|
12.rész: A szív választása
Saki-chan 2019.02.24. 23:37
"Yumiko rájött, hogy Kou aza férfi, kivel pár évvel ezelőtt egy Goukonon lefeküdt. Azt nem tudja, hogy Kou is rájött, hogy a lány, kivel az elsője megtörtént, az pont Yumiko. Még egyikük sem szólt a másiknak, mely nem tarthat örökké. Ichiro támaszt nyújt Yumikonak, ki ezáltal erős marad. Azonban a dolgok hirtelen fordulatot vesznek. Vajon mi lesz a vége?"
Yumiko kiöntötte Ichironak a szívét, miután Kou hirtelen megcsókolva őt, felszínre hozta benne a régi emlékeket. Mesélt édesanyja haláláról és arról, hogy volt dolga egy idősebb pasival, kivel egy ágyban aludt. Ichiro megértő volt vele és kedves szavai megnyugtatták a zavarodott lányt. Kouval is megbeszélték a történteket, így úgy látszott minden rendbe jött. Azonban miután Kou látott egy fiatalabbkori képet Yumikoról, mikor még rövid haja volt, felismerte kivel is osztotta meg elsőnek az ágyát. Teljesen ledöbbet, majd otthagyta Yumikot, ki szintén kíváncsi volt arra hogyan is nézett ki Kou a középiskolában. Nagy meglepetésére pontosan úgy nézett ki, akivel 2 éve a goukonon lefeküdt. Szíve olyan hevesen vert, hogy alig kapott levegőt és segítségért kiáltott, Ichirot hívván....
- Igen? Ki az ilyenkor? - veszi fel a telefont kómás fejjel
- I-Ichiro.... - szól bele a telefonba sírva Yumiko
- Yumiko? Mi a baj? Történt valami? - ül fel hirtelen az ágyán
- Kou.... - csuklik meg hangja - Kou az a srác, akiről korábban meséltem. Most mit tegyek?
- Hah? - döbben le a hír hallatán - Nyugodj meg. Most otthon van?
- Nincs. Dolgozik. Reggelig nem fog hazajönni.
- Átmenjek?
- Kérlek....
Taxival gyorsan odaért hozzá. Bementek a szobájába, hogy ott nyugodtabban tudjanak beszélni. Ichiro kicsit zavarban volt, mert mikor elsőnek nála járt, nem ment be a szobájába. Még sosem volt egy lány szobájában. Leült egy párnára a földön, Yumiko pedig vele szembe az ágyra. Látszott rajta, hogy nyugtalan és össze van zavarodva. Alig akart beszélni, csak némán ült, lehajtott fejjel. Ichiro kezdett aggódni érte....
- Ezt a szobájában találtam. Megnéztem a középiskolás tabló képét és akkor ismertem fel rajta. A név is stimmel. - mutatja
- Ha? De... Biztos vagy ebben? Lehet csak ugyan az a nevük.
- Nem. Az év is stimmel és az iskola neve is. Bár nem tudok sokat róla, de elmondott egy-két dolgot magáról, ahogy én is neki.
- Meséltél arról, hogy te már...
- Nem. Csak úgy nem állok elő neki vele. Sosem hoztuk fel témának, hogy mikor és hogyan vesztettük el. Számomra nem kellemes emlék és inkább fájó. Nem tudom, ha rájön, hogy én vagyok az a lány, akkor mit fog tenni. Lehet semmit és csak túlreagálom a dolgokat. Ám, ha mégsem? Biztos nem értesz most engem, de...
- Megértelek. Félsz attól, hogy akarna tőled valamit, nem igaz?
