Rei és Reika visszacserélték testüket, ezzel visszatérve saját életükbe. Élvezték ezt a kis időt, de már ideje volt, hogy minden visszatérjen a régi kerékforgásba. A két lány örök barátságra lelt egymásban. A történtek után minden ugyan olyan volt, mint előtte. Persze ez az idill nem tartott sokáig, mivel egyik éjszaka Reinek egy igen különös álma volt, mely egyre jobban eldurvult. Álmában többször megsérült és ez a valóságban is meglátszott testén. Minden egyes éjszaka rettegett elaludni. Ha a sérülései meglátszanak, akkor mi lesz, ha meg is hal. Nem akart aludni, így napokig próbálta minden este valahogyan elfoglalnia magát. Senkinek sem szólt az esetről, mivel nem aggodalmat okozni. Azonban ez a nem alvás dolog kezdte kikészíteni testileg. Yanagi észrevette furcsa viselkedését és kérdőre akarta vonni, de akkor Rei egy rossz látomás láttán eszméletét vesztette. Mindegyikük tudomást szerzett sérüléseiről és tudni akarták ki tehette vele. Tanácskozásuk alatt Rei egy újabb rémálomba csöppenve találta magát, mely rosszabb volt az előzőeknél....
- Rei! - fut oda Lilline - Az eredményei drasztikussá váltak. A pulzusa felgyorsult és... és ismét sebek kezdik borítani a testét.
- Hogyan? - néznek értetlenül a többiek
- Még is mi a fene folyik vele? - kérdi Trivee
- Nem tudom, de ha nem állítjuk meg, akkor bele is halhat.
Ahogy ezt kimondta, hirtelen Rei kipattant az ágyól, jobb kezét jégkaszává változtatta és azzal támadt rájuk. Szerencsére nem talált el vele senkit, időben ki tudtak térni. Meglepte őket a reakciója és nem tudták mire vélni ezt a viselkedést...
- Rei még is mi a fenét csinálsz?! - vonja kérdőre Yanagi
- Nem hagyom, hogy végezzetek velem! - azzal hirtelen lesújt a kaszájával
- Rei! - sikolt fel Lilline
- Rei mi a fenét művelsz?! - kapja el karját - Yanagi vagyok, hát nem látod?
- Te nem lehetsz Yanagi! Biztos csak egy újabb rémálomban vagyok. Ez nem lehet a valóság. - engedi le kezét és a fejéhez kap - Fáj...
- Hah? - veszi észre Yanagi az égési sérülést szenvedett lábait - Hah? - szűkül össze szembogara és remegni kezd
- Mi vagyunk azok. A barátaid. - lép közelebb hozzá Trivee - Ne félj tőlünk. Csak segíteni akarunk.
- Nem! Ti nem... Nem... - alig bír beszélni - Takarodjatok a közelemből! - azzal egy jégfallal eltakarva magát azonnal az ablak felé fut, hogy az erkélyen meneküljön el
- Rei! - ered utána Angel gyorsan kikerülve a jégfalat
- Hagyj! Maradj távol! - áll fel a korlátra - Menj... el.... - azzal hirtelen megszédülve a mélybe zuhan
- REI! - ugrik utána Angel
- Zuhanok... én most... Ha?
- Rei térj magadhoz! - öleli magához zuhanás közben
- An...gel...?
- Kérlek higgy nekem! - csókolja meg
- Hm? Angel! - gondolja, majd hirtelen jégszárnyaival állítja meg zuhanásukat
- Rei! Angel! - szaladnak oda hozzájuk
- Örülök, hogy hittél nekem. - mosolyodik rá Angel
- Uhm... - kis mosollyal néz rá
Bementek vissza a szobába, ahol Rei igyekezte részletesen elmondani mi is történt vele. Fáradt volt és félt, hogy a következő álma halállal fog végződni. Mindegyikük értetlenül állt a történtekhez és soha sem hallottak még hasonló esetről, ahol álmukban támadtak volna bárkire. Hilo keményen kutatott álombéli gyilkosok után, míg Lilline ellátta Rei súlyosnak látszó sérüléseit....
