9.Fejezet: Bocsánatkérés
2017.01.25. 12:10
Aimi kissé szomorú lesz, miután Hiroto még mindig nem akar tőle semmit sem. Közben egy tragédia is éri, melytől még jobban szomorúvá lesz. Találkozik egy ismeretlennel, ki mosolyt csal arcára. Vajon ki lehet ő és mit akar Aimitől?
Túl sok gond kínoz. Felzaklat a tudat, hogy valaki az életemre tör. Pontosabban valami oknál fogva van olyan személy, aki utál és rosszat akar nekem. A Hirotoval való kapcsolatom pedig semmit sem javult, hiába volt mellettem mindig. Már lassan elvesztem az esélyt arra, hogy ismét együtt legyünk....
- Jobb, ha távol maradsz tőlem. - mondja semmit mondó hanggal Hiroto
- Haaah? - döbben meg Aimi
-"Jobb, ha végre elfelejtem és távol maradok tőle. Így lesz mindkettőnknek a legjobb." - gondolja szomorúan
Hm? - veszi észre Shinjit
- Hm. Szóval meg is ve... - szakítják félbe
- Nem az, amire gondolsz. Csupán megvártam, míg felkel. Semmit sem akarok vele. - mondja határozottan Hiroto
Jobb lesz, ha te is távol maradsz tőlem és nem avatkozol a dolgaimba.
- Hm. Ahogy karod. Később látjuk egymást.
- Hm. - néz komoly tekintettel Hirotot
-"Vajon miről beszélgethettek? Bizonyára... Hah?" - veszi észre Aimit Shinji
-"Mért lett hirtelen ilyen ellenséges?Pedig azt hittem most minden rendben lesz. Talán csak túl sokat reméltem." - gondolja lehajtott fejjel
- Hm. Shinji csak komoly arccal figyelni
"Még a végén valóban nem fognak összejönni. Az nekem csak jó. Tavaly elvesztettem a fogadást, így nem hagyhatom,
hogy Aimi boldog legyen."
Miután Hiroto közömbösen bánt velem, úgy éreztem összeesek és elemészt majd a szomorúság. Iskolába sem volt kedvem menni. Ráadásul a nagymamám nemrég hunyt el. Ki kellett hagynom pár napot a suliból emiatt. Fontos volt számomra, hogy a temetésen részt vegyek. Szerettem a nagymamit, kedves néni volt. Még nagyobb szomorúság pangott szívemben. Sehogy sem bírtam mosolyogni. Nem volt ki boldogságot csalt volna az arcomra....
- Szia, Aimi.
- Hm? Ismerjük egymást?
- Én vagyok az, Takato Itsuki. Az édesanyáink jó barátnők. Sajnálom a mamádat, jó asszony volt.
- Hm? Ismerted? Én...
- Mondhatjuk. Inkább csak hallottam róla ezt-azt. Anyukám mesélte, hogy kedves és nagyon njó szakács.
- Igen, valóban az volt. - mosolyodik el egy kicsit Aimi
"Hah? E-ez a fiú mosolyt csalt az arcomra, mikor ilyen boldogtalan vagyok?" - lepődik meg
- Mond, Aimi.... Remélem nem baj, hogy a keresztneveden hívlak. Vagy igen?
- Öhm.. N-nem...
"Milyen rendes fiú. Kedves és udvarias." - jegyzi meg
- Te a Hikamoto iskolába jársz?
- I-igen. Én vagyok az osztálytitkár.
- Hm? Tényleg? Ez nagyszerű. Biztos nagyon tehetséges vagy.
- Öhm... É-én nem csupán szeretek másoknak segíteni.
- Hm? Az egy igazán jó dolog. - mosolyog rá
- Hm? Hát, igen. Igazad van.
- Aimi gyere. Lassan indulunk.
- Ha? Hová?
- Kell venni pár dolgot. Csak később megyünk haza. Remélem nem baj.
- Menj csak. Később látjuk egymást. Öröm volt veled beszélgetni, Aimi. - kedvesen mosolyog rá
- Uhm... Szia, Itsuki. - mosolyodik el Aimi is
"Hogy értette, hogy majd később találkozunk?"
Úgy éreztem ez a beszélgetés kicsit erőt adott és azt éreztette velem ne adjam fel. Az életben sok csalódás érhet, de sosem szabad könnyen feladni. Bár még ugyan olyan lehangolt voltam. Azt, hogy sikerült mosolyt csalnia ki belőlem, adta az erőt. Beszélni fogok Hirotoval és meg fogom változtatni a nézőpontját. El fogom érni, hogy ismét a barátja lehessek. Nekem az is elég lenne. Csak had maradhassak mellette....
-"Végre itthon. Nem árt egy kis pihenés."
Hm? Ki hív ilyenkor? - nézi a mobilját
H-Hiroto?
-"Gyere le légyszi, beszélnünk kell." - olvassa az SMS-t
- M-menjek le, de... Hah? - veszi észre
Hiroto már lent várt a házunk előtt. Csodálkoztam ezen, nem értettem még is mit szeretne. Pár napja mg azt mondta, hogy ne menjek a közelébe. Most meg....
-"Hm? H-Hiroto..."
- Szia. Ráérsz most? - kérdi Hiroto
- I-igen.
- Gyere. Sétáljunk egyet.
- J-jó.
"Vajon mit szeretne? Miről akar velem beszélni?"
Percekig csak mentem mögötte, nem szóltunk egymáshoz. Zavarban voltam és kíváncsi, hogy mi az oka annak, amiért eljött elénk. Nem tudtam, hogyan is kérdezzek rá. Kicsit féltem....
- Öhm.. - kezdene bele Aimi
- Sajnálom. - mondja Hiroto
- Hah? - csodálkozva néz
- Sajnálom, hogy megbántottalak. Nem akartam, hogy miattam ennyire szomorú légy. Igazán restellem magam.
- Hm? - néz meglepetten
"Miről...de... Öh? T-talán azt hiszi amiatt nem mentem suliba, amit pár napja mondott?" - gondolja
- Ha bármivel jóvá tehetem, csak szólj.
-"Mit kellene erre válaszolnom?"
- Remélem megbocsátasz.
- Hm. - áll meg lehajtott fejjel
- Ha? Talán valami rosszat tettem? - fordul meg
Aimi, kérlek nézz rám. - mondja
Aimi... - odalépve hozzá megfogja fejét
-"Nem tudom mit mondjak. Sírni akarok."
- Aimi, jól vagy? Bánt valami?
-"Sírni fogok, nem bírom visszatartani." - takarja arcát
- Sajnálom. - öleli át Hiroto
- Hah?
Folytatjuk!
|