|
20.rész: Reia apja
Saki-chan 2018.12.28. 14:51
"Rei szíve összetörik, mikor Kousuket Lillinevel látja. Féltékenység és harag dúl a szívében, melyet Angelnek mond csak el. Ezzel szíve nem nyugszik, de megkönnyebbül kicsit. Egyik éjszaka egy férfi lép oda hozzá, ki azt állítja ő az igazi apja! Vajon igaz ez?"
Reit egy ismeretlen alak megsebesítette, mely egy átok folytán nem gyógyulhatott be. Lilline hiába alkalmazott vérátömlesztést, semmi hatása nem volt. Mindenki a devilt kereste, hogy rávegyék azonnal oldja fel az átkot és had gyógyíthassák meg. Angel akadt a nyomába, mely majdnem a halálát okozta, de Rei a segítségére sietett. Erőt véve magán összecsapott a devillel, ám sajna nem bírta legyőzni a vérveszteség miatt. Yanagi lépett közbe és védte meg őket, elkapva a devilt. Az átkot feloldva, sikerült Reit megmenteni. Egy ideig aludt, de mindne rendbe jön vele. Lilline ezalatt bevallotta Kousukenek az érzéseit és akcióba is lendült, melyet Rei sajnos látott és teljesen ledermedt. Angel az, kibe most kapaszkodhat....
- Mért? Mért fáj ennyire? Mért?! - kiáltja Angel mellkasába bújva
- Rei... - ölelné át, de megtorpan - Fenébe! - gondolja, majd ökölbe szorítja a kezét
- Utálom ezt az érzést! - mondja sírva, még mindig Angel mellkasába bújva
Így álltak egy darabig, míg az eső szakadni nem kezdett. Angel lassan felvezette a szobájába, hogy megszárítkozzon, nehogy beteg legyen. Kérte, hogy vegyen egy forró zuhanyt, majd feküdjön le aludni. Ő is ugyan így tett. Visszavonult a szobájába. Rei lezuhanyozott és átöltözve az ágyába feküdt, de nem bírt aludni. Folyton az a jelenet volt előtte, mely beleégett az emlékezetébe. Nem akarta tudni a folytatását. Forgolódott össze-vissza, de nem jött álom a szemére. Angel is csak a plafont bámulta, nem bart aludni....
- Még sosem láttam úgy sírni egy nőt, ahogy őt. Mély fájdalom ivódott az arcába, mely olyan törékennyé tette. Mintha ember lett volna. Egy törékeny nő, kinek szíve darabokban van. - gondolja - Mért akartam akkor átölleni? Talán, megsajnáltam? - kérdi magától, miközben a kezét nézi - Badarság! Hm?
- B-bocsánat, hogy zavarlak, de.... Nem bírok aludni. Nem alhatnék ma nálad? - kérdi Rei
- Hogyan? Az ki van zárva! Aludj a saját szobádban.
- De Yanagit nem találtam és gondoltam, hogy talán.... Ma nem tudnék egyedül aludni. - szorítja magához a párnáját
- Hmm.... - néz rá felmérve testét - Rendben, de csak ma éjszakára. - engedi be
- K-köszönöm. - lép be az ajtón
- De a földön alszol. - teszi hozzá
- Hogyan? - lepődik meg
- Ez az én szobám, ahogyan az ágy is. Szóval te aludj szépen a földön. - fekszik le az ágyára
- J-jó. Akkor enyém a takaród! - rántja le a földre, majd ráfeszik
- Mivan?! Te.... Legyen. Úgy sem kellett! - fordul el az ablak felé morcosan - Bekéreti magát hozzám és erre így viselkedik. Idióta! - morog magában
- Mond csak.... Te voltál már szerelmes? - kérdi
- Hm? - lepi meg a kérdés - Nem igazán. Sosem volt dolgom olyan nővel, akit jobban szerettem volna bárki másnál.
- Értem. Bárcsak én is így lennék ezzel. Hiába vagyok devil, a másik felem még ember. Ugyan úgy érzek, ahogy ők és úgyan úgy megsérülök. Nem szeretek ember lenni. Ilyen érzésekkel nem. - szorítja össze fogait
- Nem baj, ha szeretsz. Ez azt jelenti több benned az ember, mint a devil.
- Hah? - fordul az ágyfelé meglepetten
- Embernek lenni nem rossz. Mindenki más és más. Valaki jobban szereti a másikat és van, aki kevésbé vagy egyáltalán nem. De ez nem a te hibád. Ha magadat okolod, akkor nincs igazad.