- Ez rémes. Képzelem miket éltél át. Szegénykém. - öleli meg óvatosan Keiko
- Hm. - néz komolyan Rei lábaira Yanagi, majd elszomorodik
- Mi volt az utolsó álmodban? Hogyan sérültél meg? - kérdezi Trivee
- Az... Ti támadtatok rám, mondván, hogy behatoló vagyok. Kousuke elrendelte, hogy végezzetek velem. - hajtja le fejét
- Hogyan? Ez szörnyű!
- Hmm... - hallgatja komoly arckifejezéssel Kousuke
- Még is ki olyan aljas, hogy a barátait használja fel egy álomban? - kérdi Trivee
- Megvan! - kiáltja fel Hilo - Régebben volt egy eset, ahol egy nőt álmában ért a halál. A férje látta, ahogy a felesége testét hirtelen sérülések kezdik beborítani, majd reggelre már halott volt. Semmit sem tudott érte tenni. A rendőrség nem tudta hova tenni az ügyet, így lezárták. A férjet okolták és gyilkosságért elítélték. Azóta már nem él, így nem fogja tudni elmesélni, hogy mi történt pontosan.
- Hmm... Érdekes. Tökre olyan, mint Freddy Krueger. - mondja Keiko
- Hm? - néznek meglepetten a többiek
- Tudjátok. Az a horrorfilm sorozat, melyben egy fickó, Freddy álmában öli meg áldozatait.
- Igen. Tényleg olyan. Különös egybeesés. - vágja rá Hilo
- A te rémálmaidban kit láttál? - kérdi Kousuke
- Én... Egy sötét alak volt csupán, nem látszott az arca. Erős, gyors és.... - nézi tenyereit - Nem tudtam használni ellene a képességemet és átváltozni sem voltam képes. Olyan volt, mintha... Ember lettem volna. Egy védtelen ember. - néz mélyen Kousuke szemébe
- Hmm.... - néz rá komoly arccal
- Még, ha nem is tudjuk kivel állunk szemben, attól még nem lesz lehetetlen legyőzni. - mondja magabiztosan Trivee
- Köszönöm, hogy mindannyian mellettem álltok. - mosolyog rájuk kedvesen
- Ugyan, ez csak természetes. Míg kigondoljuk mi legyen, addig pihenj. - mennek ki a szobából
- Ezek után aligha tudnék. - fekszik el az ágyon - Vajon ki lehet az az alak és mit akar tőlem? - kérdi - Míg nem alszom....el... addig.... - azzal lassan elnyomja az álom - Hah?! Hol vagyok? Mi ez a hely? - néz körbe - Talán... elaludtam? Ajj ne! - egy teljesen új terepen volt, mely egy elhagyatott falunak látszott közepén egy hatalmas fa állt - Hamar ki kell innen jutnom, lehetőleg halál nélkül. - indul el a fa irányába
- Rei! - kiáltanak utána
- Hah? Y-Yanagi? - lepődik meg - Te hogyan kerültél ide? Hiszen én álmodok, vagy mégsem? - zavarodik össze
- Nem tévedsz. Azért jöttem, hogy kivigyelek innen. - fogja meg kezét
- Haah? Akkor te is elaludtál?
- Igen. Mivel mellettem aludtam el, úgy látszik emiatt ugyan abba az álomba kerültünk.
- Hm. Logikus.
- Gyere. Nézzük meg arra. Hátha összefutunk vele.
- Ühm? J-jó.
