|
15.rész: Bízz önmagadban
Saki-chan 2018.11.17. 08:47
"Rei érzelmileg kezd labilissá vállni, ha még egyszer át kell élnie barátainak halálát, így kezébe veszi a dolgokat. Hiába mondja el barátainak, hogy mi történik vele, nem tesz semmi jót vele. Ugyan úgy megtörténnek a dolgok és mindez a közelében. Úhgy dönt elmegy a szigetre, hogy ott fékezze meg egymaga a titokzatos nőszemélyt! Vajon sikerül majd neki?"
Rei minden egyes nap ugyan azt a napot éli meg. Már 6x látta barátai halálát és nem tudja hogyan jusson ki ebből a körforgásból. Beleunt abba, hogy végignézze mindent újra és újra, így elmeséli Yanaginak, hogy mi történt, ám ismét meghal. Mikor a többieknek meséli el, akkor már nem a sziget vagy a vidámpark lesz haláluk helyszine, hanem maga a ház, melyben élnek. A nőszemély mindnekivel végez pontban este 6 órakor, melyre még nem tudni a választ mért is teszi mindezt. Már csak Kousuke, Angel és persze Rei maradtak életben....
- H-hogy lehetséges ez? Hiszen te... - néz mérgesen Rei
- Hm? Hát ő lenne az a nő? - néz fel rá komoly arccal Kousuke
- Hmm... - veszi észre a nő Kousuket
- Hah? - Rei észrevette kit is vett célba - Azt már nem! Hozzá ne merj érni! - áll be Kousuke elé - Csak a testemen át érhetsz hozzá!
- Mit művel? - kérdi Angel magától - Itt az alkalom! - ugrik le az emeletről, amjd a földhöz érve sziklaök9öllel veri a falba a nőszemélyt - Fussatok! Most van időtök elrejtőzni előle! - kiáltja Angel
- Nem! Nem futamodom meg! Most győzni fogok! - változtatja karját kardokká és ront neki a nőnek
Ismét összeütköztek. Rei nem kímélte a nőt. Most arra aszemélyre támadt, ki a legjobban a szívébe véste magát. Nem engedhette, hogy baja essen annak, kiért akár meg is halna. Teljes erejéből püfölte a nőt, majd felkapta és kihajította a bejárati ablakon. Kint szakadt az eső, de ezzel nem nagyon foglalkozott és csak verte össze-vissza. A földbe döngölte, majd mikor le akarta fejezni, hirtelen hatalmas áramütést szenvedett és elterült a földön. Angel oda akart futni, de ekkor a nőszemély mellkasba szúrta Reit, ki ismét eme nap elejére ébredt...
Most nem hagyta annyiban és új tervet eszelt ki. Semmit sem mondott el barátainak, csak csendben hallgatott. Már sejtette, hogy nem a helyek azok, melyeknél megjelenik a nőszemély. Oda megy, ahol ő van. Valamit akart tőle, melyet ki kell derítenie ahhoz, hogy véget érjen ez a rémálom. A többiek észrevették, hogy nincs rendben valami vele, de nem kérdezték. Hagyták, hogy majd ha ő akarja, elmondja mi bántja...
Rei elment a Takakanonuma szigetre, ahol elsőnek találkozott a titokzatos nőszeméllyel. Fenn ülve várta ki mire este 6 óra lesz. Közben végig azon gondolkozott, hogy hogyan végezhet vele, ha már hiába püföli vagy vágja neki a dolgoknak, neki az meg sem kottyan....
