|
9.rész: Randi a fesztiválon
Saki-chan 2019.02.23. 19:58
"Yumiko elhívja Ichirot a nyári fesztiválra, de ő sajna nem ér rá. Kou ezért randira hívja, hogy majd ő elmegy vele rá. Vajon hogyan sikerül minden?"
Vizsgáknak vége, elkezdődött a nyáriszünet, melyben a diákok sokat pihenhetnek és élvezhetik a jó, meleg időt. Mindenféle elfoglaltságot kitalálhatnak. Yumiko otthon volt és nem ment sehova. Neki nem voltak szülei, kikkel elmehetett volna nyaralni. Apjáról évek óta nem hallott semmit sem. Pihennéssel töltötte idejét, mikor is egy smst nem kapott Ichirotól ki elhívta. A városban megnézték a tropikáriumi halakat, ettek finomakat és beszélgettek. Nem történt semmi extra, de ez a kis kiruccanás kellemes volt mindkettőjük számára. Yumiko a közelgő nyári fesztiválra szerette volna elhívni Ichirot, de neki sajna már volt aznap programja, így most ismét magára maradt. Kou a nyár alatt is dolgozott, nem tudta pontosan mikor lesz otthon, de nem akarta sehova sem elhívni. Hiszen neki ott volt Shizuku, ki egy ideje vele volt és más nővel nem találkozott. Épp a kanapén tévézett romantikus filmet nézve, közben pedig rágcsálni valót majszolgatott. Egy eléggé megható filmet nézett, melytől a könynei is kicsordultak. Épp akkor jött haza Kou...
- Szia. Hát te meg? Hah? - lepődik meg
- Kou.... - néz rá sírva
- Mi a baj? Mi történt? - megy oda hozzá aggódva
- A... A lány halálos beteg és... - mondja pityeregve
- Öhm... Már azt hittem valami komoly bajod van. - mondja csalódottan
- Szegény lány... - fújja ki orrát
- Ez csak film. A valóságban ilyen nincsen. - pakolja ki a konyhába a vásárolt cuccokat
- A lány lefeküdt egy fiúval, kinek a nevét sem tudja, majd 6 év múlva ismét találkoznak, de nem ismerik fel egymást.
- Hah? - leépik meg a hallottak
- Idő közben rájönnek, hogy már találokoztak egyszer és összejönnek. Kiderül, hogy a lány halálos beteg, de a fiú mellette marad az utolsó perceiben is. Hát nem megható?
- De. - válaszol komolysággal az arcán - A valóságban ilyen nincs. Gyere és egyél. Hoztam szusit.
- Megyek. - ugrik fel a kanapéról - Mért gondolod, hogy ilyen a valóságban nincs? - kérdi Nem hiszel abban, hogy újra találkozhatsz egy rég látott személlyel? Szerelmeddel vagy legjobb barátoddal, kivel idő közben szétváltak útjaid?
- Hmm... Mondtam. Ilyen a valóságban nincsen. Talán te hiszel benne? - hajol oda hozzá kérdőn
- Igen. Ha egy rég elfeledett szerelemről van szó, akkor ez biztos lehetséges. Ha úgy válsz el valakitől, hogy még szeretted, akkor igen. A sors útjai kifürkészhetetlenek.
- Lehet. Akkor sem hiszek benne. - ül le az asztalhoz és enni kezd
- Rendben, értettem. Te nem hiszel a sorsban.
- Nem arról van szó, hogy nem hiszek benne csak... Ha szeretsz valakit, akkor nem engeded el. Ha viszont szeret, akkor pedig nem hagy el! - emeli fel a hangját, majd feláll és a fürdőszobába megy
- Hah? Most mi rosszat mondtam? - kérdi értetlenül
- Francba! Mért kaptam fel így a vizet? - kérdi magától, a tükörbe nézve - Mi bajom van? Ez olyan, mint... - néz kissé szomorúan maga elé - Nézd! Sajnálom, hogy... - lép ki a fürdőszobából, hogy Yumikotól bocsánatot kérjen, de ő épp telefonon beszélget
- Igen. Megértem. Semmi baj. Majd akkor máskor. - mondja, majd szomorúan leteszi a telefont
- Baj van?
- N-nem... Csak a fiút, kivel múltkor elmentem, elhívtam a ma esti nyári fesztiválra, de sajna nem ér rá aznap. Nem tudom mért vagyok csalódott, pedig csak egy barát. - ül le szomorúan
- Hé. Semmi baj. - simítja meg fejét - Majd biztos lesz másik alkalmatok találkozni. Ha nem is a szünetben, akkor ott lesz az iskola.
