|
8.rész: Nyári séta
Saki-chan 2019.02.23. 01:58
"Yumiko vizsgái sikeresek lettek, így nem kell a nyáron suliba járnia. Nagy meglepetésére Ichiro hívja el a nyáriszünetben egy közös napra, mely ha minden jól megy, kellemesen végződhet. A nyár sok-sok meglepetést is tartogathat a számára...."
Eljött a vizsgaidőszak és minden diáknak keményen kellett tanulnia, ha nem akart a nyáron is ezzel foglalkozni és nyári suliba járni nyaralás és lazulás helyett. Yumiko a nagy szerelmi gondja miatt kissé elhanyagolta a tanulást, így seítséget kapott Ichirotól és Akaritól. Együtt tanultak az ő lakásán, ahol szerencsére nem vették észre, hogy egy férfi is lakja. A tanulás meghozta a gyümölcsét és sikeres vizsgával a háta mögött nekikezdhetett a nyaralásnak, mely egy hirtelen tett meghívással kezdődött....
- I-Ichiro elhívott engem? M-még is mit képzeltem, mikor igent írtam neki? Áááh! - teljesen pánikban érzi magát - Nincs egyetlen egy ruhám sem, amit felvehetnék. - néz az ágyára, ami tele van ruhadarabokkal, majd szomorúan térdre rogy - Ah, végem van. Ilyen göncökben nem mutatkozhatok. Jobb, ha előbb... Hah? - veszi észre a reggeliző Kout és Shizut, kik egymás etetik, majd egy-egy csók is elcsattan közöttük, szinte felfalják egymást - Uhm... - takarja el arcát kezével és a fürdőbe siet - Ezek mindig ezt csinálják?
Kissé kiakadt, de nem tulajdonított neki nagy ügyet és próbálta elfelejteni a látottakat. Megmosakodott és megfésülte a haját. Ahogy a tükör előtt állt, hirtelen belépett Shizu és ledobva köntösét, belépett a zuhany alá. Yumiko totál elvörösödött, majd elfordította tekintetét...
- Bocsi, hogy csak így bejövök, de sietnem kell munkába és nem tudtam tegnap lezuhanyozni.
- S-semmi baj. Csak nyugodtan. - mondja kissé zavarban, majd ki akar menni
- Légyszi, mielőtt kimész tudnál adni egy kis tusfürdőt? Ez itt elfogyott.
- P-persze. - nyújt oda neki egy másikat
- Köszi.
- Jézusom! Milyen nagy mellei vannak. - néz maga elé meglepetten és a sajátjaira néz - Hah? - lepődik meg, mikor szembe jön vele Kou
- Bocsi, hogy elfoglalta a fürdőt. Remélem nem baj, hogy megint itt találtad.
- N-nem. Már lassan kezdek hozzá szokni. - megy be a szobájába - De lehet még sem. Mindig más lánnyal látom és... Számomra ő egy másik világban él. - gondolja
Sóhajtott egyet, majd a ruháira nézett és próbálgatta maga elé a tükör előtt, de egyik sem volt olyan, ami jól állt volna rajta. Ichiro még sosem látta csinos, nőies ruhában. Szerette volna, ha most lesz az első, az jó benyomást keltsen benne. Szomorú volt, hogy ez nem fog össze jönni. Ahogy ott szomorkodott, egyszer csak bekopogott hozzá Shizu...
- Szia. Bocsi, hogy csak így betoppanok, de... Hm? - lepi meg a sok-sok ruha - Talán randira készülődsz? - kérdi
- N-nem... Csak találkozom az egyik osztálytársammal és szeretnék szépen felöltözni. Még sosem látott hétköznapi ruhában. D-de ez nem azt jelenti, hogy tetszik vagy ilyesmi.
- Értem. - mosolyodik el - Talán tudok segíteni. Van egy ruhám, ami biztos jól állna neked. Mindjárt hozom. - azzal kisuhant az ajtón
Hozott neki egy ruhát, ami nála volt. Csak nem rég vette, így még új volt. Mikor Yumiko felvette, pont jó volt rá. Nagyon csinosan nézett ki, akár egy angyal. Shizu elmosolyodott, majd a haját is megcsinálta. Örült annak, hogy segíthetett...
