|
11.rész: Felismerés
Saki-chan 2019.02.24. 20:55
"Kou hirtelen megcsókolta Yumikot, mellyel teljesen összezavarta szívét. Ichironak öntötte ki szívét, hogy megnyugodhasson. A történtek mind a két félt felkavarták és érzelmileg, úgymond felfűtötték. Yumiko nem mert találkozni vele, de Shizuku jóvoltából ez nem tartott sokáig. A múlt emléke is felszínre tört. Vajon mi?"
Miután véget ért a szünet, elkezdődött az iskola. Ismét minden diáknak iskolapadba kellett ülnie. Yumiko azt hitte minden jól alakul, hiszen jó nyara volt és a kedve is nagyon boldog. Azonban hamar lelombozódott, mikor észre vette, hogy Ichiro kerüli őt és egymáltalán nincs alkalma vele beszélgetni. Akari felvilágosította arról, hogy látta őt és egy számukra ismeretlen férfit a nyári fesztiválon és azóta eléggé halgatag lett. Nem értette ennek mi köze ahhoz, hogy kerülik. Sajnos nem sikerül vele ezt megbeszélnie. Mikor telefonját az osztályteremben hagyta, meglátta ahogy Akari szerelmi vallomást tesz Ichironak. Teljesen lesokkolta, így azonnal elrohant. Ichiro utána sietett, de nem tudta elkapni. Telefonja segítségével eljutott a lakásába, ahol találkozott Kouval és eléggé félre érthető jelenet szemtanúja lett. Yumiko tisztázta a helyzetet és elmondta, hogy Kou a lakótársa és nem a barátja. Megbeszélték a vallomásos történteket is, így mind a ketten megnyugodtak. Már minden helyre jött volna, mikor is az este folyamán egy romantikus filmen Kou és Yumiko össze nem veszett, mely egy csókkal végződött....
- Uhmm.... - kerekedik el Yumiko szeme, miután Kou szenvedélyesen szájon csókolta
- Sajnálom. Nem tudom mi ütött belém. - engedi el
- Hah?! - vörösödik el az arca, majd berohan a szobájába
- Francba! - vág bele ököllel a falba
- K-Kou megcsókolt? - majd kiugrik a szíve - M-mért történt mindez? - fekszik el az ágyán, belebújva a párnájába
- Fenébe! Én barom! Ő még egy gyerek! - mérgelődik magában - Nem.... nem az.... - néz szobája felé
- A szívem.... nem csillapodik. - szorítja magához egyik plüssállatát - Kou! - lép ki a szobából nagy hirtelen, majd hallja a bejárati ajtó csukódását - Hah? Már elment?
Kou azonnal felkapta kabátját és ment be dolgozni. Most olyat tett, melyet nagyon megbánt és nem tudja helyre hozni. Végig azon mérgelődött és előtte volt Yumiko ijedt arca. A munkára sem tudott koncentrálni, melyet munkatársai észre is vettek....
- Hé, Kou! Történt valami, hogy ennyire le vagy lombozódva? - kérdi a főnöke
- Hm... Csak megbántottam egy lányt.
- Megbántottál? Ki volt az? Ismerjük? - kérdi a munkatársa
- Nem. A neve Yumiko.
- Ő nem a lakótársad?
- De, igen. Nem tudom mi üthetett belém. Egyszerűen csak...!
- Talán lefeküdtél vele?
- Nem, sosem gondoltam még arra.
- Van olyan lány az életedben, akit még nem fektettél le? Ez új!
- Kayato! - szól rá a főnök - Ne légy tapintatlan.
- Ő más, mint a többi lány. Minden zavarba hozza és igyekszik leplezni, de én látom, hogy élvezi mikor bókolok neki. - mondja, majd kicsit elmosolyodik
- Kedveled őt? - kérdi a főnöke
- Igen.
- Te szerelmes vagy haver!
- Tudod, hogy ki az, akit szeretek nem? Ne mondj badarságokat. Ő csak egy lány, akivel élek és semmi több.
- Hm? - néznek egymásra a főnöke és a munkatársa
Az iskolában Yumiko is hasonlóan viselkedett. Nem szólt senkihez és csendben ült minden órán. Kifele nézett az ablakon, az aget bámulta. Lágyan ajkára tette kezét és eszébe jutott menynire szenvedélyesen kapta el. Teljesen beleremegett a teste. Ichiro különösnek tartotta eme viselkedését. Akari pedig azt hitte mérges rá, amiért nem mondta el, hogy vallomást fog tenni. Mikor beszélni akartak vele, csak elment mellettük. A szünetben mindig elbújt és a tetőn töltötte. Enni sem evett, nem volt étvágya. Suli után egyből ment haza, de nem sietett. A villamosmegállóban állt, mikor is Ichiro leszólította....
