|
4.rész: Összetörve
Saki-chan 2018.06.05. 22:02
"Yumiko egyre jobban szeretné megésmerni Itou-kunt viszont nem érzi, hogy ő is ugyan így lenne még is nagyon kedves vele. Osztálytársa Ichiro viszont óva inti attól, hogy megismerje. Vajon Shimaru mit tesz?"
Yumiko bekerül az iskola egy olyan lány bandájába, kik úgy gondolják, hogy bármit megtehetnek. Folyton ugráltatják szegényt ide-oda. Szegény nehezen tudja megoldani a feladatokat, de Itou segít neki, amiben csak tud. Egy nagyon kedves srác. Közben megismerkedik az okos és szintén nagyon segítőkész osztálytársával, Ichiruval. Zavarba ejtő jelenetbe csöppen a fiúval és még meg is menti egy perverz alaktól. Yumiko kicsit bizonytalan az érzéseivel kapcsolatban, ezért elszánja magát. Meg akarja jobban ismerni Itout, hogy megértse mit is érez a fiú iránt....
- Köszönöm, hogy tegnap segítettél. Kedves volt tőled. - mosolyog kedvesen
- Ugyan, nem tesz semmit.
- Még attól a perverz alaktól is megmentettél. Nem is tudom mi lett volna, ha nem vagy ott.
- Már sokszor megköszönted, felejsd el. Csak a kötelességemet végeztem. Semmiség. - mondja komoly arccal
- Hmm... Értem. Ha szeretnéd megint mehetnénk együtt ha...
- Yumiko! Jó reggelt! - mosolyog rá kedvesen Itou
- Itou-kun! Jó reggelt. - köszön neki zavarában
- A kunt nyugodtan elhagyhatod. - hajol oda hozzá
- R-rendben. - pirul el
- Hmm... - veszi észre a mögöttük álló Ichirut - Látom jól kijöttök egymással.
- Hm? - pislog rá Yumiko
- Csupán kisegítettem, ennyi az egész. Most, ha megbocsátotok. - hagyja ott őket
- Mindig ilyen volt. Sose tudtam kiigazodni rajta. Na, de... Ráérsz iskola után?
- Ha? Hogy én? - lepődik meg - Mondj igent! Hiszen pont beszélgetni szerettél volna vele. - gondolja
- Gondoltam jobban megismerhetnénk egymást. Mit szólsz?
- R-rendben van. Benne vagyok. - mosolyodik el
- Akkor iskola után megvárlak.
- O-oké.
Boldog volt, hogy sikerült beszélnie vele és van lehetősége jobban megismerni őt. Az órákon alig bírt figyelni. Nagyon várta, hogy vége legyen a napnak. Sokszor bámult ki az ablakon, ahol látta ahogy Itou osztálya épp kint tesizik. Nem akart túl feltűnő lenni, így jobbnak látta, ha inkább a tananyagra figyel. Úgy ahogy jegyzetelt, de nem sokat. Izgatottan telt az egész napja. Ebédszünetben a lányok ugráltatták, ahogy minden nap. Persze mindent megtett nekik. Ichironak feltűnt, hogy kissé másabb, mint általában. Gondolta feldobhatta a reggeli beszélgetés Itouval vagy valami hasonló. Nem igazán foglalkozott vele, hiszen nem az ő dolga. Hamar vége lett a napnak és Yumiko már fogta is a holmijait, hogy siethessen a kapuhoz. Izgatottan vár Itoura, ki késett...
- Biztos bent tartották. Még tudok várni. - gondolta
Már több, mint 2 órán át várt rá, de semmi. Itou mem jelent meg. Kissé bánatosan nézett maga elé arra gondolva, hogy csak elfelejtette és azért nem jött. Nem vette észre és már hazament. Egyre szomorúbb lett, mikor a nap már lenyugvóban volt. Egyszer csak Ichiru lépett ki a kapun és meglepetten vette észre, hogy Yumiko nem ment haza....
- Hát te? - kérdi
- Csak téged vártalak. He, he, he... - vágja ki magát
- Hm. Szükségtelen volt. Ha? - veszi észre rajta, hogy nagyon csalódott - Gyere, hazakísérlek.