- Ezt a ruhát a húgomnak vettem, de most már a tiéd.
- Ha? A-akkor...
- Nyugi, majd veszek neki másikat. - mosolyog rá kedvesen
- Kö-köszönöm. - pirul el
- Tessék, kész is. Mutasd meg neki is. - tolja ki a szobából
- Shizu még itt... vagy... - néz leesett állal Yumikóra
- Na? Hogy áll? - kérdi tőle Shizu
- Hmm... Gyönyörű vagy benne. - mondja komoly arccal
- K-komolyan? - örül meg neki
- Ebben a ruhában biztos leveszed a lábairól az illetőt. - mosolyog rá Shizu boldogan - Még Kou álla is majd leesett a helyéről.
- D-de... N-nem az van, amire gondolsz. - mondja teljesen zavarban
- Ne is mentegetőzz. Kis szégyenlős. - simítja meg fejét - Most sajna mennem kell. Majd mondj el mindent. Este?
- Jó. Este.
- Jobb, ha én is megyek. Lassan ott kellene lennem. Túl sokat készülődtem. - azzal elrohan
- Hm. Kíváncsi vagyok ki lehet az a srác, kinek a kedvéért kicsinosítottad magad. - gondolja
Yumiko már a találkozó helyszíne felé sietett, nem akart elkésni már az első találkozáskor. Az iskola előtt Ichiro már csak rá várt. Elsőnek nem is vette észre, így halkan odalépett elé és megszólította....
- Szia. - mosolyog rá kedvesen
- Na, végre. Kés...
- H-hogy tetszem? - kérdi elpirultan
- Öhm... Cs-csinos vagy. - mondja halkan, majd zavarában elfordul
- Hogyan? Nem hallottam. - kérdi közel hajolva hozzá
- Ö-öhm... Ne gyere ilyen közel. - fordul el kissé elpirultan
- B-bocsi.... Szóval nem tetszett neki. - szomorodik el
- Gyere, menjünk. - indul el
- Hova megyünk?
- Ne kérdezősködj, majd meglátod.
Útjuk egyenesen a tropikáriumba vezetett, ahol rengeteg gyönyörű halat megcsodálhattak. Cápák, medúzák, ráják, rákok és kisebb-nagyobb halak. Yumiko már nagyon érgen nem járt itt, utoljára kicsi korában, így nagyon boldog volt. Lenyűgözte az a rengeteg tengeri állat, melyet még sosem látott vagy foghatott meg. Hiába él tengerközelben, attól még nem volt benne része, hogy közelebbről is megcsodálhassa eme lenyűgöző lényeket. Ichiro látta rajta, hogy mennyire boldog és örül annak, hogy olyat láthat, ami lenyűgözi. Egy-két órát ott töltöttek. Néhány pár is bejött megnézni, hogy milyen szép lények élnek a vízben. Mikor Yumiko észrevette az egyiket, eléggé zavarban érezte magát. Látta, ahogy a pár megcsókolja egymást, majd szelfit készítenek az akvárium előtt. Ettől elpirult és gyorsan elfordult, mikor Ichiro rá vetette tekintetét. Elsőnek nem értette mért fordult el tőle hirtelen, de nem is kérdezte....
- Vajon mi is egy párnak nézhetünk ki? - nézi tükürképüket az akváriumban - Mit gondolhatnak azok, kik együtt látnak bennünket? - hajtja le fejét zavarában
- Gyere, menjünk. Kezdenek túl sokan itt lenni.
- R-rendben.
Kimentek a tropikáriumból és beültek enni egy étterembe. Már mind a ketten eléggé éhesek voltak. Ott is párként kezelték őket, melyet elsőnek észre sem vettek, de a pincérek nézéséből lehetett gondolni. Mind a ketten rament kértek. Nagyon ízlett nekik. Yumiko zavarban volt, mikor észrevette, hogy két pincérlány őket nézi. Tudta, hogy a barátjának tekintik vagy épp találgatnak, hogy együtt van-e vele vagy sem. Mikor megette a rament és a desszertre vártak, azonnal kiszaladt a mosdóba. Össze kellett szednie magát. Túlságosan kezdett feszült lenni és nagyon zavarban érezte magát egy fiú társaságában. Mikor a mosdóban volt, mosolyogva odalépett hozzájuk az egyik pincérlány és az asztalukra tette a desszertjeiket és egy koktélt, melyeket ingyen kaptak. Nem értette elsőre mi folyik itt, de ahogy elnézte őket ahogy összesúgva vigyorognak, lett egy sejtése erről....
