|
23.rész: Fényképek
Saki 2017.12.26. 22:21
Saeko megkéri Reit, hogy beszéljen Itakival, mivel furcsán viselkedik. Ezt meg is teszi, de a dolgok kissé nagy fordulatot vesznek és együtt találják magukat egy hotelban. Kaijinak nem szólnak, ki eközben érdekes fényképeket kap egy névtelentől. Takahashi lép..
Fényképek
Rei és Kaiji kapcsolata felforrósodott. Végre bevallották egymásnak, hogy mit éreznek. Itaki azonban ezzel nem ért egyet és magának akarja. Hiába próbálkozik, ha az előtte nagyon szerelmes lány már másba habarodott bele. Haragja és féltékenysége lassan elemészti, amit Murokoshi észrevett....
Rei egy furcsa smst kap, így azonnal a helyszínre megy, melyet kapott. Senkinek sem szólt arról, hogy hova megy és mit csinál. Bízott benne, hogy minden rendben lesz, nem kell mitől tartania....
- Nem gondoltam volna, hogy eljössz. - szólal meg Saeko
- Mért akartál személyesen találkozni? - kérdi Rei
- Így jobb beszélni. Gondoltam nem üzenetben mondom el.
- Hm. Hallgatlak.
- Itakiról szeretnék veled beszélni.
- Tudom, tudom hagyjam békén. Ezt nem kell személyesen is elmondanod. - fordul sarkon
- Megváltozott! - mondja ki hangosan
- Hm? - áll meg
- Egyre zárkózottabb és megváltozott a viselkedése. Mintha titkolna előlem valamit. Még sosem láttam ilyennek azelőtt. Félek, hogy valami rossz fog történni, ha nem teszünk valamit. - mondja aggodalommal a hangjában
- Itaki megváltozott volna? De mért? - kérdi magától
- Mivel szeret téged, te biztos, hogy tudsz vele beszélni.
- Sajnálom, de nem állok kettőtök közé. Távol tartom magam tőle, ahogy azt szeretted volna. - indul el
- Nehéz kimondanom, de... Csak te segíthetsz neki! Látom rajta... ahogy rád néz... Látszik, hogy szerelmes beléd. Én már nem jelentek számára semmit sem. Sosem voltam több számára, mint egy társ.
- Sajnálom, de...
- Kérlek! - kapja el karját
- Ha?
- Most az egyszer segíts. Mint egy nő, úgy kérem segítséged, nem mint a Vadászok vezetője.
Saeko kétségbe volt esve, látszott az arcán. Sosem viselkedett így, de most a szeretett férfiról volt szó, kit nem akar elveszíteni. Tudta, hogy Rei fontos Itaki számára, így ha ő beszél vele megtudhatja mért viselkedik ilyen hűvösen. Még pár szót váltottak, majd szétváltak. Murokoshi végig a beszélgetésüket hallgatta, ami után elégedett mosoly ült arcára....
Rei a parkban állt és Saeko szavain merengett. Nem tudta mihez kezdjen. Már elküldte egyszer Itakit, nem biztos, hogy ezek után beszélne vele. Kezdett ő is aggódni....
- Hé! Szia. - jelenik meg hirtelen Kaiji - Minden rendben? - fogja meg kezét
- Mit tegyek? - gondolkodik el
- Hé, kislány. - emeli fel állát
- Ha? K-Kaiji... Cs-csak elgondolkoztam. Bocsi. - mosolyog rá kedvesen
- Gondterheltnek tűnsz. Történt valami? - simítja meg arcát
- S-semmi. Csak kicsit fáradt vagyok.
- A tegnap este történtek után nem csodálom. - hajol oda hozzá
- Hm? - pillant meg egy ismerős alakot a távolból
- Ha? Mi a baj? - néz oda, ahova ő is - Rei....
- Menjünk máshova.
Visszamentek a lakására, ahol ismét hevesen egymásnak estek. Kaijiban forrt a vér, ki akarta használni a nap minden egyes percét, hogy azzal a lánnyal legyen, akit szeret. Rei próbálta aggodalmát elrejteni, de végig ott motoszkáltak azok a szavak a fejében, melyeket Saeko mondott neki....
Eközben Takahashi egy újabb tervet dolgozott ki, hogy Himekot visszaszerezze és Reit is a markában tarthassa. Kellett neki ez a két személy. Nem adta fel olyan könnyen, mint az lenni szokott. Ha van elég hatalmad, bármit megtehetsz....
- Sikerült valamit megtudnod a hollétéről?
- Még keressük, de amit lesz eredmény lecsapunk.
- Értem.
