Az előző részben megtudhattuk, hogy az INEG tagjai egy szűkössé vált lakásban húzták meg magukat, míg megfelelő házra nem lelnek. Addig ugyan úgy folytatják a feladataikat, mint eddig. Az INEG tagjainak egy apja pénzét sikkasztó, fiatal sráccal akadt gondjuk. A srác fürge volt, így Yanagin sikerült kifognia. Rei vette át az üldözését, mely egy épp üressé vált villamoson folytatódott. Majdnem rossz vége lett az üldözésnek, de hála a fiúknak nem lett semmi gond. Azonban a főhadiszállásra vezető úton a srác egy csellel kiszabadult. Rei utána eredt a fiúknak nem szólva, melyből csak rontott a helyzeten. Pár furcsa alak a srácot akarta, hogy majd ők megleckéztetik és már vitték volna magukkal őket, mikor is Rei visszavágott nekik. Végül mind a ketten megsérültek, de kijutottak az alakok kezeiből és a lakásba mentek fel. Jól le lettek szúrva a tettük miatt. A srácot apja hazavitte, Reit pedig Kousuke szidta le felelőtlen akciója végett. Ez kissé rosszul esett neki, de szót kellett fogadnia. Egyenlőre el lett tiltva az utcai feladatoktól....
Másnap volt már, a kedélyek lenyugodtak. Szépen megreggeliztek, utána mindenki tette a dolgát és sok feladat állt előttük. Lilline továbbra is a kis laborjában ténykedett. Kousuke kiosztotta a feladatokat a többieknek, mint mindig...
- Ma Hilo és Trivee mennek le a nyugati városrészbe. Angel és Keiko az északiba. Egy-egy helyen elfajzottakról adtak hírt. Nézzetek utánuk!
- Értettük! - mondják egyszerre
- Még mindig mérges vagy Reire? - kérdi Trivee Kousuket
- Egy ideig jobb, ha a szobájában marad, míg meg nem tanulja, hogy mit kell tenni. Felőlem duzzoghat, de nálam ez úgy sem fog használni. - válaszolja
- És Yanagi? - kérdi Keiko
- Még alszik. Mióta leszidtad Reit, azóta ki sem mozdult a szobájából. - válaszolja Hilo
- Értem. Ahogy akarja. Ma úgy is itthon maradok, így nem számít, ha egy emberrel kevesebb van kint terepen. Ti csak menjetek nyugodtan. Este találkozunk.
- Vár a munka! - nyitja ki az ajtót Trivee
Miután elmentek csend vonult a lakásba. Kousuke a dolgozószobában csinált valamit. Rei lassan ébredezni kezdett és meglepte a nagy csend. Gondolta mindenki útjára ment, így üres a lakás. Óvatosan kikukucskált a szobájából és a fürdőszobába ment. Nem volt ott senki, szabad volt a pálya. Mielőtt lezuhanyozott volna, körbekémlelt biztos senki nincs-e otthon. Miután megbizonyosodott erről, ment is lezuhanyozni. Egy forró fürdő mindig megkönnyebbülést hoz a fáradt testre. Mikor kiszállt a zuhany alól, letörölte a párássá vált tükröt és a nyakát nézegette, ahova az injekciót kapta. Még kicsit látszott a helye, de nem volt csúnya. Becsavarta a vizes haját és indult is vissza a szobájába....
- Még jó, hogy nincs itthon sen... Hah? - lepődik meg, mikor Kousuket szemben látja maga előtt - A fenébe! Nem tudtam, hogy ő itthon van! - gondolja magában
- Hmm.... Nem tudtam, hogy mikor kijövök az irodámból ilyen szexi fogadtatás vár majd rám. - méri fel az előtte álló Reit
- Öhm... A-azt hittem, hogy nincs itthon senki, azért bátorkodtam így kijönni a fürdőből. Na, de most megyek is átöltözni. - iramodik meg szobája felé
- Várj egy kicsit! - állítja meg bal kezével a falnak nyomva tenyerét, miközben Rei háttal áll neki - Tegnap...
- Hm? Most bocsánatot fog kérni a tegnapi miatt? - kérdi magától
- Kicsit elvetettem a sulykot, de csak mert aggódtam érted.