- Én... - áll fel - Én még nem állnék készen egy kapcsolatra. Ő teljesen más, mint én. - hajtja le fejét
- Nincs mitől tartanod. Ha nem akarsz semmit sem tőle, akkor nem kell magadra erőltetned a dolgokat. - áll fel és megsimítja arcát
- Ichiro.... Te mindig segítesz nekem. Ez nagyon jól esik. - fogja meg kezét, mellyel arcához ér, majd lassan behunyja szemét
Ichiro lassan odahajolt hozzá és, mikor kinyitotta szemét, lágyan megcsókolta. Mélyen egymás szemeibe néztek. Yumiko kicsit meglepődött, de visszacsókolta. Ajkaik alig értek egymáshoz, nagyon lányan érintették egymást. Majd ahogy szemeiket behunyták egyre jobban összetapadtak és csókjuk erősebbé vált. A szoba közepén csókolóztak, majd Ichiro lassan az ágyra döntötte Yumikot és hevesebben csókolta. Kezeik összefonódtak, testük hevesen lüktetett. Kívánták egymást, egyikük sem csillapította a másikat. Ichiro az éjszakát Yumikoval töltötte. Reggel az ágyában ébredve a mosdóba ment, közben felöltözött. Kou épp akkor ért haza....
- Megjöttem! - szólal meg - Még alszik? Pedig lassan mennie kellene. - mondja halkan, majd a szobája felé indul - Hé csipkerózsika. Kelned kellene. - ül le ágya szélére és megsimítja arcát - Yumiko ébredj fel. El fogsz késni. Hé.
- Uhm... Kou? Kou! - pattan fel takarva magát - Mennyi az idő?
- Ha nem indulsz el nemsokára, akkor el fogsz késni a suliból. Hoztam reggelit. Szereted a... Hm? - lepődik meg mikor Ichiro lép ki a fürdőből
- E-ez nem az, aminek látszik. Csak átjött mert...
- Mert tanultunk az egyik órára.
- Hmm. Értem. Nem kell mentegetőznötök. Csak lakótársak vagyunk, nem igaz? Ha éhes vagy megeheted a részemet. - teszi le a kaját, majd a szobája felé megy
- Kou! - megy utána Yumiko, de mikor a karjához ér, ellöki - Hah?
- Magatokra hagylak titeket. Mintha itt sem lettem volna. - azzal kilép a lakásból
- Kou! - fut utána - Kérlek hallgass meg!
- Mit kellene meghallgatnom? Azt csinálsz a szobádban, amit akarsz. Ez nem tartozik rám. Hiszen én is azt csinálok, amit csak akarok.
- Most mi bajod? Mért nem hallgatsz meg?
- Nem kell semmit sem mondanod. Ha itt aludt az este, akkor gondolom, hogy mi történhetett. Nem kell ide egzott tudomány, hogy felfogjam.
- Kou! - fut ki utána az utcára és nem hagyja, hogy csak úgy elmenjen - Semmi sem történt! Csak átjött beszélgetni, ennyi! Mért kaptad fel ennyire a vizet? - vonja kérdőre
- Nem kaptam fel. Majd később jövök. - azzal átment az utca másik oldalára
- Kou! - fut utána, mikor hirtelen pirosra nem vált a lámpa, így minden autó gindul - Hah?! - néz rémülten, mikor egy autó épp felé megy
- Yumiko!!!! - kiált utána Kou
- Yumiko! - látja meg őket Ichiro, ki aggódva utánuk szaladt
Yumikot majdnem elgázolta az autó, de Kou testével védve őt, megmentette. A mentők hamar kiérkeztek és mind a kettőjüket bevitték a kórházba. Ichiro is bement, aggódott Yumikoért. Akarinak is szólt, ki suli után azonnal sietett a kórházba. Kou két bordája megzúzódott, a karja és a feje is megsérült. Yumiko csak kisebb zúzódásokkal feküdt bent és kisebb agyrázkódást kapott. A baleset óta nem ébredt fel. Ichiro és Akari a szobájában ülve várták, hogy felébredjen. Kou is még eszméletlen volt. Pár óra elteltével egyikük felébredt.....
- Kou! - riad fel
- Yumiko! Hát felébredtél? - öleli meg Akari
- A-Akari? te hogy...
- Én szóltam neki, remélem nem baj. - mondja Ichiro - Aggódott miattunk, hogy mért nem mentünk ma suliba. Muszáj volt elmondanom neki a történteket.
- Értem és köszönöm, hogy mellettem votatok.
