Rei és Reika már egy ideje egymás testében vannak, de ez nem maradhat így örökké. Reika túlságosan is ki akarja használni ezt a helyzetet, míg Rei ragaszkodik hozzá, hogy azonnal cseréljék vissza életüket és testüket. Senki sem sejti a testcserét, bár a lányok kicsit másképp viselkednek. Megállapodnak abban, hogy egy dolgot még megtesznek a csere előtt. Ha az kész, akkor mindketten visszatérnek a testükbe és elválnak útjaik. Reika bosszút akar állni szülei gyilkosán, megölve ezzel Ryugat. Ő egy fontos fickó, nehéz közel kerülni hozzá. Viszont a titkos találkozói alatt nem sok testőr veszi körbe, így remek alkalom lenne ezt kihasználni és akkor csapni le rá. Rei beleegyezik, hogy utoljára segít neki. A találkozón lecsapnak Ryuga embereire, majd felrobbantják a hajót melyben ő tartózkodik. Azonban túl könnyű lett minden és ez eléggé gyanús a számukra. Nem is csoda, mivel tudták, hogy jönnek. Hirtelen visszatámadták őket, de ekkor jöttek a fiúk és megvédték a lányokat. Ryuga embere nagyon erős volt és védte mesterét. Reika egy jéglándzsával akart vele végezni, míg embere figyelmét elterelik, de ekkor egy golyólövedéket lőtt ki rá, melytől karperecei széttörtek és kiszabadult az igazi devil Rei....
- Ne. Az lehetetlen. - szólal meg halkan Rei
- Hm? - néz rá meglepetten Kai
- Nem! Nem szabad! - azonnal odaszaladt Reikahoz, ki közben kezdett átalakulni
- Reika! - kap utána Kai, de nem bírja megállítani
- Hah?! - veszi észre Yanagi a történteket - A fenébe!
- Nem akarom, hogy átéld! - öleli meg hátulról Rei Reikat, hogy megfékezze - Nem, nem, nem....
- Vááááh! - kiált fel a felbőszült Reika, kinek haja, fogai és karmai megnőttek
Az eső épp akkor kezdett el erősen szakadni, de semmi reakciót nem váltott ki. Mivel a karperecek most nem zárták el Rei valódi erejét, így nem hatott rá úgy, mint egy áramcsapás. Megragadta Rei kezét és elhajította. Kai gyorsan elkapta, mielőtt megsérülhetett volna....
- Még is mit képzeltél?! - vonja kérdőre
- Én... Sajnálom. Csak meg akartam állítani még mielőtt átváltozik, de....
- Még is mi ez a szörnyeteg? - kérdi Sei
- Ez Reia igazi valója. - válaszolja Yanagi
- Meg kell állítanunk, mert ha nem mindenkit elpusztít! - jelenti ki Rei
- De még is hogyan? - kérdi Sei
- Ha súlyosan megsérül, akkor visszaváltozik. - válaszolja Rei
- Hm? - lepi meg a válasza Kait - Még is honnan....
- Ha a karperecek újra a karjain lesznek, akkor nem lesz baj. Ismét önmaga lesz. - áll fel Rei - Sajnálom, Reika. Most meg kell, hogy állítsunk. - gondolja
- Bízd csak rám! Nem szívesen bántom, de nincs mit tenni. - iramodik neki Yanagi
- Vááááh! - kiált fel Rei, majd láncait bevetve megragadja Yanagi lábát és a földhöz vágja
Ekkor Hatsu beleöklelt, akár egy ajtóba, mely beragadt és nincs hozzá kulcs. Reika hátraesett, így elengedte Yanagit. Ettől csak még mérgesebb lett. Láncaival megragadta Hatsut és a magasba emelte. Mikor Sei ment volna neki segíteni, hirtelen nekivágta, melytől szegény eszméletét vesztette. Mikor végezni akart a fiúkkal, Kai azonnal cselekedett és elteleportált velük egy biztonságos helyre....