Mialatt Reinek újabb álomból kellett kiszabadulnia, addig a többiek azon voltak, hogy megszabadítsák a behatolótól, ki ártani akar neki. Yanagi bűntudatot érzett, pedig nem kellett volna. Halkan visszament a szobába és leült az ágy mellé. Lassan megfogta Rei kezét, ki mélyen aludt. A kezein lévő kötéseket nézte és nagyon mérges volt magára. Segíteni akart neki, de nem tudta ezt hogyan tehetné meg. Hiszen nem tud csak úgy az álmaiba lépni....
- Sajnálom. Sajnálom, hogy fájdalmat okoztam neked. Még akkor is, ha nem én voltam az, ki közvetlenül ártott neked. - simít el egy hajtincset a füle mögé
- Yanagi... - mondja ki halkan Rei álmában beszélve
- Hah? - lepődik meg - Vajon mit álmodhatsz most? Ügye nem megint valami rosszat, melyben mi... - hajol közelebb hozzá - Bárcsak segíthetnék. - lassan lehajtotta fejét az ágy szélére és ő is álomba merült
Nem sokkal később Angel lépett be az ajtón. Meglepetten tapasztalta, hogy Yanagi Rei mellett van. Mikor meglátta, hogy fogja álmában a kezét elöntötte a féltékenység. Leült egy másik székre, Rei másik oldalára....
- Vajon mért van bent nála? - kérdi magában - Nekem kellene mellette lennem mivel... Hmm... - fordítja el zavarában fejét
Mindenki segíteni akart Reinek, hiszen a barátjuk és fontos nekik. Míg nem tudják pontosan kivel állnak szemben, addig nehéz megtalálni az elpusztításának módszerét, de nem lehetetlen. Mindenki legyőzhető. Egész este ezen agyaltak, alig bírtak aludni. Kousuke volt ez egyetlen, ki jobban bírta a gyűrődést és aggodalmát a háttérbe szorította. Mikor belépett Rei szobájába, ott látta a két fiút mellette, kik szintén mélyen aludtak. Furcsállta a dolgot, de nem is lepte meg annyira, mint kellene. Hiszen egy nőt természetes, hogy egy vagy több férfi védelmezni akar. Ő is ugyan így volt ezzel, így leült az ággyal szemben egy székre és figyelte Reit álmában....
Yanagi mivel Rei kezét fogva aludt el, így ugyan abba az álomba csöppent. Ott állt a falu szélén és hirtelen nem is értette hol van pontosan. Körbenézett, de senkit és semmit nem hallott. Az ő tekintete is a fára szegeződött, mely hatalmasan nyúlott felfelé az égboltra. Gondolta, hogy elindul felé és megnézi magának....
Eközben Rei a másik Yanagival a fa közelébe haladt. Nem látszott túl messzinek, de még is mintha egy örökkévalóság lenne, hogy eljuss hozzá....
- Vajon mi lehet az a fa? - kérdi Rei
- Nem tudom. Talán csak egy sima fa, mely itt áll. Nem tudhatjuk, míg meg nem nézzük. Nem igaz. - mosolyog rá kedvesen
- Hmm. Igazad van. Vajon hogyan jutott be az álmomba, ha még nem is aludt mellettem? Hiszen azonnal itt termett, miután itt találtam magam. - gondolja - Mond csak, Yanagi... Még is hogyan tudtál azonnal megjelenni az álmomban, ha meg nem is aludtál mellettem?
- Egy másik szobában aludtam el. - válaszolja
- Akkor eddig mért nem jelentél meg álmomban?
- Túl sok kérdésed van. - áll meg hirtelen
- Hm?
- Mért vagy erre annyira kíváncsi? - szorítja meg kezét
- Áh! A kezem....
- Nem elég neked, hogy itt vagyok veled? Mért kérdezed állandóan, hogy hogyan lettem itt? Én csak segíteni akartam neked.
