|
7.rész: Érzelmek viharában
Saki-chan 2019.02.11. 22:29
"Yumiko most a vizsgákra készül, melyek nem lettek olyan fényesek. Ichiro és Akari segítenek neki, hogy ne kelljen a nyáron is tanulással töltenie idejét. Kissé érzelmessé válik a dolog és egyre jobban feldobban a szíve, ha egy pasi közelít felé."
Yumiko egyre jobban kezdi megszokni férfi lakótársát, mely csak pozitív hatással van rá. Még kissé perverznek gomndolja, de jó fej, ki mindig meghalgatja. Megismerkedik egy osztálytáérsával is, kit Akarinak részt vett egy iskolai kiránduláson, ahol különböző feladatokat kellett megoldani és eljutni a megadott helyre. Minden jól alakult, mikor is a folyóba nem zuhantak. Szerencsére kimentik őket még mialőtt a dolgok rosszul is elsülhettek volna. Shimaru ezen a kiránduláson egy új barátra is szert tett....
Egy hét telt el a folyóba zuhanás óta. Shimaru sokat van Akarival, ki egy nagyon csendes és kedves lány. Már nem is érdekli, hogy mit csinálnak Chiyoék. Jobb is, ha nem kerül összetűzésbe velük, mert ő húzza a rövidebbet. Ichiro továbbra is közömbös vele szemben, de mindig segít, ha szüksége van rá. Általában nem szoktak mind a hárman együtt lenni. Hol az egyikükkel van, hol a másikukkal. Igyekszik barátait összekovácsolni, de látszólag teljesen ellentétek....
Egyik nap Yumiko eléggé rossz jegyet kapott, így korrepetálásra szorult. Megkérte Ichirot, hogy segtísen neki, mivel ő a legjobb az osztályban. Ha nem megy át a teszten, nagy bajba kerülhet. Össze kell szednie magát. Még sosem fordult elő vele, hogy ilyen rémes dolgozat kerüljön ki a kezei közül. Bár nincs min csodálkozni, mivel sok rossz dolog történt vele, mely hatott a lelkére....
- Hallottam, hogy rossz jegyet kaptál. - mondja Akari
- I-igen... Valahogy nem koncentráltam eléggé és ez lett a vége. He, he, he... - nevet
- Hm. - hallja meg őket Ichirou
- Megyünk együtt haza? - kérdi Yumiko
- Ma a könyvtárba kell mennem. Van egy köny, amit ki szeretnék kölcsönözni.
- Értem. Akkor holnap találkozunk. - mosolyog rá
- Igen. Szia.
- Szia.
Az iskolának vége volt. Lassan elindult hazafelé. Az állomáson megpillantotta Ichirout, aki ugyan arra a villamosra várt, mint ahogyan ő szokott. Elsőnek nem ment oda hozzá, de meggondolta magát...
- Szia, Ichirou.
- Mondtam, hogy szólíts a vezeték nevemen.
- Mond csak...
- Hallottam, hogy rossz jegyet szereztél. Ha gondolod, korrepetálhatlak.
- Hah? - lepődik meg - Honnan tudta, hogy ezt akartam kérni? - gondolja
- Szívesen segítek, ha tanulásról van szó. Sajnos a mi házunkba nem mehetünk, mert apám nem tolerálná, ha felvinnék valakit.
- Akkor gyere el hozzám. - vágja be - Én egyedül lakom. Nem zavarna senki sem. Vagyis... - zavarban van - Ez eléggé zavarba ejtő mondat volt. Én hülye! - gondolja
- Rendben van. Akkor holnap nálad.
- Oké.
Lassan felszálltak a villamosra és elindultak hazafelé. Yumikor nagyon boldog volt, hogy a barátaival tanul majd együtt. Ez volt az első alkalom, így nagyon beleélte magát. Azonban, mikor hazaért....
- Üdv itthon. - köszön Kou
- Hah? - ijed meg - Jajj ne! Elfelejtettem. - eszmél fel
- Mi a baj?
- Meghívtam magamhoz az egyik osztálytársamat, hogy tanuljunk együtt és teljesen kiment a fejemből, hogy én veled élek.
- Hmm... Ez olyan nagy baj?
- Igen! Hiszen egy középiskolás lány nem élhet egy felnőtt férfival, ki nem a rokona.
- Nyugi. Nem leszek útban.
- Ha?
- Nem kell pánikba esned.