- Aggódott? - lepi meg eme kijelentése - Késő bánat! Most, ha megbocsátasz... - bújik át a karja alatt
- Még nem fejeztem be! - kapja el karját és a falnak szorítja csuklójánál, melytől kissé nekikoppannak az ajtónak, ahol Yanagi bent alszik
- Hm? - kezd ébredezni Yanagi
- Kérlek, engedj el. - mondja Rei halkan - Ügye nem akarod, hogy Lilline meglásson így bennünket? Mit fog gondolni? - néz rá komolysággal a tekintetében
- Egy nap majd úgy is megértené. - hajol oda Reihez, hogy megcsókolja, de ő összeszorított szemekkel hajtja előre fejét - Ezzel nem taszíthatsz el magadtól. - engedi el csuklóját
- Állj le, kérlek. - teszi mellkasára kezét és lágyan eltolja - M-most megyek... Hah? - nyílik ki mögötte az ajtó és valaki elkapja hátulról magához húzva
- Igen? Mit szeretnél? - kérdi komoly, kissé kómás tekintettel Yanagi
- Csak rendesen bocsánatot akartam kérni tőle, ennyi az egész.
- Most megvolt, szóval... Én megyek vissza aludni! - azzal berántja magával Reit és Kousukere csapja a szoba ajtót
- Hm? - lepi meg Kousuket, ki nem tud mit hozzá tenni
- Y-Yanagi... - pirul el zavarában
- Ssss... - teszi ujját szájára, hogy elcsitítsa - Aludni szeretnék.
- D-de... - dadog zavarában, mivel Yanagi berántotta az ágyába és úgy karolja át, mint egy nagy plüssmacit
- N-ne haragudj, hogy felébresztettelek.
- Hmm... - nyitja ki résnyire a szemét - Nem bánom, mert a látvány tetszik, amit magam előtt látok. - mosolyodik el huncutul, visszahunyva szemét
- M-most már igazán elengedhetnél. Ez így...
- Nekem tetszik. A bőröd puha és az illatod... Hüüühm... - szagol bele a hajába - Csodálatos.
- D-d-de... - próbál szabadulni - Igen, mert most fürödtem meg. - mondja teljesen elpirultan - Most már tényleg elengedhetnél.
- Hm. Rendben. - azzal hátra fordul - Menj csak.
- Köszi. - mászik le az ágyról
- Kousuke biztos odakint vár rád és...
- Hah? Ne! Ne mondj ilyeneket! Biztos elment már. Vagy nem? - kicsit kétségbe van esve - Mért rángattál be magadhoz?! - kérdi kicsit mérgesen
- Gondoltam ezzel megmentelek előle. Ide úgy sem jöhet be és mint látod, nem akadályozta meg amit csináltam. Szóval... Már biztos nem fog hozzád szólni.
- Miből gondolod? Nem volt rá szükségem, hogy...
- De. Ismerd be, hogy segítettem most neked. Máskülönben... - fogja meg csuklóját hasára fordulva - Nem tudtad volna lerázni. Nem így van?
- Hm? - pirul el - De. Igazad lehet. - hajtja le fejét
- Ha már felébresztettek, akkor jobb lesz felöltöznöm. - áll fel lassan
- Öhm... O-oké. - fordul el háttal - Nem nézek oda, nem nézek oda! - szorítja össze szemeit
- Tessék. Ezt vedd fel. Biztos nem jó így lenned. - nyújt oda neki egy pólót
- Hm? K-köszönöm, de...
- Egy ideig itt maradhatsz. Engem nem zavarsz. Akár még el is szórakoztathatnánk egymást. - néz rá kaján mosollyal az arcán
- Perverz! - dobja neki a kispárnáját, mely a földön hevert - Haaah? - lepi meg Yanagi szexi, izmos teste - Ne nézz oda, ne nézz oda! - gondolja, majd gyorsan elfordul
- Amit Kousuke mondott... - lép hozzá közelebb - Ne vedd komolyan. - fogja meg állát, majd arcát maga felé fordítja - Te erősebb vagy annál, mint ahogy ő gondolja.
- Haah? - néz rá csodálkozó tekintettel - K-köszönöm, hogy te bízol bennem.
- Mi félvérek tartsunk össze. - mosolyog rá kedvesen, majd belebújik a pólójába - Amúgy mért...