- Tudom, de... Jól éreztem magam vele és szerettem volna látni.
- Hm. - ül le mellé - Sajnálom, hogy az előbb kiakadtam. Nem tudom mi ütött belém.
- Semmi baj. Én fecsegtem túl sokat.
- Randizzunk.
- Hm? - pirul el
- Randizz velem, Yumiko. - né rá komoly arccal - Mivel itthon gubbasztasz, mit szólnál hozzá, ha elmennénk csak mi ketten erre a fesztiválra? - kérdi, majd felállva felé fordul - Ha? De... Te nem Shizukuval jársz?
- Csupán testi kapcsolat van közöttünk. Nem mondanám komoly kapcsolatnak. Se én, se ő nem vagyunk olyan emberek, akik elhatároznák magukat egy személy mellett.
- Értem. Pedig azt hittem, hogy szereted őt.
- Akkor rosszul gondoltad. Vonzó nő és őrült jó az ágyban, úgy mozog akár a... - áll le hirtelen, mikor látja, hogy Yumiko eléggé zavarban érzi magát - Szóval, nem járunk, ha ezt gondoltad rólunk. Bár, más is ezt hinné. Én egy egyedülálló pasi vagyok, a nagy mellű nők a gyengéim, de tehetek kivételt. - néz rá csábosan
- Perverz! - takarja melleit - Köszi, de nem. Nem bukom a nőcsábászokra.
- Hm. - mosolyodik el - A viccet félre téve. Szeretnélek elhívni a fesztiválra, ha volna kedved elmenni rá.
- Hm? - lepi meg a felajánlása - R-rendben. - mosolyog rá kedvesen
- Ennek örülök. Akkor mára ne tervezz semmi mást. - indul el a szobája felé - Alig várom, hogy yukatában lássalak.
- Haaah? - vörösödik el az arca - M-mért is fogadtam el a meghívását? Hiszen nem is bírom. Nekem túl perverz egy alak. - gondolja, majd elmosolyodik
A nap további részében mind a ketten a szobájukban voltak. Kou kipihente a munka fáradalmat és Yumiko pedig a könyveit bújta. Mikor fáradni kezdett, a fesztiválról olvasgatott. Yukatákat nézegetett. Sajnos nem volt már ideje, hogy vegyen egyet. Kicsit elszomorodott, mikor is valaki kopogott....
- Szia. Bejöhetek?
- Shizuku? Sz-szia.
- Kou mondta, hogy randira mentek a mai fesziválra.
- I-igen. N-nem bánod?
- Ugyan. Kou egy remek férfi, még ha csak egy perverznek is látszik. Biztos vagyok benne, hogy nagyon udvarias lesz. - mosolyog rá kedvesen - Ezt neked küldte.
- Hah? - néz a szatyorba csodálkozva - Egy yukata? De...
- Szeretné, ha ma ebben mennél. Ő mondta, hogy hozzak egyet. Biztos nagyon jól fog állni. Gondolom a másik fiúval nem jöttek össze a dolgok, ha most Kou a partnered.
- Sajnos más dolga akadt. - mondja szomorúan
- Sebaj. Ne szomorkodj. Biztos jó oka volt rá, hogy nem tudott menni. Gyere, próbáljuk fel.
Segített neki felvenni a yukatát, mely egy rózsaszín, cseresznyevirág mintás ruha volt. Pont jó volt a méret és egyáltalán nem csúszott le róla. Mintha Kou tudta volna, mi fog jól állni neki. A haját is szépen megcsinálta. Úgy nézett ki, akár egy kis hölgy. Gyönyörű volt. Shizuku boldogan nézte, ahogy a yukataban forog a tükör előtt....
- Nagyon jól áll, csini vagy.
- K-köszönöm. - pirul el
- Ugyan. Ez semmiség. Érezd magad jól. Most megyek. Később még találkozunk.
- Igen. - mondja elmosolyodva - Vajon, Kou készen van már? - kukucsál ki a szobájából - Hm? Nem hallom, hogy a szobájában lenne. - halgatózik - Vajon elaludt? Hah? - egyszer csak megszólalt a bejárati ajtó csengője - Igen?
- Szia. Készen állsz? - kérdi Kou, az ajtóban állva
- K-Kou? Te meg...
- Ez egy randi, nem igaz? Akkor illedelmesen kell elkezdenünk.
- M-most megleptél. Hiszen lakótársak vagyunk nem kell....
- Most egy randin vagy. Tegyünk úgy, mintha nem lennénk lakótársak csak egy férfi és egy nő, akik randira mennek.