- Hmm... - néz maga elé, egy cseppet sem nyugodott meg ettől
Eljött a nap. Yumiko nagyon izgult, hogy vajon észreveszik-e, hogy ő egy férfival lakik. Végig azon izgult, hogy mi lesz. Ha megtudják mivel magyarázza mért is van. Ichiro észrevette, hogy eléggé idegesnek néz ki, de nem kérdezett rá. Mikor a lakásba értek, félve nyitott ajtót...
- I-itt volnánk. Itt lakom. - nyitja ki az ajtót
- Hm? Nagyon szép a lakásod. - néz körbe Akari
- K-köszi. Tessék, foglaljatok helyet a kanapén. Kértek valamit enni vagy inni? - kérdi kicsit ideges hanggal, közben azt lesve nincs-e bármilyen furcsa, nem oda illő dolog elől
- Én egy jegesteát kérnék. Köszönöm.
- És, te Ichiro?
- Ugyan azt. Köszi. - válaszolja
- R-rendben.
- Szóval... Melyik az a lecke, ami nem ment? Lássuk. - nyitja ki a könyvet Ichiro
- Tessék. - ül le barátaihoz Yumiko
- Hm. Pedig a képlet egyszerű. Nézd.. Ezt beilleszted ide, majd ezt ide és kész. Ki is jött az eredmény. Látod?
- Igen. - hajol a füzet fölé Yumiko, majdnem hozzá érve Ichiro vállához.
- Ezt pedig... - mutogatja hogyan is kell értelmezni
- Igen... értem.
Nagyon közel voltak egymáshoz és amikor ezt észrevették, gyorsan egyikük elfordult. Zavarban érezték magukat. Egy kis tanulás mellett jól esett a rágcsa és az innivaló. Yumiko próbált ügyes házigazda lenni. A szekrényben keresett valami finomat. Talált is egy zacskó csipszet és csokit is, melyre egy üzenet is mellékelve volt a számára....
- Remélem ízleni fog nekik. Jó mulatást. - Kou - olvassa el az üzenetet, majd elmosolyodik
- Gyere vissza, még nem végeztünk. - szól rá Ichirou
- I-igen, megyek! Tessék egy kis enni és innivaló. Szolgáljátok ki magatokat. - teszi le eléjük kedveskedve
- Hmm... Finom. Köszönjük. - hálálkodik Akari - És... kivel élsz itt? - kérdi
- Hm? H-hogy kivel? E-egyedül! N-nem lakik itt senki más. - válaszolja zavarában
- Értem. Az jó lehet. Nincs, ki megmondja mikor menj aludni vagy, hogy csináld meg a leckédet. - mondja Akari
- Bizony. Persze mindig megcsinálom és időben le is fekszem. - vigyorodik el - Már régóta élek így. Szeretek egyedül lenni. - komolyodik el arca
- Hmm.... Lányok, nem csevegni jöttünk ide. Koncentráljatok a tanulásra.
Egy darabig még tanultak, majd lassan elindultak hazafelé. Ichirou elkísérte hazáig Akarit. Yumiko megkönnyebbült, hogy túlélte eme látogatást. Körbe nézett a lakásban és elgondolkozott azon, hogy egyedül nem is bírná fenntartani ezt a lakást olyan nagy. Szerencsésnek érezte magát, hogy egy ilyen szép helyen élhet. Összeszedte a poharakat és elmosogatta őket. Majd eltette a rágcsát is, amiket meghagytak. Még átolvasta a könyveket és igyekezte jól bememorizálni azt, amiket most tanítottak neki. Órákig olvasgatott, így végül bealudt. Mikor Kou hazaért, meglátta ahogy a kanapén alszik egy könyvvel a kezében. Elmosolyodott, majd betakarta és ő is aludni tért... Másnap nem szólalt meg az ébresztő, így Yumiko kapkodva készülődött...
- Jajj, ne! El fogok késni! - szalad be a szobájába, majd a fürdőbe - Elkések! Elkések!
- Mi ez a nagy kapkodás? - kérdi Kou
- El fogok késni! Mért nem keltettél fel?
- Olyan édesen aludtál, kár lett volna megzavarnom az álmodban. - mosolyodik rá
- Legközelebb ébressz fel! - kapja fel táskását
- Itt a reggelid. - adja át a bentoját - Remélem ízleni fog.
- K-köszönöm. Elmentem! - kapja fel, majd rohan is, hogy elérje a villamost
Hajszál híjján, de épp akkor ért ki, mikor a vilalmos beállt amegállóba. Azonnal ugrott is fel, beleütközve Ichiroba. Kissé sokan voltak már a villamoson, így nem tudtak leülni sem. Mindenütt diákok hada áll és ült rajta. Szomoran Ichirohoz kellett lapulnia, hogy a többi utas is felférjen, kik ugyan arra mennek, mint ők...
