Rei visszatérő rémálmok fogja lett, melyben ha meghal, a sérülés a valóságban is megjelenik rajta. Erről az INEG tagjai is tudomást szereztek és azon voltak, hogy elkapják a tettest, ki álmában árt neki. Sajnos eléggé kimerült és nem mer aludni, de megnyugtatja a tudat, hogy barátai mellette vannak. Ismét elaludva, már nem egyedül találja magát az álmában, hanem mellette lesz Yanagi is ki csupán csak külsőre az. Együtt akarják kideríteni, hogy ki az ellenfél. Céljuk a nagy fa elérése, mely kissé kilóg az álomvilágból. Eközben a valóságban az igazi Yanagi és Angel elszundítanak Rei mellett és ők is az álomban ébrednek. A hamis Yanagi hamar lebukik és rátámad, melyből Angel menti ki, majd később Yanagi is csatlakozik hozzájuk. A cél továbbra is a fa. Az ellenfél azonban ezt nem hagyja annyiban. Ismét végez Reiel, majd a fiúkat csapdába ejti, így ők már nem kelnek fel. Rei azonnal vissza akar jutni az álmába, hogy kimentse őket. Most Kousuke csatlakozik hozzá, hogy védelmére keljen, ha szükséges, mivel Rei az álmaiban emberként jelenik meg és az erejét sem tudja használni. Rögtön a fiúk után eredtek, kik a hatalmas fa törzsébe voltak beágyazódva. Kousuke megküzdött az ellenféllé, miközben hirtelen egy pók jelent meg a semmiből. Rei közben a fára mászott, fel akart jutni a fiúkhoz. A pók pont őt vette célba. Rei nem vette észre és végig azon volt, hogy feljebb jusson. Kousuke gyorsan a segítségére sietett. Egy karddal a kezében futott felé, hogy a pókkal végezzen. Mikor fonalával Reire lőtt, a magasba ugrott átszaltózva a pók felett, majd kettévágta a fonalat. Felkapta Reit és felugrott vele az egyik magasan lévő ágra...
- Jól vagy? - kérdi
- Hál'isten megmenekült. - nyugszik meg Angel
- Még nincs vége. - néz le a pókra - Vigyázzatok, mert... Hah?! - szűkül össze a szeme
A pók hirtelen megjelent Kousukeék mögött, ki gyorsan kivédte támadását és kettévágta. Ahogy ez bekövetkezett az alak is támadásba lendült és végezni akart Reiel, de Kousuke testével védelmezte őt. Kardjával az alakra suhintott és ezzel végzett vele, így eltűnt. Leugrottak a földre...
- Jól vagy? Kousuke... - kérdi aggódva Rei
- I-igen... Áh! - hirtelen Reire omlik
- Kousuke!
Az alak telibe találta és súlyosan megsebesítette. Térdre rogyott, oldalából ömlött a vér. A fiúk is rémülten nézték mi történik. Rei remegő szemekkel nézett rá, ki megnyugtatásul megsimította arcát, majd mintha meg akarta volna csókolni, odahajolt hozzá. Azonban mielőtt megcsókolhatta volna, egyszer csak porrá vált. Rei szemei összeszűkültek, teste remegni kezdett...
- Kou.... Kousukeeeee!!! Vááááááh!!! - kiált fel egy hatalmasat
Kousuke visszatért a valóságba, pontosabban felébredt az álomból. Oldalából ugyan úgy ömlött a vér, ahogy az álomban is. Lilline rémülten vette észre, majd azonnal segítségére sietett. Besegítette a szobájába, majd ellátta sérülését. Szerencsére a vágás nem ért fontos szervet vagy ütőeret. Közben a többiek is hazaértek. Kousuke elmesélte nekik, hogy mi történt, míg Rei álmában tartózkodott. Biztos volt benne, hogy maga az alak is álmodik, különben nem térhetne bele Rei álmába. Mivel Kousuke is úgy jutott be az álmába, hogy mellette aludt, ezért nincs kizárva, hogy az illető is a közelében alszik. Persze ez csak feltételezés. Hilo azonnal hozzá is látott, hogy felmérje a terepet, kik laknak a mellettük lévő lakásokban. Hátha az egyikük egy démon. Míg ők ezen ügyködtek, addig Reiék abban a hitben voltak, hogy Kousuke talán meghalt....
- Ez nem lehet... - akad el Angel szava
- Biztos csak az álomban tűnt el, de a valóságban nem... - próbálja magát nyugtatni Yanagi
- Kousuke.... - omlik össze - Ha nem lennék ilyen tehetetlen, akkor ez nem történik meg. - könnyeivel küszködve okolja magát - Mért? Mért?! - markol bele a földbe - Talán hagynom kellene, hogy végezzen velem örökre. - lassan feláll - Gyere! Végezz velem te aljas rohadék! Gyere! Hol vagy te rohadék?!
Az alak egyből vissza is tért és egy karddal felé sújtott. Rei behunyva szemét várta a halált. Ám egyszer csak Yanagi kiszabadítva magát, elébe állt és egy hatalmas lángököllel kivédte az alak támadását, ki ettől métereket repült hátra....