- Yanagi ébren vagy már? - kopogtat be Lilline
- Hah? Jajj ne, ha meglát így vele, akkor... - gondolja, majd gyorsan bebújik Yanagi háta mögé
- Hm. - veszi észre, majd lassan kinyitja az ajtót
- Jó reggelt. Bocsi, hogy csak így bekopogok, de tudnál nekem egy kicsit segíteni. Rei nincs a szobájában és Kousuke sem az irodájában, így már csak téged kérhetlek meg.
- Persze. Mi lenne az? - azzal követte Lillinet
- Huh! Azt hittem most bejön és rosszra fog gondolni, de megúsztam. - könnyebbül meg - Jobb lesz, ha lassan visszalopózok a szobámba. - nyitja ki halkan az ajtót
Nem volt senki sem a nappaliban, így simán be tudott menni a szobájába. Óvatosan nyitotta ki az ajtót, hátha van bent valaki. Szerencséjére egy árva lélek sem tartózkodott bent. Gyorsan átöltözött és megcsinálta a haját. Épp ment volna enni, mikor is kopogást hallott. A bejárati ajtóra pillantott, melyen újabb kopogás hallatszott. Nem értette a dolgot. Elvileg mindenkinek van kulcsa, így csak nem lehet egy a többiek közül. Ha meg más az, akkor mért nem csengetett fel? Ezen kérdés foglalkoztatta, majd lassan ajtót nyitott...
- Igen? Ki kopog? - nyitja ki az ajtót - Hm? - néz körbe, de senki sincsen kint - Csak rosszul hallottam volna? Hm. Mindegy, majd... Hah?! - esik hátra a meglepettségtől
- Óh! Ne haragudj, nem akartalak megijeszteni.
- Egy kislány? De még is mikor került mögém úgy, hogy még csak meg sem éreztem? - kérdi magától - Segíthetek valamiben? Talán keresel valakit?
- Az anyukámat. - néz rá bánatos arccal
- Az anyukádat? Ő biztos nem itt lakik. Talán próbáld meg a szomszédban. Ha szeretnéd, én... Hah?
- Ne! Az anyukám nem itt lakik. Elvesztettem. Azt hittem ide jött vissza, mert itt szálltunk meg nem rég és arra gondoltam talán visszajött.
- Hm. Értem. Mi már régóta itt lakunk, így biztos nem ide jött vissza. Ha szeretnéd segíthetek megkeresni.
- Az nagyon jó lenne, köszönöm.
- Csak szólnom kell K...
- Én veled szeretném megkeresni. Nem baj? Olyan kedvesnek látszol.
- Hm. Hát... Jó, nem bánom. Majd visszaosonok, ha meglett az anyukája és így senki sem veszi észre, hogy kilógtam. - gondolja - Akkor menjünk.
Gyorsan beszaladt a mobiljáért és bezárta maga mögött az ajtót, majd mentek is. A kislány a városba csalta ki, ott keresték az édesanyját. Sok helyen felkutatták, ahol eddig voltak. Megszokott helyeket jártak körbe, sétáltak a városban mindenfele. Már kezdett beesteledni, így Rei kicsit aggódott amiatt, hogy mit fog kapni, ha észreveszik. Furcsállta, hogy még mindig nincs meg a kislány édesanyja, pedig biztos keresheti ő is a lányát. Ez egyre furcsább lett....
- Biztos, hogy jó irányban keressük az édesanyádat? Már sok helyet megnéztünk.
- Igen. Lehet, hogy ő is keres, azért nem találjuk.
- Hm. Akkor üljünk le kicsit, hátha történik valami, míg egy helyben várunk. - leülve, előveszi a telefonját, hogy megnézze az időt - A többiek már biztos otthon vannak. Vajon mikor veszik észre, hogy nem vagyok a szobámban? És ki lesz, ki észreveszi? Aj! Bele sem merek gondolni, hogy Kousuke. Csak ő ne! - rázza meg fejét, kiverve eme gondolatot belőle
Míg ők a város távoli részében ültek várva a csodára, addig a többiek bizony hazaértek. Elsőnek persze senkinek sem tűnt fel semmi. Yanagi is hosszasan csak a szobájában volt. A többiek úgy gondolták, hogy még durcás és azért lapul a szobájában. Azonban hamar rá kellett jönniük, hogy ez nem így van. Trivee szeretett volna kicsit lepihenni vacsi előtt, így bement a Reiel való közös szobába. Ekkor vette észre, hogy szobatársa nincs ott. Körbenézett, hátha csak elbújt. A vizes törölköző még ott hevert az ágya szélén, azóta senki sem nyúlt hozzá. Ágya bevetetlen volt, mintha nem lett volna ideje rá, hogy megcsinálja. Nem értette a dolgot, így elsőnek Lillinet kérdezte...