- Szeretnék veled beszélni. Szabad vagy most? - kérdi
- Hm? I-igen.
- Gyere. Meghívlak egy csokis turmixra.
Azzal mentek és beültek a legközelebbi cukrászdába, ahol vett egy csokis turmixot Yumikonak. Nem volt túl lelkes és ez nagyon aggasztotta....
- Történt valami tegnap? - kérdi
- Hah? N-nem... semmi. - fordítja el fejét
- Én nem úgy látom. Furcsa vagy. Akari azt hiszi, hogy haragszol rá a vallomás miatt.
- Hah? De én nem.... Nem haragszom rá.
- Akkor holnap ezt add a tudtára, mert nagyon kétségbe van esve. Ha valami bánt, nekem elmondhatod. - teszi kezét kezére
- Hm? Pedig nincs semmi bajom. Jól vagyok. - mosolyodik el, amjd potyogni kezdenek a könnyei
- Haaah? - néz csodálkozva - Gyere, menjünk egy csendesebb helyre.
Leültek a folyóparton egy padra, ahol már nem járt senki sem. Itt nyugodtabban beszélgethettek anélkül, hogy bárki megzavarná őket. Ichiro aggódva nézett Yumikora, ki lehajtott fejjel ült, nem szólva semmit sem...
- Kérlek, mond el.... - fogja meg kezét
- Mondtam már, hogy nincs mit mondanom. Semmi bajom.
- Akkor mért sírsz? A cukrászdában is sírtál. Mért? Talán bántott?
- Hah? - ijed meg erre
- Bántott téged a lakótársad? Mond el őszintén. - néz komolyan rá, bele a szemeibe
- Nem, nem bántott. Kou sose tenne ilyet, tudom. Igaz, hogy egy nőcsábász, de sosem ártana nekem. Javában csak egy gyereknek tart, kit jó ugratni. - mosolyodik el
- Akkor mért viselkedsz így? Ha elmondod, megkönnyebbülsz. Hidd el. Bármi is az, meg fogom érteni.
- Megcsókolt! - vágja rá a választ
- Hm?
- Összevesztünk egy filmen és ő elkapta a karomat, amjd megcsókolt. Nem ez... Nem ez volt az első csókom, de....
- Úgy érzed most elvesztettél valami fontosat, igaz?
- Igen. Tudod... 15 éves voltam, mikor lefeküdtem egy számomra ismeretlen fiúval. Egy buta goukonon teljesen lerészegedtem és reggel meztelenül ébredtem mellette. Készítettem egy terhességi tesztet, hogy ellenőrizzem nem-e ejtett teherbe. Szerencsére negatív volt. Anyám megtalálta és kérdőre vont. Teljesen kiakadt. Aznap autóbalesetet szenvedtünk és akkor vesztettem el. - lábad könynbe a szeme, majd fejét vállára hajtja
- Nem tehetsz róla. Ne okold magad anyád halála miatt. Én nem tudom min mehettél keresztül, de biztos nagyon rossz lehetett. A múlton nem változtathatsz, de a jelenen igen. Anyukád is biztos ezt mondaná.
Yumiko Ichirora nézett, majd még jobban potyogni kezdtek a könnyei. Nem bírta visszafogni a sírását. Ichiro lágyan magához ölelte és úgy vígasztalta, míg meg nem nyugodott. Egy darabig úgy voltak és egyikük sem mondott semmit sem....
- Köszönöm, hogy mellettem vagy és végig hallgattál. Hálás vagyok. - mosolyodik el
- Semmiség volt. Ha kiöntheted valakinek a lelkedet, akkor megkönnyebbülsz. - simítja meg arcát
- Ichiro most olyan más. Szeretném, ha örökké így maradhatnánk. A karjaiban nyugodtnak és védettnek érzem magam. - gondolja, majd mellkasához bújik
- Most már megnyugodtál? - kérdi lágy hangon, fejét fejére hajtva
- Maradjunk így egy kicsit.
- Hm. Rendben. - öleli át
Pár percig ölelkeztek, majd lassan egymásra néztek. Yumiko szeme könnyes volt. Ichiro most olyannak látta, akár egy ma született bárány. Lassan odahajolt hozzá, hogy megcsókolja, de megtorpant. Arra gondolt, hogy most sebezhető és nem lenne fer, ha kihasználná a gyengeségét. Elfordította fejét és megvárta, míg összeszedi magát...
