Sziasztok! Kis szortizás, úgy is rég volt. :P Ezt most le kell írnom, elvégre ez a blog része. Emlékül megmarad hogyan is jártam 28.-án pénteken:

Pénteken elkísértem anyukámat a Déli-Pályaudvarra, mert a vonat oda viszi, ahova szeretne menni (nem haza). Nekem az jó volt, mert csak 2 jegyet kellett vennem. Nem vittem babakocsit, mert a metró amúgy is zsúfolt és a mozgólépcsőn félnék, hogy megbotolva leesek vele. Szóval összepakoltam egy kistáskába pelenkát, popsitörlőt, cumisüvegeket és egy váltópólót is. Na meg tettem el kaját és innivalót is. Miután elváltunk anyukámmal, mentem vissza. Előre megvettem hazának a jegyet és felszálltam a következő hazavezető vonatra. Már 2 órája ültem fenn és semmi, nem indultunk. Közben folyamnatosan mondták be, hogy mennyit késik ez meg az a vonat (az enyém már 120-140 percnél járt). Sülysápnál elakadtak a vonatok, mert felsővezeték szakadás volt. Kb. ez azután lehetett, miután mi 11 óra előtt beértünk anyukámmal a vonattal. A 13:15-ös vonat akadt el Sülysápnál. Párommal többször tartottuk telefonon a kapcsolatot. Mollika hál'isten azt a 2 óra ülést a vonaton végig aludta és akkor kelt fel, mielőtt leszálltunk. Indítottak egy pótvonatot Maglódig. Dugig volt! Egy hölgy kérdezte, hogy fellszállnánk-e mert átadják a helyet, de én megköszönve elutasítottam. Ha felszállunk Molli ott nyafizott volna, mert annyira dugig volt. Ráadásul, ha eljutunk Maglódig, akkor csak este tudtak volna minket hazavinni kocsival (úgy 7 óra fele). Nem is tudtam, hogy ki Maglódig elmegy, utána mivel biztosítják a ahzavitelét. Szóval... Nem szálltam fel. Több vonatot nem indítottak abba az irányba, így ott a Keleti-Pályaudvaron hallgattam melyik vonatról, mit mondanak. De semmi! Haza hogy jutok és hogy mi lesz, nem tudatm semmit. Anyósom már közben telefonon mondta, hogy menjünk fel hozzájuk és majd reggel hazamegyünk. Már este fél 6 volt és mentem visszaváltani a vonatjegyem. Több, mint 30 percet álltam sorban. A gyerek a kezemben tiszta kaki (bűzlött is), mocorogni kezdett és unta az egészet! Végre sorra jutok. Épp egy új kassza nyílt meg. Vissz akarom váltani a jegyet, mire a kasszás nő közli velem, hogy nincs pénze, nem tudja visszafizetni nekem a jegyet. Mondom neki és most mit csináljak, itt álltam régóta mire sorra jutottam. Mihez kezdjek? Mondta, menjek az előrébb lévő kasszákhoz. Kössz! Közben kígyózó sor állt mögöttem. Nézem a kiírást, melyik is a kövi kassza. Hátra nézek a sor elején lévő sárcra, ki bólintva jelezte nekem, hogy menjek nyugodtan. Hálás voltam neki és siettem a kasszához. Visszakaptam a jegy árát és ahogy tudtam siettem is anyósomékhoz. Feléreve volt bömbölés, mert valószínű a gyerek azt hitte otthagyom, de hál'isten egy kb. 30 perc sírás után megnyugodva megvacsiztunk és lefeküdtünk aludni. Kaptunk pizsomát is és minden rendben volt. Megnyugodhattunk mind a ketten párommal. Reggel anyósom kikísért bennünket a vonatra és közben fuvart is szereztem, hogy ne kelljen majd az állomástól a cuccokkal és a gyerekkel hazasétálnunk.... Hosszú nap volt a péntek! -___- Megy is majd a panaszlevél! Páromnak hamis infókat adtak és rá is csapták a telefont! Remélem többször nem kell ezt átélnem...

Ennyi lenne a sztori! Haza érve volt mit csinálnom, mert meglátszott a távollétem. Gyorsan sütöttem kaját, rendet raktam, kitakarítottam és kimostam a sok szennyest. Este hulla fáradt voltam már és mivel előző este elfeküdtem az egész hátamat, olyan izomlázam volt, hogy csak na! Még mindig érzem. Majd jövő héten kicsit tornázom (amúgy is szeretnék), mikor a gyerekek nem lesznek itthon. :) Igyekszem majd hozni vmi frisst, de nincs nagy kedvem írni. Amint lesz hozom is a folytatásokat! További szép napot mindne kedves látogatómnak! chuu~