- Hah? - ijed meg, mikor a Yanaginak látszó alak hirtelen átváltozik az alakká, ki üldözni szokta
Hatalmassá vált, akár egy óriás, majd hirtelen Rei felé fordult, ki lassan hátrálni kezdett. Gyorsan futásnak eredt, mikor felé akart nyúlni. Ahogy futott elesett egy ágban, így a karmai melyek idő közben naggyá váltak, elsuhantak felette. Az alak mérgesnek tűnt, így többször lesújtott, de szerencsére nem találta el. Ahogy menekült előle a faluban, hirtelen egy mély szakadék tátongott előtte. Pont ott, ahonnan jöttek. Át akarta ugrani, de nem bírta. Megkapaszkodva egy kilógó gyökérben próbálta magát felhúzni. Az alak ekkor újból lesújtott és sikerült megkarmolni a hátát. A fájdalomtól felkiáltva, elengedte a gyökeret, így lezuhant. Szerencséjére valami felfogta az esését és kihozta a melyből. Egy szikla kéz volt az. Nagyon megörült, mikor meglátta, hogy ki mentette meg....
- Pont jókor jöttem, ha jól látom.
- Angel! - kiált oda neki
- Látom örülsz, hogy látsz. - húzza oda maga elé
- Angel! - omlik karjaiba - Ügye tényleg te vagy az?
- Igen, én vagyok az. - öleli vissza - Látom elkél a segítség. - veszi észre, hogy vérzik a háta - Ő lenne az a furcsa alak, kiről beszéltél?
- Igen. Sajnos tehetetlen vagyok ellene. - markol bele felsőjébe
- Hm? - tűri el haját, mely emberfüleket takar - Aranyos. - mosolyodik el
- Hm? - pirul el meglepetten
Nem volt idejük egymásnak örülni, mivel az alak azonnal támadásba lendült. Angel védte magukat egy homokfallal, majd futásnak eredtek. Rei nem bírt futni a hátán lévő sérüléstől, így ölbe kapva menekülni kezdtek. Az alak csápjaival próbálta elkapni őket, de nem bírta. Ahogy futottak a talaj repedezni kezdett alattuk, mint földrengéskor. Angel manőverezve tért ki a mélység elől és ügyelt arra, hogy a csápok se érjék el őket. Rei erősen kapaszkodott és közben a csápokat figyelte, hogy merre csapnak le. Ha támadott, akkor azonnal szólt Angelnek....
- Nem fogunk tudni megszökni előle.
- Ne hamarkodd el a dolgot. Engem ugyan nem fog el!
- Angel! Áááh! - ugranak egy jó nagyot
Épen hogy át tudták ugrani az előttük álló akadályt. Az alak mérgesnek látszott. Gyorsan elébük került és le akart sújtani kardjával, de ekkor valaki megvédte őket és egy tűzgömbbel keresztüllőtte a mellkasát. Azonnal köddé vált...
- Éppen időben. - sóhajt fel Angel
- Yanagi? - teszi le lassan Reit
- Igen én vagyok az, ki mást vártál? - kérdi
- Tényleg te vagy az? - kérdi, majd óvatosan elindul felé
- Ha nem én lennék, akkor ki más? - simítja meg fejét
- Uhm. - pirul el - Tényleg te vagy az. - gondolja, majd elmosolyodik
- Haaah... - lepi meg reakciója
- Most, hogy mindhárman ide kerültünk, ki is juthatnánk. - veszi le kezét Rei fejéról
- Igen. Még azt sem tudjuk hol vagyunk.
- Sajna még én sem voltam itt. Legutóbb a lakásunkban ébredtem, előtte pedig egy városban. Ez a falu... - néz körbe - Ismeretlen a számomra.