- Mindent el kell követnem, hogy ne tudjon sarokba szorítani! Ma be akarom fejezni ezt a napot egyszer s mindenkorra! Többet nem fogsz ártani a barátaimnak! Le foglak győzni! - gondolja magában határozottan - Jöjj elő! - mondja ki
Az óra hatot mutatott és abban a percben megjelet ő, a titokzatos nőszemély, ki kardját előrántva rontott Reinek, ki azonnal kivédte a támadást. Egyből ellentámasádt hajtott végre és kétszer olyan gyorsan súlytott le, mint ellenfele. A nő a magsba vetette magát és hirtelen mögé teleportálta magát, de most nem csaphatta be és elugrott előle. Folyamatos csapásokat mértek egymásra és nem kímélték a másikat. A kardok csak úgy szikráztak. A nőszemély egyre jobban le akarta taszítani Reit, ki ezt észre is vette. Mielőtt lelökhette volna, gyorsan egy jégoszloppal eltaszította magától, majd jégtőrökket hajított utána. Egyik meg is tudta sebesíteni a vállát, de nem folyt vére. Kissé meg is lepte, de nem tulajdonított neki nagy jelentőséget. Gondolta, hogy csupán a ruháját érte el. A nő hátraszaltókkal védte ki a tőrökkel teli támadását, majd elhajította kardját, akár egy fejszét. Végigszelte vele a levegőt. Rei felugrott a levegőbe és átszaltózott a kard felett és közben jégoszlopokkal támadt. Sikerült eltalálnia anőt, ki lezuhant a földszintre. Rei úgy gondolta, hogy ezt semmiképp sem élhette túl csonttörés nélkül. Azonban tévedett. Megúszta....
- Vajon hol lehetnek? Nagyon nagy ez az épület. - kérdi Trivee
- Olyan sötét és romos. Ijesztőbb, mint a vidámpark. - jegyzi meg Hilo
- Itt nyugodtan megküzdhet a nővel és nem árt senkinek sem. - mondja Yanagi
- Hmmm.... Ha egyedül jött ide, akkor tudta, hogy mások megsérülhetnek. - gonbdolja Angel
- Biztos az előcsarnokban vannak. Ott nagy a terület. - mondja Keiko
- Igen. Bizonyára ott vannak. A műhold ott jelez életjelet, de csak egyet. - mutatja Hilo
- Egyet? Talán Rei már vesztett is? - aggodalmaskodik Keiko
- Nem hiszem.... A jel mozgásban van.
- Lilline, küld el nekünk Rei jelenlegi életjeleit. - hívja fel Yanagi Lillinet
- Máris! - teljesíti azonnal a kérést
- Hmm... Rei életlejei nagyon jók. Semmi fáradság vagy sérülés. Inkább az ellenkezője. - nézi az adataokat Yanagi
Ahogy egyre közelebb mentek a csarnokhoz, meghallották a harcukat. Rei épp jégoszloppal töngölte a földbe a nőszemélyt, ki aligha bírt felállni ettől. Mikor a végső csapást mérte volna rá, hirtelen eltűnt. Körbe nézett, de nem látta. Figyelmesen fülelt és próbált a körülötte lévő zajokra koncentrálni. Behunyta szemét, hogy még jobban az ösztöneire és a reflexeire tudjon összpontosítani. Ahogy a hangok felerősödtek, úgy tudta behatárolni merre van ellenfele, ki épp készült volna a föld alatt lecsapni rá. A nőszemély alatta tört volna fel, de gyorsan öklével a betonba vágott, ezzel kőkeménnyé fagyasztva azt....
- Megvagy! - mondja halkan
Csupán két lépést tett meg, mikor is a nőszemély előtte termett és az oszlopba rúgta. Rei olyan erővel csapott le rá, hogy rádőlt és szétnyomta a bal kezét. Hangosan felkiáltott, de nem bírta kihúzni mivel ellenfele ököllel belevágott....
- Ismét elrontottam? Mért? De hiszen elég erős vagyok ahhoz, hogy legyőzzem. Vagy nem? - örlődnek a gondolatai jó és rossz között
- Higyj magadban! Le tudod győzni! - kiáltja oda Angel
- Haah? - leépődik meg Rei - A-Angel... - próbálja kihúzni karját
- Bízunk benned. Te ennél sokkal erősebb vagy! Bízz önmagadban!