- Nem szabad feladnod! Kousuke biztos vagyok benne, hogy él! Az a Rei kit én ismerek, nem hagyná csak így magát! Szedd össze magad és ne hagyd, hogy a gonosz győzedelmeskedjen! - mondja határozottan - Mi bízunk benned. - nyújtja oda kezét, majd elmosolyodik
- Hah? - Rei ettől meglepődik, majd összeszedve bátorságát feláll - Köszönöm. - mosolyog vissza rá
- Majd én elintézem, te szabadítsd ki Angelt.
- Rendben! - indul meg
- Most én vagyok az ellenfeled. Ha Rei kell, akkor a előbb velem kell végezned!
Míg Yanagi az ellenséggel volt elfoglalva, addig Rei óvatosan felmászott Angelhez. Próbálta széttörni a rá csavarodott fatörzset, mely túl erősnek bizonyult az ő emberi erejéhez. Erősen koncentrált, hogy egy kis erőt tudjon magából kiadni. Ettől szemei egy pillanatra kéken izzottak és sikerült megfagyasztania a fatörzset, majd Angel kitörte magát. Leugrottak a fáról és elbújtak mögé...
- Itt nem leszünk sokáig biz... Hah? - lepődik meg mikor Angel hirtelen magához öleli - A-Angel...
- Örülök, hogy nem esett semmi bajod. - öleli szorosan - Nem viselném el, ha még egyszer meghalni látnálak.
- Hm? Angel szívverése felerősödött. - veszi észre Lilline
- Aggódik... miattam? - gondolja - Minden rendben lesz. - mosolyog rá kedvesen
- Haaah? - pirul el kicsit tőle, majd nem bírja ki, hogy meg ne csókolja - Maradj itt. Segítek Yanaginak. Kijutunk innen, együtt! - érinti homlokát homlokához
- Rendben. - érinti meg kezét
Angel visszament segíteni Yanaginak. Rei addig elbújva maradt, de nem sokáig. A fa lombkoronájában egy kis fényt vélt felfedezni, mely mintha hívta volna magához. Felmászott hát, hogy megnézze közelebbről. Belül hatalmasnak látta a fát. Nagyobbnak, mint kívülről az látszik. Ámulva csodálta a belsejét. Mikor be akart lépni a fénybe, hirtelen az alak jelent meg mögötte és kardjával lesújtott rá. Gyorsan kitérve előle, beszaladt a lombkorona belsejébe. Üldözőbe vette, de szerencsére nem érte utol. Mikor beért a közepébe....
- Hah?! Ez meg... - egy buborékban ott lebegett a devil énje, ki látszólag szunnyadt - Ez én vagyok? - lép oda hozzá és meg akarja érinteni
- Nem gondoltam volna, hogy eljutsz idáig. Mindegy is. Itt fogsz meghalni! Ez lesz az utolsó halálod! - támad rá
- Talán ez lesz az egyetlen esélyem! - érinti meg devil énjét
Hirtelen hatalmas fény áradt ki a fa lombjából, melyre a fiúk is felfigyeltek és csodálkozva nézték. Hirtelen az alak, kivel eddig harcoltak eltűnt. Nem értették mi folyik most. Ahogy a fát nézték, megpillantották Reit, ki az alakkal harcolt a lombkorona legfelső ágán. Yanagi éles látásának köszönhetően egyből kiszúrta, hogy Rei már nem ember. Az illata is megváltozott. Rei védekezett a nagy kard ellen, de ahogy hátrább lépkedett az ágon lassan elért a végére. Ekkor az ellenfele hasított egyet kardjával és levágta alatta az ágat. Rei lezuhant, melyre a fiúk azonnal reagáltak, de felesleges volt. Úgy talpra érkezett, akár egy macska...
- Rei! Hát ismét önmagad vagy? - kérdi Angel
- Úgy látom visszakaptad a devil énedet.
- Hm. Azt hiszem. De ez még nem jelenti azt, hogy legyőzhetem. - néz fel a fára vörösen izzó szemekkel
Most, hogy Rei visszakapta a devil énjét, még nem jelenti azt, hogy a rémálmok megszűnnek. Hilo sajnos nem talált a neten rémálmokat okozó devilről vagy démonról. Semmi hasznos információval nem tudott szolgálni. Le volt törve, de nem adta fel. Míg ő a neten böngészett, addig Trivee és Keiko bekopogtak az összes szomszédos lakásba, hátha kiderítik kik alszanak nap, mint nap mellettük. Mindössze csak a szintjükön lévő lakásokba kellett bekopogniuk. Egyik lakásban egy öreg házaspár lakott egy kiskutyával. A másikban két srác, kik nagyon szeretnek bulizni. Mellettük egy egyedülálló anya 2 fiú gyermekkel. Mellettük egy nagyot halló öregasszony. Mindegyik lakásba bekopogtak, de nem volt eredményes. Legtöbben kedvesen fogadták a gesztust, hogy bemutatkozzanak nekik, de voltak, kik goromba módon elküldték őket. Már csak egy lakás maradt....
