Sziasztok! Nem is tudom hol kezdjem, mit írjak vagy mondjak. Nem érzem még mindig úgy magam, hogy bármit is tudnék írni. Viszont nem szeretném így év végére itthagyni az oldalam. Szeretem és míg tudom, gondoskodok róla. Bár nem ez a legjobb szó rá, de igyekszem fenntartani. Első gondolatra nem tudom hogyan, de gondoltam írok pár sort... Tudom, hogy sokaknak megy el a kedve az írástól, az oldaluk szerkesztésétől. Az élet vagy a helyzet hozza így. Kitudja. A lényeg, hogy mindenkinek eljöhet az az idő, mikor nem tudja hogyan tovább, mert annyira el van keseredve. Velem is ez történt. Viszont kizártam az életemből az, mely csak rontott a kedvemen. Végre el tudtam engedni, mely csak levitt az életről. Az érzéseim romokban voltak és nem tudtam levegőért sem kapkodni. Teljesen kezdtem elveszteni az életkedvemet. Hisz az élethelyzetem nem volt a legfényesebb az utóbbi években, de mindig igyekeztem ezt palástolni és elengedni. De ez enm mindig alakult így és lépnem kellett. Idén nem egy dologban tettem így és tudom nem szabad rágódni a múlton. El kell engedni. Ha a múlt rosszat tesz veled, hátra kell hagyni... Új emberek megsimerésével, kezdtem jobban lenni. Pár kedves szó vagy gesztus is épp elég ahhoz, hogy jobban légy. Összeszedd magad és átgondold hogyan tovább. Mert nem ragadhatunk bele mindig ugyan abba a hibába. Lépni kell!

Nem tudom hogyan fogom folytatni, előre semmit sem mondok. Viszont igyekszem újra itt lenni. Még nem tudom hogyan és milyen megfontolásból is folytassam, de itt vagyok! Folytatom! Kellett ez a kis szünbet, ez a kis semmittevés. Ahogy tudom, teszel fel újra az írásaimat és a rajzaimat is. Szükségem lenne arra, hogy a hobbimnak éljek és ne engedjem el teljesen. Fejlődnöm kell. Rengeteget kell fejlődnöm! Már azt sem tudom hol hagytam abba, mi volt az utolsó, melyet megírtam. Majd mindenben igyekszem visszarázódni. Visszalépni a honlapszerkesztésbe és annak csinosítgatásába, mely mindig is tetszett és szerettem csinálni. Mert igenis, szeretem csinálni! Sajna már felnőttem és minden másmilyen, de attól még csinálhatom. Nem kell feladnom és végleg elengednem azt, melyet kisgyerekként mindig is csináltam. Mely miatt ki lettem közösítve és lenézve. Engem ez tett boldoggá. Az írás és a rajz. Nem érdekelt kinek szúrt szemet vagy hordott le, mert mindig csak azzal foglalkoztam. Mindig azt csináld, amit szeretsz...

Remélem még van itt olyan ember, aki szereti és várja az irományaimat. Nem mondott le teljesen eme oldalról és rólam, ki igyekszek ahogy csak ereje teljéből telik. Nem vagyok olyan jó, de szeretnék csak fele annyira jó lenni, mint a jók. Nem adom fel és visszatérek! Vissza ide, ahol a helyem van, ahol kiteljesedhetek. Egyszóval igyekszem folytatni azt, amibe belekezdtem.^^ Mára csak ennyit írnék. Mindnekinek további szép estét, ki felnézne hozzám. Sayonara! chuu~