- Igaza van. Nem az én hibám, hogy Kousuke nem szeret. Mért is gondoltam ezt? - kérdi magától - Milyen hülye vagyok. - ül fel
- Szeretni és szeretve lenni nem ugyan az. - fordul meg Rei felé - Hah? - lepődik meg, mikor hirtelen maga előtt ülve őt nézik - Ühm... - fordul a plafon felé, zavarát leplezve
- Mindig azt hittem, hogy az én hibám, ha a férfi, kit szeretek nem szeret viszont. Folyton a külsőmre fogtam, a devil énemre, ki elrettenti az emebereket. - hajtja le szomorúan a fejét - Az első szerelmemet rég elfeledtem, de az első láncszemem örökké őrizni fogja. - nézi a karperecét
- Haah? - néz meglepetten felé
- Itaki pedig... Szeretett, de két külön világból származtunk. Neki kötelességei voltak, így nem lehettünk együtt. Kaiji volt, ki segített abban, hogy elefeledjem az általa fellángolt szerelmet. Most pedig.... A legnagyobb hibába estem és egy olyan férfiba szerettem bele, kinek csak egy játékszer vagyok. Szánalmasnak érzem magam. - fekszik el nagyon sóhajtva - Te szerencsés vagy. Nem törték még össze a szívedet. - hunyja be szemét
- Hmm... - néz komolyan maga elé - Igaz, hogy még nem, de ez megváltozhat, ha.... Hm? - veszi észre, hogy Rei közben bealudt - Most meg elalszik. Jellemző. Nem hagy aludni és előbb alszik el, mint én. Hmmm... - mérgét elfeledve lassan betakarja Reit, ki közben mintha már álmodna
- Kousuke... - mondja halkan álmában
- Hah? - lepődik meg Angel - Egy férfiról álmodsz, miközben egy másiknak a szobájában vagy. - húzza végig egyik hosszú hajtincsén kezét
- Mért? - kérdi álmában Rei, miközben egy könnycsepp gördül végig az arcán
- Hm? - Angel lassan letörli a könycseppet, megsimítva ezzel arcát
Lassan ő is mély álomba merült. Másnap reggel Angel épp keledezett. Mikor felkelt volna, érezte, hogy valaki megforgta a kezét. Lenézett és látta, hogy Rei végig az ő kezét fogta, miközben aludt. Kicsit elmosolyodott, majd zuhanyozni indult. Kicsivel utána Rei is ébredezni kezdett. Alig bírta kinyitni csippától nedves szemeit. Megdörzsölte őket, majd felült és kótyagosan felállva a fürdőbe indult. Mikor benyitott, Angel épp akkor lépett ki a zuhany alól, anyaszült meztelenül. Rei kissé elkerekedett szemekkel nézett, majd teljesen elvörösödött....
- Áááh! B-bocsánat! - csapja be az ajtót jó hangosan, majd kiszalad a szobából és az övéme megy
- Az a kis.... Kopogni nem tanítottak meg?! - nyitja ki mérgesen az ajtót és kiabál ki rá
- Hah? - néz meglepetten Hilo, miközben elhalad Angel szobájának nyitott ajtaja előtt - Itt meg mi folyik? - kérdi pislákolva
- Mit nézel? Nem láttál még zuhanyból kilépő férfit? - csapja be az ajtót mérgesen
- Öhm... Mondtam valami rosszat? - pislog maga elé
- L-láttam a-a-a..... - esik térdre Rei totál vörös arccal - Már láttam egy férfiét, de... De az csak Kaijié volt. Áááh! - szorítja arcába a párnáját
Mikor mindneki felébret és felöltöztek, a konyhába igyekeztek. Trivee finom reggelivel várta őket. Mindegyikük leült az ebédlő asztalhoz. Rei és Angel voltak az utolsóak, Kousuke pedig nem volt éhes, így később akart reggelizni....