- Most, ha megbocsát. - hajol meg, majd elmegy
- Hmm...
- Mi a baj, Murokoshi? Talán zavar valami?
- Nem. Csak volna egy felvetésem az Ön számára.
- Mégpedig? Hallgatlak.
- A Vadászok vezetője kezd a sötét oldalra állni. Éreztem, mikor a közelében voltam.
- Hm? Sötétség lakozik egy Vadászban? Érdekes. - elgondolkozik - Akkor mihamarabb elő kell hoznunk belőle ezt a sötétséget és megkaparintani, hogy a mi oldalunkra álljon. Intézkedj ez ügyben.
- Értettem. - vigyorodik el
Rei Kaijival való elválása után végig azon tanakodott, hogy beszéljen-e Itakival vagy sem. Tanácsra volt szüksége. Gondolta megkérdezi Himekot, neki erről mi a véleménye...
- Mond csak... Hogyan is kezdjem...
- Talán történt valami? Velem bármiről beszélgethetsz. Ne nézz butának a koromhoz képest. Jó?
- Uhm... Jó. Szóval... Saeko ma azt mondta nekem, hogy Itaki furcsán kezdett viselkedni és kérte, hogy...
- Hogy beszélje vele.
- Igen. De nem tudom mit tehetnék, hiszen nem akarok a közelébe menni, mert megígértem Saekonak, hogy nem avatkozom...
- A kapcsolatukba.
- Igen és... Kérte, hogy...
- Beszélj vele.
- Ha? Öhm...
- Szerintem azzal, hogy beszélsz vele, nem ártasz senkinek sem. Menj csak.
- Biztos? Még azt sem tudom mit mondjak neki.
- Csak kérdezz rá, hogy hogy van.
- Hmm...
Megfogadva tanácsát, ment, hogy beszéljen Itakival. Írt neki egy üzenetet, hogy a rádiótoronynál szeretne vele beszélgetni. Azonnal sietett oda, nehogy elkéssen. Kezdett egyre sötétebb lenni, a nap vörösre festette az eget. Itaki előbb ért oda, így várnia kellett. Rei izgatott volt és félt mit is mondhatna, de összeszedte minden bátorságát. Murokoshi Itakit figyelte, ahogy azt rá bízták és a közelben bújt el....
- Itaki!
- Ha?
- Bocsi, hogy késtem, de egy kiscica bajba került, így segítettem neki.
- Semmi baj.
- Szia.
- Szia. Mért akartál annyira találkozni?
- Csak... Gondoltam... - keresi a szavakat
- Ha Saeko küldött, akkor ne is törd magad. - indul el
- Várj! Nem erről van szó. - kapja el karját
- Ha? - lepődik meg
- Rég beszélgettünk már és szerettem volna tudni, hogy hogy érzed magad. Aggódom.
- Hm? Rei... - lép elé és beletúr a hajába - Hiányoztál.
- Öhm.. - elpirul zavarában - Itaki... - lép egyet hátra
Túl közel volt hozzá, ami nem tetszett neki, így hátra lépett. Itaki elkapta a karját és szorosan megölelte. Nem tudott belőle szabadulni, így nem is ellenkezett sokáig. Hosszasan úgy álltak...
- Itaki... Kérlek ne.... Ezt nem szabad. - lép hátra
- Mért nem? Mért nem érhetek hozzád? Semmi olyat nem teszek, amit nem akarsz. Ezt megígérem. Csak kicsit érezni akarlak.
- Erre mit mondjak? - kérdi magától - Voltaképp nem tesz semmit, amivel megcsalnám Kaijit, de.... - gondolja - Rendben.
- Hm?
- De ne gyere túl közel.
- Öhm... Pedig úgy megcsókoltalak volna. - mondja félhangosan
- N-nem! Azt nem szabad! - mondja dadogva
- Zavarba jöttél?
- Én? N-nem! Csak... ne lépd át a határt, jó? - kéri elvörösödve
- Rendben van. - mosolyog rá kedvesen
- Hm... Ha így romantikáznak kettesben, akkor el fog távozni a sötétség belőle. Jobb lesz, ha teszünk ez ellen. - gondolja Murokoshi
Rei és Itaki elmentek egy kis étterembe enni, ahol kedvesen elbeszélgettek egymással. Úgy tűntek az emberek számára mint egy gyönyörű, fiatal szerelmespár. Még kaptak egy ajándék turmixot is 2 szívószállal és egy szerelmeseknek való süteményt. A turmixot zavarukban, de megitták. Majd a sütit együtt kezdték el enni, míg majdnem össze nem ért a szájuk. Ennek elkerülése végett, Rei elhúzta a fejét, így Itaki nyert. Szívesen megcsókolta volna, de megígérte, hogy nem teszi. Még aranyosabbnak tűntek...
