Sziasztok! Nem sok infóval szolgálhatok. Mivel párom szabin volt, így a gépezési időm egyenlő volt a nullával. Hétvégén filmeket néztünk, azzal töltöttük el az időnket, míg a gyerekek kint az udvaron vagy a szobájukban játszottak. Egyre jobban élvezik az udvart és azt, hogy szabadak lehetnek.... 

Kemény meló egy ház fenntartása a számomra, hiszen mindig van mit csinálnom. Ha akarnám folyamatosan takaírtahatnák, mivel a gyerekek folyton behoznak vmilyen piszkot a házba vagy épp kupit csinálnak (eldobják mindefele a zokniukat, itt-ott hagynak játékokat, összevizezik a padlót iváskor vagy kézmosáskor...stb.) Naponta többször mosogatok, sepregetek és pakolgatok. Emellett 3-4 óránként kell pelenkát cserélni a legkisebb gyermeken + mindig összemaszatolja magát és azzal a kézzel akar enni, így minden piszok a szájába jut. Már mindehova kimászik és piszkálja a szemm magasságban lévő dolgokat. Egyre elevenebb és egy kis rosszcsont! 

A fűnyírás is nem semmi meló. Pénteken déleleőtt lenyírtuk az 1/3 udvart, majd szombaton délelőtt a 2/3 udvart. A leghátsó rész sajna kifpogott a fűnyírónkon, mert nagyon vastag a fű és tele van vadsóskával. Megint hívni kell a fűkaszás csávót, azaz a Tibi-bácsit, mert ha mi nyírjuk le, akkor belesül a motor. :/ 

Júniusban szeretnénk kifesteni, de mikor eljött 8.-án egy festő, az eléggé drága munkadíjat kért és az anyagokat is nekünk kell beszerezni. Szóval vmi más megoldás kell, vagy másik szakember. Nekünk nincs annyi pénzünk, hogy csak úgy kifizessük és még mi magunk vegyünk meg az alapanyagokat. Apósomat meg nem merjük elhívni, mert tudjuk, hogy okoskodna. :/

A tetőcsere lesz a legkeményebb, mivel a hátsó épület teteje nagyon beroggyant és bajok lesznek vele. Eléggé durván néz ki. Még jó, hogy ott nem lakunk bent és külön van (már amennyire). A gyerekekre egy idő után nagyon veszélyes lesz, főleg, ha viharossá válik az idő. Eddig semmi komolyabb vihar nem volt itt, de sosem lehet tudni. Vigyáznunk kell....

Nem is tudom mit írhatnék még le.... A házimunka leköti minden időmet, szóval.... Sajnos nincs semmi kedvem semmihez sem utána / mellette. Egyszerűen nem vesz rá a lélek, hogy leüljek és nekikezdjek gélepni. Pedig a folytatás itt van előttem, nagyjából tudom hogyan írjam le a következő rész, de olyan lusta vagyok és kedvtelen hozzá, hogy... Nem szeretnék összecsapott munkát kiadni a kezemből. Nem is magyarázkodom vagy hasonlkó, hiszen tudjátok, azaz aki olvassa tudja, hogy családanya vagyok és ez már csak így van. A gyerek nagy felelősség és sok időment elveszi. Már nem írom le azt, hogy "Jajj a gyerek, a gyerek!" meg hasonlók.... Majd, ha lesz kedvem írom, ha nem, nem. Ennyi!

Remélem azért van, ki olvassa még az írásaimat vagy épp a blogomat. Tudom, unalmas ember vagyok, de sajna ez van. Semmi izgalom nincsen most az életben. Legyen szép napja annak, ki felnézett hozzám! chuu~