- Haaah? - ettől Yumiko teljesen zavarban érezte magát és az arca eléggé pirossá vált
- Gyönyörű vagy. Had agyjak egy kis ajándékot. - ad át neki egy kis dobozt
- Hm? Mi ez? - nyitja ki, melyben egy kis virágos hajcsat volt - Ez gyönyörű.
- Örülök, hogy tetszik. Had segítsek. - teszi bele a hajába - Most már tökéletes.
- Hihetetlen, hogy milyen figyelmes. Shizukunak igaza volt. - gondolja
- Mehetünk?
- I-igen.
Villamossal mentek a fesztiválra, melyre sok más ember is ment. Mikor odaértek, már sokan voltak a helyszínen. Egyre nagyobb tömeg gyűlt össze. Kou ment elől és Yumiko követte. Megnézték a standokat. Volt mindenféle finomság és különféle nyereményt megszerző standok. Kou ki is próbálta a célbalövést, amivel nyert egy páros plüssmacit, melynek a lány felét oda is adta Yumikonak, ki nagyon örült neki. Aranyhal vadászatot is megpróbálták. Kounak egy sem sikerült, mindig kiszakadt a hálója. Yumikonak viszont igen. Két halat is sikerült kifognia. Nagyon boldog volt. Most ő is nyert valamit. Ahogy egyre beljebb mentek, már eléggé sok ember volt....
- Kou túl gyorsan megy, nem bírtom követni. - maradozik le mögötte - Túl sokan vannak. Kou! - megy neki egy nagydarab fickó
- Megvagy. Jobb, ha fogom a kezed, mert a végén még elveszel a tömegben.
- Hah? J-jó...
Végig egymás kezét fogták, hogy egymás mellett maradhassanak. Mikor megéheztek leültek egy padra és Kou hozott enni egy kis yakitorit és karamellás almát is. Neki könynebb volt átverekednie magát a tömegen, kik kevésbé tudták elsodorni, mint szegény Yumikot....
- Tessék. Két félét hoztam. Remélem jó éhes vagy.
- K-köszi. Már nagyon! - veszi el az ételt, majd beleharap - Ez isteni! Imádom!
- Hm... - mosolyodik el - Jó látni, hogy mindig ilyen jó az étvágyad
- Hm? - pislog
- Gyere, menjünk közelebb a folyóhoz.
Miután megették a yakitorit és az almát, közelebb mentek a folyóhoz, ahonnan majd egy hajóról lövik fel a tűzijátékokat. Kou lassan magához ölelte Yumikot és áttörte magát a tömegen. Ettől ő eléggé zavarban volt, de látta, hogy mért teszi mindezt. Tetszett neki, hogy védelmezi, nehogy valaki megint meglökje...
- Itt szerintem már jó lesz. Milyen az alma? - kérdi
- Fi.... Hah? - mikor válaszolhatott volna, Kou egyszer csak beleharapott a karamellás almába, mely eléggé meglepte
- Egyet értek. - mosolyog rá kedvesen
Teljesen elpirult és nagyon zavarban érezte magát. Úgy néztek ki, mint egy pár. A tömegben észre sem vették, hogy Ichiro látta ahogy egymás mellett állnak és egymás kezét fogják. Kissé meglepte a dolog, majd elkomolyodott. Látta, hogy mennyire boldog. Kissé furcsálta, hogy egy idősebb férfival jött el a fesztiválra. Mintha féltékeny lett volna...
- Kazaki jössz? Mindjárt kezdődik. Onnan fentről jobban fogjuk majd látni. - mondja Akari - Hm? Az ott... Shimaru? - lépődik meg - Köszönjünk nekik? Hah? - látta ahogy Ichiro féltékeny tekintettel nézi őket és nem is vette észre, hogy ott áll mellette
- Hah? B-bocsi.... Menjünk.
- Nem akarsz köszönni nekik? - kérdi
- Nem. Jól elvannak, ne zavarjuk meg őket. - azzal elmegy
A tűzijáték lassan kezdetét vette. Gyönyörű volt, ahogy az égen mindenféle színben és formában pompázott. Képrázatos látványt nyújtott mindenkinek, ki láthatta. Pont jó helyen álltak ahhoz, hogy semmiről sem maradjanak le...
