|
5.rész: Fájdalmas Igazság
Saki-chan 2018.07.27. 00:51
"Yumiko első szerelme nem éppen az volt, kinek kellett volna lennie. Ezt nehezen veszi észre, mivel elbájolja a fiú kedvessége és jószívűsége. Idővel azonban észreveszi, hogy hol is hibázott. Rá kell jönnie, hogy a szerelem néha fáj...."
Miután Yumiko egyre nagyobb érzelmeket kezdett táplálni a jóképű Saeki Itou iránt, ez egyre jobban reménytelenné vált. Mindig volt valami, mely elrontotta azt a pillanatot, amire ő vágyott. Nem egyszer hagyta faképnél. Egy lány ezt nem bírja sokáig és egy idő után a pohár csordultig telik és egyszer csak kicsurog az sztalra. Yumiko már nem bírta és lakótársa előtt akadt ki. A szerelem néha fáj, ahogy a mondás tartja...
- Mért? Mért történt mindez? Mért? - kérdezgeti magától, majd egyszer csak könnybe lábad a szeme - Utálom ezt!
- Hé! Mi történt? Bántott valaki?
- Utálom magam! Utálom, hogy létezem! Mi baj van velem?! - öleli meg sírva Kout
Kou szomorúan nézett Shimarura, ki képtelen volt abbahagyni a sírást. Lassan visszaöltlte, hátha ez megnyugtatja kicsit és képes lesz abbahagyni a sírást. Beletelt egy kis időbe, mire lenyugodott. Elmesélte Kounak a történteket, ki érthetetlenül állt a dolgok elébe. Nem faggadta sokáig, mivel a szíve anynira meg volt sérülve, hogy nem bírta abba hagyni a zokogást. Addig sírt, míg álomba nem merült. A kanapén feküdt, így Kou ölbe véve bevitte a szobájába....
- Még nagyon sok idő áll előtted, kislány. Megtapasztalod a fájdalmat, a szenvedést és a csalódást is. - simítja meg homlokát - Míg erős vagy, nem bánthat senki. Én melletted maradok. - lassan felállt és kisétált
Másnap reggel Yumiko eléggé karikás, kisírt szemekkel ébredt. Nem volt túl kipihent, így bement a fürdőbe lemosakodni. Alaposan felfrissítette magát, hogy még véletlenül se lássák rajta a sírás nyomait. Mikor a konyhapulthoz sétált egy üzenet várta, melyet Kou hagyott ott...
- Remélem megnyugodtál és minden rendben lesz a suliban. Nem igazán vagyok a szavak embere. Szóval, tedd magad túl a srácon. Nem kell egy ilyen miatt bánatosnak lenned. Nem éri meg. Csak légy önmagad. - ezt olvasván elmosolyodott
- Igaza van! Nem szabad ezen örlődnöm. Van más sárc is a tengerben, azaz suliban.Ha már az első csalódásnál feladom, akkor mi lesz később? Fel a fejjel, Yumiko. - húzza ki magát
Gyorsan felkapta az egyenruháját, megreggelizett és elcsomagolta az ebédjét, majd sietett a villamosra. Igyekezte a legjobb formáját hozni és nem is gondolni a tegnap este történtekre. Nyugodság ült arcára, ahogy a villamosba belépett. Ichiro egy felszállóval utána lépett be. Sajnos nem volt ideje vele beszélgetni, mert a tömeg egyre nagyobb lett és távol voltak egymástól. Mikor leszálltak oda akart hozzá sietni, hogy megszólítsa, de a tömeg ismét közéjük állt. Yumiko lassan az iskola felé ballagott, mikor az ajtóban megpillantotta Itout, aki egy másik diákkal beszélgetett. Nem messze tőle Ichiro is ott volt, de azt már nem vette észre. Viszont Ichiro kiszúrta, hogy nem akarja, ha Itou meglátná, így odalápett hozzá és egy laza mozdulattal elterelte a figyelmét. Mikor háttal álltak Shimarunak, intett egyet neki, hogy siessen be, míg meg nem fordul. Megpelte ez a tett, de nem habozott és besietett az épületbe. Órán meglapulva ült és reménykedett benne, hogy nem fogja majd megszólítani. Azonban erre nagyobb volt az esély, minthogy semmibe venné. Itou épp oda akart menni Yumikohoz, mikor Ichiro félbeszakította őt...
- Yumi....
