Sziasztok! Hamarosan bezárja kapuit az oldal, melyen nagyon gondolkozom. Nincs nagy értelme írnom, mivel szierintem egy olvasóm sincsen. Csak írok és írok, de nem másnak, hanem magamnak. Még az utolsó 2 történette megírom, de utána felhagyok eme tevékenységemmel. Rajzolni szinte egyáltalán nem tudok, sőt... nincs is kedvem hozzá! Felteszem majd az eddigi munkáimat, hogy megnézhető legyen, de mást nem. Felhagyok mindennel, mi régen becses volt nekem. Édesanyaként nem az a dolgom, hogy írjak, hanem hogy tanítsak. Lehet egy nap, majd szeretnék elolvasni a gyerekeim még is miket írtam tiniként és idősebb koromban. Ki tudja. Remélem lesz majd olyan nap. Fontolgattam, hogy kinyomtatom a történeteket és vhogyan könyv formájában megszerkesztem. A polcon is had díszelegjen az sok történet, melyet a nagy képzelőerőm létrehozott. Az oldal fennmarad, nem törlöm, hiszen már régóta szerkesztem és már nem egy oldalamat töröltem tolerálatlan emberek végett. Csak a regisztrációt szüntetem majd meg és a szerkesztés marad abba. Itt-ott finomítok és kialakítom majd egy teljesen végleges külsőt, de utána.... végleg abbahagyom. Remélem megérti az, kinek tetszett az, amit csináltam (ha volt ilyen személy). A látogatottság hiába nő, az egy dolog. Nekem olvasók "kellettek", de nem kaptam. Így jártam! Nem igaz? Sosem voltam az a központi fajta, csak az a kis szürke nyuszika, ki megbújik a háttérben és utál szerepelni. Sosem lesz ez másképpen. Az életem mindig is nagyon kemény volt és sok rosszban volt részem. Ismertem meg jó és rossz embereket... A sok-sok stressz már kikészített és nem vagyok az a csendes lányka, ki annakidején voltam. Persze nem is lettem olyan nagyszájú sem, mint egyes emberek, kik bátran beszólnak a másiknak és kimondják, ami bántja a csőrüket.... Én mindig is az a személy maradok, ki segíteni próbál másoknak és igyekszik erős maradni (már amikor). Hiába élek külön életet a családommal, a helyzet még egyáltalán nem rózsás és fáj, hogy mindenért meg kell küzdenünk, de az eredmény sosem változik. Rengeteg mindenről le kellett és le kell mondanom. Jó annak, kinek mindenne megvan vagy épp elég ahhoz, hogy jól éljen. Én nem ebbe a kategóriába tartozom és sosem leszek benne. Legalábbis úgy vélem, hogy nem. Az élet kemény, semmi sem terem csak úgy. Dolgozz meg azért, hogy jó életed legyen és sose add fel! Érzelmileg sokszor vagyok instabil és ha túl sok mindent kell magamban tartanom, akkor kiborulok. Szeretnék végre egy nosmális anyagi hátteret és nyugalmat. Remélem pár év múlva ez meg is fog történni. Szurkoljatok! Utolsó bejegyzésemmel fogom majd bezárni az oldalt és elbúcsúzni a legszebb hobbimtól.... Legyen szép estétek! Oyasumi! chuu~