- Nem láttad Reit? - kérdi
- Én? N-nem. Azt hittem a szobájában van. Ma nem láttam őt. - válaszolja Lilline
- Különös.
- Mi különös? - hallja meg Hilo
- Rei nincs a szobájában. Mintha sietősen elment volna.
- Nagy bajba kerül, ha valóban elment, hiszen Kousuke megtiltotta neki. - suttogja Hilo
- Miről susmogtok? - lép oda hozzájuk Keiko is
- Rei eltűnt. - súgja Trivee
- Eltűnt?! - kérdi hangosan
- Ssss! - fogja be Trivee a száját - Halkabban, még a végén Kousuke meghallja.
- Hm? - veszi őket észre Angel - Ti meg miről susmogtok? - kérdi
- Rei eltűnt és nem szeretnénk, ha erről Kousuke tudomást szerezne. - suttogja oda neki Trivee
- Rei eltűnt? De hogyhogy? - néz maga elé kérdőn - Biztos csak a szobájába zárkózott. - indul el felé
- Nincs itt. Már átnéztem mindenhol. Egy szobában vagyunk. Rémlik?
- Hm. Mért menne csak úgy el? Nincs oka rá.
- Valóban? És az, hogy Kousuke leszidta? Az elég ok arra, hogy kilógjon. Tudod, hogy milyen.
- Igazad van. Majd felhívom. Nekem úgy is megvan az új száma. Megkérdem merre van. - tárcsázik
- Hm? - rezzen meg Rei zsebében telefonja - H-Halló? - veszi fel félve
- Még is hol a fenében vagy? - kérdi Angel
- A-Angel? É-én...
- Ne mond, hogy a szobádban, mert épp ott állunk és te sehol sem vagy.
- K-Kousuke is tud róla? - kérdi meg féltve
- Ő még... - válaszolna, de hirtelen elveszik tőle a telefont
- Merre vagy? - kérdi tőle Kousuke
- K-Kousuke? - ijed meg a hangja hallatán
- 5 perced van, hogy haza gyere vagy nagy bajban leszel. - jelenti ki
- É-én... - néz hátra a lányra, ki közben eltűnt - Hm? Hol vagy? - kérdi körbenézve
- Ki? Rei kivel vagy?
- Most hová tűntél? - kérdi - Hm? Ez remek! - hirtelen cseperegni kezdett az eső, mely egy cseppet sem volt ínyére
- Rei válaszolj! Hol vagy most?
- Segítek valakinek, aki most.... eltűnt? - kérdi magától
- Még is kinek? Azonnal gyere haza. Nem szeretném elismételni.
- Hé! Jól vagy? Mért futottál el? - fut oda a kislányhoz, ki megállt az út szélén - Hm? Ő az anyukád? - kérdi egy nőre nézve - Jó napot Ön a... Hah?! Áh! - esik hátra, telefonja pedig közben kirepül a kezéből
- Rei! Rei válaszolj!
- Áh! Ez fájt! - áll fel lassan az ütés után - Még is ki vagy t.....
- Csak elveszem, amire szükségem van és kész! - ragadja meg Reit a nyakánál fogva, ki ettől hirtelen nem bír mozogni
- M-még is mit... Áááh! - kiált fel fájdalmában - Mi-mi ez az... érzés? Mintha.... - úgy érzi lassan kezdi elhagyni az ereje
- Ez az! Érzem, hogy átjár az erőd! Há, há, há... - nevet fel hangosan
- Úgy érzem, mintha elszállna minden erőm. Még is mit... csinál?
Rei testéből kezdték kiszívni az összes erejét és már az ájulás közelébe lépett, mikor egyszer csak mintha beléjük csapott volna a villám, áramütést szenvedtek. Mindketten összeestek a földön és eszméletüket vesztették....
