|
1.rész: Költözés
Saki-chan 2016.07.16. 06:28
"Yumiko életében először megtapasztalja, hogy milyen egy randi. Számára nem épp egy kellemes élményt nyújtó, mint ahogy azt szerette volna. Több rossz történik vele, mint jó. Élete fenekestül a tetejére áll, melyet "barátainak" köszönhet. Célja itt-ott megváltozik és határozottsága lankad, de új emberekkel ismerkedhet meg..."
Minden tini, mikor csak teheti szerelem után kajtat és máson sem jár az eszük. A lányok a pasik után epekednek, a pasik pedig a lányokat bámulják. Sokan párt találnak és felnőttes dolgokat csinálnak. Egy gyerek ezt valahogy nem értheti. Minden lány egyre nőiesebb lesz, mikor középiskolássá válik. Mellei megnőnek, elkezd borotválkozni, kiszedi a szemöldökét, sminkeli magát és divatosan vagy nagyon szexin öltözködik. A fiúk is hasonló lépéseken mennek át, csak másképp. Ha elérik azt a bizonyos kort, elkezdenek érdeklődni egymás iránt, mely ahhoz vezet, hogy ki akarják elégíteni kíváncsiságukat. Tini élet, középiskola és a szülőktől való külön élés lehetősége. Persze ezekről mit tudhat egy 15 éves kislány, ki még sosem tapasztalta meg ezeket az élményeket. Későn érők is vannak, kik nehezebben fejlődnek ki, így később fognak iránta érdeklődni. Így van ez fiúnál és lánynál egyaránt....
Shimaru Yumiko pont ebben a cipőben jár. Átlagon aluli külsővel rendelkezik, így kevés barátja van. Olyan, akár egy könyvmoly, így mindig csak az okos tojások figyelnek fel rá és beszélnek vele. Pedig ő ennél többet szeretne. Visszahúzódó, csendes, hallgatag lány. Mindig a háttérbe szorul. Ezen akar változtatni. Elhatározza, hogy idén pasit fog szerezni magának, ha törik, ha szakad. Adódik is egy nagy lehetőség számára....
- Shimaru, mond csak... - kezd bele
- Hm? Igen?
- Nem tudnál kisegíteni minket? Nagy szükségünk lenne rád.
- Rám? Mért? - kérdi értetlenül
- Holnap a lányokkal elmennénk egy Goukon-ra, de nem vagyunk elegen. Nem jönnél el velünk? Hétvége lesz.
- G-goukon? De...
- Nem kell semmit sem csinálnod. Csendben is lehetsz, ha szeretnél. Csupán a létszám miatt. Kérleeek... - könyörög
- É-én...
- Kérleeek... - kérlelik a többiek is egyszerre
- J-jó, ha ilyen nagyon szeretnétek.
- Köszike! Te vagy a legjobb! - mosolyodik el elégedetten
- Uhm. - kissé bizonytalan
Este csak azon rágódott, hogy még is mit vegyen fel. Nem volt semmilyen szexi vagy divatos gönce. Csupa-csupa átlagos ruhadarabokkal rendelkezett. Így nem mehetett el, le is akarta mondani. Ám határozottsága nem lankadt le. Nem akarta ilyen könnyen feladni. Édesanyja kisegítette egy pont rá illő ruhával, így megkönnyebbülhetett. Kicsit fel volt lelkesülve. Mosollyal az arcán feküdt le aludni. Bár nem mintha alvással töltötte volna az estét. Sokat forgolódott, túl izgatott volt. Nehezen jött álom a szemére. Reggel picit fáradtan, de boldogsággal indult a találkozóra. Meg volt beszélve egy időpont. A többiek már ott voltak, csak rá vártak. Mindenki a megfelelő partnerrel töltötte idejét. Jókat nevettek, ittak és beszélgettek. Yumiko csendben elvolt, nem tudott mit hozzászólni a témához....