- Rendben. - erőltet ki az arcára egy mosolyt
Ismételten Ichiroval ment haza, mely nem is volt olyan rossz. A villamos még nem jött, így leültek a vároban. Yumiko nagyon szomorúnak látszott. Szerette volna valahogyan felvidítani. Vett neki egy dobozos epres-joghurtos üdítőt....
- Tessék. Ez a tiéd.
- Ha? K-köszönöm.
- Ha valami bánt, elmondhatod.
- Nem hiszem, hogy ezt most épp veled kellene megbeszélnem. Azért köszönöm.
- Ha nem akarod, nem kell beszélned róla.
- Valahogy olyan gyorsan elment ez a nap is. Nem tudom mért, de.... fáradt vagyok. Hmm... - dől neki Ichirunak
- Hé! Nem itt kellene elaludnod. Ez... Ajj! Hé! Shimaru! Shimaru! - próbálja megfékezni az alvásban - Ez a lány...
Mialatt Shimaru elszunyókált legalább 2 vagy 3 villamos ment el az orruk előtt. Ichirunak nem volt szíve felébreszteni, mivel olyan édes deden aludt. Csendben volt és nem szólt egy szót sem. Ha az utolsó villamoshoz érnek, akkor felkelti....
- Hmm... Itou-kun... - mondja halkan álmában
- Hm? Mért pont róla álmodsz? - kérdi
- Csak beszélgetni... szerettem... volna... Én...
- Miről álmodhatsz? - kérdi magában - Shimaru, édredj. Ha nem kelsz fel, haza kell sétálnunk. Shimaru.
Ichiro maga elé bámult és kezdte kicsit kényelmetlenül érezni magát. Bár nem nagyon zavarta, hogy egy lány rajta aludt el. Mikor az utolsó villamos beért eléjük lassan megérintette a vállát és eltolta magától....
- Shimaru ébredj.
- Hm? - néz rá kómás fejjel
Az arcuk nagyon közel volt egymáshoz, így mind a ketten nagyon zavarban lettek és gyorsan elfordultak. Shimaru szíve majd kiugrott a helyéről, ahogy Ichiru is eléggé elpirult. Gyorsan felugrottak az utolsó villamásora és hazafelé tartottak. Nem szóltak egymáshoz egy szót sem....
- El sem hiszem, hogy egy fiú láttta ahogy alszom. De kínos! Remélem nem folyt ki a nyálam vagy nem horkoltam. - fogja arcát zavarában - Olyan kínos! - mondja ki hangosan - Ah!
- Jobb, ha leszállunk, mielőtt fenn ragadunk. - szólal meg Ichiru
- R-rendben. Kö-köszönöm, hogy megint hazáig kísértél.
- Ugyan. Nincs mit köszönnöd. Most jobb, ha megyek. Szia.
- J-jó. Szia. - integet neki kedvesen
Mikor felért Shimaru megkönynebbülve ült le a kanapéra, de kicsit még zavarban érezte magát a történtek miatt. Nagyot sóhajtott és a kispárnába temette arcát. Ekkor hirtelen Kou lépett ki a fürdőszobából egy szál törölközőben...
- Óh, hát hazaért a kis elveszett bárányka?
- Hm? Háááh?! - vörösödik el - Mi-miért van rajtad törölköző? - kérdi dadogva
- Hát mert most jöttem ki a zuhany alól, te butus. - hajol oda hozzá és orron koppintja
- Áuh!
- Na, de mesélj. Milyen napod volt?
- Ha? Semmilyen. Átlagos, mint mindig. Szóval nincs miről beszélnem egy perverz alakkal. - terül el a kanapén
- Hmm... - mosolyodik el - Na és az a fiú?
Nem, ő kísért haza a múltkor is?
- Ha? Ichiro? Öhm.... Csak túl sokáig tartottak a foglalkozások és nem akarta, hogy egyedül jöjjek haza a sötétben. Ennyi.
- Hm. Igazán? Szóval nem a barátod?
- Hogy a barátom-e? Nem hiszem. Ő olyan magányos farkas típus, aki nem szereti, ha zavarják. Azt hiszem.
