15.Fejezet: Váratlan hír
2017.02.14. 14:29
Aimi két vallomást is kapott, mely érzelmileg felkavarta. Persze nem rossz értelemben. Mindkét fiú odáig van érte, de jobb lesz, ha lemond róluk vagy mind a kettőt elveszítheti. Vajon hogy dönt?
A szerelem egy bonyolult dolog. Főleg, ha nem egy ember szeret beléd, hanem kettő. Nehéz választanod, ha mind a kettőt kedveled. Nem tudod kit válassz, mivel a döntéseddel elveszítheted egyiküket. Pedig azt te nem akarod. Ha pedig nem választasz, örökké azon gondolkodhatsz, hogy mit tegyél annak érdekében, hogy válaszra juss. Idővel akár mind a kettőt elveszítheted vagy pedig örökké kétségek között őrlődsz. Könnyebb lenne, ha az egyik lemondana rólad, de lehet akkor az pont neked nem tetszene. Vajon mit kellene ilyenkor tenni?
- Anya aggódott érted. Merre jártál és mit csináltál?
- Háát, csak... Ez eléggé bonyolult.
- Azt hittem Hirotot szereted, erre másik sráccal csókolózol?
- H-hogyan? T-te láttad?
- Persze. Pont jókor értem oda, hiszen Hiroto látott benneteket. Biztos rosszul esett neki. Ledöbbent a látottaktól.
- Úgy sem járunk már, így ez nem volt bűn. Csupán...
. Akkor azzal a másik sráccal vagy együtt?
- Ha? N-nem, csak... Csak jó barátok vagyunk és, és...
- Hm. Szóval mind a két srác szerelmes beléd.
- Ah! Ezt honnan veszed?
- Így van, igaz?
- Uhm... azt hiszem igen. Pont ma vallottak szerelmet.
- Hm. Akkor valóban jó bonyolult lehet a dolog. Apropó! Az a másik srác nem Takato Itsuki volt?
- Haah? Öhm... D-de. Ő volt az.
"A bátyám túlságosan sokat tud." - jegyzi meg
- Hm. Legalább mind a kettő egy rendes srác.
. Hm?
- Jobb, ha lemondasz mind a kettőről, mert ha nem választasz, akkor biztos, hogy egyiküket elveszíted.
-"Hm? Elveszítem az egyiküket?"
- Na, gyere. Anya már vár bennünket.
- Miről is van szó? Még nem mondtál semmit sem.
- Majd édesanyánk mindent elmond. Légy erős.
- Ha? Legyek erős? De még is mért?
Megtudtam, hogy anyut áthelyezték egy másik városba, ami messze van. Mi is, azaz én is vele kell, hogy menjek. Hiszen még kiskorú vagyok. Sokkolt a hír, rosszul esett. Alig tudtam mit mondjak. Teljesen ledöbbentem a hír hallatán....
- De mért kell elköltöznünk? Nem maradhatnánk?
- Ez egy nagyszerű lehetőség kicsim. Ennél jobb nem lesz.
- De anya! Nekem itt vannak a barátaim!
- És a szerelme. - teszi hozzá bátyja
- Mi? - kérdi édesanyjuk
- Semmi! Csak... Ez túl nagy változás lenne. Mért kell veled mennem? Nem maradhatnák?
- De kislányom, te még túl fiatal vagy. Nem lakhatsz egyedül. Nem tudnálak csak úgy itthagyni.
- Már elég nagy vagyok! Mért kell mindenbe bele rángatnod? Utálom ezt! Elegem van! - csap az asztalra
- Aimi! - szól rá édesanyja
- Hagyd csak. Majd idővel megnyugszik.
Felrohantam a szobámba és magamra zártam az ajtót. Nem akartam anyámmal beszélni. Sírtam, nagyon elkeseredtem. Megtudtam, hogy csak 3 napom van arra, hogy elbúcsúzzak mindenkitől és összepakoljak... Másnap a suliban elmeséltem Miekonak és Natsukonak a dolgot. Kértem őket, hogy ne mondják el senkinek sem. Szóltam pár embernek és a tanároknak is, hogy tudják elutazunk. Persze ez Shinji fülébe is eljutott....
- Hallom, elutaztok. Akkor bizonyára új osztálytitkár kell. - mosolyodik el önelégülten
- Ha ennyire vágysz a posztomra, akkor hajts rá. Itt a lehetőség.
- Hm. Kapok is az alkalmon. Kár, hogy így alakult, de én azért nem bánom.
- Gondolom. Hisz mindig is erről álmodtál.
- Ahogy mondod. Még Hirotoval szemben is győztem.
- Hogy érted azt, hogy győztél?
- Fogadtam vele, ahogy tavaly veled. Ha összejön veled, akkor enyém lesz az osztálytitkárság is és fájdalmas
évnek nézhetsz elébe miattam. Ám, ha távol marad tőled, békén hagylak. Szóval, mivel kavart veled, én győztem.
- Hogyan? Milyen egy aljas egy alak vagy te! - háborodik fel
- Gondolj rólam, amit akarsz. Egyáltalán nem érdekel!
- Aljas vagy és gonosz! Hogy voltál képes az érzéseinkkel szórakozni?! Meg fogod ezt bánni! Nem marad szó nélkül! - indul meg
- De igen! - kapja el karját
- Hah? M-mit akarsz tőlem? Eressz el! Ez fáj!
- Te nem mondasz senkinek semmit vagy garantálom, hogy ezt az évet már nem az iskolában töltöd el. - szorítja erősen
- Áh! Eressz el! - próbál szabadulni
- Most nincs, aki megmentsen. Kiáltozz csak, de se-...
- Engedd el vagy nem állok jót magamért!
- H-Hiroto! - könnyebbül meg Aimi
- Te ne avatkozz bele! Ez a kettőnk ügye!
- Ha azzal bánsz gonoszan, akit kedvelek, akkor már rám is ugyan úgy tartozik. Szóval engedd el, de azonnal!
- Hm. Rendben. - löki a falnak Aimit
- Te rohadék! - behúz neki egyet
- Hiroto ne! Kérlek! Semmi bajom, jól vagyok.
- Hmmm! - mérges
- Oh! Ezért még csúnyán meglakolsz! - fogja fájó arcát Shinji
- Gyere, menjünk! - fogja meg Aimi kezét
Hiroto bámulatos volt. Olyan hősiesen mentett meg, mint még senki azelőtt. Boldog voltam, hogy értem jött. Egymás kezét fogva mentünk ki az iskolából. Senki sem látott bennünket. Messzebb álltunk meg egy hídnál, ahol senki sem volt....
- Sajnálom. Sajnálom, hogy ekkora bajba sodortalak téged. - sajnálkozik Hiroto
- Ha? H-Hiroto én-...
- Szeretlek, Aimi! Szeretlek és még is csak szenvedést okozok. Mindennél jobban szeretlek téged!
- Haah? - néz ámulva Aimi
"Még soha nem láttam ilyennek." - pirul el
- Kérlek bocsáss meg nekem. - kér bocsánatot Hiroto
- Hiroto...
Lassan, ahogy megfogta kezem és bocsánatot kért, elkapott a pillanat heve és megcsókoltam. Hosszú, szerelmes csók volt ez, mely talán az utolsó volt kettőnk között. Abban a pillanatban, ezzel a lépésemmel választottam. Hirot volt az én döntésem. Ám azon a helyen nem mertem, nem tudtam elmondani neki, hogy holnap elutazunk!
Folytatjuk!
|