- A nagymamád nemsokára itt lesz, hogy megnézze hogy vagy. A doki szerint hamar rendbe fogsz jönni, csak kisebb zúzódásokat szenvedtél. Szerencséd volt! - mondja Akari
- És Kou? Hol van ő?
- A melletted lévő szobában fekszik. Mindjárt megkérdezem meglátogathatod-e.
- K-köszönöm. - lábad könnybe a szeme
Kou eléggé fáradt volt, így egész nap aludt. Yumiko alig várta, hogy megnézhesse hogy van, de nem engedték, hogy kikeljen az ágyból. Pár napig megfigyelés alatt tartották az agyrázkódás miatt. Ahogy leszállt az este, óvatosan kimászott az ágyából. Óvatosan maga mellett húzta az infúziós állványt. Kou épp aludt. Leült az ágya mellé és nézte ahogy alszik. Erősen visszafogta a könnyeit....
- Uhm... - ébredezik - Meghaltam és a mennyben vagyok? - kérdi viccelődve
- Nem. Egy kórházban vagyunk. Pár bordád megrepedt, a karod és a fejed is megsérült, így pár napig bent fogtak.
- Te hogy vagy? Megsérültél valahol?
- Csak kisebb zúzódások és agyrázkódás, de semmi komoly. - erőltet ki magából egy mosolyt - Most jobb, ha hagylak pihenni. Ha a nővér észreveszi, hogy kiszöktem a szobámból, megint le fog szidni. - áll fel lassan
- Sajnálom. Hülye voltam és féltékeny lettem, mikor megláttalak vele. Elborult az agyam, tudván hogy te és ő...
- Nem történt semmi. Csak megcsókolt és mellettem aludt el. Ennyi. Nem akarta kihasználni a sebezhetőségemet. Udvarias volt és figyelmes. Ha akarom, megtörtént volna. Szóval ne gondolj mindig arra. - fordul vissza felé - Inkább aludj, holnap biztos egy rakat vizsgálatot végeznek majd el most, hogy felébredtél.
- Remek. - ül fel
- Nem szabad felülnöd, feküdj vissza.
- Mondanom kell valamit. Bár lehet ezzel elveszítelek, de nem fogom örökké magamban tartani. A te döntésed, hogy miképp reagálsz és én meg foogm érteni. Szóval... Még nem mondtam, de középiskolában nem voltam ennyire a nők bálványa mint most. A barátaim erősködtek, hogy menjek el velük egy goukonra. Elsőnek nem akartam, de mondták, hogy szép csajok lesznek ott és érdemes egyszer velük tartanom. Hátha sikerem lesz és becsajozhatok. Annyit hezitáltam, hogy kicsit el is késtem. Nálunk fiatalabbak lányok voltak, közöttük egy kitűnt a számomra. Ez voltál te.
- Hah? - hallgatja remegő testtel a történetét, de nem szól közbe
- Tudtam, hogy le fognak itatni, de nem szóltam és nem tettem semmit sem. Belementem a haverjaim játékába és én is inni kezdtem. Szerencsére én vigettelek haza és nem a haverjaim közül valaki. Mikor reggel lett a kiáltásodra ébredtem és erősen zúgott a fejem. Mire ráeszméltem, hogy mit tettünk, te már elrohantál. Se a nevedet, se a sulid nevét nem tudtam. Még azt sem, hogy hol keresselek. A haverjaim nem mondtak semmit sem. Szerettem volna bocsánatot kérni tőled, hogy hagytam had itassanak le, miközben én próbáltam józan maradni. Úgy éreztem, hogy elkövettem egy nagyon rossz bűnt és elvettem, mely az egyik legfontosabb egy lány életében. Hidd el, ha tudtam volna hol keresselek, akkor már rég elmondtam volna, hogy... Sajnálom. Remélem meg tudsz bocsátani. De legjobban azt, hogy.... Már akkor, beléd szerettem. Az első pillantásod óta szeretlek és sosem tudtalak elfelejteni.
