7.Fejezet: Remények
2017.01.24. 12:58
Aimi érzelmileg kissé instabillá lett. Ennek okozója Hiroto. Még nincs tudatában annak, hogy mit is érez pontosan, de nem is buta. Tudja, hogy szíve mit súg, mit is kellene tennie vagy a remény csak remény marad....
Folyton csak a baj volt velem. Nem tudom mért. Pedig általában nem szokásom ilyenekbe bele keveredni. Csak úgy vonzom a bajos dolgokat. Már a kirándulás első napjától. Mindig Hiroto védett meg. Örülök, hogy ismét egy osztályba kerültünk. Rá mindig számíthatok, még ha épp nem is kedvel igazán....
- Uhm... Most már letehetnél. Biztos nehéz vagyok.
- Hm. Ne aggódj, nem vagy nehéz.
- Ha? Uhm.. - pirul el
A többiekhez visszatérve a tanár egyből kezelésbe vett. Nem tudtam megmondani ki a tettes, így senki sem kapott büntetést. Bárki zárta be azt ajtót, az azt akarta, hogy ne jussak ki. Gonosz dolgot művelt, melynek okára még nem jöttem rá. Talán csak egy vicc volt....
- Már jobban vagy? - kérdi Hiroto
- Hm? I-igen. Csak egy kicsit fáj.
- Hm. Jól beverted a fejed. Jó, hogy bementem oda.
- I-igen. Köszönöm, hogy visszahoztál. - mosolyodik el Aimi
- Ah! Hayashi-san. Látom már jobban vagy. Ne haragudj, hogy figyelmetlen voltam. Nagyobb bajod is lehetett volna.
Legközelebb én fogok menni a dolgokért, hogy ez soha többé ne történhessen meg. Majd a szertárat is közelebb tetetem,
mert eléggé messze lett felépítve. Még egyszer, ne haragudj rám. - kér elnézést a tanár úr
- Semmi baj, Tanaka-sensei. Minden az én hibám volt, mert nem szóltam és figyelmetlen voltam. Nem haragszom magára.
- Hálás vagyok. Megnyugodtam. Most pihenj, később majd csatlakozhatsz a lányokhoz. Ha akarod, addig megnézheted őket.
- Uhm. Rendben, megnézem. - mosolyodik el Aimi
- Ha nem bánod, veled maradnék. - mondja Hiroto
- Ha? De...
- Csak nyugodtan. Vigyázz rá. - mondja a tanár úr
- Köszönöm.
Hiroto végig mellettem ülve nézte, ahogy a lányok és a fiúk röplabda versenyt vívnak. Döntetlen lett az állás, így senkinek sem volt oka szomorkodni....
A napok gyorsan szálltak, ahogy a táborban töltött idő is. Mindennek eljött a vége, a 3 nap letelt. Kicsit szomorú voltam, hogy nem sikerült Hirotoval beszélgetnem, de nem bánkódtam. Erre lesz később is lehetőségem....
- Mindenetek meg van? Nem hagy itt senki semmit? Akkor indulhatunk. - mondja a tanár
-"Hm. Hogy elszállt az a 3 nap. Időm sem volt arra, hogy Hirotoval rendesen beszélgessek.
Pedig meg akartam kérdezni mért viselkedik így. Én..."
- Hm. - néz komolyan Hiroto
- Hah? Ah... - pirul el Aimi
- Jobban van már a fejed? - kérdi Hiroto
- Ah. I-igen. Már minden rendben.
- Hm.
-"Ha? Talán aggódott értem? Milyen kedves." - elpirul
- Hm? Piros az arcod. Talán lázad van? - hajol oda
- Hah? N-nincs. J-jól vagyok. Nem kell aggódnod. - fordul el
- Hmm... Értem.
-"Olyan zavarban vagyok. Nem tudok megnyugodni. O-olyan közel volt az arca, hogy már..."
- Hm.
- Ah? - néz csodálkozva
H-Hiroto? Áh, vagyis Kayashi-kun te... Hm?
"Elaludt volna? Ah? A-alszik."
Köszönöm. - elpirulva ő is behunyja szemét
Hiroto és én egymásnak dőlve aludtunk egészen hazáig. Oda érve elváltak útjaink, pedig még nem akartam elköszönni tőle. Vele akartam maradni....
- K-köszönöm, amit értem tettél. - hajol meg
- Hm?
- Holnap látjuk egymást, Kayashi-kun. Szia. - mosolyodik el Aimi
"Ah. Olyan zavarban vagyok."
Haza érve csak ő járt az eszemben. Nem tudtam másra gondolni. Olyan volt, mintha beásta volna magát a gondolataim közé... Másnap az iskolában minderről, azaz majdnem minderről beszámoltam Miekonak és Natsukonak. Örömmel hallgattak végig....
- Na, és most? Nem beszélsz vele? - kérdi Mieko
- Hm? É-én...
- Ha nem kérdezed meg tőle az okot, amiért már nem kezel a barátjaként, akkor végig így maradnak a dolgok. Ezt szeretnéd? - kérdi Natsuko
- N-nem. Én szeretnék újra jóban lenni vele.
- Szereted őt? - kérdi Natsuko
- Ah?
- N-Natsuko ez... - szól közbe Mieko
- Beszélni fogok vele. Ma-ma megteszem.
- Ah? Uhm. - mosolyodik el Mieko
- Mindent bele. - bíztatja Natsuko
- Igen-igen. Sok szerencsét, Aimi. - öleli meg Mieko
- Köszönöm. - érzékenyül el Aimi
Határozott voltam. El akartam mondani az érzéseimet és megkérdezni haragjának okét. Tudni akartam mindent. Tudni mit érez most és mit gondol rólam. Egész óra alatt azon járt az eszem, mit is mondhatnék neki. Nem akartam, hogy félre értsen vagy még jobban megutáljon. Reménykedtem, hogy majd meghallgat... Ahogy az óráknak vége lett, egyből rohantam, hogy beszélhessek vele....
-"Remélem nem rontom el és végig hallgat. Nem akarom, hogy a kapcsolatunk végleg megromoljon. Azon leszek, hogy újra olyanok legyünk, mint mikor barátok voltunk. Nem szalaszthatom el az alkalmat. Menni fog, mindent beleadok!"
Hiro-... Uhm. - fogja be valaki a száját
- Hm? - néz hátra csodálkozva Hiroto
Mikor már azt hittem minden rendbe hozható, egy nem várt személy utamba állt....
Folytatjuk!
|