- B-bocsi, hogy eddig tartott.
- Együnk és menjünk. - sietteti Ichiro
- Hm? Mi üthetett bele? - kérdi magától - Rendben. Uhm... ez isteni finom. Te nem eszed meg?
- Nem kívánom most az édeset. Neked adom. - tolja oda hozzá
- K-köszönöm. - mosolyodik el - Isteni!
- Ne beszélj teli szájjal. Tiszta maszatos lett az arcod. - fog egy szalvétát és letörli a száját
- Hm? - lepődik meg
- B-bocsi. N-nem akartalak zavarba hozni. - fordul el
- S-semmi. - pirul el meglepettségében - Ezt a koktélt te rendelted?
- Nem. A pincérnő hozta és mondta, hogy ez a ház ajándéka. Ha akarod megihatod. Nekem nem kell.
- Komolyan? Akkor... - iszik bele - Ez mennyeien frissítő! Légyszi kóstold meg te is. - kérleli
- Köszi, de...
- Légyszi, csak egy kortyot.
- Hmm... Na, jó. Csak egy kicsit beleiszok. - szív bele a szívószállal - Hm. Ez tényleg finom.
- Ügye? Mondtam. Kedvesek, hogy ingyen adták.
- Hm. Igen.
Ichirot egyre jobban zavarta a két pincérnő, így tovább mentek. Sétáltak az utcákon és a kirakatokat fürkészték. Közben vettek egy-egy nagy adag fagyit is és elnyalogatták a szép időben. Mind a ketten eléggé jól érezték magukat. Közeledett az este, a város még nagyon is élénk volt. Vacsoraképpen ettek egy kis takoyakit, hogy csillapítsák éhségüket. Leültek egy padra és a folyót nézték...
- Nagyon finom. Örülök, hogy ma eljöttem veled. Igazán jól szórakoztam.
- Ezt jó hallani. Általában nem szoktam senkit sem elhívni.
- Akkor mért hívtál még is el?
- Hmm... Nem tudom. Szerettem volna veled tölteni egy napot. Úgy éreztem.... Szeretnél valakivel eltölteni az időt. Mostanában eléggé elkalandoztál és a jegyeid is romlottak. Szóval... Örültem, mikor sikeresen levizsgáztál. Akkor ezek szerint túltetted magad rajta.
- Hmmm... Igen. Esélyem sem volt nála és hülye voltam, hogy azt hittem lehet vele bármi is. - áll fel - De most ne erről beszélgessünk. A múlt már a múlté. Már nem lehet javítani rajta, most csak a jelen számít. - fordul felé, majd elmosolyodik
- Haa? - lepi meg
- Gyönyörű itt. A víz szépen csillog és a hold... Ma igazán gyönyörűen ragyog. Te mit... - csúszik meg hirtelen a domboldalon
- Shimaru! - kap utána Ichiro
Yumiko hirtelen megcsúszott a nedves füvön, de Ichiro gyorsan felpattanva a padról elkapta kezét és magához ölelve, együtt csúsztak le rajta. Szerencsére egyiküknek sem lett semmi baja. Ichiro került alulra és Yumiko rajta feküdt. Remélte, hogy nem esett semmi baja. Fel akart állni, de nem bírt. Yumiko lassan fölé emelkedett és odahajolt hozzá. Szinte olyan volt, mintha meg akarná csókolni, de megtorpant és a mellkasára hajtotta fejét....
- Sajnálom. Miattam megsérülhettünk volna. Ne haragudj.
- Nincs mért.
- Szerinted... - néz le rá - Egy napon megtaláljuk a hozzánk illő személyt?
- Biztosan. És... - ülnek fel - Akkor megtalálod a boldogságot. Szóval ne sírj. - törli le könnyét arcáról
- Ha? - lepi meg, hogy sírva fakad - N-nem tudom mért sírok. Hirtelen elkapott egy érzelmi sokk. De már jobban vagyok. - áll fel
- Jobb, ha most hazakísérlek. Biztos fáradt vagy. - indul el - Hah? - lepődik meg
Yumiko hirtelen elkapta a felsője alját, maradásra bírva ezzel. Ichiro nem értette most mi jár a fejében. Lassan megfordult és mélyen a szemeibe nézett, majd odalépett elé. Lágyan megsimogatta arcát...
