4.Fejezet: Játék
2016.12.16. 08:54
"Aimi és Hiroto egy csapatba kerülnek. Persze ez pár személynek cseppet sem tetszik. Egy játékot kell játszaniuk. Sikerül megnyerniük a versenyt vagy elbuknak?"
Elkezdődött az iskola, elkezdődtek a programok, melyeket a szünet alatt kitaláltam. Minden évben más és más. Igyekeztem újjal elődrukkolni. A táborhelyen, mely az első program, Hirotoval megnyertük az első versenyszámot. Erre nem is számítottam. Ám hiába voltam boldog, nem tudtam Hiroto közelébe férkőzni. Rövid ideig tartott a boldogság....
- Aimi, jönnél segíteni?
- Megyek!
- Hm. Hát nem érdekes... - szólal meg Shinji
- Mi? - kérdi Hiroto
- Még mindig szereted, nem igaz? Azok után, ahogy elbánt veled.
- Nem tudom, hogy miről beszélsz.
- Tudom, hogy tudod. Kár tagadnod.
- Még, ha te így gondolod, akkor sem úgy van. Jobb, ha nem beszélünk erről többet.
- Mért? Akkor mi lesz?
- Jobb, ha nem tudod. Tartsd magad távol tőlem és Aimitől!
- Hm. Milyen kis heves. Kár letagadnod az érzéseidet. A homlokodra vannak írva.
- Hm- - emeli fel öklét
- Mi az? Talán meg akarsz ütni? Csak rajta. Te húznád a rövidebbet. Megütni az iskolatitkárt, egyenlő a kicsapással.
- Hmmm... - mérges
- He, he... - nevet Shinji önelégülten
- Ti ketten! Gyomás segíteni a lányoknak fát hordani.
- Értettük, Tanár úr. Megyünk.
- Helyes. Ne késlekedjetek.
Az este hamar elérkezett. Sűrű sötétség emelkedett az égre. Csak a kivilágított részek látszódtak. Minden más szinte láthatatlan volt. A csillagok szépen fénylettek az égen. Felhőtlen volt az égbolt. Gyönyörű látványt keltett az egész. Miután megvacsoráztunk, mindenki elment fürödni. Jól is esett, hiszen eléggé meleg napunk volt. Hiányzott Mieko és Natsuko, kik idén nem velem táboroztak. Furcsa volt....
- Jól esett ez a fürdő. Végre patyolat tiszta lehetek. Áh! - nyújtózkodik
"Hm? Hiroto?" - pillantja meg
"Oda megyek, hátha most menni fog a beszélgetés."
Hah? Áh! - kapják el hirtelen
Mikor Hirotohoz akartam menni, valaki hirtelen befogta a számat és berántott a sötétbe. Nem tudtam hol is vagyok. Be volt kötözve a szám és a szemem is. Csupán hangokat hallottam....
- Itt jó lesz. Hagyjuk itt. - mondja egy hang
- Biztos jó ötlet ez? Nem lesz belőle nagy bajunk? - kérdi
- Szerintem nem. Hiszen úgy se látja, hogy hol is van és kik vagyunk. Senki sem látta, hogy ide hoztuk.
- Ez igaz.
- Menjünk vissza még mielőtt valaki észreveszi, hogy eltűntünk.
- Rendben van, siessünk vissza.
- Most találj vissza, Aimi. Ha, ha, ha... - nevet gúnyosan
-"Most mi lesz? Hova hozhattak? Mért történik ez velem?"
Fogalmam sem volt, hogy hol vagyok és ki, mért vitt ki a táborból. Nem láttam semmit sem és ráadásul a kezem is hátra volt kötözve. Keresnem kellett valami éleset, amivel elvághatom a kötelet. Addig az elkövetőim kiléte rejtély marad....- Milyen kis naiv lány. Há, há, há...
- Ha? - figyel fel rá Hiroto
- Most végre észhez tér és nem fog többet ellent mondani.
-"Ezek meg miről beszélhetnek?" - kérdezi magában
- Mindenki vonuljon vissza mára. Holnap is aktív napunk lesz. Senki sem maradjon fenn 9 óra után. Jó éjt mindenkinek. Fél 10-kor ellenőrzés. Addigra mindenki legyen az ágyában.
- Értettük!
- Az a kis liba nagy bajban lesz, ha nem találják meg. Már pedig itt nem fogják. Remélem kicsapják a kihágásért. Há, há, há...
-"Hm? Aimi bajban van?"
- Azért nem kellett volna ilyen durvának lennünk. És, ha baja lesz?
- Nyugi nem lesz semmi baja.
- Hol van Aimi? Mit csináltatok vele?! - állítja meg őket Hiroto
- Ha? Katsuyuki-kun te...
- Azt kérdeztem hol van Aimi?! - kérdezi hangosabban, szúrós tekintettel
- Ha megütsz nem árulom el. Megérdemelte, amit kapott. Amúgy sem lesz semmi baja, csak ráijesztettünk.
- Hmmm... - Hiroto egyre mérgesebb
Majd megtalálom egyedül. Nem kell a segítségetek.
- Hm. Tégy, ahogy akarsz.
Mialatt mindenki a táborhelyen lefekvésre készült, addig én egyedül ültem valahol a sötét erdőben. Nem tudtam mi tévő legyek. Szerencsére át tudtam fordítani a kezem és levettem a szemkötést. Csak akkor láttam meg, hol is vagyok....
- Hah? H-hol vagyok? Olyan sötét van és...Hah? - ijed meg
"Félek! Hideg van, sötét és rémisztő minden. Bárcsak valaki rám találna, de senki sem tudja, hogy itt vagyok. Nagyon félek!"
- Aimi! Aimi merre vagy?
- Hah? H-Hiroto? Hiroto! - kiált nagyot
Megindultam volna felé, de megcsúszott a lábam, így elesve lecsúsztam egy mély dombon. Hangos kiáltásomra Hiroto felfigyelt és meglátta hol is vagyok. Lesietett hozzám. Örültem, hogy megtalált. Fel akartam állni, de elveszve egyensúlyomat beleestem egy kis tóba. Nem tudtam úszni az összekötözött kezem miatt, így elmerültem. Minden elhomályosodott előttem. Hamar eszméletemet vesztettem, másra nem is emlékszem....
- Aimi! Aimi!
-"Hm? Valaki a nevemen szólít? Mintha... Hiroto?" - nyitja ki lassan szemét
- Aimi, nyisd ki a szemed. Kérlek, Aimi.
- H...Hiroto.
- Hah? Hál' isten jól vagy. Aggódtam.
-"Aggódott? Miatta?"
Hiroto...
- Aimi. - csókolja meg homlokát
"Örülök, hogy végül nem esett semmi bajod."
Menjünk vissza még mielőtt észrevennék, hogy nem vagyunk a táborban.
- Uhm... - mosolyodik el Aimi
"Köszönöm, hogy mindig velem vagy, Hiroto."
Folytatjuk!
|