- Meg kell állítanom! Ha végez velük, az csak is az én hibám lesz. - szorítja ökölbe kezeit
- Hm. Míg ezek eljátszadoznak egymással, addig nekem ideje lelépnem. - azzal Ryuga lassan elsétál
- Hm? - veszi észre mesterét a devil - Úgy látszik itt már nincs semmi tennivalóm. - gondolja, majd hátat fordít
Reika nem hagyta, hogy elmenjenek, így Ryugara hajított két hatalmas hordót, de embere megvédte azzal, hogy erejét összegyűjtve a hordók útját állta. Ryuga ekkor kezdte komolyabban venni a dolgokat. Érezte, hogy egykönnyen nem juthat ki innen, míg ez a vad teremtmény életét veszélyezteti....
- Hm. - néz komolyan Reikara, ki dühösen néz feléje - Végezz vele! - adja ki parancsba
- Vettem! Egy ropogós csibe rendel! - azzal ismét egy energiagolyóval készült támadni
Mikor elhajította Reika felé, az egy szempillantás alatt eltűnt és mögötte jelent meg. Karmaival megsebezte hátát, ki ettől hangosan felordított. Gyorsan menekülésre fogta, de ismét előtte termett és megragadta a nyakánál fogva. Erősen fogta, hogy ne tudjon mozogni. Láncaival lassan közeledett felé, hogy darabokra tépje, de ekkor Rei egy követ hajított felé. Egyik láncával kivédte a kis követ, majd lassan felé fordult....
- Engedd el! - parancsol rá
- Hé! - néz rá értetlenül Yanagi - Még is mi a fenét csinálsz?!
- Igyekszem elterelni a figyelmét. Nem akarom, hogy olyat csináljon, melyet maga is megbánhat. - válaszolja komolysággal a hangjában
- Hm? - lepődik meg eme válaszon
- Hatsuék biztonságban vannak. - jelenik meg mellettük Kai
- Ennek örülök. Most akkor Reit kell elintézni mielőtt nagyobb bajt csinál. Csupán össze kell dolgoznotok, hogy legyőzhessük! - néz a fiúkra
- Hm. Ahhoz, hogy észhez térjen, megteszem. Ő egy nagyon fontos barátom.
- Ha? - pirul el Rei eme mondatot hallván - É-értem. Akkor nincs habozni való időnk.
- Én is benne vagyok. - helyesen Kai - És mi a terved? - kérdi
- Hmm... - elgondolkodik - Gyorsan, találj ki valamit! Hogyan tudnánk úgy legyengíteni, hogy a karperec visszamenjen rá. - gondolja, de hirtelen Reika megtámadja őket
- Vigyázz! - kapja fel Kai - Ez meleg helyzet volt. Te maradj itt. - teszi le a tetőre - Majd improvizálunk. - mosolyodik rá, majd támadásba lendül
Yanagi tűzgolyókkal támadt, majd Kai egy hordót hajított Reikara. Egyből kivédte láncaival, ahogy a tűzgolyókat is. Kezdett egyre mérgesebbé válni. Láncait újból bevetette, de a devilek kitértek előle minden egyes csapáskor. Kait egy óvatlan pillanatban sikerült elkapnia bokájánál és belevágta az épületben, melynek tetején Rei állt. Gyorsan megkapaszkodott a tetőszerkezetben, így nem esett le. Yanagi gyorsan le akarta zárni a ncsatát, így a magasba ugrott, hogy egy erőteljesebb támadással álljon elő....
- Sajnálom, de ezt a te érdekedben teszem. - azzal a legerősebb támadását vetette be
- Kérlek tarts ki, Reika! - gondolja Rei, majd szorosan behunyja szemét, mikor a csapás eléri testét
Reika láncait maga elé tartva próbálta a támadást megállítani, de nem volt szerencséje és teljesen beterítette. A lángok felfalták testét, mely mindössze pár percig tartott. Vártak, míg a támadás ereje teljesen eloszlok. Ahogy a füst lejjebb hagyott, Reika lassan előlépett belőle. Yanagi komolyan nézett maga elé és kész volt ismét támadni, de erre már szerencsére nem volt szükség. Az eső eleredt, Reika pedig térdre rogyva elfekszik a földön. Láncai szép lassan visszatekeredtek csuklójára. Rei ekkor leugrott a tetőről és odaszaladt hozzá. Kai hiába kiáltott utána, ő meg sem hallotta....
- Sajnálom! - térdel le mellé - Sajnálom, hogy át kellett élned, azt, amit nekem. Sajnálom! - potyogni kezdenek könnyei
- Nem volt más választásom. - szorítja ökölbe kezét Yanagi
- Reika...