- Önmagamban..... Bízom magamban! - vesz erőt magán, majd kirántja karját és elgáncsolva a nőt mellkasba szúrja
- Angel! - kiált egyet Rei
A nőszemély talpra állt és hirtelen Angel előtt termett, de ekkor Rei egy jégfallal megvédte őt. Hiába akart átjutni, nem engedte neki. Védte a barátait, kik mind a fal túloldalán voltak. A nő hamar feladta, hogy átjusson a falon, így Rei irányába fordult, de az gyorsan egy jégököllel elkapta és jégkockába zárva összeroppantotta azt. Sok erőt vesztett és térdre rogyott....
- Hogy nézel ki? Mint, akit eltapostak. - áll elé Yanagi
- Y-Yanagi? De mért....? - lepődik meg
- Gyere. - nyújtja ki kezét - A többiek hazavárnak, éppségben.
- Haah? Jó. - mosolyodik el
Már indultak volna a kijárat felé, mikor is recsegő hang ütötte meg fülüket. A nőszemély kiszabadult és feléjük tartott. Rei ellökte Yanagit, így a csapás őt érte el. Pont a karpereceibe kapta a támadást, így azok megrepedtek. Zuhant lefelé a tengerbe. A nőszemély fordult volna barátai felé, de ekkor gyorsan egy csomó jégszilánkkal levágta az alatta lévő betonréteget, így vele együtt zuhant a mélybe. A nőszemély a sziklák alá szorult és eltűnk a hullámokban. Mindenki lefutott a tengerpartra, hogy megkeressék Reit, ki még mindig nem jött a felszínre. Yanagi és Hilo a parton maradt a lányokkal, hátha visszatérne a nő, míg Angel a vízbe ugrott Rei után, ki egyre mélyebbre süllyedt el lassan eszméletét veszítve. Szerencsére még éppen időben húzta ki a vízből és vitte partra....
- K-köszönöm. - hálálkodik Rei
- Te is megtennéd értem. Nem igaz? - mosolyog rá sarka szélével
- Uhm... - mosolyog rá kicsit elpirultan, miközben arra gondol, hogy ő is mentette már ki Angelt a víz mélyéből
- Hála az égnek, hogy semmi bajod! - súhajt egyet Trivee
- Reeeei! - fut oda hozzá Keiko
- M-most már letehetsz. - kéri zavarban érezve magát
- Biztos? - kérdi Angel
- Igen. Már jobban vagyok.
- Rendben. - teszi le lassan
Lassan visszaindultak a hajóhoz, mellyel a szigetre jöttek. Reit azonnal kezelésbe vette Lilline és alaposan átnézte lett-e bármilyen komolyabb sérülése. Estig a betegszobán tartotta bent megfigyelésen. Aznap este Rei már nem rémálommal aludt el. Megjelent előtte egy furcsa alak, ki a hangjából ítélve férfi lehetett. Mellette állt a nőszemély is, melytől Rei kicsit megijedt....
- Nemsokára te magad leszel a veszély a barátaidra és nem ő. Aznap eljövök érted, hogy magammal vigyelek. Ezt jól jegyezd meg. - mondja - Most pedig aludj. Még sok megpróbáltatáson kell keresztül menned.
- KI vagy te? - kérdi Rei
- Az, aki megvédi tőled a világot. - ahogy ezt kimondta a nőszemély csuklyája lekerült fejéről és alatta egy robotot pillantott meg
Álma ezze ért véget. Hirtelen riadt fel, ahogy a rémálmokból is, de most nem ugyna az a nap volt. Elérkezett a másnap, még kora hajnal volt. Lassan lehúzta magáról a takarót és kiment a konyhába, hogy igyon egy pohár tejet. Leizzadt az álma láttán, de örült annak, hogy nem kell átélnie az a rémálmot, melyet többször is átélt....
- Neked nem pihenned kellene? - kérdi Kousuke
- Hah? K-Kousuke... - ejti el a poharat ijedtében
- Megvan! - kapja el a poharat - Tessék. - hajol oda hozzá - Vigyázz, még a végén megvágod magad.
- Uhm... - pirul el
- Hm? Rei? - veszi észre Lilline, hogy Rei eltűnt és elindul megkeresni
- Jobban vagy már? - kérdi Kousuke
- Igen. Végre nem kell átélnem újra és újra ugyan azt. - ül fel a pultra - Már nem bírtam volna elviselni még egyszer ugyan azt a napot.