- Shimaru, légyszi vidd ezeket a tanáriba. Nekem más dolgom van. - mondja Ichiro
- I-igen. - szalad oda - Még egyszer kisegített. Nagyon rendes srác. - mosolyodik el
- Hm. - néz komoly arccal Itou
Később, épp tesi órájuk volt. Yumiko esze nem épp azon járt, hogy milyen magasra kell ugrani vagy épp a gimnasztikáról. Kissé el volt bambulva és néha-néha Itou felé tévedt a tekintete. Ez Chiyonak eléggé feltűnt és kicsit bosszantotta. Épp körbe kellett futni 20-szor a pályát és mikor Chiyo és a barátnői Yumikohoz értek, hirtelen beleütköztek. Ettől eléggé nagyot esett...
- Hupsz! Az én hibám. - mondja kissé lenézően Chiyo
- Felsegítsünk? - kérdi Jun
- Jól vagyok. - próbál felállni - Áucs! - nyilal bele lábába a fájdalom
- Óh! Az ott vér? - ijed meg Chiyo
- Jobb, ha azonnal elcsoszogsz a gyengélkedőbe. - mondja Kumiko
- Jó, de... - nem bír talpra állni
Egyik lány sem segítette fel, csak ott álltak felette. A fiúk észrevették, hogy a lányoknál egy kisebb csapat leátt, de nem értették mért. Ezt a tanár is észre vette és odament...
- Minden rendben? - kérdi - Shimaru te megsérültél? Hogyan?
- Semmiség. - válaszolja Yumiko
- Jobb, ha elmész a gyengélkedőre, hogy lekezeljék. Nem szeretném, ha elfertőződne. Chiyo segíts neki.
- Én? De tanárnő! Még a végén piszkos leszek. - tiltakozik
- Nem kell, megy egyedül is. - áll fel lassan - Csak... Látja. Minden rendben.
- Ennek örülök. Mára felmentést kapsz. Pihentesd a lábad. Rajta lányok, ti folytassátok.
- Mért én keveredek folyton iylen bajba? - kérdi magától Yumiko - Ez eléggé fáj. Pont a hajlatban sérültem meg. - sántikál ki
A pálya szélén sántikált kifelé, közben a kerítést fogta. Ichiro észrevette, hogy valami nincs rendben vele, így odasétált hozzá. Yumiko hirtelen elvesztette az eggyensúlyát, de Ichiro épp időben elkapta....
- Jól vagy? - kérdi tőle
- Öhm.. I-igen, csak elestem az előbb. Semmiség. Menj nyugodtan vissza. He, he...
- De hiszen vérzel. Nem léphetsz így rá. Látom, hogy nagyon fáj.
- Pedig jól vagyok. Menj csak... Áh! - ijed meg hirtelen
- Azt mondtam, nem állhatsz így rá. - kapja fel az ölébe
- Mi a baj, Kazaki? Mért álltál ki? - kérdi a tanár
- Shimaru lába megsérült. Kiviszem a gyengélkedőbe.
- Óh. Csak nyugodtan. Majd gyere vissza, ha végeztetek.
- Igazán nem kell aggódnod, menni fog egyedül is.
- Láttam az arcod, hogy miylen grimaszokat vágtál, miközben bicegtél kifele. Hagyd, hogy segítsek. - mondja lágy hangon
- Hah? - lepődik meg - Én... Köszönöm. - mondja zavarában
- Eléggé idegesítő, hogy folyton köszöngetsz. Ez csak természetes, hogy egy fiú segít egy lánynak. - néz bele egyenesen a szemébe - Vagy tévedek?
- N-nem.... Gondolom.
Ichiro bevitte a betegszobába, ahol épp nem volt bent a nővér, így ő látta el a sérülését. Lefertőtlenítette, majd szépen bekötözte. Yumiko hálás volt neki, hogy ilyen kedves vele. Kissé zavarban is érezte magát, hogy a lábához ér, így eléggé elpirult....
- Kö.. Vagyis... Hálás vagyok, hogy ide hoztál és még a sérülésemet is elláttad. - mosolyog rá kedvesen
- Igazán nincs mit. Most, ha nem bánod visszamennék. Később még találkozunk. - áll fel és indul az ajtó felé
- Ichiro! - kapja el a pólója szélét
- Ha? - lepődik meg Ichiro
- Óh, hát itt vagytok! Köszönöm, hogy behoztad a gyengélkedőbe. Mondták, hogy mi történt. Még le is kezelted neki. Nagyszerű! Menj csak vissza az osztályodhoz, Kazaki. Innen átveszem őt.