Késő volt már, így jobbnak látta hazakísérni. Yumiko mondta Ichironak, hogy már minden rendben elsz és nem kell a lakásig kísérnie. Elsőnek nem engedte, de még is belement és elváltak. Megköszönte még egyszer a segítségét, majd elköszöntek. Mikor Yumiko a lakás felé tartott, összefutott Shizukuval, ki kérte, hogy csatlakozzon hozzá. Igyanak megy együtt valamit. Nem volt nagy kedve, de végül beleegyezett. Egy bárba mentek, ahol még sosem járt....
- Sziasztok. Néz kivel futottam össze. - néz Koura
- Hm? Y-Yumiko? - lepődik meg Kou
- Hm? É-én... Jobb, ha megyek. - menne el, de Shizuku elkapja a karját
- Marad egy kicsit, csak igyunk meg valamit. Jó? - súgja fülébe
- Uhm... Most nem tudok a szemébe nézni. - fordul el
- Áh! Shizu. Miszél hozott ilyen későn? - kérdi a főnök
- Csak beugrottam egy baráttal. Én kérem a szokásosat, neki pedig egy jeges kólát, ha lehet.
- Máris! Kérésed számomra parancs! - azzal hozzá is lát az elkészítésükhöz
Yumiko és Shizuku leültek az egyik asztalhoz, közel a bárpúlthoz. Kou elszomorodva nézte őket. Tudta, hogy Yumiko még mindig mérges rá és azért nem szól hozzá. Kayato, a munkatársa azonnal észre is vette a fancsali képét...
- Jól hallottam. Ő az a Yumiko? Csinos lány. - mosolyodik el
- Egy ujjal sem érhetsz hozzá, világos. De igen, ő az. Most biztos mérges rám, amiért megbántottam.
- Mivel bántottad meg?
- Csak hirtelen felindulásból, megcsókoltam.
- Megcsókoltad? A lakótársadat? De hiszen ő még csak egy diák, nem? - lepődik meg
- Igen. Pont ez a baj. Nem tudom mi ütött belé. Csak elkapott egy érzés és hirtelen cselekedtem. Totál hülyének érzem magam. - fogja meg fejét és szomorúan támaszkodik a pulton - Nem tudom hogyan kérhetnék tőle bocsánatot. Szóba sem állna velem.
- Azért jó lenne, ha megpróbálnád. Semmit sem veszíthetsz vele. Nem igaz? - elmosolyodik
- Kou, ezeket vidd ki nekik. - adja oda a főnök a tálcát
- Máris. - veszi el tőle, majd megindul a lányok felé - Tessék. Itt van a szokásos és a jeges kóla. - teszi le a poharakat eléjük
Ahogy Yumiko a pohárért nyúlt hozzáért az ujja Kouéhoz, melytől hirtelen elrántotta. A pohár felborult és ráfolyt a nadrágjára. Shizuku azonnal kérte Kout, hogy vigye be hátra és segítse neki gyorsan letisztítani. Zavartan összenéztek, majd bementek hátra. A főnök nem is szólt közbe. Bólintott egyet, majd elmosolyodott....
- Mondj valamit. Akármit. - gondolja Kou, miközben keresi a törlőruhát
- Mit kellene mondanom? - keresi a szavakat Yumiko - Itt dolgozol?
- Hm? - lepődik meg - Igen. Jó kis meló. A kereset nem rossz, a főnök jófej és a munkatársakkal is jóban vagyok. Szeretek itt dolgozni.
- Értem. Az jó, ha szereted azt, amit csinálsz. - mosolyodik el - Ez volt a legjobb, amit mondhattál? Remek Yumiko! - bosszankodik magában
- Sajnálom.
- Ha?
- Nem akartalak letámadni. Nem is tudom mi ütött belém. Hirtelen elfogott egy érzés és...
- Nem haragszom. Én sajnálom, hogy úgy elrohantam. Restellem a viselkedésemet. Ez csak egy csók volt, nem a világ vége. - tűri el idegesen haját
- Egy csókot attól kellene kapnod, akit igazán szeretsz. Szóval igen is nagy dolog. - lép elé, majd felemeli állát - Nem kellene ilyen könnyedén venned.
- Haaah? - pirul el zavarában - É-értem. Igazad van. Most jobb, ha megyek. Shizuku már biztos rám vár. - fordul el idegesen
- Ha szeretnéd, hazakísérhetlek. Shizu nem lakik közel hozzánk. Ő nem tudna hazavinni, pláne nem megvédeni, ha valaki ki akarna kezdeni veled. Bár... Erős nő, nem kell félteni. Elkéretőzhetek. Persze, ha engeded, hogy hazakísérjelek.
- Hm? J-jó.