- Hah? - rezzen össze Lilline, majd a tabletjére nézett - R-Rei... - szűkül össze a szembogara
- Ez nem Rei életjeleinek adatai? - kérdi Trivee
- De. És most... Nagyon gyengék. Mintha nem lenne magánál.
- Kint szakad az eső, talán... - néz ki az ablakon Keiko, majd rosszra gondolva elakad a szava
- Azonnal meg kell találnunk. - jelenti ki Kousuke
- A telefonját sikerült bemérnem. A város másik végében van. - mondja Angel
- Akkor indulás! - kapja fel kabátját Yanagi
Azzal mindannyian felvettek valami meleg felsőt és már indultak is a keresésére...
Úgy fél óra múlva megtalálták őket a többiek. Rei telefonját bemérve be tudták azonosítani, hogy épp merre tartózkodik. Életjelei eléggé gyengék voltak, de persze nem adták fel a reményt. Még mindig ott voltak, ahol eszméletüket vesztették. Az eső csak úgy szakadt, mintha dézsából öltötték volna. A Reire támadó nő lassan ébredezni kezdett. Négykézlábra emelkedett fel és a fejét fogta....
- M-mi történt? A fejem... hasogat és... - néz fel és látja, hogy Reihez odaszaladnak a társai
- Rei! - térdel le mellé Trivee és Angel
- Úgy látom nincs külsérelmi nyoma. - nézi testét Trivee
- Akkor mért eszméletlen? - kérdi Hilo
- Uhm... A fejem... - áll fel kissé kábán Rei támadója
- Azt hiszem megvan az oka. - néz mérgesen a nőre Angel
- Rei kelj fel. Térj magadhoz. - élesztgeti Trivee - Ki bántott?
- Uhm... - ébredezik Rei is - Hah?! Még is ki...?! - ijed meg miután meglátja őket
- Rei mi vagyunk azok. Nem kell félned, most már biztonságban vagy. - nyugtatja Trivee
- Ki bántott? - kérdi komoly arccal Yanagi
- Ki... bántott? De hiszen... Hah? - nézi kezeit, melyek nem is az övéi - Ez hogy lehet? Még is mi... - ül fel térdre, majd egy tócsában az arcát nézi - Ez hogyan lehetséges? Biztos, amikor az a villám belénk csapott, akkor mi... Hm?
- Srácok, de jó, hogy itt vagytok. Én...
- Ő az, aki rám támadt! Vigyázzatok vele! - mutat a nőre Rei
- Majd én elintézem! - iramodik neki Yanagi
- Y-Yanagi... - ijed meg
Yanagi rátámadt, de szerencsére ki tudta védeni. Gyorsan elhajolt ütései elől, azonban sikerült elgáncsolnia, így a földre esett. Rá akart taposni, de ekkor hirtelen elgurult előle, majd felpattant. Yanagi folyamatosan támadta, hiába szólt neki, hogy álljon le....
- Bántottad a barátunkat! Ezért megfizetsz!
- Yanagi! Én vagyok az! Mért támadsz rám? - vonja kérdőre
- Fogalmam sincs miről beszélsz! - azzal egy lángcsapással hátravágja
- Áh! Ez fájt! - esik hátra, majd lassan felül - Még is mért támadt rám Yanagi? - kérdi magától - Hah? Ez... - néz le a mellette fekvő tócsába, ezzel megkapva a választ - Micsoda?! Még is hogyan lettem ilyen? Mi-mi ez az egész?! - sokkolja le a látvány - Biztos az áram miatt volt, hogy...
- Velem foglalkozz!
- Fenébe! Yanagi dühösnek látszik, így nem tudnék a fejével beszélni. - gondolja - Yanagi hallgass meg! Kérlek! - tartja maga elé védekezésképpen a kezét
- Még is honnan tudod a nevem? Ki vagy te?!
- Magam sem értem, de... Kérlek hallgass meg!