- Ne szomorkodj. Találsz nála jobbat is. - mosolyog rá kedvesen
- Haah? Mosolygott? - kerekedik el meglepetten a szeme
- Menjünk haza. - azzal elindulnak a villamos felé
Hazáig mind a ketten szótlanul voltak. Érzelmes, de mókás nap volt a mai. Egyre kevesebb ember járt az utcákon, így már nem voltak a villamosok olyan túlzsúfoltak, mint reggelente. Egymás mellé ültek. Egy fickó nagyon nézte őket, főleg Yumikot, így lágyan magához ölelte átkarolva vállánál. Ettől kissé elpirult, nem tudta mért csinálja, de nem is szólt rá. A szíve hevesen dobogott, arca kezdett egyre pirosabb lenni. A lakáshoz érve Ichiro is leszállt, hogy biztonságban tudja őt. Addig nem ment el, míg nem látta felmenni. Az alak követte őket a lakásig, de nem vette észre hol állnak. Ichiro magához ölelte Yumikot, míg el nem ment az alak. Egyszer csak egy hangoskodó alak jelent meg előttük, kit egy nő segített járni. Mikor Yumiko ránézett, meglátta, hogy ez Kou és Shizu. Ichirohoz bújt, hogy ne vegyék észre. Kou oda is nézett, d enem szólt semmit sem, csak mentek fel. Kissé sokat öntött fel a garatra....
- Biztos jól vagy? Ne kísérjelek fel?
- N-nem szükséges. Jól vagyok. Köszönöm, hogy egészen hazáig kísértél. - mossolyog rá kedvesen, majd belép az épületbe
Mikor a lakásba belépett látta, hogy Shizu próbálja az ágyra fektetni Kout, ki azt sem tudja mi történik most. Még jó, hogy ott volt, mert ki tudja mi lenne, ha kettesben maradna a részeg, nőcsábász Kouval. Nem szólt nekik, csak bement a szobájába és egyből lefeküdt aludni. Pár órával később kijött, hogy igyon egy pohár vizet. Shizu már mélyen aludt, míg Kou lezuhanyozott, hogy kicsit kijózanodjon. Eléggé rosszul látott, szédelegve ment vissza a szobájába. Mikor megpillantotta Yumikot, ki épp sietett vissza aludni, azt hitte, hogy ő Shizu. Hirtelen elkapta és a melleit kezdte el masszírozni....
- Kou... - mondja halkan
- Shizu... Kívánlak. Csináljuk újra? - kérdi részeg hanggal
- H-hogy? Azt hiszi én vagyok Shizuku? Most mit tegyek? Olyan erősen szorít, hogy nem tudok szabadulni.
- Gyere a kanapéra. Már a tested érintésétől kanos lettem. - suttogja fülébe, majd a felsője alá nyúl be - Kisebbek lettek?
- Hah? - nyög fel egy kicsit, majd kezd nagyon elvörösödni - N-ne...
- Tudod, hogy ha ellenállsz, az még izgatóbb. - ezt kimondván a lábai közé nyúlt be
- Állj! - erre Yumiko hirtelen megfordulva ellökte magától, majd pofonverte - Perverz! - azzal berohant a szobájába és becsapta az ajtót
- Haah... - néz ki csodálkozva a kómás fejéből, majd becsoszog a szobájába és ledől aludni
- Perverz dög! Mit merészel?! Tapizta a-a-a.... Perverz! - dobja kispárnáját az ajtajának - Részeg disznók csak azt akarják. - mondja durcásan - Hah? - kap hirtelen egy smst
- Megnyugodtál? - kérdi Ichiro az üzenetben
- Igen. Köszönöm. - mosolyodik el - Megismételhetnénk. Nemsokára lesz a nyári fesztivál... Esetleg volna kedved velem eljönni? - küldi az smst
- Sajnálom, de aznapra van programom. - megy a válasz
- É-értem. Akkor jó mulatást. - elküldi, majd elfekszik az ágyon
Folytatjuk!
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