- Értem. Akkor nem is az eseted?
- H-hogyan? N-nem! - ráncolja össze a szemöldökét - Nekem más tetszik. - mondja halkan, majd feláll sértődötten
- Bocsánat, nem akartam a szívedbe gázolni.
- Ugyan. Mit szeretnél ma vacsorázni?
- Hoztam egy kis polipot. Gondoltam ehetnénk Takoyakit. - mosolyog rá kedvesen
- Rendben. - áll is neki készíteni
Másnap reggel Shimaru sietett a suliba, mert eléggé késésben volt. Nem nagyon tudott aludni, mivel végig azon goldolkodott, hogy mért nem várta meg Itou tegnap délután. Bízott benne, hogy enm csak átverte, hanem elfelejtette vagy épp nem tudta megvárni. Végig ezen járt az esze reggel is, mikor avillamoson volt. Ichiru látta felszállni, de nem mnet oda hozzá. Észrevette, hogy kissé idegesnek tűnik és nagyon el van kalandozva. Mögötte ment, de még akkor sem szólította meg. Mikor épp kérdőre akarta vonni, megjelent Itou....
- Shimaru! Jó reggelt! Ne haragudj, hogy nem vártalak meg tegnap, de közbe jött valami nagyon fontos. Meg tudsz nekem bocsátani? - teszi össze kezét, mintha imátkozna
- Öhm... Ugyan. Nincs semmi baj. - mosolyodik el - Hát elfelejtette... - könnyebbül meg
- Me ráérsz suli után? - kérdi
- Ha?
- Elmehetnénk enni valami finomat, mit szólsz?
- Öhm.... Én...
- Légysziii! Kárpótolhatnálak a tegnapi miatt. - hajol oda hozzá - Na?
- Haah? - vörösödik el
- Mit szólsz?
- Rendben van.
- De jó! - öleli meg
- Haaaah? - totál elvörösödik
- Hm. Arrébb mennétek légyszi, nem tudok átmenni. - szól közbe Ichiru
- I-Ichiru. B-bocsánat. - szólal meg zavarában Shimaru
- Ichiru... Te nem szeretnél csatlakozni hozzánk?
- Hm. Más dolgom van és nem szeretném elrontani a hangulatot. - mondja komoly arccal
- Hm. - szomorodik el egy kicsit Shimaru
- Hm? - veszi észre arcát - De...
- Értem. Semmi baj. Akkor csak mi ketten órák után.
- I-igen.
Egyszer csak a női banda hangja hallatszott, így Itou olyan gyorsan tűnt el, amilyen gyorsan megjelent. Shimaru totál izgatott lett eme beszélgetéstől. Végi azon járt az esze, hogy mit mondjon és hogyan beszélgessen majd vele. Nem is jegyzetelt az órákon....
- Tessék.
- Hah?
- Láttam, hogy egy szót sem írtál le az órán. Gondoltam ez jól jöhet.
- Hm? K-köszönöm. - mosolyog rá kedvesen
- Hm. Jobb lenne, ha figyelnél vagy a jegyeid romlani fognak.
- Hühm... - sóhajt egy nagyot
- Ha miatta vagy ennyire izgatott, jobb ha nem teszed.
- Hogyan?
- Erre majd rá fogsz jönni idővel.
- Ezt hogy érted?
- Ichiro ide jönnél kérlek. - szólítja meg az egyik tanár
- Sajnálom, de most mennem kell.
- Ezt most mért mondta? - kérdi Shimaru magában
Később épp ebédszünet volt, mikor Shimaru egy újabb körre ugrott le a lányoknak. Már megszokta, hogy ilyenek vele és nem is nagyon érdekelte, hiszen másfele járt az esze. Épp nagy beszélgetésben voltak a lányok, amit Ichiru meghallott. A falnak támaszkodva hallgatta őket, de nem volt szándéka hallgatózni....
- Na és hogyan alakulnak a dolgok Itou-kunnal? Lefeküdtetek már? - kérdi Hioko
- Ah! Még nem, de ma biztosan meg fogjuk tenni. - válaszolja Chiyo
- Az a fiú teljesen odáig van érted, nem igaz? - kérdi Jun
- Valahogy úgy. - mosolyodik el - Hát lányok.... Én vagyok a legszerencsésebb lány, aki csak létezhet. Ő egy főnyeremény!