- Nem is fogjuk átnézni. Menjünk. - fogja meg Rei kezét és magával húzza
- Hm. Rendben. - nézi a körülöttük lévő tájat
Elindultak a fa irányába, mely csak úgy vonzotta őket. A falu maga sötét volt és rideg, teljesen elhagyatottan állt. Míg a fa gyönyörű, rózsaszínben pompázott. A szirmai borították a körülötte lévő földet. Ahogy haladtak felé, elöntötte őket a félelem és valahogy az az érzésük támadt, hogy figyeli őket. Résen voltak és úgy védték Reit, mintha aranyból lenne. Yanagi haladt hátul, míg Angel elől. Rei aggódott, hogy ismét jön az alak, de biztonságban is érezte magát, mivel tudta, hogy jó kezekben van. Gyorsan ki akart jutni ebből az álomból és véget vetni a megpróbáltatásoknak....
- Azt hiszem vége az útnak. - néz fel az előtte álló hegyre Angel
- Ez gyerekjáték. - kapja fel Reit, majd gyorsan mászik is fel rajta
- Hé! - indul meg utána Angel is - Neked könnyű, mert nem vagy ember.
- Félig az vagyok. Csak ne beijedtél? - kérdi cinikusan
- Hmm... Én ugyan nem! - gyorsít bele
- Úgy látom győztem! - ér fel a tetejére - Wow! - nézi az előttük álló fát - Hatalmasabb, mint azt elsőre gondoltam.
- Felvágós!
- Gyere, felsegítelek. - nyújtja oda neki kezét Rei
- Kö- Hah?! - szűkül össze a szeme
Reit egy csáp keresztülszúrta, majd a mélybe zuhant. Yanagi sietett oda, de ekkor elkapta egy másik csáp és a fának vágta, Angelt pedig a nyakánál fogva rántotta fel. Mikor Rei meghalt, azonnal felébredt. Hatalmas kiáltástól zengett a szoba, melyre Lilline azonnal berontott....
- Mi történt? Hah? Rei! - fut oda hozzá és látja, hogy vér ömlik a mellkasából
- Yanagi és Angel.... - fogja fájdalommal teli mellkasát és próbálja elmondani mi is történt
- Ne beszélj. Csak feküdj vissza. - kéri Lilline
- Yanagi és Angel bent vannak.
- Hol bent? - lép közelebb Kousuke
- Az álmomban.... - válaszolja - Elkapta őket.
- Hogyan?! Angelt és Yanagit elkapta? De még is hogyan voltak a te álmodban? Biztos csak alszanak. - élesztgeti Yanagit - Hah? - rémül meg, mikor nem érzi a pulzusát - Nem érzem a... pulzusát.
- Én sem. - nézi meg Kousuke Angel pulzusát
- Tudtam. Elkapta őket! Ki kell hoznunk őket vagy örökre a fogságában maradnak.
- Neked előtte pihenned kell vagy belehalhatsz. - parancsol rá Kousuke
- De...
- Nincs de! Ez nem csak a te problémád! Ez a mi problémánk is! - jelenti ki
- Hah? De én... Értem.
- Ha meggyógyultál, akkor kimentjük őket.
- Nem lesz sok időnk. Ha továbbra is így maradnak akkor talán... - mondja szomorúan Lilline
- Mindent megteszek, hogy kihozzam őket! - jelenti ki Rei
Rei kapott vérátömlesztést, mely hatásos volt és a sérülése hamar beforrt. Nem okozott komolyabb gondot neki. Ahogy beforrt a seb, megpróbált újult erővel álomba szenderülni. Kousuke mellette maradt, míg a többiek keresték a megoldást. Lilline a fiúkra figyelt, kiket idő közben egy ágyra fektettek. Láthatólag nem jelent meg egy sérülés sem rajtuk, mely megnyugtatta....