- Végre! Már azt hittem ti sem fogtok ma reggelizni. - örül meg nekik Trivee
- J-jó reggelt. - lép be a konyhába Rei picit piroc arccal
- Beljeb mennél, elállod az utat. - förmed rá Angel
- B-bocsánat. - fordul el tőle zavarában
- Ma kolbászkákat készítettem. Te is kérsz Rei? - nyújtja oda a szájához Trivee
- Hah? Áh! É-én... Én inkább kihagyom. - áll fel rák vörös fejjel az asztaltol és nagy lendulettel megy kifelé - Áh! - ütközik bele Kousukebe, majdnem hátra esve, de az elkapta a karját - Ühm... B-bocsi. - néz fel rá zavarban érezve magát
- Legközelebb nézz jobban a lábad elé. - húzza közelebb magához
- J-jó. Úgy lesz. - lép hátra, majd kimegy a helyiségből
- Hm. - Angel komolyan nézi a szomorúan kilépő Reiat
- Kousuke? Hát még is akarsz reggelizni? - örül meg neki is Trivee
- Köszi, nekem elég volt. - áll fel Angel
- Hogyan? De hiszen csak most jöttél le. Alig értél a kolbászkákhoz. - szomorodik el Trivee
- Tedd el és később majd megeszem őket. Most elment az étvágyam.
- Hm. Rendben.
Pár órával később Rei edzésre ment, hogy kicsit csillapítsa haragját, mely szívében tombolt. Yanagi, Hilo, Keiko és még Angel is mellette volt és figyelte. Lilline az adatokat rögzítette, hogy mennyit fejlődött és mik a hiányosságai, melyen majd változtatni lehet. Az edzőteremben mindne adatot mérnek. Milyen az összhang a teste és ereje között, a kondíciót, gyorsaságot és a reflexeket. Rei könnyedén végzett az előtte álló akadállyal. Folyamatosan jég erejével harcolt, a devilt hanyagolta. Különféle ellenfelekkel mérkőzött meg. Devilekkel és robotokkal. Volt közte elfajzott is. Mindegyiket gyorsan legyőzte és nagyon jó kondiban volt. Lillinenek tetszettek az eredmények. Kousuke is figyelte őt a dolgozószobájából. Tetszett neki is, amit lát. Ilyen teljesítményt várt el attól a személytől, ki a legnagyobb fegyverükké válhat. Mikor már majdnem vége lett volna az edzésprogramnak, Rei egy olyan ellenfelet kapott, ki sokként érte....
- M-Musokoshi? - szűkül össze a szeme - Hogyan? - kérdi
- Hm. - néz rá ellenfele gonoszas tekintettel
- Még is mit jelentsen ez?! Mért van ő itt?! - kérdi mérgesen magától
Musokoshi állt előtte szinte élő valójában, ki erősen a falba vágta, majd nyakba akarta harapni, de ekkor gyorsan elrúgta magától és jégkarddal fejbe szúrta, melytől azonnal eltűnt. Dühösen lépett ki az edzőteremből és azonnal Lilline elé lépett....
- Még is mit jelentsen ez?! - kérdi dühösen
- Mi? - néz rá félénken Lilline
- Rei mi bajod? - kérdi Yanagi Lilline elé lépve
- Megmondtam, hogy soha ne merészelj a fejemben kutakodni!
- Én sajnálom. Nem akartalak megsérteni.
- A fenébe! - üt bele nagy erővel a falba, majd elsétál
- Mi baja lett? - kérdi meglepetten Keiko
- É-én csak... Csak jót akartam. - fut vissza a laborba szomorúan Lilline
- Lilline, várj! - megy utána Yanagi
- Még is mi volt ez az előbb? - kapja el a vállát Reinek Yanagi
- Rei ide jönnél egy kicsit. - szól közbe Kousuke
- Francba! - üt bele az oszlopba Yanagi
Kousuke látta Rei kirohanását, így kérdőre vonta. Semmi oka nem volt arra, hogy Lillinenek essen, hiszen ő csak a dolgát végezte. Rei nagyon mérges volt és nem akarta Kousuke szavait hallgatni. Elfordított fejjel állt előtte, hogy szónoklását hallgassa mit-mért csinált....
- Mi volt ez az előbb? - kérdi
- Utálom, ha az emlékeimet feszegetik! Lilline megsértette a személyes szférámat, melyhez nem volt joga! - szorítja ökölbe kezeit
- Lilline csak erősebbé akar tenni, ennyi az egész. Segíteni akar mindnekinek, hogy jobbá válljanak. Elismeréssel tartozunk neki.
- Még, hogy elismeréssel. Ch! - mordul egyet - Akkor menj hozzá és neki prédikálj! - fordít hátat, hogy kiléjne az ajtón, de Kousuke megállítva kezét az ajtóra teszi, ami ettől visszacsapódik - Hah?
- Nem mész sehova, míg meg nem magyarázod a mai viselkedésedet. Ne akard, hogy megbüntesselek.
