|
10.rész: Szerelmi vallomás
Saki-chan 2019.02.24. 14:45
"Megkezdődik az iskola, mely nem úgy alakul, ahogy az várható volt. Látszólag Ichiro kerülni kezdi Yumikot, melyet ő elsőnek nem ért. Csak akkor tudja meg ennek az okát, miután Akari elmondja, hogy látta Kout a fesztiválon. Vajon ez féltékenység? Most minden kiderül, lehull a lepel."
Kou és Yumiko elmentek egy randira a nyári fasztivál alkalmával és mind a ketten nagyon jól érezték magukat. Kou gyengéd volt vele és figyelmes. Mintha csak a pasija lett volna. Yumiko érzelmileg teljesen összezavarodott. Nem értette, hogy ezt most csak azért csinálja, mert randin vannak vagy alapból ilyen, ha randira megy. Szíve majd kiugrott a helyéről, mikor kezét megfogta és a tömegtől is védelmezte. Nem sejtette, de Ichiro is ott volt és meglátta őket, de nem szólt oda. Akarival ment el. Tökéletes randi volt a végéig. Yumiko nem vesztette el a reményt, hogy egy nap azzal lehet, ki mindent megtesz a boldogságukért. Szerette volna, ha Ichiro ott van mellette, de Kou pozitív csalódásban részesítette, így ez eléggé zavarba hozta....
A nyáriszünet hamar elszállt és az iskola folytatása hamarosan kezdetét vette. Yumiko kipihenhette magát. Mikor Kou szabadnapos volt, együtt mentek bevásárolni a konyhára vagy a fürdőszobába. Minden rendben telt, mintha nem is randiztak volna. Mint két lakótárs, semmi több. Ez valahogy egyiküket sem zavarta. Yumiko akart beleképzelni többet, de ez a gondolat elszált, ahogy a nyári szünet....
- Gyönyörű vagy. Most legszívesebben megcsókolnálak. - mondja Kou, majd lassan odahajol hozzá
- K-Kou! - ébred fel hirtelen Yumiko eme zavarba ejtő álomból - Mi? Cs-csak álom volt? Mért álmodtam ilyet? Talán a randi miatt? De... Mi nem vagyunk egy pár. - ül fel az ágyán - Kou nem az a pasi, aki egy ilyen lányt választana mint elneg. - gondolja kissé szomorkás arccal, majd feláll - Jó reggelt. - köszön Kounak, ki reggelit készít
- Jó reggelt. Ma kezdődik a suli. Hogy aludtál? - kérdi
- Ah. Jól. - ül le elé kómás fejjel a pulthoz
- Mintha az én nevemet kiáltottad volna. Talán egy pajzán álmot láttál kettőnkről? - mosolyodik el kajánul odahajolva hozzá
- Haah? N-nem. Csak... Semmi, felejtsd el! - azzal a fürdőbe megy
Gyorsan lezuhanyozott és felöltözött. Megmosta a fogait és már készen is állt az indulásra. Jó kedvében volt, mely tetszett Kounak is. Elvette az ebédjét és már indult is. A villamos éppen akkor ért oda, mikor kiért az állomásra. Jól indult a napja, számított rá, hogy minden a lehető legjobban fog alakulni. Ahogy beállt az egyik oldalra, megpillantotta Ichirot, ki kapaszkodva épp egy kis könyvet olvasott. Tudta, hogy ilyenkor nem szabad megzavarni és amúgy sem vette észre. A suliban úgy is összefutnak és akkor tud vele beszélgetni. Mikor leszálltak, nem bírta utol érni, így ekkor sem volt alkalma beszélni vele. Nem csüggedt, emel fővel sietett a suliba. Az osztályteremben Akari már várta. Boldogan ment oda hozzá....
- Szia. Jó volt a nyarad? - kérdi Yumiko
- Szia. Igen, mondhatni. A szüleimmel sok időt tölthettem együtt. - mosolyog rá kedvesen
- Az jó. - mosolyog vissza rá - Hah? - veszi észre, hogy Ichiro annak ellenére, hogy előbb ért be, nincs a helyén - Ichiro?
- Hm? Kazaki? Ő bement a tanáriba.