- Lehet el sem kellett volna jönnöm. - gondolja, majd feláll
- Shimura, várj! El akarsz menni a móka közepén? - kérdi
- É-én nem igazán... Nem vagyok ide való, így én... - lépne ki az ajtón
- Bocsánat, hogy megvárakoztattalak titeket. - lép be egy kócos hajú srác a szobába
- B-bocsi... - ütközik bele Yumiko
- Semmi... - mondja a srác
- Most, hogy a te partnered is megérkezett, kezdődjék a móka! Tessék, Shimura! Igyál!
- É-én...nem.
- Ne szégyenlősködj. Ízleni fog. Tessék!
- J-jó, de csak egy pohárkával.
- Rendben van. - mosolyodik el elégedetten.
Egy pohárnál persze nem állt meg egyikük sem. Yumikoval csak itatták az italokat, aki egyre jobban és jobban kezdett berúgni. Ez valahogy nem érdekelte a többieket. Ettől csak még érdekesebb lett a móka. Mindannyian sokat ittak, mely egész estig tartott. Másnap álltak fejére az események, melyek megváltoztatták Yumiko egész életét.... Reggel volt már, a nap kezdett ébredezni. Yumiko is, kinek úgy fájt a feje a másnaposságtól, mintha fejbe lőtték volna....
- Ááááh! - hatol fejébe a fájdalom - Szóval ilyen érzés a másnaposság. De... Még is hol vagyok? - néz körbe - Ez nem az én szobám, ez... Haah? - veszi észre, hogy meztelen - M-mért vagyok teljesen meztelen? M-mi folyik itt? - ijed meg
- Halkabban. Hasogat a fejem. - szólal meg egy hang
- M-mit keres itt ez a srác? - kérdi magában - Ne-ne... áááh!
- Haah? Te... - eszmél rá a srác is a dolgokra
- Neeeeeh! - kiált fel Yumiko
Tudta pontosan, hogy mi történhetett közöttük. Teljesen ki volt akadva. Faképnél hagyta a vele egy ágyban fekvő srácot. Nem is akart hallani a dolgokról, csak sietett haza. Édesanyja kissé mérges volt és csalódott, hogy lánya nem töltötte otthon az éjszakát. Azt hazudta, hogy a barátnőjénél aludt, mivel sokáig elhúzódott a buli és már nem tudott volna haza jönni. Ettől persze nem lettek jobbak a dolgok, ugyan úgy büntetésben részesült. Most ez azonban nem nagyon izgatta, csak a reggeli incidens járt a fejében. Utána nézett a dolgoknak, hogy mit is kell ezek után tenni. Félve, de vett egy terhességi tesztet, hogy kiderítse teherbe eshetett-e azon az éjszakán. Biztos akart lenni benne, nehogy rosszul süljenek el a dolgok. Nem akart még nagyobb problémát. Szerencséjére a teszt negatív lett. Kétszer is megismételte, hogy pontos legyen az eredmény. Megkönnyebbült.... Hirtelen csörgött a telefonja. Barátnője elhívta, hogy töltsék együtt a vasárnapi napot. Gondolta kiszellőzteti a fejét, jól fog esni egy kis baráti beszélgetés. Ám mikor elment édesanyja nem sokkal később kopogtatott ajtaján és csodálkozva látta, hogy lánya kilógott a büntetése ellenére. Rendrakás közben megtalálta a kidobált terhességi teszteket. Teljesen elsápadt. Alig hitt a szemének....
- Csak nem. Ez nem történhetett meg! - omlik össze
Yumiko erről mit sem sejtve találkozott a legjobb barátnőjével, kinek nem mert mesélni a tegnapról. Inkább hallgatott és el akart róla feledkezni. Szerencsére nem találkozott sehol sem a sráccal, így kezdte elfelejteni az estét. Örült, hogy végre kibeszélhette a gondjait, azt leszámítva. Rég lógott együtt Ninaval, a legjobb barátnőjével, kivel más-más suliba járnak sajnos....
- Most jobb, ha haza megyek. Anyukám biztos leszid, hogy kiszöktem. Örülök, hogy beszélgethettünk. - mosolyodik el
- Veled mindig öröm lenni. Kitartást. - öleli meg Nina
- Szia. - köszönnek el egymástól
- A-anya? - áll előtte az autóval
Yumiko édesanyja kiment érte, hogy haza vigye lányát. Nagyon dühösnek látszott. Yumiko nem tudta hogyan magyarázza meg mért is lógott ki. Eddig nem volt semmi oka rá, sosem viselkedett így...
