahogy Itakit? - lép előre még egy lépést
- Minden a te hibád! - támad rá
Karddá változtatta karját, majd felé döfött és többször is rátámadt. Rei végig elugrott előle és csak védekezett. Nem is nagyot tudott mozogni, mivel hátra volt kötözve a keze. Mikor Saeko ismét felé döfött, gyorsan a feje felé emelte a karját, amitől a kötelek elszakadtak. Ekkor gyorsan mellkasba rúgta Saekot, ki hátra esett. Kaiji közbe akart lépni, de nem lépett. Tudta, ha Reit védi, bajba fog kerülni. A többiek is csak akkor léptek közbe, ha elszabadulna a harc...
- Miattad sérült meg Itaki, nem miattam. - vágja hozzá Rei
- Hogyan? - szűkül össze a szeme - Te átkozott! - hasít felé megvágva az arcát
- Hm. - hajol el Rei, majd a háta mögé suhan hirtelen
- Ha? - lepődik meg Saeko - Hogy mered ezt állítani?! - döf újra felé, majd Rei elkap
- Nem szép dolog... - szorítja meg karját, melytől tenyeréből vér kezd folyni - A hazugság. - vörösödik el Rei szeme
- Ha? Mit akarsz tenni? - kérdi magában Rei
- A szeme! - veszi észre Roku
- Hm. - néz komolyan Akashi
- Eressz el! - rántja ki karját, majd ismét támad
Ekkor Rei elhajolt, majd Saeko ismét döfött. Átdöfte Rei vállát, aki ekkor a háta mögé teleportált villám gyorsan és kifeszítve a nyakát, fogait belé mélyesztette. Ivott egy pár kortyot a véréből. A Vadászok neki akartak esni, de mikor Saekot elengedte, megálltak....
- Ezzel kvittek vagyunk. - nyalja le a vért a szája széléről
- Te...
Rei minden sérülése, melyet most okozott neki, begyógyult. Szemei még mindig vörösen izzottak, mely nem tetszett a vadászoknak és támadásba álltak, de ekkor Itaki jelent meg és megállította őket....
- Elég! Abba hagyni! - szólal meg Itaki
- Itaki? Itaki! - lepődik meg Saeko
- Ha? - nézi Kaiji
- Itaki... - szólal meg Rei
- Beszélnünk kell. - fogja meg Rei kezét Itaki
- Haah? - néz csodálkozva Kaiji
- Hogyan? Vele, de...? Itaki! - néz értetlenül Saeko
- Hmm. - fordul el Kaiji szomorúan
Itaki felhúzta magával Reit a szobájába, hogy négyszemközt tudjanak beszélgetni. Reit meglepte ez az egész, de nem tudott nemet mondani. Itaki behúzta egy szobába, majd becsukva az ajtót megsimítva arcát, hevesen megcsókolta. Hosszan csókolták egymást, amit senki sem zavart meg. Rei ekkor rájött valamire és kezdtek összeállni előtte a dolgok...
- Szeretlek. - mondja halkan Itaki - Hiányoztál. Nem tudok nem rád gondolni. - fogja szomrosan kezét - Vágyom rád. Érezni akarlak. - csókolná meg újra
- Én... - állítja meg - Már mást szeretek. Sajnálom. - indul meg az ajtó felé - Neked Saeko mellett a helyed, aki nagyon szeret téged. Ne törd össze a szívét azért, hogy egy hozzám hasonló devillel akarj lenni. Ő többet érdemel. Még akkor is, ha most így viselkedik. Vedd figyelembe az ő érzéseit is és ne csak magadra gondolj. - nyitja ki az ajtót
- Várj! - kapja el a karját - Nekem akarlak elveszíteni. - öleli meg hátulról
- Sajnálom. - szabadulva öleléséből, elment
Itaki szomorúan nézett maga elé és egyáltalán nem tetszett neki, hogy Rei otthagyta, mikor ő végre rendesen bevallotta neki mit is érez iránta. Rei azonnal el akarta hagyni a helyet. A lépcsőhöz érve leugrott az emeletről, majd kiviharzott az épületből. Kaiji meglepetten tapasztalta, hogy komoly volt és határozott. Nem sírt és nem is volt boldog. Egyszerűen csak határozottan elment onnan. Utána fordult, majd ő is pár perc tétovázás után elment. A vadászok csak pislogva nézték eme jelenetet, de nem tettek semmit sem. Saeko sértődötten, szívét összetörten viharzott be a szobájába, hogy kicsit egyedül lehessen. Elina a fejét fogta, hogy még is milyen szerelmi sokszög alakult ki eme történésekből. Roku értetlenül nézett maga elé és sarkon fordulva a konyhába ment és kérte Akashit, hogy főzzön valami finomat....