- Óh, az első szerelem. Milyen aranyosak. - jegyzi meg az egyik pincér
- Ha? Rólunk beszélnek? - kérdi halkan Rei
- Azt hiszem igen. Ne haragudj, az én hibám.
- Ugyan. Semmi baj. - mosolyodik el
- Lassan ideje mennem. Himeko vár rám odahaza.
- Értem. Akkor hazakísérlek.
- N-nem kell. Elég, ha csak félútig jössz velem. Nem kell féltened, meg tudom magam védeni. - mutatja az izmát
- Tudom. Rendben van. Gyere.
Elindultak haza. Nagyon sötét volt az utca és kihalt. Pont egy olyan ponthoz értek, ahol nem volt jó a közvilágítás. Ekkor lépett Murokoshi és emberei akcióba. Hátulról leütötték Itakit, majd Rei egy vascsővel kapott egy hatalmas pofont. Mind a kettőjüket egy hotelszobába vitték, levetkőztették és az ágyba rakták mintha együtt töltötték volna az estét. Készítettek egy-két fényképet, majd magukra hagyták őket....
Másnap reggel tértek csak magukhoz. Rei lassan ébredezni kezdett. Fájlalta az arcát, amin egy nagy zúzúdás volt. Körbenézve nem értette mit keres egy idegen szobában. Észrevette, hogy meztelen és nagyon megijedt. Itaki is mocorogni kezdett, amit észrevett. Alig tudta elhinni, hogy mellette fekszik és szintén meztelen. Teljesen elvörösödött. Eltakarta magát, nehogy meglássa testét, ha véletlenül felébred. Észre vette, hogy a feje vérzik, így lenyalta azt. Ettől az arcán lévő zúzódás eltűnt....
- Milyen mélyen alszik. - mosolyodik el
- Uhm... - ébredezik Itaki - Hm? Áh! - kap a fejéhez
- Ah! - ijed meg Rei
- H-hol vagyok? - ül fel lassan - Hah? Rei? Te hogyan...
- Uhm... - csúszik hátra elpirulva
- Mért vagyunk együtt? Mi ez a hely és... Hah? - néz be a takaró alá - Mért vagyok meztelen? Hah?
- J-jobb, ha felöltözöm.
- Várj! - kapja el karját
- Ah? N-ne... - húzza el
Mikor szabadulni akart, hirtelen megcsúsztak és a padlóra estek. Beletekeredtek a takarókba. Itaki Rei felett támaszkodott, arcuk majdnem összeért. Teljesen zavarban voltak. Egyikük sem értette hogyan kerülhettek egy ilyen szobába...
- L-leszállnál rólam? - kérdi elvörösödve
- I-igen, de... Azt hiszem belegabalyodtunk. He, he...
- Majd én kiszabadítom magunkat. - kezét tőrré változtatva szétvágta a takarókat
Mikor ezt megtette, Itaki ott állt előtte teljesen meztelenül. Gyorsan elfordult, majd elvörösödve eltakarta arcát. Itaki pedig szintén elvörösödve eltakarta nemesebbik felét és berohant a mosdóba.... Pár percel később mind a ketten felöltöztek és ott ültek az ágy szélén azon tanakodva mit tehettek....
- B-biztos nem történt semmi. Hiszen azt érezném. - mondja Rei
- Ha ez volt az elsőd, akkor...
- Nem. - fogja be hirtelen a száját
- Hm? Hát persze... Kaiji. - áll fel, majd mérgesen ökölbe szorítja kezét
- Itaki... - áll fel
- Mért? - löki le Reit az ágyra - Neked az enyémnek kellett volna lenned. - csókolja meg hevesen a nyakát
- Itaki... Kérlek... várj... - próbál szabadulni
Itaki egyre vadabbul csókolta, majd a lába közé akart nyúlni, mire belefejelt és hátra lökte. Itaki a falnak esett, majd leült a földre. A
fejét fogta haragjában....
- N-ne haragudj. - térdel le elé - Megsérültél? - tűri el haját
- Ne légy hozzám ilyen kedves. Hiszen az előbb majdnem.... Most elmegyek. Nem okozok neked több fájdalmat.
- Itaki... - menne utána, de megáll
Eközben Kaiji megkapta az este készült fényképeket a barátnőjéről. Majdnem elsápadt. A levélen nem volt név és címzett, így nem tudhatta ki küldte. Hamisítványnak vélte. Manapság már szinte bárki tud olyan fényképet csinálni, amire mást tesz rá. Dühében összegyűrte őket. Nem foglalkozott vele és folytatta, amit elkezdett...