- Elárulnád még is hogy képzelted ezt? - kérdi mérgesen - Tudtommal büntetésben vagy kislányom!
- Én megmagyarázom. Csak...
- Még sosem viselkedtél így. Egyszerűen nem értelek téged. Tegnap történt valami, amiről nem meséltél?
- Öhm... - jut eszébe a srác - N-nem.... Semmi sem történt.
- Akkor ez még is mit jelentsen?! - emeli fel az egyik terhességi tesztet
- Hah?! Az csak....
- Csalódtam benned kislányom. - szomorodik el - Még ehhez túl fiatal vagy. Mért kellett...
- Ez nem az, amire gondolsz? Én csak....
- Neked már ilyeneken jár az eszed kislányom?! - emeli fel a hangját
- Te ezt nem értheted! - mondja hangosan
PUFF!!! - hallatszik egy pofon
- Ha hazaértünk felmész a szobádba! Többet nem engedlek el sehova, míg nem tanulsz a hibáidból!
- Mi, de.... Ezt nem teheted.
- Az anyád vagyok, jogomban áll megtiltani dolgokat!
- Már elég nagy vagyok ahhoz, hogy azt csináljam, amit akarok!
- Még nincs! Te csak egy gyerek vagy!
- Nem vagyok már gyerek! Ki akarok szállni!
- Nem! Hazaviszlek és ki se jöhetsz a szobádból!
- Hagyj! - ki akarja nyitni az ajtót, de az anyja megállítja
- Nem te... Haaah?!
Hirtelen egy autó jelent meg előttük, melyet a nagy veszekedésben nem vettek észre, így beleütköztek. A mentősök hamar a
helyszínre érkeztek és kórházba szállították őket. Yumiko egy kartöréssel és kisebb-nagyobb zúzódásokkal megúszta a balesetet, viszont az édesanyja már nem volt ilyen szerencsés. Súlyos nyaki törést és belső vérzést szenvedett. Sajnos az életén már nem tudtak segíteni. Yumiko teljesen összeomlott. Hetekig nem járt iskolába, a nagymamájához kellett költöznie. El kellett hagynia a házat, melyben éltek, nehogy teljesen idegösszeomlást kapjon. Le kellett nyugodnia. Egy ideig, míg fel nem dolgozta anyja halálát, magántanuló lett. Senkivel sem akart találkozni, így lassan egy barátja sem maradt. Ninat sem engedte közel magához. Egyedül akart lenni. Két évig élt a nagymamájával, míg el nem költözött onnan. Betöltötte a 17. életévét, így arra gondolt a saját talpára áll és maga gondoskodik az életéről. Édesanyja hagyott hátra számára pénzt is, így egy darabig mindene megvolt, amit szeretett volna. Óvatosan bánt a pénzzel, nem herdálta el. Egy idősebb csajhoz költözött be, akivel úgy ahogy jól kijött. Újra iskolapadba ült, de most már nem volt átlagon aluli. Gyönyörű, szexi és csábító nővé érett, kire már felfigyeltek a srácok. Persze ő pedig legbelül félt minden férfitól. Igyekezte legyőzni félelmét és csak a tanulásra koncentrálni. A csajok irigykedtek rá. Gyönyörű és egyedül élhet, akár a felnőttek. Azért nem mindenki bírta elviselni, hogy valaki, mint amilyen ő is, szebb legyen nála. Szinte teljesen kiközösített lett a lányok között. Ellenben ez nem érdekelte....
- Hé, Shimaru! Hogyhogy visszajöttél a suliba? Azt hittem magán tanuló maradsz. - kérdi egyikük
- F-fontosnak tartom, hogy közösségben jobban megy a tanulás és nem szeretnék örökké begubózva élni. - válaszolja Yumiko
- Fontosnak? Hm. - komolyodik el - Értem. Akkor velünk töltenéd az ebédidődet? Olyan rég nem beszélgettünk.
- Ha? Ha szeretnéd.