- Ideje, hogy visszacseréljük az életünket. - azzal lassan megfogva kezét testet cserélnek
Reika ismét saját testében volt, Rei pedig teljesen eszméletlenül feküdt a betonon. Teljesen lesokkolta a látvány és alig tudott megszólalni. Sírva fakadt. Kai magához ölelte, hogy megnyugtassa. Yanagi lassan ölbe vette Rei testét, hogy hazavihesse és kezelésbe vegyék. Még nem veszett el semmi és rendbe fog jönni....
Pár nappal később.....
Rei szépen felépült a sérüléseiből. Még szerencse, hogy félig devil, különben esélye nem maradt volna, hogy túlélje. Még az is csoda, hogy kibírt egy ekkora erejű támadást. Valószínű ez a vérszomjas erejének köszönhető, mely akkor volt. Abban az állapotában nincs benne emberség, hanem teljes mértékben egy devil, mely sokkal ellenállóbb a komolyabb támadásokkal szemben. Teste felépüléséhez kellett pár nap, hogy teljesen helyre állhasson. Ebben Lilline sokat segített és persze a Reiben lakozó akaraterő az életben maradáshoz.... Felépülése másnapján Reikaék ellátogattak hozzájuk.....
- Reihez jöttünk.
- H-heló. Máris szólok neki. - mosolyog rájuk kedvesen Trivee
- Hű! Milyen tágas lakás. - néz körbe csodálkozva Sei
- R-Reika? - jön ki a szobájából Rei - Reika! - öleli meg hirtelen
- Rei! Örülök, hogy nem esett semmi bajod. - öleli vissza
- Sajnálom, hogy látnod kellett a valódi alakomat.
- Én sajnálom, hogy átvertelek és miattam ekkora kalamajkába keveredtünk. - hajol meg bocsánatkérésképpen
- Látogatóink vannak? - kérdi Triveet Hilo
- Igen. Reihez jöttek. - válaszol mosolyogva
- Látom teljesen begyógyultak a sebeid.
- Igen. Általában hamar helyrejövök. Nem kell sosem félteni. - vigyorog rájuk
- Szóval ő volt az a nagy erejű devil? - méri fel tetőtől-talpig - Hmmm. Igazán jó adottságokkal rendelkezik. - akad meg a szeme keblein
- Rei! - kapja el hátulról melleit Keiko - Kik az új barátaid?
- K-Keiko...
- Ah! - ered el Sei orra vére
- Ők itt Reika, Kai, Sei és Hatsu. - mutatja be őket kedvesen
- Örvendek a találkozásnak. Én Keiko vagyok.
- Milyen dögös. - esik le Sei álla
Miután mindannyian bemutatkoztak Rei és Reika az erkélyen beszélgettek egymással, míg a többiek jókat mulattak bent és jól érezték magukat...
- Mond csak... Nem féltél akkor? - kérdi Rei
- Mikor átváltoztam?
- Igen. Nem rémített meg a tudat, hogy vérszomjassá váltál és csupán a vér éltet, az öldöklés?
- Hm. De. Kicsit igen. Biztos nehéz lehet neked, hogy ilyen erővel kell szembe nézned mindig, mikor láncaid lehullnak.
- Mivel nem vagyok tudatomnál, így nem.
- Mikor a testedben voltam, nem értettem mért vannak rajtad karperecek. Nem gondoltam, hogy egy volt elítélt lennél, ki kiszökött a fogdából, de... Akkor is meglepett a dolog. Nem lehet könnyű neked és valahol sajnállak, hogy ilyen sorsban kell leélned az életed.
- Pedig nem kell. Nem én választottam, de ha választhattam volna, akkor sem változtatnék.