- Értem. - mondja szomorúan - Akkor mesélj! Miket csináltatok? - merülnek bele a beszélgetésbe
Mikor megkezdődött az óra, Ichiro épp a tanárral lépett be. Yumiko boldogan integetett neki, de ő csak komoly arccal nézve maga elé és a helyére ült. A tanár azonnal kezdett is bele a mondandójába. Üdvözölte a diákokat és ismertette a következő félév tanmenetét. Minden onnan folytatódott, ahonnan abbamaradt. Miután az első óra véget ért, szaladt volna beszélni Ichirohoz, de ő fogta magát és kiment az osztályból. Látta, hogy eléggé elfoglalt, így nem erőltette a dolgot. Következő órán ismét próbálkozott, de megint nem bírta elcsípni. Ez így ment még pár órán át. Mikor a tanár megkérte, hogy vigye a papírokat a tanáriba, akkor futott össze először a tekintetük...
- Izé.... - szólal meg Yumiko - Hah? - Ichiro csak úgy elment mellette - Mi volt ez? - kérdi megdöbbenve - Talán megint elfoglalt? Hm... - hajtja le szomorúan fejét
- Segítsek? - lép oda hozzá Akari - Biztos nehéz lehet. - veszi el a fele papírköteget
- Köszi. Így már sokkal jobb. - könnyebbül meg a keze - Mond csak... - teszi le az asztalra a papírokat - Ichiro mérges rám? - kérdi szomorúan
- Hogyan? Mérges? Ezt miből gondolod?
- Mióta beléptünk az iskola falai közé, azóta egy szót sem tudtam váltani vele. Mintha kerülne.
- Biztos csak elfoglalt. Majd órák után biztosan sikerül leszólítanod. - mosolyog rá kedvesen
- Gondolom, de... Remélem nem tettem semmi rosszat.
- Hmm.... Jut eszembe. Láttunk titeket a nyári fesztiválon.
- Ha? A fesztiválon? Mikor?
- Meghívtam rá Ichirot, ki beleegyezett és mikor közelebb mentünk a tűzijáték megnézéséhez, akkor pillantott meg téged egy férfi társaságában.
- Hogyan? L-látott? - lepődik meg
- Igen. Azóta kissé csendes lett. Nem tudom mért.
- Meghívta Kazakit? Akkor azért mondta, hogy aznap nem ér majd rá. - gondolja szomorúan - Mért hívtad meg Ichirot?
- É-én... - vörösödik el
- Talán tetszik neked? - kérdi
- M-mi? É-én... - habog össze-vissza
- Szóval igen. Tetszik neki, Ichiro. - gondolja elkomolyodva
- De kérlek, ne mond el neki.
- Nyugi, megtartom a titkodat. - mosolyog rá kedvesen
Miután ezt megbeszélték és letették a papírokat, mentek vissza a következő órára. Yumikonak nem sikerült beszélnie Ichiroval, így nem erőltette a dolgokat. Összepakolta a cuccait és indult hazafelé. Mikor a kapunál járt, észrevette, hogy a mobilját ott felejtette. Gyorsan visszaszaladt érte. Mikor a tanteremhez ért, megpillantotta Akarit és Ichirot....
- Kedvellek. Kérlek járj velem! - vallja be érzéseit Akari
- Hah? - lepődik meg Yumiko, majd elbújik az ajtó mögé - V-vallomást tett neki?
- Azóta kedvellek, mióta először találkoztunk. Kérlek... - hajol oda hozzá, hogy megcsókolja
Yumiko mikor oda pillantott, meglátta, ahogy egymáshoz közel állnak. Teljesen tisztában volt vele, hogy most épp csókolóznak. Sosem gondolta volna, hogy Akari ennyire bátor és azonnal vallomást tesz neki. Táskája lecsúszott a válláról. Ahogy lassan hátrálni kezdett, megbotlott benne és kisebb zajt csapott ezzel. Mind a ketten meghallották. Ichiro gyorsan kirohant a teremből és meglátta Yumikot, ki ledöbbenve nézett rájuk. Elindult felé, de ő gyorsan felpattanva rohant is ki az épületből. Futott utána. A villamosig követte, de mikor az beért, Yumiko felpattan rá. Ichiro már nem bírt felszállni. Ott álltak egymás előtt, csak egy ajtó választotta el őket. Yumiko teste reszketett, szemei könnybe lábadtak. Ichiro szomorúan nézett rá, majd mikor felemelte fejét, látta, hogy sír. Pár másodpercre egymástra néztek, majd a villamos elhagyta a megállót...