Itaki az ablakból látta ahogyan Rei elviharzik és Kaiji pár méterrel utána megy. Ezt látván mérgesen ökölbe szorította a kezét. Sötét aura vette körül, mely belőle kezdett kiáramlani. A féltékenység kezdte elemészteni. Megragadta az éjjeliszekrényen lévő vázát és a falnak vágta....
- A fenébe!
Nem sokkal később Rei egy épület tetején állva nézett a városra, mely nyüzsgő volt és hangos. Eltűnődött azon, hogy most mi lesz. Elutasította a számára eddig oly fontos személyt. Azt, ki mindig megvédte és támogatta. Úgy érezte lehet rosszat tett, azonban ez volt a jó döntés.... Ott állt egymagában és nagyot sóhajtott hogyan lesz ezek után. Saeko letett a bosszújáról és Itakival boldog lesz vagy épp ellenkezőleg és ismét üldözötté válik. Annyit gondolkodott, hogy kezdett lemenni a nap. Úgy gondolta lassan hazaindul és megkeresi Himekot. Tudni akarja jól van-e, mivel elválásuk hirtelen történt. Tudja, hogy egy talpra esett lány, de akkor is még túl fiatal. Mikor indult volna vissza, megpillantotta Kaijit, aki mögötte állt....
- Ha? - pislog csodálkozva - Talán azért jöttél, hogy... - akad el a szava - Mért vagy itt? - kérdi
- Hmm... Hogy mért? - megy közelebb, majd a tetőpárkányra könyökölve a várost nézi - Miattad.
- Miattam? Mért?
- Hogy visszavigyelek.
- Hova? Én nem megyek vissza a vadászokhoz. A légkör nyomasztó és ők nem a barátaim. Őszintén szólva utáljuk egymást és...
- Há, há, há... - neveti el magát
- Hm? - néz meglepetten - Jól áll a nevetés. - mosolyodik el
- Haah? - lepődik meg a mosolyán - Gyönyörű, mikor mosolyogsz. - fogja meg arcát - Most legszívesebben megcsókolnálak.
- Hah? - lép hátra egyet ijedtében - N... Nem tehetsz ilyet. - mondja hebegve-habogva zavarában
- Tudom. - fordul el csalódottan
- Elutasítottam.
- Hm? - néz meglepetten felé - Mi? Mit mondtál?
- Mikor behúzott a szobájába, megcsókolt. Azonban nem éreztem semmit sem. Nem dobogtatta meg a szívem. Csupán, aranyosnak találtam. Akkor értettem meg... - áll fel a párkány szélére
- Hmm?
- Hogy én már mást szeretek. - ugrik le a mélybe
- Rei várj! - ugrik utána
Rei mosolyogva nézett hátra, majd futásnak eredve össze-vissza ugrált az épületek szélén. Kaiji alig bírta követni. Kis mókázásnak indult ez az egész, mintha gyerekek lennének. Egészen a hídig tartott a játék, ahol Rei hirtelen megbotlott és majdnem bele esett a vízbe, de Kaiji elkapta....
- Megvagy! - húzza oda magához - Most már nem eresztelek.
- Ah, de... - jön zavarba
- Hallanom kell közelebbről, amit az előbb mondtál.
- Mit? Hogy visszautasítottam Ita... - akad el a szava
Kaiji elkapta a derekát és szenvedélyesen megcsókolta. Alig bírta türtőztetni magát. Izzott közöttük a levegő. Egyre hevesebben és hevesebben csókolóztak. Kaiji simogatni kezdte Rei testét, aki ettől nagyon zavarban lett, de nem állította le. Elkezdték kívánni egymást, de nem épp a legjobb helyen. Több ember is látta a heves reakciójukat, ami zavarta őket. Elnevették magukat...