- Hm? - lepi meg a válasza
- Mivel azáltal, hogy ilyen vagyok sok kedves embert megismerhettem. Voltak rossz és jó emlékeim, melyeket sosem feledek el, míg élek. Nem mondom, hogy szeretem azt, ki vagyok, de... Ha már így születtem, akkor így is haljak meg. Felkészültem arra, hogy egy napon meg kell majd ölni, ha a láncaim már nem tartanak vissza többé. Még addig rengeteg harccal kell szembenéznem, sok ellenfelet kell legyőznöm és embert megmentenem. Míg élek, szeretném ezt az erőt használni, hogy másokon segíthessek. Míg van ki mellettem van, addig sosem adom fel. - néz fel az égre elmosolyodva
- Te egy igazán különleges devil vagy. - mosolyog rá kedvesen
Reikaék még vacsoráig maradtak, majd lassan hazamentek. Későre járt már. Kai hazateleportált mindenkit, így Reiék is aludni tértek. Ma különösen sötét volt, csendes és nyugodt. Mindenki mélyen aludt és igyekezte kialudni magát a holnapra. Rei aznap furcsa álmot látott maga előtt, melyben apja jelent meg, hogy figyelmeztesse. Nem akarta meghallgatni és egyáltalán nem félt tőle, ám ezek az álmok napról-napra egyre rosszabbakká váltak. Már nem apját látta, hanem egy sötét alakot, ki üldözni kezdte. Megrémítette, így futni kezdett. Képessége abban a pillanatban nem használt. Futás közben egyszer csak elfogyott lába alatt a talaj, így zuhanni kezdett. Belezuhant az éj fekete sötétségbe, majd hirtelen felébredt...
- Hah?! - kel fel hirtelen - M-Mi volt ez az álom? - fogja fejét
- Jó reggelt! Hogy aludtál? - jön ki a fürdőből Trivee
- Ah! Szarul! - terül el az ágyon fejére húzva a takaróját
- Ne aludj vissza vagy Kousuke mérges lesz.
- Nem érdekel. - fordul az ablak felé - Mond neki, hogy nem éreztem jól magam és még alszom.
- Hm. Jó, de ha lebuksz, akkor nem foglak kisegíteni.
- Rendben. Köszi.
Trivee elmosolyodott, majd kiment a szobából. Rei hamar visszaaludt. Ugyan az az álom kísértette. Ismét futnia kellett az alak elől, ki most rá is támadott. Gyorsan elbújt egy sikátorban, hogy ne vegye észre, de sajnos hamar rábukkant. Egy kukafedővel védte ki különös támadását, mely nem tartott ki sokáig. Egy erősebb lövéskor hátravágódott, neki a falnak. Gyorsan felpattant és felmászott a tűzlétrán. A tetőn folytatta tovább a menekülést. Az alak megállás nélkül lőtt rá, így megbotlott. Majdnem leesett a tetőről, de az alak elkapta. Meglepetten nézte, hogy mért mentette meg, mikor is egy égő érzés hasított bele csuklójába. Ott ahol az alak megfogta....
- Áááááh! - kiált fel hangosan álmából
- Rei!
- Hah?! K-Kousuke... - lepi meg jelenléte
- Trivee mondta, hogy nem érzed jól magad, ezért gondoltam benézek hozzád, hogy ellenőrizzem jól vagy-e.
- J-ja... J-jól vagyok.
- A kezed... - fogja meg lassan felemelve
- Ez semmiség! - rántja el, majd bedugja a takaró alá - Cs-csak fürdéskor leforráztam.
- Hm. Értem. - áll fel - Ha jobban érzed magad, kérlek gyere enni. Mindenki aggódik miattad. Pihenj csak. - azzal kisétál
- Várj!
- Hm?
- N-neked szoktak rémálmaid lenni? - kérdi kíváncsian
- Néha. Általában nem emlékszem rájuk, mire felébredek. - válaszolja
- É-értem. - hajtja le fejét
- Aludj. - azzal becsukja az ajtót
- Bárcsak tudnék. - fekszik el az ágyon - Még is mi a fene történik velem? - nézi a csuklóját, mely az érintés helyén megperzselődött
Próbált visszaaludni, de csak pár óra múlva sikerült neki. Ismét azon a sötét helyen volt, ahol más senki. Egy árva lélek sem tartózkodott a sötét városban, melyben óvatosan lépkedett. A távolban egy fa állt, mely hatalmas volt és eléggé öreg. Ahogy közeledett felé, egyszer csak megjelent az alak, ki folyton vadászik rá. Futni kezdett a fa irányába, de elesett. Lábát elkapta valami indaféleség és nem eresztette. Próbált szabadulni, de nem engedte el. A alak hirtelen megjelent előtte egy karddal a kezében, hogy azzal sújtson rá. Az indát maga elé kapva, azt vágta ketté. Felpattant és futásnak eredt. Az alak hirtelen útját állta és kardjával suhintott egyet, mellyel mellkason vágta. Rei hatalmas kiáltással ébredt és azonnal a fürdőbe sietett. Felsője csurom vér volt és mellkasán egy hatalmas kardvágás díszelgett....