- Hm. - figyel fel az egyik srác rá
Minden simán ment. A lányok szépen megebédeltek. Yumikot küldték el innivalókért. Direkt más-más italt kértek, hogy ne tudja megjegyezni. Az automatához érve bele is zavarodott ki-mit kért...
- Epres tej vagy... Mit is kértek? Ah! Még erre sem vagyok jó. - szomorodik el
- Chiyo zöldteát, Kumiko epres tejet, Airi narancslevet, Hioko turmixot és Jun fekete teát szokott inni. - szólal meg egy hang
- Ha? - fordul meg - Áh! B-bocsi... - ütközik bele
- Semmi baj. - mosolyog rá
- Haah? - pirul el zavarában
- Tessék. Had egye őket a méreg. - mosolyog rá
- K-köszi. - még jobban elpirul
- Nehogy bajba kerülj. Légy résen. - simítja meg fejét
- J-jó. - zavarában lehajtja fejét
- Hol vannak már az italaink? Siess már! Shimaru!
- T-tessék.
- Hm? Látom megjegyezted melyik-kié. Ügyes lány vagy. - mondja kicsit csalódottan
A nap hátra lévő részében végig a lányok nyomában járt. Mindenre őt kérték meg. Yumiko nem is figyelt oda, végig a srác járt az eszében, ki segített neki. Nem tudta ki lehet ő, mivel nem az osztályukba járt. Kíváncsi volt rá, de bárhol kereste tekintetével, nem lelte. A nap gyorsan elszállt, így mentek is haza. Későre járt, besötétedett....
- Hazakísérjelek? - kérdi egy ismerős hang
- Hm? T-te vagy reggelről. Az italos srác. - néz csodálkozva
- Italos srác? - neveti el magát - Vicces lány vagy hallod-e. - elmosolyodik
- Nevet. - pirul el
- Gyere. Menjünk együtt haza.
- J-jó....
Majdnem egy helyen laktak. Mikor már mind a ketten közel voltak otthonukhoz, szétváltak. Kicsit tudtak egymással beszélni. Csendes estének ígérkezett a mai. Mielőtt elváltak volna....
- A neved... - szólal meg Yumiko - Mi a neved?
- Kíváncsi lettél? - mosolyodik el - A nevem, Saeki Itou.
- Shimaru Yumiko. - mosolyodik el
- Gyönyörű neved van. Szép estét kívánok, Yumiko.
- Haah? A keresztnevemen szólított. - gondolja magában
Boldogan ment haza. Csak azután jött a hideg zuhany, mely képes volt elrontani az egész hangulatot számára. A békés napja, hirtelen rémálommá változott. Sosem történt vele hasonló. Lakótársa közölte vele, hogy a pasija hozzá költözik, így el kell mennie. Hárman, főleg egy pasi és két csaj nem fér meg egy fedél alatt. Hirtelen azt sem tudta mit tegyen. Holnap délutánig el kell költöznie onnan. Reggel azon nyomban a lakáshirdetéseket böngészte. Talált is egy megfelelőt, így azon nyomban elment oda megnézni, még suli előtt....
- Jól van! Mindent bele. Biztos jó lesz majd, csak csengetnem kell. Mindent bele. - vesz erőt magán - Rajta! - becsenget
- Igen? Ki az ilyen kora reggel? - nyílik az ajtó
- Haaah? E-egy férfi? De.... - gondolja magában csalódottan
- Mit akarsz? - kérdi
- A-a... A lakáshirdetés miatt jöttem. - mutatja remegő kézzel az újságot neki
- Hm? - nézi csodálkozva - Értem. Akkor 2 havi lakbért kérek előre.
- Hogyan? De nekem nincsen annyi pénzem.
- Akkor fizess a testeddel. - rántja magához
- Haah? S-sohaaaa! - fut el
- Hm. - mosolyodik el - Ha? - vesz észre valamit a földön
Yumiko futás közben elejtette a pénztárcáját, amit felvett. Már hiába való volt utána vinni, mivel olyan gyorsan elszaladt....
- Még látjuk egymást, Shimaru Yumiko. - mosolyodik el
Folytatjuk!
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