- Mázlista! - kuncognak a lányok
- Hm. - néz komoly tekintettel Ichiro
- Odáig vagyok meg vissza tőle. Teljesen az ujjaim közé csavartam. - dicsekszik Chiyo
- Azt látjuk.
- Ha bárki el merné venni tőlem, annak meggyűlne a baja velem az biztos!
- Nyugi, ez sosem fordulhat elő. Mi mellettetek állunk. A ti kapcsolatotok mesébe illő. - vigyorog rá Airi
Hamar befejezték a beszélgetést, mikor Shimaru megjelent a színen. Ichiro pedig halkan távozott nehogy észrevegyék. Nem volt kedvére való az, amit hallott. Szólni akart Shimarunak, hogy vigyázzon Itouval, de sajna erre nem volt alkalma. Mindig valami vagy valaki félbeszakította a pillanatot. Igyekezett gyorsan végezni a feladataival és Shimaru után szaladni, hogy legalább a találka előtt elcsíphesse, de sajna elkésett. Ő már lelépett Itouval. A biztonság kedvéért követte őket és messzebb figyelte mit csinálnak. Épp egy ékszeres bolt előtt álltak meg nézegelődni....
- Ez hogy tetszik? - mutat neki egy nyakláncot
- Haaah? Nagyon szép! - mosolyodig el Shimaru
- Gyönyörűen áll. - emeli fel és a nyakára teszi
- K-köszönöm. - pirul el
- Van kedved enni valamit? Éhen halok! Meghívlak!
- R-rendben.
Beültek egy kis étterembe, ahova sok fiatal szokott betérni. Ettek valami finomat, majd egy jót beszélgettek. Shimaru végig nagyon izgatott volt és alig mert kérdezni, de igyekezte ezt leküzdeni. Ichiro a közelbenb hallgatta őket. Mikor gondolta semmi rossz nem történhet, távozott. Nem akarta azt nézni, hogy hogyan turbékolnak ők ketten....
- Hm? Pillanat épp hívnak. Mindjárt visszajövök.
- Öhm. R-rendben van. - mosolyog rá - Olyan izgatott vagyok! Végre kettesben lehetünk. Ez... olyan jó! - örül magában
Ott ült Itoura várva. Már nagyon sok ideje, hogy elment. Gondolta kiszaladhatott közben a mosdóba. Azonban lassan 2 órája várta, de nem jött. Közben az eső is eleredt. A pincér oda adta neki a számlát, majd diszkréten szólt, hogy lassan bezárnának. Shimaru szomorúőan fizette ki az ételeket és italokat, amiket fogyasztottak és lassan kiment az étteremből. A pincérek összesúgtak a háta mögött, mivel észrevették, hogy hoppon maradt szegényke. Shimaru az étterem tetője alatt állt és várt egy kicsit hátha visszajön, de semmi. Szakadó esőben nem tudta hova menjen, nem volt esernyője. Kicsit állt ott, majd kétségbe esetten nekiindult. Nem volt más választása. Sietett a villamosra, melyet szerencsése elért. Csurom vizes volt a ruhája. Mindenki furcsán nézett rá. Lassan hazament. Ichiro pont az utolsó pillanatban pillantotta meg őt, de sajna nem tudott utána szaladni. Shimaru könyneivel küszködve ért fel a lakásába. Ahogy az ajtón eblépett már nem bírta visszafogni szomorúságát....
- Óh, hát az elveszett bárányka végre haza talált? - lép ki köntösben a fürdőből Kou - Látod most kön... Hah? Valami baj van?
- Mért? Mért történt mindez? Mért? - kérdezgeti magától, majd egyszer csak könnybe lábad a szeme - Utálom ezt!
- Hé! Mi történt? Bántott valaki?
- Utálom magam! Utálom, hogy létezem! Mi baj van velem?! - öleli meg sírva Kout
Kou szomorúan nézett Shimarura, ki képtelen volt abbahagyni a sírást. Visszaölelve álltak a szoba közepén....
Folytatjuk!
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