- És, ha valami igazán jó nap lett volna? - áll be mellé
- Hmm.... Talán, de ez attól függ.
- Mitől? - lép közelebb egyet hozzá
- Attól, hogy az jó vagy éppen.... rossz. - akad el lassan a szava, mikor Kousuke lassan odahajolva hozzá lágyan megcsókolja ajkait
- Hah? - lepődik meg Lilline, majd gyorsan elbújik és befogja a száját nehogy meghallják
- Megéheztem. Biztos maradt még abból az isteni sajtostekercsből, amit Trivee készített. - gondolja magában miközben lassan jön le a lépcsőn - Hm? - veszi észre Lillinet, ki szomorú arccal siet vissza a laborba
- Hm? Nem alszol? - kérdi meglepetten Yanagi
- Csak ittam egy pohár vizet. - fog a kezében egy üres poharat
- Hm? Értem.
- Most, ha megbocsátasz. - siet el mellette halkan
- Hmm... - indul a konyhába - Hah? - ő is észreveszi az épp hevesen csókolózó Reit és Kousuket, majd elkomolyodik - Értem. - gondolja mérgesen, majd hátat fordítva visszamegy a szobájába
Másnap reggel kissé fura volt a légkör. Lilline sosem volt az a beszédes, de most épp hogy kijött a laborból. Nem is akart a többiekkel lenni, mintha bántotta volna valami. Yanagi tudta mi a baja, de nem mondta el a többieknek. Megette a reggelit, majd elment valahova a városba. Mindneki tette a dolgát. Rei ezt kihasználva besurrant Kousukehez....
- Szabad. Ha? Te vagy az? Hát nem volt elég a hajnal lopott csók? - kérdi
- Uhm... - pirul el zavarában - Nem... vagyis... Csak szerettem volna egy kevés időt veled tölteni. - mondja elpirultan Rei
- Hmmm... Rendben. Ülj le ide a kanapéra. Mindjárt befejezem ezt és a tiéd vagyok. - gépel valamit a számítógépbe
- Hm. Milyen puha ez a kanapé. El tudnék aludni rajta. - gondolja, majd lassan elfekszik rajta
- Jobb, ha nem itt alszol vagy az is lehet, hogy kihasználom a helyzetet és rádvetem magam. - ül le mellé Kousuke
- Haah? - észreveszi, hogy Kousuke a lábait kezdi simogatni
- Egyszerűen amióta megéreztem, újra és újra meg akarom érinteni.
- Uhm... - nyel egyet Rei, zavarban van eme szavaktól
- Annyira finom és puha. - közeledik felé
- Ko-komolyan? - kezd egyre jobban elpirulni
- Hm. - hüvelyk ujjával száját simogatja gyengéden, izgatva ezzel őt, majd ugyanezen kezét arcán, nyakán keresztül haladva a
testét simitja végig. Végül combjának belső felét simogatja ujjaival....
- Ko...u...suke.... - csuklik meg hangja - Hüm? - Kousuke egyszer csak keresztbe fordul vele a kanapén, őt pedig magával szembe
fordítja és az ölébe kapja
- Haaah? - lepődik meg
- Milyen érzés járja át a tested mikor hozzád érek? Nem tudod, hol érintenek meg a következő pillanatban, az egész tested remeg, de ez valami kellmes remegés. Nem igaz? - suttogta a fülébe - Jó érzés, Rei? - eltűri a haját és nyakának hátuljára ad egy puszit
- Uhm... - szorítja össze kicsit a combjait, majd behunnya szemeit
- Igen? Folytassam?