- Még is mi a fene folyik velem? - érinti meg a sérülést, mely fájdalommal tölti el - Mért álmodom mindig ugyan azt? Mért van az, hogy az az alak egyre közelebb ér hozzám és egyre erősebb lesz? Mért? Ki lehet ő és mit akarhat tőlem? - kérdi magától teljesen összezavarodva
Miután eme álom ért, nem akart aludni többé. Nem szólt senkinek sem az esetről és igyekezte elrejteni a sérülését. Bekötözte magát és olyan ruhákat vett fel, melyek elfedik azt. Szerencsére senki sem sejtett semmit sem. Azonban Yanagit nehezebb volt kijátszani. Ő azonnal megérezte a vér szagát....
- Már jobban vagy? - kérdi Trivee
- I-igen. - ül le lassan, arca kis fintort mutat
- Fáj valamid? - néz rá aggodalmaskodva Keiko
- N-nem, csak elfeküdtem a karom. - erőltet mosolyt az arcára
- Majd én megmasszírozom. - fogná meg karját
- Ne! - ellenkezik
- Hah? - néznek csodálkozva a többiek
- M-mármint... Köszönöm, de nem szükséges.
- Ha bármikor kell, szólj nyugodtan.
Az este hátralévő része csendesebben telt. Rei érezte, hogy jobb lesz félrevonulnia vagy könnyen kiszúrják majd, hogy valami nincs jól vele. Ahogy végeztek az evéssel, azonnal takarodót fújtak. Trivee már az ágyban volt, de Rei nem akart lefeküdni félve attól, hogy az álma ismét elnyeli. Az ablaknál állva nézett ki a holdra, mely fényesen ragyogott. Kihasználva az alkalmat, kilopakodott a lakásból. Ez még legalább három éjszaka megismételte. A feladatait elhanyagolta és igyekezett ébren maradni. Azonban ez eléggé rontott az éberségén, mely kezdett feltűnővé válni. A vacsorákat is sorra kihagyta, mely aggodalommal töltötte el a többieket. Egyik éjszaka azonban Yanagi megelégelte Rei furcsa viselkedését és szóvá tette...
- Hová mész? - kérdi
- Hah? Y-Yanagi? - lepi meg jelenléte - É-én csak sétálok egyet.
- Már legalább három napja ezt csinálod. Ha bánt valami vagy titkolsz valamit, akkor nekem nyugodtan elmondhatod. - lép oda hozzá
- S-semmi titkolnivalóm nincsen. Kérlek engedj utamra.
- Hüm. - szagol bele hajába - Ha nincsen, akkor mért van mindig vérszagod?
- Hah? Fenébe! Tudtam, hogy ő érezni fogja. - gondolja - Mert elvágtam egyik nap az ujjam és...
- Ne hazudj többet! - kapja el csuklóját
- Áh! - rántja el karját - Hagyj békén! Semmit sem titkolok, csak... - szédül meg egy pillanatra
- Hah? - veszi észre
- Csak... csak hagyj és menj aludni. - azzal az erkély felé rohan, de mikor maga elé tárul a város sötétje, megtorpan és eszméletét veszti
- Rei!
Yanagi odaszaladva hozzá Lillinehez viszi. A többiek is mind felébrednek és aggódva hallgatják a történteket. Reit a vizsgáló asztalra teszik. Lilline átvizsgálja testét. Felfedezik a csuklóján lévő égésnyomot és a mellkasán ékeskedő vágást, mely hatalmas fájdalommal lehetett Reire nézve, ki egész eddig tűrte azt. Átkötözték neki a sérüléseit és adtak neki vért is, hogy hamarabb begyógyuljanak....