Később már Rei lakásában voltak, ahol Himeko békésen aludt. Tovább folytatták az előbb megkezdett csókjukat. Kaiji a falnak nyomta Reit és a felsője alatt masszírozta melleit. Az ágy felé közeledtek, ahova lassan ledöntötte. Felhúzta felsőjét és a nyelvével folytatta a kényeztetést. Rei halkan felnyögött. Lassan egy-egy ruhadarab került le róluk. Kaiji pulcsija, majd a trikója. Rei felsője, majd a nadrágja. Egyre kevesebb ruhadarab takarta testüket. Kaiji nem bírt magával és egyre jobban kényeztette Rei testét, aki teljesen tűzben égett. Egy cseppet sem állította le a fiút, hagyta had tegye, amit jónak lát. Minden egyes érintés heves reakciót váltott ki benne. Nagyon élvezték és egyre jobban egymásnak estek. Mikor az utolsó ruhadarab is lekerült már a takaró alatt voltak. Hevesen csókolóztak, majd Rei lassan Kaijira ült, ki már készen állt az együttlétre. Érezte, hogy Reinek ez az első alkalom, így óvatos volt. Mikor már egyre jobban belemelegedtek és Rei teste is engedte magát, Kaiji szenvedélyesebbé vált. Már rég nem volt nővel, így akár egy kiéhezett vadállat tette magáévá a szeretett lányt. Rei halk nyögéseivel volt tele a szoba. Erősen a takaróba markolva próbálta élvezni az egészet, melyet eddig még nem tapasztalt életében. Egész éjszaka csinálták, apró szüneteket tartva. Ez volt életük leg szenvedélyesebb éjszakája.... Rei kelt fel elsőnek. Egy smst kapott, mely nagyon meglepte. Az erkélyen állva nézte a napfelkeltét. Komoly volt az arca. Kaijira nézett, ki még mélyen aludt. Felöltözött, majd elment....
- Uhmm... - ébredezik Kaiji - Hogy... - akad el a szava - Rei?
Sehol sem találta Reit. Gondolta talán a fürdőben van vagy kiment a szobából. Azonban mikor mindenhol megnézte, nem találta sehol. Furcsának találta a dolgot és nem értette mért tűnt el olyan gyorsan...
- Ha Reit keresed, elment. Azt mondta siet vissza. - mondja Himeko
- Hmm...
- Ti most jártok? - kérdi
- Hogy? M-mi ez a kérdés? - lepődik meg
- Mikor két ember szereti egymást, akkor járnak. Tudom, hogy te szereted őt, ahogy ő is téged.
- Sokat tudsz fiatal korod ellenére.
- Anyukám sokat mesélt a nők és a férfiak kapcsolatáról.
- Nem korai még veled ilyesmiről beszélgetni?
- Semmi sem lehet túl korai.
- Hm. Túl okos egy kislány. - gondolja - Jobb, ha megyek. Ha Rei visszajönne, kérlek szólj neki, hogy hívjon fel.
- Rendben.
- Később találkozunk. - nyitja ki az ajtót
- Kérlek vigyázz rá.
- Ha?
- Törékenyebb, mint látszik.
- Ha?
- Bízom benned. - mosolyog rá kedvesen
- Hm. - elmosolyodik - Az életem árán is meg fogom védeni.
Eközben Rei nem messze volt a lakásától. Itaki akart vele találkozni egy kávézóban. Elsőnek nem akart elmenni, de azt sem akarta, hogy azt érezze kerüli. Mindent meg akart vele beszélni, hogy tudassa ő tényleg nem akar tőle semmit sem. Ha ezt nem érti meg, akkor többet ne is találkozzanak. Szeretne a barátja maradni, de ha ezt nem érti meg, kénytelen elkerülni....
- Köszönöm, hogy eljöttél. - mosolyog rá kedvesen Itaki
- Én tényleg..
- Csak ülj le. Kérsz valamit?
- Itaki...
- Tudod.... Már az első perctől tudtam, hogy több leszel számomra, mint egy préda. Első látásra azt gonbdoltam, hogy találkozunk még. Napról-napra egyre jobban megkedveltelek. Éreztem, hogy te nem vagy rossz ember. Különleges vagy.
- Haah?
- Szeretném, ha továbbra is jóban lennénk. Nem akarlak elveszíteni.
- Én... - keresi a megfelelő szavakat
- Fontos vagy nekem. - fogja meg kezét
- Te is nekem, de ezt nem mondhatom ki. - gondolja - Most mennem kell. - áll fel
- Várj! - kapja el karját
- Ha?
- Maradj még.
- Nem lehet. Mennem kell.
- Talán, akit szeretsz az Kaiji?
- Hm?
- Ő az, igaz?
- Mennem kell. - siet ki az üzletből
- Tudhattam volna, hogy ő lesz az, rá van írva az arcodra. - ismét sötét aura veszi őt körbe
- Uram, a számla.
Itaki nagyon mérgesen ment ki a kávézóból és azt sem vette észre, hogy kibe ütközött bele. A düh teljesen elvakította. Érezhető volt, hogy már nem olyan angyali az aurája, mint azelőtt....
- Tetszik. A dolgok kezdenek egyre érdekesebbé válni. - gondolja Murokoshi
Folytatjuk!
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