- Aludj csak, én itt leszek melletted. - homlokát-homlokához érintette, majd egyszerre behunyták szemüket
- Hah? - Lilline teljesen elpirult eme jelenettől és torkában gombócot érzett, majd elfordította fejét
Rei hamar álomba merült és ezúttal Kousuke is vele ment. Homlokát azért érintette övéhez, hogy ezáltal bejuthasson álmába és segítse őt. Be is vált. Együtt néztek szembe a gonosszal, ki nem hátrál, míg le nem győzik. A fa irányába mentek, mivel legutóbb ott vesztette Rei az életét. A fának fontos szerepe lehet, hogy ennyire nem szeretné, hogy a közelébe jussanak. Kousuke könnyedén felugrált a szikla szélén, ahol jártak. Reit végig az ölében tartotta, mivel ő is észrevette, hogy jelen pillanatban emberi külsejével nem képes úgy mozogni, ahogy devilként...
- Itt vagyunk. Ez az a fa.
- Hm. Nem látszik különlegesnek. - méri fel a fát Kousuke
- Vajon hol lehetnek a fiúk? - néz körbe
- Azt hiszem megvannak. - mutat fel a fatörzsre, melynek tetején ott voltak megkötözve a fiúk
Félig a fa törzsébe voltak beleágyazódva, mintha csak beszívta volna őket. Nem tudtak mozogni és maguknál sem voltak már. Azért nem keltek fel az álomból, mert az alak erre nem hagyott nekik lehetőséget. Mikor elindultak, hogy kiszedjék őket, akkor jelent meg az alak és rájuk támadt. Kousuke elterelte a figyelmét, míg Rei elrejtőzik. Befutott a fa másik oldalára, de nem bírt várni és elindult felfelé. Ki akarta őket szabadítani, amilyen gyorsan csak tudta. Óvatosan mászott, nehogy leessen. Már majdnem elérte őket, mikor is egy óriáspók jelent meg előtte...
- Ááh! - kiált fel
- Rei! - veszi észre Kousuke, majd sietne oda, de az alak visszatartja
- Ő az én markomban van! - támad rá erőteljesebben
- Tévedsz! Mert ő az én markomban van! - vágja hátra az alakot, majd siet Rei megvédésére
- Ühm... Mi ez a... Hah? - ébred fel hirtelen Angel
- Hol... vagyunk? - ébred fel Yanagi is
- Mi ez a... Benne vagyunk a fa törzsében?
- Úgy látom igen és nem bírok mozogni.
- Áááh! - kiált fel Rei mikor a pók majdnem elkapja
- Rei! - kiáltanak egyszerre a fiúk, majd szabadulni próbálnak
Rei a törzs tetején volt, fel akart jutni a fiúkhoz, de a pók egyre csak közeledett felé. Ő végig azon volt, hogy feljebb jusson és nem védte magát a pókkal szemben. Kousuke egy karddal a kezében futott felé, hogy a pókkal végezzen. Mikor fonalával Reire lőtt, a magasba ugrott átszaltózva a pók felett, majd kettévágta a fonalat. Felkapta Reit és felugrott vele az egyik magasan lévő ágra...
- Jól vagy? - kérdi
- Hál'isten megmenekült. - nyugszik meg Angel
- Még nincs vége. - néz le a pókra - Vigyázzatok, mert... Hah?! - szűkül össze a szeme
A pók hirtelen megjelent Kousukeék mögött, ki gyorsan kivédte támadását és kettévágta. Ahogy ez bekövetkezett az alak is támadásba lendült és végezni akart Reiel, de Kousuke testével védelmezte őt. Kardjával az alakra suhintott és ezzel végzett vele, így eltűnt. Leugrottak a földre...
- Jól vagy? Kousuke... - kérdi aggódva
- I-igen... Áh! - hirtelen Reire omlik
- Kousuke!
Az alak telibe találta és súlyosan megsebesítette. Térdre rogyott, oldalából ömlött a vér. A fiúk is rémülten nézték mi történik. Rei remegő szemekkel nézett rá, ki megnyugtatásul megsimította arcát, majd meg akarta csókolni. Azonban mielőtt megcsókolhatta volna, egyszer csak porrá vált. Rei szemei összeszűkültek...
- Kou.... Vááááááh! - kiált fel egy hatalmasat
Folytatjuk!
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