- Uhm... - zavarban van - Igen... - válaszolja halkan
- Egy erős harcos, kinek angyali teste van. Nagyon fiatal, és finom, puha, kívánatos bőre van. Nem hittem, hogy létezik
ilyen. Eddig a lányok semmit nem értek számomra, de te más vagy. A legtöbb csak egy kirakatbábú, de te sokkal különb vagy
érettebb, mint a korodbeliek. Úgyhogy ne foglalkozz másokkal Rei, hanem azt csináld, amit a szíved, és az ösztönöd
akar most csinálni. Akarlak téged! Az enyémnek akarlak tudni! - nyal bele nyakába közben megsimítva kebleit
- Ko...suke... - behunyja szemét és egy lágy puszit ad ajkaira
- Hm. - Kousuke követi - Mintha csak megbabonázna ez a lány. Érzem, hogy a magamévá akarom tenni itt és most. - gondolja
- Kousuke... - mondogatja halkan nevét - Még, ha csak ez egy játék, szeretnék most veled lenni. Csakis veled. - gondolja
- Engedd el magad, ne tartsd vissza az érzéseidet. - suttogja hallkan
Rei teste kezdett izzani a szenvedélytől. Nagyon belemélyed, elfeledkezve arról hol is van. Forró, szenvedélylel teli, francia csókot adtak egymásnak. Izzott közöttük a levegő. Kousuke hátrahajlott kicsit a nyomástól, melyet Rei közvetített rá...
- Érezni akarlak. Csak egy kicsit. - gondolja Rei
- Most az enyém leszel. - dönti hagyadt a kanapén Reit és kezdené vetkőztetni, de hirtelen kopogtatnak
- Kousuke odabent vagy? - kérdi Lilline az ajtó túloldalán
- Maradj csendben. - csitítja el Reit egy francia csókkal
- Uhm... Mindjárt felforr a vérem. Érzem, hogy nem bírom tovább. - gondolja Rei miközben Kousuke kényezteti a lábai között - Ah! - nyög fel halkan - Kousuke...
- Kousuke odabent vagy? Kousuke! - kopogtat tovább Lilline válaszra várva
Kousuke nem válaszolt, csak kényeztette tovább Reit, ki lassan elment az izgalomtól. Mikor combjait összeszorította, lassan elengedte őt. Rei nagyon zavarban volt, hogy ilyet csináltak, de élvezte is a helyzetet. Gyorsan elbújt a szekrénybe, mikor Lillinet beengedték....
- Kopogtam, nem hallottad?
- Bocsánat, kicsit belemerültem a munkába.
- Hm. É-értem. Semmi baj. - mooslyodik el - Ezt nézd. Szerettem volna, ha te látod elsőnek, amit csináltam.
- Rendben. Megnézem.
Miközben elterelte Lilline figyelmét, Rei kisurrant a szobából és felment a sajátjába, hogy lezuhanyozzon. Kicsit mocskosnak érezte magát a dolgok miatt, pedig nem volt mért. Zuhany után a haját törölte egy törölközővel, mikor is ott ült az ágyán Yanagi és nem tűnt túl boldognak...
- Hah? Y-Yanagi? M-mért vagy itt? - lepődik meg
- Gondoltam volna kedved beszélgetni. Már úgy is rég volt, hogy utoljára kettesben beszélgettünk.
- Nekem nem volt olyan rég. - emlékszik vissza a vidámparkos beszélgetésre - Talán valami baj van?
- Hmm... Tudom, hogy mi a célja annak a sunyi dögnek.
- Dögnek? Kiről beszélsz? - kérdi értetlenül
- Tudod te, hogy kiről beszélek! - kapja el kezét és az ágyra szorítja
- Yanagi ez fáj. Mi ütött beléd? Eressz el!
- Mért tenném? Hiszen szereted, ha fáj, nem igaz?
- Hogyan? Miről beszélsz?
- Rólad és róla....
- Hm? Róla... és... rólam? - mondja akadozó hanggal, miközben Yanagi egyre erősebben szorítja a csuklóját - Yanagi....
- Mindig megszerzi, amit akar. Akkor én is megszerzem, amit akarok. - kezdenek vörösen izzani a szemei
- Y-Yanagi.... - néz rá ijedt szemekkel - A szeme! Vörös lett. Akkor ez azt jelenti, hogy olyan lesz, mint a parton volt. Mit tegyek? Nem kiabálhatok, mert akkor félreértenék. Nekem kell megfékeznem. - gondolja
Folytatjuk!
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