- Rendben van.
- Bárcsak maradt volna még, de sajnos nem lehet. - gondolja Yumiko
- Hogy van a lábad? Fáj még? Hogy milyen helyes sárc ez a Kazaki, nem igaz? Csendes, segítőkész és kiváló tanuló.
- I-igen. - mosolyodik el kedvesen
Késő délután, utolsó óra után Chiyo és barátnői épp Yumikor állták körbe és faggatni kezdték. Nem tetszett nekik, hogy sokat bámulja Itout és ez bántotta a szemüket. Ki akarták deríteni mért is teszi ezt....
- Nem kertelek és a lényegre térnék. Tetszik neked, Saeki Itou? - kérdi határozottan Chiyo
- Ha? - lepdőik meg Yumiko
- Igen vagy nem? Válaszolj!
- Én...
- Tudod ő már foglalt! - jelenti ki Jun
- Hm? - néz meglepetten Yumiko
- Chiyo pasija! Nem szép dolog más pasiját bámulni! Talán magadnak akartad? - esik neki Airi
- Hogyan? Én nem... Nem tudtam, hogy vele jársz. Semmit sem akartam tőle én csak...
- Tudod... Szánom az olyan lányokat mint amilyen te is vagy. - szólal meg Chiyo - Azt hiszik, hogy ha az iskola egyik jóképű pasija megszólítja, akkor már azt jelenti, hogy megszerezték maguknak és lehet közöttük valami.
- Én nem gondoltam ilyesmire.
- Csendet! - förmed rá - Most én beszélek és te végighallgatod! - hajol oda hozzá mérgesen - Jobban teszed, ha rá sem nézel az én Itoumra vagy nagyon megemlegeted! Mostantól nem vagy a csapatunk tagja és kizárunk a körünkből! Jobban teszed, ha meghúzod magad valamelyik sarokban és nem más pasija után nyáladzol! Világos?! - kiált rá
- I-igen...
- Helyes! És még valami.... - hajol oda hozzá és a fülébe súgja - Itou csak azért volt kedves veled, hogy megszánjon. Nehogy azt hidd, hogy barátja akarna lenni egy ilyen szánalmas lánynak mint amilyen te vagy.
- Haah? - szűkül össze a szeme
- Csupán megsajnált. Nem is álmodozz róla. Végeztünk!
- Ezt jól megmondtad neki. - kuncognak a lányok
Yumiko azonnal elrohant onnan. Épp a lépcsőn szaladt lefelé, mikor a fájdalom beleállt a lábába és elvesztve egyensúlyát a kanyarban beleütközött Ichiroba, aki gyorsan el is kapta. Chiyo és a barátnői lassan utána mentek...
- Jól vagy? - kérdi Ichiro
- I-igen, bocsánat. - áll meg a lábán
- Na, neki biztos az esete lehetsz! - löki neki Ichironak Yumikot - Há, há, há... Szánalmas! - megy lefelé önelégült vigyorral
- Há, há, há... - nevetve követik a barátnői
- Hah? - néz meglepetten Ichiro
- Mért most történik mindez? Mért? - markol bele a ruhája ujjába Ichironak
- Hm? Mi a baj? - lepődik meg
- Hogy lehettem ekkora idióta? Hogy hagyhattam, hogy ez történjen velem? Hogyan? - lábadnak könnybe a szemei
Ichiro nem értette, hogy mi folyik körülötte, de sejtette. Mikor egy csapat fiú ment le a lépcsőn, gyorsan magához húzta Yumikot és eltakarta a felsőjével. Ettől nem látták, hogy ki van vele és azt sem, hogy sír. Yumiko erősen belebújt a mellkasába, melytől zavarban is lett. A fiúk összesúgtak, mikor megpillantották őket, de ez cseppet sem zavarta. Egy ideig úgy maradtak, ott ültek a lépcsőfordulóban...
- Már jobban vagy? - kérdi Ichiro
- I-igen... Köszönöm. Már jobb egy kicsit. - mondja egy pici mosolyt kierőszakolva arcán - Nem akartam, hogy sírni láss. Az olyan ciki, ha egy fiú sírni lát egy lányt. Nem?