- Az én hibám. Tudtam, hogy nincs vele minden rendben, de mégsem szóltam róla. - szorítja ökölbe kezét Yanagi
- Ez egyáltalán nem a te hibád. Mi is sejtettük, hogy valami nincs rendben. - nyugtatja Trivee
- Rei döntése volt, hogy nem szól róla. Nem akarta, hogy aggódjunk miatta. - szólal meg Kousuke
- De még is, mi okozhatta neki ezeket a sérüléseket? Ki lenne erre képes? - kérdi értetlenül Hilo
- Az elmúlt pár napban nem volt egy bevetésen sem, akkor még is hogyan szerezte ezeket a súlyos sebeket? - kérdi Keiko
- A fenébe! Mért nem vettem észre? Akkor ezért volt olyan elutasító és én azt hittem, hogy... - néz mérgesen Kousuke felé
- Úgy látom a vérnyomása stabilizálódott és a sebek is szépen gyógyulnak. - nyugtat meg mindenkit Lilline
- Mi okozhatta a sérüléseket? - kérdi Kousuke
- A mellkasán egy éles kard ejtett vágást és a csuklóját meg mintha valamivel megégették volna. Én úgy mondanám, hogy az illető a kezével okozott égési sérülést neki, mivel részben látszik a keze nyoma. - emeli fel kezét, hogy megmutassa nekik is
- Hogyan? - néznek csodálkozva
- A következő lépés, hogy meg kell találnunk az elkövetőt! - jelenti ki Kousuke
Míg igyekeztek mindent megtenni Rei épségéért és megbeszélték a teendőket, addig ő egy újabb rémálomba csöppent bele, mely most hosszabbnak és intenzívebbnek hatott rá. Egy másik helyen találta magát, mégpedig ott, ahol laktak. Kint volt a folyosón, mely oly hosszúnak látszott, hogy azt hitte sosem fog véget érni. Szaladt, ahogy a lábai bírták. Mire végül elért a lakásuk ajtajáig, benyitva rajta senkit sem talált bent. A lakás csendes volt és szinte elhagyatott. Gyorsan beszaladt az összes szobába, hogy van-e itt valaki, de egy árva lélekkel sem találkozott. Kezdte feladni és gondolta ismét nem a valóságban van, hanem mindezt csak álmodja, ám egyszer csak hangokat vélt hallani az ajtó túloldaláról. Felcsillant a szeme, hogy talán még sem úgy van, ahogy ő gondolja. A nappaliba szaladva várta, hogy az ajtó kinyíljon. Mikor kinyílt....
- Végre! Már azt hittem, hogy sosem lesz vége ennek a napnak. - lép be az ajtón Yanagi
- Srácok! Végre! - örül meg nekik
- Haah? - lepődnek meg a jelenlétén
- Még is ki vagy te és mit keresel a lakásunkban?! - kérdi mérgesen Yanagi
- Egy devil sem léphet be ide engedély nélkül! - mordul rá
- Mi? De hiszen én vagyok az, Rei! Hát nem ismertek meg? - elkezd feléjük lépkedni
- Mi nem ismerünk semmilyen Reit.
- Hogyan? - lepődik meg a reakciójukon - De hiszen....
- Végezzetek a behatolóval! Ide egy devil sem jöhet be csak úgy. - adja parancsba Kousuke
- Mi? De...
Reinek azonnali menekülésbe kellett kezdenie vagy könnyen életébe kerülhet. Gyorsan az erkély felé rohant, de annak ajtaja zárva volt. Mikor Yanagi rátámadt öklével kitörte az ajtó üvegét. Gyorsan kivédte támadását, majd kibújt a szilánkok között, ezzel megvágva magát több helyen is, melyet a valóságban is érzékeltek a többiek....
- Rei! - fut oda Lilline - Az eredményei drasztikussá váltak. A pulzusa felgyorsult és... és ismét sebek kezdik borítani a testét.
- Hogyan? - néznek értetlenül a többiek
- Még is mi a fene folyik vele? - kérdi Trivee
- Nem tudom, de ha nem állítjuk meg, akkor bele is halhat.
Ahogy ezt kimondta, hirtelen Rei kipattant az ágyól, jobb kezét jégkaszává változtatta és azzal támadt rájuk. Szerencsére nem talált el vele senkit, időben ki tudtak térni. Meglepte őket a reakciója és nem tudták mire vélni ezt a viselkedést...
- Rei még is mi a fenét csinálsz?! - vonja kérdőre Yanagi
- Nem hagyom, hogy végezzetek velem! - azzal hirtelen lesújt a kaszájával
Folytatjuk!
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