- Mért rohantam el? - lép be a lakásba
- Óh, szia. Minden rendben? Vörösek a szemeid. - néz rá meglepetten Kou
- I-igen... Csak valami belement és...
- Nekem nem úgy tűnik, mintha csupán csak belement volna valami. Nem akarsz róla beszélni?
- Nincs miről beszélgetni. Csak egy szempilla volt, semmi több. - azzal bemegy a szobájába
- Hm. Ha a mosdóba szeretnél menni, most menj. Lezuhanyozom.
- Használd csak. - kiált ki a szobájából
- Ah! - fekszik el az ágyán - Kedveli, mi? - gondol vissza a jelenetre - Mostantól akkor együtt fognak járni? Hogy nézzek innentől kezdve a szemükbe? Már semmi nem lesz ugyan úgy. - gondolja szomorúan - Hah? - hirtelen csöngetnek - Igen? Ki az? - nyit ajtót - I-Ichiro? - lepődik meg elkerekedett szemekkel
- A telefonod ott felejtetted, abból tudtam meg a címed. Ne aggódj, nem kutakodtam csak vissza akartam hozni. - mentegetőzik
- Öhm... Köszi, de most jobb, ha elmész. - csukná be az ajtót
- Várj! - állítja meg - Szeretnék veled beszélni a történtekről.
- Nincs miről beszélgetni! - próbálja becsukni az ajtót
- Hé! Azt mondta, hogy menj el! - jelenik meg hirtelen Kou egy csurom vizesen, egy szál törölközőben - Ez a srác zaklat? - hajol oda hozzá
- Ööööhm? - vörösödik el Yumiko - E-ez nem az, aminek látszik! - mentegetőzik
- Már értem. Jobb, ha megyek. - néz szúrósan Ichiro
- Várj! Megmagyarázom! - állítja meg
Kou elment felöltözni, majd csinált nekik hűsítóket. Addig Yumiko és Ichiro leültek egymás mellé és csendben voltak. Kissé nagy volt ez a csend és valakinek meg kellett törnie, hogy tisztázódjanak a dolgok....
- Mint azt mondtam, ez nem az, aminek látszik. Ő a lakótársam. Segített nekem, mikor az előző lakótársam kidobott az albérletből a pasija miatt. Nem volt hova mennem és mikor jelentkeztem a lakás hírdetésre még nem tudtam, hogy egy férfi a kiadója. Elsőnek kiakadtam és elmentem, de muszáj volt visszajönnöm. Nem tehetem meg, hogy drága lakást béreljek egymagam, így jónak tűnt ez a megoldás.
- Értem.
- Mi nem vagyunk úgy együtt, ha arra gondoltál. - mondja elpirulva
- Pedig nem annak tűnt.
- Nekem a nagymellű csinibabák az eseteim, nem ilyen kis baba arcú deszka csajok. - ad oda egy pohár üdítőt Kou Ichironak
- Hé! Már nem kicsik. - fordul el duzzogva
- Hmmm.... - néz rájuk komoly arccal Ichiro
- Kérlek ne mond el senkinek, hogy egy férfival élek. Ha megtudnák, furcsa pletykák kezdenének terjengeni rólam és ezt nem szeretném. - hajol meg előtte kérlelve őt
- N-nem kell ezt csinálnod. Sosem akarnék ártani neked azzal, hogy ilyet terjesszek rólad. A te dolgod, hogy mit teszel és kivel élsz. Nincsenek előítéleteim.
- Ennek örülök. - nyugszik meg
- Ha elszólna a szád, az lenne az utolsó mondat, amit kiejtesz. - néz rá fenyegetően Kou
- Hm. Tudom, hogy ezzel csak tönkre tenném az életed, semmi közöm hozzá.
- Köszönöm.
- Most, hogy ez tisztázódott.... Szeretnék veled arról beszélgetni.
- Öhm... - néz rá Koura Yumiko
- Értettem. Kettesben akartok beszélgetni. Már megyek is. Nem zavarok. - megy be a szobájába - Csak szólj, ha nem akar elmenni. - kacsint rá Yumikora
- Fura egy alak, de nagyon véd téged.
- Igen, ő... Na, de ne róla beszélgessünk. Nem kell magyarázkodnod. Örülök nektek és áldásom adom rátok.
- Te miről beszélsz? Ha maradtál volna még pár percig akkor láthattad volna, hogy nem fogadtam el a vallomását.
- Hogyan? De...
- Emiko egy kedves lány, de nem érzem ugyan azt, mint ő.