Később elment Reihez, ki kissé furcsán viselkedett. Megsimította arcát, hogy megcsókolja, de megállt. Eszébe jutott a fotó, de gyorsan elhessegette a gondolatot, hogy talán igaz az, hogy megcsalta és azért ilyen fura...
- Minden rendben van? - kérdi aggódóan Kaiji
- Persze. - mosolyog rá kicsit letörten
- Ha bármi bánt, nekem elmondhatod. - emeli fel állát
- Tudom. - mondja határozottan
- Hm?
- Csak aggódóm Itaki miatt, aki Saeko szerint nagyon furcsán viselkedik. Remélem nem lesz semmi...
- Nem hagyom, hogy a jelenlétemben más férfi nevét ejtsd ki! - mondja határozottan, majd hirtelen magához rántva, hevesen megcsókolta - Csak az én nevemet mondhatod. Értetted?
- Hm? Ma nagyon mérgesnek tűnik. Sosem volt még ilyen a tekintete. Talán.... - arra gondol talán tudja, hogy ma mi történt
Kaiji hevesebben csókolta, majd az ágyra döntve levetkőztette és magáévá tette. Ha arra gondolt, hogy Itaki hozzá érhetett elöntötte a düh. El akarta tüntetni minden nyomot, csókot és érintést. Olyan heves volt, hogy Rei fogai előbújtak és kicsit a hátába karmolt. Nem értette mitől lett ilyen heves, de nem is tudott ezzel foglalkozni.... Másnap Rei és Himeko kettesben töltötték a napot. Kaiji nem ment el hozzájuk. Furcsállták, de nem tartották nagy jelentőségűnek. Biztos csak a feladatait csinálja, mint azt mindig. Lányos napot tartottak. Sütit sütöttek és pudingot készítettek tejszínhabbal....
- Van itthon csoki? - kérdi Himeko
- Hm? Azt hiszem nincs, de leszaladhatok érte a boltba, ha kell.
- Menjünk együtt. Addig kihűlnek a pudingok. - mondja mosolyogva. - Gyere.
- Rendben van. - pattan fel
Lementek a közeli boltba és bevásároltak. Vettek egy kis nasit estére. Reinek megakadt a szeme egy páros karkötőn, amit a szerelmespárok szoktak hordani. Elmosolyodott. Pár percig azt nézegette. Himeko észrevett egy kiscicát a sikátor előtt és odaszaladt felvenni. Kis árvának tűnt. Megsajnálta. Mikor épp vette volna fel, egy férfi szólította meg. Mire Rei hátrafordult, már nem látta sehol sem....
- Mehetünk. Hm? Himeko? - néz körbe - Himeko? Himeko? Himeko! - kiáltja - Himeko! Himeko! - kiáltja aggodalmasan - Vajon hol lehet? Hazament volna nélkülem? Nem, az nem lehet! Ha? - veszi észre a kis táskáját, amit általában hordani szokott - Himeko! - kiált be a sikátorba
Nem látott és hallott semmit sem. Egyszerűen csak eltűnt. gyorsan felszökellt a falon megnézve a tetőről, de a tömegben sehol sem látta meg. Egyszerűen nyoma veszett. Kétségbe volt esve. Azonnal a telefonjához nyúlt, hogy felhívja Kaijit....
- Kaiji! Kérlek segíts!
- Most nem érek rá, sajnálom. - mondja unott hangon
- Himeko eltűnt! Sehol sem találom! Csak pár percre vettem le róla a tekintetemet és nyoma veszett!
- Nem az én dolgok, hogy hova megy. Majd hazatalál. Lehet csak eltévedt.
- De...
- Sajnálom, de nem tudok most segíteni. Dolgom van. Szia. - teszi le a telefont
- Kaiji... Kaiji? Ez mi volt? - néz maga elé értetlenül
- Fenébe! - szorítja össze a képet, mely azt mutatja, hogy Itaki és Rei egy hotelből jönnek ki
Becsapottnak, elárultnak érezte magát. Nem ment se Rei, se Itaki után. Próbált higgadtan gondolkodni és nem akart hirtelen következtetéseket levonni, de ez már sok volt számára. Véletlen is lehetett a dolog. Nyugtatta magát, de a dühe erősebb volt. Az egyik kocsmában lehúzott pár sört, pedig nem szokott iszogatni. Most szüksége volt rá. Rei most egyedül maradt, csak egy személy segíthet rajta....
- Itaki, kérlek segíts. - hívja fel
Folytatjuk!
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