A főnök megengedte neki, hogy hazakísérje Yumikot, de vissza kellett jönnie. Shizuku egy darabig ment velük, majd elvált tőlük. Hazáig nem sokat beszélgettek, scendben ültek a villamoson is. Yumiko annak ellenére, hogy bocsánatot kértek tőle, még mindig zavarban volt, hogy oylantól kapott csókot, kivel együtt él. Ha ez ismét megtörténik, mi lesz azután, mertült fel benne ez a kérdés és végig ezen kattogott az agya....
- Megyek is vissza. A főnök túlóráztat, ha nem érek vissza megbeszélt időben. - szól be Yumikonak a szobájába
- A fürdőben vagyok. Menj csak, nehogy miattam keljen tovább dolgoznod. - szól ki a fürdőből - Máris kész vagyok és megyek lefekszem.
- Rendben van. Shizu adott számodra valamit. Leteszem a szobádba, rendben? Hah? - lép be a szobába és észrevesz egy gyerekkori képet Yumikoról és az anyukájáról - Ez... - teljesen lesokkolja a kép és egy pillanatra megtorpan
- Mit mondtál az előbb? Nem hallottam. Hm? Mi a baj? - kérdi Koura nézve, ki mintha elsápadt volna - Az az anyukám. 2 éve, hogy meghalt autóbalesetben. - lép oda mellé
- És ez te vagy? - kérdi kissé remegő hangon
- Igen. Itt még eléggé rövid volt a hajam. Folyton le kellett vágnom, ha nagyon meleg volt. Nem szerettem összefogni. Anyukám mindig azt mondta, hogy....
- Most mennem kell. Jól zárkódj be. - azzal elmegy
- Hm? Mi ütött belé. Biztos nem tetszettem neki. - néz duzzogva a képre
- Az nem lehet igaz. Nem lehet ő! Ha még is, akkor.... - áll meg az épület előtt, majd felnéz az ablakukra
- Ha már ő látott rólam egy régebbi képet, akkor én is had nézzem meg miylen volt a középiskolában. - lép be a szobájába, majd az évkönyvet keresgéli, melyet eléggé hamar meg is talál - Lássuk. Hogy nézhetett ki? Óh... Itt ez a sárc eléggé furán néz ki, kitűnik a többiek között. Biztos egy különc volt. Mi lehet a neve. Haah? - döbben le a név olvasása közben - H-Hiramoto Kou. - esik térdre
- Visszaértem. - lép be a bárba
- Sikerült éppségben hazakísérned? - kérdi Kayato - Nem rosszalkodtál megint?
- Nem és nem is akarok vele. - mondja kicsit mérgesen
- Mi ütött beléd? Mintha szellemet láttál volna. - néz rá meglepetten - Talán leszidott, amiért csak úgy megcsókoltad?
- Megcsókoltad? Kit? - kérdi a főnök meghallva beszélgetésüket
- Yumikot. Azt a lányt, aki Shizukuval jött be nemrég.
- Csak hirtelen felindulásból volt, így nem... számít.
- Még akkor is számít, ha "baleset" volt. - mondja a főnök
- De mért vagy így elsápadva? Nemrég még egész boldogan hagytátok el a helyet. Történt azóta valami? - kérdezősködik Kayato
- Ő az a lány, akivel először...
- Ő vette el a szüzességedet? - döbben le Kayato
- Csendesebben, még meghallanak. - nyugtatja Kou
- Szóval ismét találkoztál azzal a lánnyal, ki tisztaságoddal elvitte a szívedet is.
- Mit akarsz most csinálni? Elmondod neki? - kérdi Kayato
- Nem, semmiképp. Csak összezavarnám vagy elijeszteném. Ezt pedig nem akarom. Nekem elég az is, hogy lakótársak lehetünk.
- Biztos, hogy ezt akarod? Csak magadat marcangolod azzal, hogy a közelében maradsz és még meg sem próbálod. Mi lenne, ha a vallomásodra pozitívan reagálna és a kedveseddé válna? Nem örülnél neki?
- Mindennél jobban, de ha láttátok volna hogyan reagált a csókra, akkor megértenétek mért teszem mindezt. Ez csak egy középiskolás szerelem. Idővel elmúlik.
Míg ők a szerelemről és a múltról cseverésztek, addig Yumiko felhívta Ichirot, hogy kiöntse neki lelkét, melyet már egyszer megtehetett. Bízott abban, hogy ismét megnyugtatja kedves szavaival és a szíve heves dobogása abbamarad....
- Igen, ki az? - veszi fel a telefont kómás fejjel
- I-Ichiro.... - szól bele a telefonba, hangjában hallatszik, hogy sír
- Yumiko? Történt valami? - ül fel ágyán aggódó tekintettel
- Kou.... - csuklik meg hangja - Kou az a srác, akiről korábban meséltem. Most mit tegyek?
- Hah? - döbben le a hír hallatán
Folytatjuk!
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