- Nem félek tőled. - fordul felé komolysággal az arcán és haraggal a szemeiben, így arcuk nagyon közel van egymáshoz
- Hm. Ma más vagy. Látom a lángot a szemeidben.
- És? Látsz még valamit?
- Féltékenységet.
- Még, hogy féltékenységet! - fordítja el fejét
- Nézz a szemeimbe, ha hozzám beszélsz. - fordítja fejét vissza az állánál fogva
- Mért csinálja ezt? Ismét játszadozik az érzéseimmel. Utálom ezt! - gondolja
- Ma olyan tüzes vagy, hogy legszívesebben... - hajol közel hozzá, hogy megcsókolja - Felfalnálak, itt és most. - csókolja meg szenvedélyesen
Rei próbál ellen állni, miközben testükkel az ajtónak feszülnek. Angel épp be akart kopogni Kousukehez, de meghallotta a koppanást. Tudta, hogy valami ráfeszül az ajtóra, így megtorpanva nézett maga elé. A túloldalon heves csókolózásba merültek, mely egyre erőszakosabbá vált. Rei szavadulva a szenvedélyből, ráharapott Kousuke szájára, majd ellökve magától, kicsinyotva az ajtót, elviharzott. Angel meglepetten nézte, ahogy szomorú arccal távozott. Benyitott az ajtón. Ott állt előtte Kousuke, ki épp a vért törölte le szája széléről...
- Szeretnél valamit? - kérdi, miközben leül az íróasztala mögötti székébe
- Élvezed igaz? - kérdi
- Hm? Mire gondolsz?
- Ne játszadozz vele, különben megbánod! - mondja határozottan, méreggel a hangjában - Találj magadnak más játékszert!
- Talán nem megkedvelted? - kérdi
- Ahhoz neked semmi közöd! - azzal elhagyja a szobát
- Hmm... - mosolyodik el kis elégedettséggel az arcán
Későre járt már. Ma nem kellett sehova sem menniük az INEG tagjainak. Rei a csillagokat bámulva, elkalandozott. Nem akart együtt enni a többiekkel, kerülte a társaságukat. Méreg dúlt benne, mely nem akart csillapodni. A karperecére néézett, melyen egy repedés látszott. Végigsimította rajta ujját, nem értette mikor is szerezhette. Mialatt egymagában ücsörgött, egyszer csak egy hang szólalt meg....
- Itt az idő!
- Hah? - áll fel meglepetten - Ki vagy te? - kérdi
- Érted jöttem, Reia. - lép oda hozzá
- Hogyan?
- Hm? - pillantja meg őket Angel, ki szintén kijött levegőzni - Rei és...? Ki az a fickó? - néz feléjük kérdőn
- Azért jöttem, hogy magammal vigyelek. Jöjj hát velem. - nyújtja kezét
- Én ugyan nem megyek magával! - áll be támadó állásba
- Pedig velem kell jönnöd, nincs választási lehetőséged.
- Óh, igazán? - készül a támadásra - Én ugyan nem megyek sehova! - támadűsba lendül
- Hasztalan próbálkozás.
Az alak hirtelen hátravágta Reit, ki alig bírt felállni. Semmilyen fegyvert nem alkalmazott, mintha csak az elméjét használta volna. Angel gyorsan odarohant, hogy segítsen neki....
- Jöjj velem, gyermekem. - lép oda Reihez és ismét nyújtja felé a kezét
- Azt már nem! Nem fogom hagyni, hogy elvigye! - állítja meg Rei elé állva
- El az utamból! - vágja el Angelt, akár egy kavicsot
- Angel! - kiált utána - Még is ki maga és mit akar tőlem? - kérdi mérgesen, majd lassan feláll
- Utoljára kisbaba korodban láttalak, így nem is emlékezhetsz rám. Szépen megnőttél azóta.
- Haah? - áll előtte kérdőn
- Én vagyok az apád.
- Az apám? - szűkül össze a szeme - Maga nem az apám! - támad rá hatalmas erővel
Jobb karja jéggé vált és hosszú lándzsa alakot öltve átszúrta a férfi vállát, ki egy fának vágódott. A fejéhez kapott és ezernyi kép villant be előtte. Teljesen kezdte elveszíteni az önuralmát. Angel hitetlenkedve nézte, hogy mi folyik előtte. Nem értette mért jött ez a férfi és mért pont most....