- Gyönyörű! Egyszerűen, káprázatos! - néz csillogó szemekkel Yumiko
- Te vagy a gyönyörű. - mondja Kou
- Hm? Mit mondtál? Nem hallottam. - hajol közelebb
- Ma este itt te vagy a leggyönyörűbb. - súgja fülébe
- Haah? - pirul el eme bóktól - Mi-miket beszél? Most csak azért ilyen velem, mert egy randin vagyunk? - kérdi magától - Bizonyára. Én nem ütöm meg azt a mércét, amit azok a lányok, kiket mindig felhoz. - gondolja, miközben a földet nézi
- Hm? Minden rendben? - kérdi
- I-igen. Csak elkalandoztam. Bocsi. Ah! - löki meg egy idősebb nő, melytől Kou mellkasához bújik - Mért kalapál ennyire a szívem? - kérdi magától, majd teljesen elpirul
- Kérem nézzen a lába alá, asszonyom. - förmed rá Kou
- Óh, bocsánat. Csak az unokám idetúrta magát közénk.
Miután a tűzijátéknak vége volt, kicsit még körbe néztek. Már nem volt akkora nagy tőmeg, mint az elején, így jobban odafértek a standokhoz. Yumiko megkívánt egy kis jégkását. Kou elment neki venni. Ekkor észre vette, hogy a szandálja kidörzsölte a lábujjai közét és már eléggé égett, de nem mutatta ki...
- Tessék. Remélem ízleni fog ez is.
- Uhm. Köszönöm. - mosolyodik el
- Szerintem már mehetünk haza. Nem? Vagy szeretnél még maradni?
- Már vége a tűzijátéknak, így lassan mehetünk haza. Kezdek fáradt lenni.
- Rendben. Ahogy óhajtja hölgyem. Hazakísérem.
Megették a jégkásákat és lassan elindultak a villamos megálló felé. Yumiko kicsit lemaradt, egyre jobban lüktetett a lába. Kou ezt azonnal észre is vette. Kérte, hogy úljön le és a lábát nézte. Nem örült annak, hogy nem volt hajlandó szólni neki. Elővett egy sebtapaszt és leragasztotta a sérülését. Így hazáig ki fogja bírni. Mivel az állomás kicsit messze volt, így kérte, hogy szálljon fel a hátára. Elsőnek nem akarta, tudta, hogy nehéz lenne neki, de végül Kou erősködése megtette a hatását és felszállt a hátára. Teljesen el volt pirulva. Kou a lábait fogva tartotta, míg Yumiko a vállába kapaszkodott....
- Sajnálom, hogy cipelned kell és, hogy nem szóltam a lábamról. Restellem magam.
- Semmi baj. Ez egy randi, emlékszel? Nem kell semmi miatt bocsánatot kérned. Észre kellett volna vennem, hogy a lábadat kid9örzsölte a szandál, hiszen nem arra tervezték, hogy órákig sétáljon benne az ember.
- Túl kedves vagy. Mért érzem azt, hogy ez egy álom és lassan véget fog érni? - gondolja, majd fejét a hátára hajtja
- Hah? - lepi meg
- Köszönöm, hogy ma elhoztál ide és az a sok finomságot is. Igazán boldoggá tettél. - hálálkodik - Bárcsak Ichiro is itt lett volna. - markol bele a felsőjébe - Miket is beszélek. Most nem szabad rá gondolnom. Most Kouval vagyok egy randin, mindne figyelmem rá irányuljon. - oszlatja el a gondolatait róla
- Itt vagyunk. - teszi le lassan - Hamarosan itt lesz a villamos. Már jobban van a lábad? - kérdi aggódva
- I-igen. Köszönöm. Hazáig már menni fog.
Jött is a villamos és mind a ketten felszálltak. Nem voltak rajta sokan, így leültek egymás mellé. Yumiko eléggé kifáradt, így Kou vállára dőlt majd egy pillanatra behunyta szemét. Kou ekkor megfogta kezét és nem is engedte el, míg a leszálló helyre nem értek. Felmentek a lakásba....
- Köszönöm neked ezt a remek estét, igazán jól éreztem ma este magam. - mosolyog rá kedvesen
- Örülök, hogy így érzel. Én is jól éreztem ma este maga veled. Ismét úgy érezhettem magam, mint középiskolás koromban. Bár akkor nem igen randiztam.
- Pedig biztos nagyon jóképű fiú voltál és bármely lányt megkaphattad, nem igaz?
- Akkor még nem, de ha osztálytársak lettünk volna, akkor biztos azonnal elhívtalak volna randira. - mondja, mélyen a szemébe nézve
- Hogyan? E-ez most.... - gondolja, miközben majd kiugrik a szíve a helyéről - M-most jobb, ha lefekszem aludni. Jó éjszakát. - azzal ad egy hosszú puszit az arcára, majd bemegy a szobájába
- Jó éjszakát neked is. - mosolyodik el szája sarkában, majd ő is aludni tér
Folytatjuk!
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