- Nem igazán. - válaszol halkan
- Hogy lehettem ekkora idióta? Látnom kellett volna. A legcsinosabb lány és a leghelyesebb fiú. Csakis egy pár lehet. Hogy lehettem ekkora vak? Megkímélhettem volna magam a fájdalomtól, melyet most a szívemben érzek. - teszi kezét mellkasára
- Hm. - hallgatja komolyan - Shi... - nyúl feléje
- Na, de ne itassuk tovább az egereket! - pattan fel hirtelen és összecsapja kezét - Az első szerelmem ezennel vége szakadt!Legközelebb jobban választok. - vigyorodik el
- Hmm...
- Sajnálom, hogy miattam itt kellett maradnod. Biztos dolgod lett volna.
- Nem igazán. Hazakísérlek. - áll fel
- Rendben. Kö... Áuh!
- Ne köszöngess folyton. - csap rá a fejére
- Bocsánat én nem....
- Gyere, menjünk.
A villamosmegállóba igyekeztek, mikor Itout pillantották meg, ki épp Yumikora várt. Ichiro megragadta Yumiko karját és húzta magával, mikor Itou elkapta a kezét....
- Várj! Beszélni szeretnék veled.
- Nincs mit megbeszélnetek. - áll elé Ichiro
- Kérlek... - mondja halkan Yumiko - Minden rendben. - fogja meg kisujját Ichironak
- Hah? - lepődik meg ettől Ichiro - Jól van. Megvárlak a padnál.
- Köszönöm. - mosolyodik el
- Szerettem volna tisztázni a dolgokat. Hallottam mit tett veled Chiyo. Ő sosem tudja magát szépen kifejezni. Igazán restellem magam, hogy nem mondtam el vele járok. Gondoltam ez mit sem változat a dolgon és továbbra is barátok maradhatunk. Azonban Chiyo hajthatatlan és nem szeretné, ha a közelembe jönnél, így...
- Semmi baj. Megértem. Én is ilyen lennék a helyében. Félteném azt, akit szeretek. Nincs mért aggódnod. Nem fogok a közeledben lenni és igyekszem betartani, amit Chiyo szeretne. Köszönöm, hogy barátkoztál velem és ilyen kedves voltál. - mosolyog rá kedvesen - Most mennem kell.
Itou meglepetten nézett rá, mikor kedves mosollyal az arcán hátat fordítva neki elsétált az éppen közeledő villamost felé. Ichiro már indult is, hogy felszálljon. Yumiko gyorsan futásnak eredt és beugrott az ajtón, neki Ichironak. Szorosan hozzábújt és addig nem is lépett el tőle, míg el nem indult a villamos....
- Shimaru... - szólal meg Ichiro
- Ez nehéz búcsú volt. - néz fel rá könnyes szemekkel
- Hmm...
- Ne majd, ha így maradok egy kicsit? Csak míg megnyugszom.
- Hm. - néz körbe, hogy nézi-e valaki őket, de nem - Nem. - mondja kicsit elpirulva
Végül úgy álltak egészen addig, míg le nem szálltak. Yumiko hálás volt Ichironak, hogy ismét hazáig akarta kísérni, de mondta neki, hogy szálljon le, ahol ő lakik. Még úgy sincs olyan sötét és nem szeretné, ha miatta megint később érne haza. Ichiro elsőnek nemet mondott és ragaszkodott az ő álláspontjához, de végül Yumiko győzött. Elbúcsúztak egymástól, majd mind a ketten hazamentek. Yumiko fáradtan lépett be a lakás ajtaján. Kou nem volt otthon, épp egy haverjához ment, így nyugodtan le tudott zuhanyozni és nem látták a kisírt szemeit sem. Vacsora nélkül dőlt ki és hamar elaludt a kanapéra ledőlve. Bízott benne, hogy a holnap nap ugyna olyan normális lesz, mint a többi. Nyugodtan néz majd Itou szemébe és az sem lesz neki zavarba ejtő, hogy viszont látja Ichirot, miután elsírta magát előtte kétszer is. Nem csüggedhetett, az élet nem állhatott meg ennél a pontnál...
- Jó reggelt, Ichiro! - köszön neki
- Ki mondta, hogy hívhatsz a keresztnevemen? - kérdi
- Úgy gondoltam, hogy ha már...
- Hmm...
- Te is hívj, Yumikonak. - mondja boldogan mosolyogva
- Yu... Most mennem kell, Shimaru.
- Naa! Most mért?
- Csönd! Órára kell mennem.
- De... Aaah! - megy utána sopánkodva
Folytatjuk!
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