- Rei! - áll fel
- Azért jöttem, hogy magammal vigyelek. - lép egyet előre - A te és barátaid érdekében, velem kell jönnöd. - lép még egyet előre, közben a lándzsa egyre jobban átszúródik a vállán
- Nem! Ez hazugság! - a karjából, mely lándzsává formálódott egy jéginda is kiemelkedett és a férfi másik vállába fúródott - Maga nem az apám!
- Ha hiszed, ha nem.... Én vagyok az igazi apád. - lép egyre közelebb hozzá - Azért adtalak nevelőszülőkhöz, hogy megóvjalak és szeretetet kaphass, melyet én nem tudtam volna megadni neked. Édesanyád is ezt akarta volna, ha még élne.
- Haaah?! - kapja fel fejét és erősen a fejéhez kap
Ekkor szemei vörössé kezdenek vállni, melynem nem volna szabad. A lándzsa folyamatosan a férfi vállában van, ki egyre jobban közeledik felé. Angel nem tudja mit tegyen most. Oda akar menni Reihez, de nem bír. Mintha valaki nem akarná, hogy közbeavatkozzon....
- Nem bírok mozogni. - lepődik meg
- Ne állj ellen nekem. Hagyd, hogy magammal vigyelek.
- Soha! - kiált fel
- Haah?! - ébred fel hangjára Yanagi, majd az ablakhoz lép, ahol megpillantja lent őket - Mi ez? - néz kérdőn maga elé
- Pusztulj! - támad még erősebben Rei - Mi ez az érzés? Széthasad a fejem. - kap a fejéhez - ekkor a szemeiből vér kezd folyni - Haah?
- Reeei! - kiált fel Angel
- Rei! Tünj a közeléből! - támad rájuk Yanagi
Rei keze hirtelen visszaváltozott és eszméletét vesztette. Yanagi oda akart menni hozzá, de a férfi őt is megállította. Lassan ölbe vette Reit és magával akarta vinni, de ekkor Kousuke lépett ki a házból és felszólította....
- Ő hozzám tartozik! - jelenti ki Kousuke
- Itt nincsen biztonságban. Magammal kell vinnem őt. - mondja a férfi
- Még is mért? Ő a barátunk! - kiáltja Yanagi
- Mert egy nap a halálotok fogja okozni. - válaszolja
- Vállalom érte a felelősséget. - indul el feléjük
- Hm? - lepdőik meg a férfi, kinek ereje Kousukere kisebb hatással van, mint a térsaira - Ki vagy te, ember? - kérdi
- Én vagyok az INEG vezetője! Rei pedig hozzám tartozik! Bármit tegyen a közeljövőben, az legyen az én felelősségem! - jelenti ki
- Hmm. Merész vagy, emberfajzat. - néz rá - Ám legyen. De, ha bármi történik, azonnal magammal viszem és többet nem engedem el magam mellől.
Azzal lassan odaadta Kousuke karjaiba Reit, ki eszméletlen volt és semmit sem hallott az egészből. Kousuke lassan bevitte őt a házba. A férfi, ahogy jött, úgy távozott. Mikor eltűnt, a fiúk is feloldódtak, tudtak mozogni. Rei pár napig ki volt ütve és mélyen aludt. Egyik éjszaka magához tért, mikor már mindenki nyugovóra tért. Az ablaka elé lépett és érezte, hogy valaki mintha figyelné. Mikor megfordult ott állt előtte ugyan az a férfi...
- Hah? - lepődik meg
- Ezt szerettem volna odaadni neked. - nyújt oda egy nyakéket neki
- Ezt még édesanyád készítette. Ezzel uralhatod az erődet, ha már a karperecek nem tudnak megfékezni. Add át annak a férfinak, ki a szívedhez legközelebb áll és ő lesz az, ki féken tud majd tartani, míg ez a nyakadban díszeleg. Ez megvéd és megtartja az öntudatodat, melyet átváltozáskor el szoktál veszíteni.
- Értem. Kö... - mielőtt megköszönhette volna, a férfi eltűnt
Másnap mindenki boldog volt, hogy Rei ismét jól volt és semmi baja. Étvágya visszajött és bocsánatot kért Lillinétől is, de Kousukevel nem akart beszélni. Mindig próbált nem kettesben maradni vele. Mindneki hitetlenkedve hallgatta végig mi is történt pontosan vele. Aggodalmuk nem szállt el teljesen, hiszen egy nap a férfi vissza fog térni. Ők mindenképpen Rei mellett állnak, bármit is tegyen a közeljövőben.....
Folytatjuk!
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