- Kou én... - keresi a szavakat -
- Hiába feküdtem le több nővel is, ők nem tudták azt a vágyat csökkenteni, melyet akkor éreztem és most is érzek. - néz mélyen a szemeibe - Ha nem lennék gépre kötve, akkor most legszívesebben magamhoz ölelnélek és el sem eresztenélek.
- A szívem... Mért dobog ilyen hevesen? - kérdi magától - Kou....
- Mint azt mondtam... A te döntésed, hogy hogyan tovább és én elfogadom akármennyire is fáj.
- M-most mennem kell. Jó éjszakát. - azzal szapora léptekkel a szobájába vette az irányt - Mért mondtad ezt el nekem? Mért fáj így a szívem? - kap a mellkasához
Aznap éjjel egyikük sem aludt valami sokat. Pár nappal később Yumikot kiengedték. Elhagyhatta a kórházat és visszatérhetett az iskolás mindennapjaiba. Nagymamája eljött érte és ismét vele lakott. Elhagyta a lakást és cuccai egy részét magával vitte. Nem akart egyedül lakni a lakásban a történtek után. Kellett neki egy kis idő, mire felemészti. Kou még egy ideig bent maradt, további megfigyelésekre. Ichiro és Akari örültek, hogy Yumiko ismét iskolába járhatott. A lányok mindig együtt tanultak és az iskola utáni programokat is együtt töltötték. Megbeszélték a történteket, így minden helyre állt. Karaoke, közös mozizás és miegyéb. Mi kell még egy középiskolás lánynak, ha nem egy ilyen nyugodt élet. Ichiro a kórház után nem sokkal bevallotta érzéseit Yumikonak, ki örömmel igent mondott. Kapcsolatuk még nem olyan mézes-mázas, mint azt gondolná az ember. Egyikük szeleburdi, másikuk pedig komoly jellemű, de némely tulajdonságaik megegyezik. Yumiko rengeteget gondolkozott azon, amiket Kou mondott neki. Néha nem volt ott lelkileg, mintha csak elkalandozott volna. Ez Ichironak is feltűnt...
- Minden rendben? - kérdi aggódva - Mintha lélekben nem itt lennél.
- Hm? B-bocsi, csak eszembe jutott valami. - mosolyog rá kedvesen - Gyönyörű a házatok.
- Hm. Gyönyörű vagy ebben a ruhában. Kivételesnek érzem magam, hogy egyre többször láthatlak hétköznapi ruhákban. - öleli át derekát, majd lágyan megcsókolja
- Ha folyton bókolsz nekem, akkor nem fogok neked ellen állni és.... - akad el a szava, mikor Ichiro hevesebben megcsókolja
Épp Ichiroék házában voltak, mivel a szülei elutaztak egy hónapra külföldre, így nyugodtan kettesben lehettek. A szobájában töltötték az időt és hosszas csókolózásba merültek. Nem volt ki megzavarja őket. Az ágyon ültek egymással szemben. Ichiro levette felsőjét, majd Yumikoét és a melleit masszírozta. Hogy a vágyát fokozza a nyakába nyalt és szomoran magához ölelte, érezve ezzel a forró testét. Egyre jobban belemerültek. Vágytak egymásra. Ichiro levette Yumiko melltartóját és a mellei nyalogatásával fokozta a helyzetet, mialatt ő halkan fel-felnyögött. Pár perc után már Yumiko volt az, ki fokozatosan felizgatta párját azzal, hogy nyakát csókolgatta és végignyalta mellkasát. Már csak egy szál alsóneműben voltak. Yumiko volt felül. Ichiro rákérdezett akarja-e és igenne felelt. Mikor azonban a bugyiát húzta volna le, egyszer csak megtorpant. Yumiko a mellkasára tette kezét és közben potyogtak a könnyei....
- Jól vagy? Nem kell megtennünk, ha nem akarod. - ülnek fel
- S-sajnálom. - törölgeti könnyeit - Én nem tudom megtenni.
- Hm. - mosolyodik el - Kíváncsi voltam meddig bírod magadban tartani. Most már nem kell magadnak hazudnod. - törli le könnyeit
- Biztos vagy benne? - néz rá szomorú szemekkel
- Az a kérdés, te biztos vagy-e benne.
