Sziasztok! Sokunkkal előfordul, hogy barátaink közül egy kiemelkedik, ki a legjobb barátodnak számít. Közös témákat szerettek, hasonló az ízlésetek, ugyan azokat szeretitek és a véleményetek is hasonlít egymáshoz. Viszont, mikor útjaitok keresztezik egymást, eme kapcsolat szétszakad. A napok, hetek, évek múlásával egyre kevesebbet beszélgettek. Külön-külön élitek tovább életetek, messze egymástól. Egy kapcsolatot könnyű fenntartani, ha mindkettő tesz érte. Viszont, ha az egyiket már kevésbé érdekli, akkor a távolság tönkre teheti a barátságot. Te igyekszel mindent megtenni, hogy a kommunikáció ne szakadjon meg. Várod válaszát leveledre, melyet neki írtál időt szentelve neki. Azonban ő nem ír. Eltelnek napok, hetek és végül azon kapod magad, hogy nem jött válasz. Végül nagy nehezen megérkezik, melyre te ismét időt szakítva válaszolsz. Azonban a válaszra ismételten heteket, sőt hónapokat vársz. A levél, melyet írtál az időbe vész. Gyakran választ sem kapsz. Próbálod felkelteni figyelmét és írsz egy rövid, pár soros levelet, de semmi. Ő ugyan úgy, ahogy előtte, válaszra sem méltat. Idő közben rájössz, hogy a te állítólagos legjobb barátodnak már van egy hozzád hasonló barátja (gondolod te), ki ugyan ott él és az idő haladtával már a helyedbe lépett. Azért nem kapsz figyelmet a barátodtól, ki az idejét sajnálva teljesen megfeledkezett rólad. Hiába igyekszel, semmi sem változik, te pedig értetlenül állsz a dolgok elé, melyek felkavarják a lelki világodat. Az a személy, ki annó a legjobb barátod volt, már nem az. Csak egy személy, kit régóta ismersz. Kivel annak idején órákat beszélgettél és tök jól elvoltatok. Nevettetek, veszekedtetek, összevesztetek, de mindig kibékültetek a végére. Az a személy, kivel bármit megoszthattál, már nincs többé. Belépett az ismerőseid körébe. Erre rá kellett jönnöd, hiszen oka van annak, hogy a te barátod már nem fordít rád időt és teljesen megfeledkezett rólad. Van egy saját élete. Egy olyan élete, melyből te nem hiányzol. Egy olyan élete, ahol te már semmit sem számítasz, csak egy régi barátja vagy. Vagy már csak egy ismerőse a múltjából. Szomorú erre rájönni. Csalódottá leszel és addig jutsz, hogy te is igyekszed őt kizárni és nem törődni azzal, hogy ő régen a legjobb barátod volt. Hiszen, ha nem érdekled, minek az erőfeszítés? Mért is törd magad a figyelméért? Mért is akard, hogy válaszoljon és érdeklődjön irántad? Mért? Eme kérdés lassacskán a múltba vész és elenyészik az idővel. Viszlát hát barátom...

 

Szerettem volna kiírni magamból. Vhogy megnyugszom és egy kisebb súly válik le lelkemből. Az illető úgy sem fogja tudni eme sorokat. Ha nem kíváncsi rám, akkor rendben van. Legyen így. Nem töröm magam fölöslegesen. Nincs értelme. Maradjon a múlt emléke. Nincs szükségem hamis barátokra. Nevezhetem így, hiszen már azzá vált. Remélem majd egy nap, ha már sosem jelentkezem, észbe kap és megkérdi: Hova tűntél?" Válaszul semmit sem fog kapni. Már nem. Nincs értelme. Ahogy neki, nekem sem lesz már időm az ő válaszának megírására. Legyen boldog az új legjobb barátjával! Velem semmit sem veszített. Egy szürke kisegér vagyok, kire senki sem kíváncsi. Ezt már kiskorom óta tudom. :) Na, de hogy ne érzelgősködjünk tovább, be is fejezem a bejegyzést. Sokan bántottak már meg, sírtam más miatt és mérgelődtem... Remélem egy olyan erős leszek, mint az anyukám, ki az évek alatt megtanulta elhagyni a dolgokat és nem idegeskedni miattuk. Én is erős akarok lenni. Egy kemény érzelemvilággal megerősödött nő! <3