- Akkor mért mentél el vele a fesztiválra?
- Mert ő előbb hívott meg, mint te és nem akartam elszomorítani azzal, hogy elutasítom a meghívását. Különben is... Láttam, hogy jól szórakoztál nélkülem is.
- Hah? - pirul el
- Vele voltál ott is. Nem akartalak megzavarni titeket, azért is nem szóltam oda. - néz komolyan rá
- Hm. - mosolyodik el - Csak kedves volt velem. Látta, hogy mennyire el voltam keseredve, mert nem mehettünk együtt. - hajtja le fejét
- Shimaru... - teszi kezét kezére, majd odafordul hozzá
- Hah? - né fel rá meplepetten
- Nem akartalak megbántani. Ha tudom, hogy ennyire elkeserít az elutasításom, akkor nem mentem volna el vele. - mikor ezt kimondta kezeik egymásba fonódtak
- Ichiro.... - hajol oda hozzá és már majdnem megcsókolták volna egymást, mikor Kou kijött a szobából
- Bocsi. Megzavartam valamit?
- N-nem. - áll fel hirtelen Yumiko - Már mindent tisztáztunk. Ugye?
- Igen. Jobb, ha megyek. - áll fel
- Köszönöm, hogy elmondtad ezeket. - mosolyog rá kedvesen - Jó éjt! - ad egy puszit az arcára, közel a szájához
- Hm? - ettől Ichiro teljesen elpirult, majd mielőtt ezt észre veszik, gyorsan elment
- Látom, kibékültetek.
- Igen. - pirul el
- Mit szeretnél ma vacsorára? Csak késő este kell bemennem dolgozni, így főzhetek valami finomat, ha szeretnéd.
- Yakisobat! - válaszol vigyorogva
Neki is kezdtek a vacsora elkészítésének. Yumiko szívesen segített be neki a főzésbe. Együtt mindig jobb ezt csinálni, főleg ha szeretitek is csinálni. Nevetgéltek közben és elbeszélgettek mindfenféléről. Mikor készen lettek, leültek megvacsorázni....
- Isteni! - kóstol bele Yumiko
- Örülök, hogy ízlik. A te érdemed is. - mosolyog rá kedvesen - Korodhoz képest, eléggé jól tudsz főzni.
- Köszi. A nagymamámnak sokszor kellett segítenem. Ráadásul már elég érett vagyok ahhoz, hogy főzzek magamra anélkül, hogy elrontanám vagy megsérülnék.
- Elég érett? Hmm... - néz a melleire - Ebben igazad van.
- Hé! Ne bámuld már! Lehet, hogy nem olyan nagyok, mint a barátnőidnek, de nem is olyan kicsik, hogy ne lehessen észrevenni őket! - háborodik fel
- Bocsi, nem akartam semmilyen rossz megjegyzést tenni rájuk. Nekem ők is tetszenek. - mosolyog rá kedvesen
- Hah? Öhm... - pirul el zavarában - Ezt bóknak veszem.
Miután megvacsoráztak, Yumiko leült tvt nézni, melyben egy romantikus film ment. Kou felfigyelt rá és csatlakozott hozzá. Még volt egy kis ideje, mielőtt indulnia kellett volna dolgozni. Épp egy csókolózós jelenet ment, melyen Yumiko kissé elpirult...
- Nem tudom mit lehet szeretni ebben. - mondja Kou - Élőben jobb csinálni, mint nézni. Látszik rajta, hogy csak megjátszák.
- Ízlések és pofonok. Nem mindenki csinálja minden nap, így ne szóld le a filmbeli csókjeleneteket. Szerintem nagyon romantikus.
- Már bocsánat, de ha nem érzelemből csinálod, nincs sok értelme. A pasin látszik, hogy mennyire kezdő. Nincs benne semmi szenvedély.
- Akkor ne nézd! - vágja arcon egy kispárnával
- Hé! Csak a szüzek sértődnek meg erre a kijelentésre.
- Ha tudni akarod, már nem vagyok szűz! - áll fel felháborodottan - De a magadfajta mit tudhat erről?! Te már szakértő vagy, nemde?! - emeli fel a hangját mérgesen, majd könnybe lábadt szemekkel a szobájába megy
- Francba! Hé! - kapja el kezét, majd hirtelen megcsókolja
- Uhm.... - kerekedik el a szeme
Folytatjuk!
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