- B-bocsi. - nyomják neki Ichironak
- S-semmi. - mondja kissé zavarban érezve magát
- Nagyon tolakodnak. Nem férek-el... Áh! - gondolja, mikor rálép valaki a lábára
- Hé! Menjen arrébb. - tolja el a pasast maguktól
- Hah? K-köszönöm. - pirul el
- Hamarosan leszállunk, bírd ki még egy kicsit. - próbálja védeni a karjával
- Hm? Most engem védelmez? - veszi észre - Ma valóban többen vannak, mint szoktak lenni. - gondolja - Nagyon szűkös. - markol bele Ichiro kabátjába - N-ne haragudj én... - néz fel rá - Én...
- Én sajnálom, hogy ilyen helyzetbe kerültünk. Neked nincs mért bocsánatot kérned. - néz le rá
- Nagyon közel van. - gondolja elpirulva - De... valahogy ezt nem bánom. - hajtja mellkasára fejét
- Itt vagyunk. Készülj.
Azzal már léptek is ki a villamosból, ahogy sokan mások is. Ichiro elkapta Yumiko kezét és úgy verekedték át magukat a tömegen. Épségben eljutottask az iskoláig, ahol minden diák a vizsgákra felkészülve ült be a padba. Yumiko készen állt, hogy most sikeresen vizsgázzon le, úgy érezte mindent. Ichiro látta rajta, hogy elszánt és nagyon koncentrál. Szája sarkában el is mosolyodott, mikor látta hogyan koncentrál. Akari ezt észre is vette....
Pár óra szenvedés és írás után végre fellégezhettek. Másnap kerültek ki az eredmények. Mindannyian sikeres vizsgát tudhattak a hátuk mögött, így nem kellett nyáron pótvizsgázniuk. Yumiko hihetetlenül boldog volt. Ichiro oda akart menni hozzá, hogy elsőnek gratuláljon, de megelőzték...
- Gratulálok. Ügyes vagy, Yumiko. - lép oda mellé Itou
- K-köszönöm. Neked, hogy sikerült? - kérdi
- Mindegyik nagyon jó lett. Remélem következő évben is egy osztályba kerülünk majd. - mosolyog rá
- É-én is... - pirul el egy kicsit
- Hm... - néz kicsit féltékenyen Ichiro
- Kazaki, neked hogy sikerült? - kérdi tőle Akari - Mindegyik kiváló lett? Nem is számítottam rosszabbra az osztály legjobbjától. - pirul el
- Ha? - veszi észre őket Yumiko, majd elfordul
Ennek az évnek is vége lett, jövőre újult erővel vethetik magukat a tanulásba és hajthatnak a jobb jegyekért. A diákok hamar elhagyták az iskolát és már a nyárra való terveiket osztották meg egymás között. Akari megpillantotta Ichirot, ki épp menni készült...
- Kazaki! Már mész is? - kérdi
- Igen. Még van egy kis dolgom.
- É-értem. E-esetleg... Nyáron... Volna kedved eljönni velem az Obon ünnepre? - kérdi kissé zavarban érezve magát
- Hm. Még nem tudom mit fogunk csinálni a nyáron.
- É-értem. Akkor volna kedved számot cserélni velem? - tartja oda neki telefonját
- Rendben. Nem bánom.
- K-köszönöm. - mosolyodik el elpirultan - Akkor majd találkozunk. - szalad el
- Hm. - komolyodik el, amjd felnéz az ablakokhoz és egyikben megpillantja Yumikot, ki bámul maga elé, majd felhívja telefonjáról
- Hm? Ki kereshet ilyenkor? - nézi a telefonját - Hm? I-Ichiro? - lepdődik meg, ha lassan felveszi
- Végre, hogy felvetted. - mondja
- M-mért hívtál? - kérdi meglepetten
- Mit csinálsz a nyáron?
- Ha? A-a nyáron? M-még nem tudom. Mért?
- Értem. Akkor, ha neked is jó elmehetnénk együtt valahova.
- M-mi ketten? - pirul el zavarában
- Ne pirulj el.
- Ha? H-honann tudod, hogy elpirultam? N-nem is!
- Akkor benne vagy?
- I-igen. - mosolyodik el
- Nézz le.
- Ha? I-Ichiro? - lepődik meg
- Aranyos vagy, mikor elpirulsz.