- I-Ichiro...
- Menj. Még nem késő, hogy megváltoztasd a döntésedet. - simítja meg arcát, majd egy utolsó csókot ad neki
- K-köszönöm. - öleli meg, majd gyorsan felöltözve kiszalad a szobából
- lehet, hogy ezt még később megbánom. - fekszik el az ágyán, majd arca elé teszi kezét és egy könnycsepp folyik végig arcán
Yumiko szedte a lábait, ahogy csak bírta. Pont elcsípte a villamost, mely éppen hogy nem indult el. Alig bírt magával, lassúnak találta. Szíve csak úgy zakatolt, hevesen dobogott és abba sem tudta hagyni. Ahogy a villamos megállt, már rohant is fel a lakásba, ahol Kou lakott. Úgy rohant fel a lépcsőn, hogy majdnem orra bukott. Az ajtóm előtt egy pillanatra megállt, hogy levegőt vegyen, melyből pillanatnyilag eléggé kifogyott. Erőt vett magán, majd becsöngetett....
- Igen? Ki az? - nyitja ki az ajtót - Hah? Y-Yumiko? - néz meglepetten
- B-bocsi, hogy ilyen későn tartott felfognom, de.... - alig bírja abba hagyni a lihegést
- Még is mit keresel te itt? Nem úgy volt, hogy a nagyidnál fogsz lakni? - néz rá értetlenül
- De, így volt. Viszont rájöttem valami nagyon fontosra. Eddig még nem vallottam be magamnak. Hülye voltam és féltem a csalódástól. De most kerek perec kimondom! Te egy helyes és szívdöglesztő férfi vagy. Minden nő álma, hogy egy ilyen pasija legyen, mint amilyen te vagy.
- Mire akarsz ezzel kilyukadni? Nem értelek.
- Ne szólj közbe, had szedjem össze a gondolataimat! - néz rá durcásan - Amit a kórházban mondtál, teljesen leblokkolt. Nem tudtam elhinni, amiket mondtál és úgy éreztem, ha melletted maradok, akkor előbb vagy utóbb hoppon leszek hagyva, de... De mi van, ha tévedek? Ha megváltoznál értem és abba hagynád a kicsapongó életedet, a lányok felhozatalát és a perverz megjegyzéseidet, akkor.... Akkor én lennék a legboldogabb nő az egész világon. Tudván, hogy egy olyan férfi párja lehetek, aki képes volt a kocsi elé ugrani értem és az életlt kockáztatva védelmezni... Hülye lennék nem vele maradni.
- Egyszóval...?
- Szeretlek! Szeretlek, Kou! - mondja ki hangosan
- Ezt akartam hallani. - azzal szenvedélyesen megcsókolta
Felkapta, majd lábával becsapta az ajtót és a szobájába vitte. Mivel az ő szobájában tucatnyi lány megjelent, így jobbnak látta nem abban csinálni. Ledobta az ágyra, majd visszalépve, becsukta az ajtót. Egész végig ki sem jöttek onnan. Átengedték magukat a szenvedélynek és a vágynak. Egész éjszaka egymást bebarangolva, szorosan összesimulva töltötték. Ez volt a legszenvedélyesebb éjszakájuk egymással....
- Megígéred, hogy több nőt nem hozol fel?
- Megígérem. Te voltál az első, és te leszel az utolsó. - mosolyodik el
- Helyes! - azzal megcsókolta
Kettőjük kapcsolata örökké tartott, alig lehetett elválasztani őket egymástól. Yumiko sikeresen levizsgázott a középiskolában és az egyetemen folytatta tanulmányait. Kou többé egy nőt sem engedett szerelmén kívül a lakásba, főleg nem az ágyába. Ichiro továbbra is közel maradt Yumikohoz és ugyan arra az egyetemre jelentkezett, ahová ő. Megmondta Kounak, ha egyszer is megbántja, akkor azonnal elveszi tőle. Akari külföldön folytatta tanulmányait, de mindig tartotta barátaival a kapcsolatot....
Így ért véget eme kis romantikus történetünk.
THE END
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