- Vááh! - üt ököllel a földbe Angel, amitől hirtelen egy kéz támad a nőre
- Róluk megfelejtkeztem! - fut el az ököl elől, de hirtelen beragad a lába egy lyukba, így majdnem elkapja, de megvédik
- Váááh! - állítja meg egy nagydarab fickó a szikla öklöt és darabokra robbantja
- Hah? - lepődnek meg a többiek
- Még éppen időben érkeztünk. - jelenik meg a nő mellett egy jóképű férfi és lassan kiszabadítva lábát, ölbe veszi - Menjünk haza. - azzal eltűnnek
Az INEG tagjai hazamentek Reiel, ki nem az igazi Rei volt. Persze nekik erről semmilyen sejtésük nem volt. A külseje, a hangja és a viselkedése is Rei volt. A nőnek, ki Rei testében volt elsőnek eléggé fura volt a szitu, de beletörődött és egyből ki is akarta használni a helyzetet. Megkapta, amit akart. Sőt, még többet. Ha nem bukik le, akkor minden úgy fog menni, ahogy akarja. Kousuke jól leszidta, amiért kiszökött, de ez persze nem hatotta meg. Bocsánatot kért, majd elmentek aludni....
- Biztos, hogy jól vagy? - kérdi Trivee
- Persze. Mért, nem annak tűnök? - kérdi
- De, csak... Általában megsértődsz, ha Kousuke leszid téged és morcossá válasz. Hiszen tudod, hogy senki sem korlátolhat. A magad ura vagy és nem egy kislány, kit bezárhatnak. - válaszolja - Bár... Jobb nem ellenszegülni neki, akkor előbb szabadulsz. - vigyorodik el
- Hm. Értem. Ezt észben tartom. - mosolyodik el, majd lassan felül az ágyán - Ki kell mennem a mosdóba.
- Persze, menj csak nyugodtan. A többiek biztos alszanak már, így szabad a pálya.
- Köszi. - azzal már szaladt is ki a szobából - Hm. Valóban alszik mindenki. Hm? - veszi észre, hogy az egyik szobából fény szűrődik ki - Kopp, kopp! - kopog be
- Szabad. - válaszolja Kousuke
- B-bocsi, hogy csak így bejövök. Szabad?
- Már mondtam, hogy az. Gyere nyugodtan.
- Cs-csak... Sajnálom, hogy kiszöktem, de muszáj volt segítenem annak a kislánynak. - megy oda hozzá szerény lépésekkel, akár egy bűntudatos kislány
- Hm? - lepi meg a viselkedése - Talán szeretnél valamit? - hagyja abba az írást és feláll az írószékéből
- Hm. Talán beletrafáltam és ezek között van valami vonzalom? - gondolja, majd mélyen Kousuke szemébe néz - Csak, ha te is szeretnél. - mondja csábosan, majd lassan odahajol hozzá - Eltaláltam! - bizonyosodik meg igazáról, majd meg akarja csókolni
- Furcsa vagy ma.
- Hm? - lepődik meg - M-miből gondolod?
- Nem szoktad csak úgy elém vetni magad. Hízelgő, hogy le akarsz teperni, de... - emeli fel állát - Erre egy másik időpontban fogunk időt szakítani, mikor igazán akarod.
- Most el lettem utasítva? - lepődik meg a mondat hallatán - Rendben. Ahogy akarod. - azzal kimegy a szobából - Hm. Szóval közöttük akkor van valamilyen vonzalom. Még ez később talán kapóra jöhet. - mosolyodik el elégedetten
Ezalatt szegény igazi Reiünket pedig egy távoli lakhelyre vitték, mely korán sem volt olyan barátságos, mint az övék. Egy romos épület tetején éltek kikkel kénytelen volt most meglenni. Látszólag a vezetőjük volt az, ki ölben hozta ide. Volt még két férfi a bandában. Az egyikük volt az, ki nagydarabként elkapta a sziklaöklöt és szétroppantotta. A másik pedig hozott vacsorát számukra....
- Egyél. Kell holnapra az energia. Minden falat egy kincs, hisz tudod. Nem szeretnénk, ha újra lebetegednél. - ad enni Reinek
- K-köszönöm. - veszi el kicsit félve - Nem szabad félnem, hiszen csak nem fognak bántani. Gondolom annak a nőnek a társai lehetnek. - gondolja, majd enni kezd
- Holnap egy szebb nap lesz. Érzem! - azzal a nő, ki Rei testét birtokolja álomba hajtja fejét
- Hogyan jutok én vissza? Remélem hamar rájönnek a többiek, hogy az nem én vagyok. - néz fel a csillagos égre
Folytatjuk!
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