- M-mi? - húzza be gyorsan a függönyt, majd leguggol háttal az ablaknak - N-ne mondj ilyen zavarba ejtő dolgokat! - kap az arcához, mely tűzforró
- Hm. - mosolyodik el
Hazafele Yumiko végig azon töprengett még is mitől lett Ichiro ennyire kedves vele és másabb lett a viselkedése is. Teljesen zavarba tudta ezzel hozni, hogy a szíve majdnem kiugrott a helyéről. Aznap eléggé keveset aludt, de legalább nem kellett iskolába menniük egy ideig. Volt ideje kipihennie a fáradalmakat és újult erővel nekivághatott másnak. Nem voltak nagy tervei, inkább csak kikapcsolódott. Akari a családjával elutazott nyaralni a szünet első heteiben, így ő jól mulatott. Yumiko tanult és sokat olvasott. Ichiro is hasonlóan töltötte az időt. Hiába van szünet, attól még nincs hely a lazsálásra....
- Mit olvasol annyira? - kérdi Kou
- Hah? E-egy... Semmit! Úgy sem neked való! - takarja el
- Igazán? Akkor mutasd? Talán egy erotikus regényt? - hajol oda hozzá gúnyos mosollyal arcán
- N-nem! - tolja el arcát
- Akkor had lássam! - kapja ki kezéből - Hmm... Tudtam, hogy erotikus.
- Nem is. Csak romantikus. Nem egy és ugyan az. - ráncolja össze a szemöldökét - Inkább add vissza.
- Hmm... Ez egy eléggé érdekes rész. - olvas bele - Lágyan az ajkára tette ujját és egy apró csókot nyomott a homlokára majd az arcára. Apró csókokkal árasztotta el orcáját, majd ujját elvéve hosszú, szenvedéllyel teli csókot lopott a lány ajkáról, kinek teste majd beleremegett az élvezetbe.
- Ne olvass bele! Add vissza, te perverz! - venné vissza, de a magasba emeli
- A lány elalélva, remegő térdekkel összecsuklott. Kisebb sokként érte ez az ő gyenge szívét. A fiú letérdelt elé, majd ölbe véve az égyra fektette és csókokkal elárasztva testét folytatta, amit az előbb elkezdett. Levette róla felsőjét és mellei masszírozásával folytatta, majd....
- Elég! Ilyen nincs is benne! Hagyd abba! - ugrál, hogy elérej a könyvet
- A lány teljesen nedves lett eme lépéstől, majd a fiú ezt kihasználva nyelvével...
- Elég! Áh!- löki el, majd hirtelen megcsúszik a szőnyegen, így egymásra esnek
- Tetszik ez a póz. - mosolyodik el
- Ö...Öhm... Sz-szálj le rólam... kérlek. - néz rá elpirultan
- Eplirultál. Aranyos. - simítja meg arcát - Lefogadom, hogy így még nem voltál férfival. - húzza fel szemöldökét, majd elmosolyodik
- Most mit válaszoljak erre? Olyan közel van, ráadásul ő van felül. Hogyan mászom ki ebből? - gondolja
- Na...? Milyen megtapasztalni mindezt olvasás helyett? Nekem kifejezetten.... tetszik. - tűr el egy hajtincset arcából
- Most már leszálhatnál rólam.
- És, ha nem akarok? - kérdi
- Mit mondott? Valaki... segítsen. - gondolja
- Kou itthon vagy? - kopognak be hirtelen a lakásba, amire mind a ketten gyorsan leszálltak egymásról - Hát itthon vagy? Szuper. A vén nyanya megint nem csukta be eléggé az ajtót, így be tudtam jönni. Történt valami? - kérdi
- N-nem... M-most megyek a szobámba. - áll fel, majd a szobájába rohan
- Semmi, amit említésre méltól. Csak egy romantikus könyvről beszélgettünk. Örülök, hogy látlak. Már alig bírok magammal. - kapja ölbe
- Hű, de kanos ma valaki. - csókolja meg
- M-mi lett volna, ha... Ha nem nyitnak ránk? M-mért nem ellenkeztem? Hiszen nem is kedvelem. - gondolja - Ah! - dől el ágyán - Hah? - kap egy smst
- Holnap volna kedved találkozni? - kérdi Ichiro - Szeretnék mutatni neked valamit.
- M-mit válaszoljak erre? - lepi meg az üzenet, majd lassan felül az ágyán - Igen.
- Akkor... Holnap reggel 10 órakor a suli előtt. Megfelel neked is?
- Úgy ver a szívem. - markol a felsőjébe - Alig bír lenyugodni. Mit tegyek? - kérdi magától
Folytatjuk!
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