- Remélem nem egy öregasszony él itt, mert nem férne belém több süti. - simítja meg hasát Keiko
- Én is. Csak kopogjunk be és meglátjuk. - kopogtat be az ajtón
- Igen, ki az?
- Mi csak szeretnénk bemutatkozni. Még nem ismerjük egymást, de egy laktérben élünk. A nevem...
- Most nem igazán érek rá és nem is érdekel, hogy kik vagytok. Kopjatok le. - csapja be az ajtót
- Milyen goromba! - mordul rá Keiko
- Hm. - gondolkodik el Trivee valamin - Ha nem enged be kedvesen, akkor megoldjuk másképp.
Kilesték, hogy mikor megy el a lány és óvatosan feltörték a zárját. Megkérték Hilot, hogy fedezze őket, míg gyorsan körülnéznek az otthonában. Elsőre nem volt semmi gyanús a lakásban. Minden szoba tisztának tűnt. Azonban, mikor Trivee a hálószobába lépett....
- Hah?! Pentagrammák? - szűkül össze a szeme - Keiko azt hiszem, hogy...
- Tudtam, hogy nem csak bemutatkozni akartok! - lép be a lakásba a lány, ki elutasította a belépést, kiiktatva Keikot - Most pedig...Fejezzük be a dolgot.
- Hilo. Mért nem szóltál? - kérdi magától - Most nagy bajban vagyunk.
Hilo eszméletlenül feküdt az épület melletti sikátorban. A lány tudta, hogy utána kémkedik, mivel jól tudta, hogy ő is Triveeékkel él. Nem számított arra, hogy ilyen hamar felfedik majd, de benne volt a paklijában. A lányokat megkötözve a nappalijában tartotta, míg a hálószobájában mormolt valami igéket és varázslatokat. Trivee tudta, hogy ő az, ki Rei rémálmait okozza....
- Te is egy devil vagy, nem igaz? Mért akarsz ártani a barátunknak? - vonja kérdőre Trivee
- Hmm. Még, hogy barát. Az a devil csak egy gyilkológép, semmi több. Itt az ideje, hogy örök kárhozatra térjen. - válaszolja
- Igaz, hogy félig devil, de nem ártana csak úgy senkinek sem.
- Te csak azt hiszed. Nem ismered olyan jól...még, de már nem is fogod. - ahogy ezt kimondta, az elmondott igék hatására a pentagramma izzani kezdett
Rei álmában az ellenfél erőre kapott és több kardot varázsolt magának. Fekete aura vette körül és külseje démonibbá változott. Azonnal Reire támadt, ki gyorsan a levegőbe ugrott. Yanagi tűzörvénnyel támadt rá, míg Angel földököllel. Egyik sem volt hatásos. Mindkettőjükre visszaszállt a saját támadásuk. A lény csakis Reire pályázott, nem érdekelte más....
- Hm. Szóval csak velem akarsz megküzdeni. Rendben. Állok elébe! - azzal megiramodik felé - Itt és most legyőzlek téged és hazajutunk! - hasít karmaival a levegőbe - Most, hogy visszakaptam az erőmet, felvehetem vele a harcot. Bár sokkal erősebb, de akkor sem fogom hagyni, hogy ő győzzön!
Összecsaptak egymással. Az ellenfél 2 karddal küzdött, melyből egyet Rei hamar meg is szerzett, így egyenlő volt a küzdelem. Csak úgy hasították a levegőt az éles pengéjű fegyverek. A fém csak úgy szikrázott, mikor egymásnak vágódott. Rei gyors reflexeivel könnyedén védte ki a támadásait. Felugrott a levegőbe és lesújtott kardjával ellenfelére, ki azonnal elvesztette bal karját....
- Áh! Az a kis féreg! - mérgelődik, miközben karjából vér kezd folyni
- Úgy látom Rei jár nyerésre. Vagy tévedek? - kérdi cinikusan Trivee
- Pofa be! - vágja pofon
- Uhm! - érzi meg a fájdalmat - Ki kell jutnunk innen, hogy szóljunk a többieknek. - gondolja, majd Keikora néz, ki még mindig eszméletlen - Hilo, merre vagy?
- Ha a kis barátotokra gondolsz, akkor hiába. Nem fog segíteni nektek.
- Hah?! Mit tettél vele?!
- Semmit. Csak gondoskodtam arról, hogy ne tehesse be ide a lábát. Ennyi.
- Ha kiszabadulok, azt nagyon megbánod!
- Óh, igazán? - hajol oda hozzá, majd felemeli állát - Azt kötve hiszem. - vigyorog rá elégedett mosollyal
Trivee és Keiko nagy bajban voltak és még szólni sem tudtak Kousukenek. Hilo eszméletlen volt, mintha megbabonázták volna, hogy ne is keljen fel. Úgy el volt rejtve, hogy még egy járókelő se találjon rá. Mit sem sejtett a történtekről. Lilline végig megfigyelés alatt tartotta Reit és a fiúkat, kiknek aggasztó adatok jöttek ki. Kousuke sajnos nem tudott segíteni, mert ha megerőlteti magát, akkor a seb felszakadhat. Pihent...
- Rei életjelei felerősödtek, ami egész jó. De a fiúk... Mintha történt volna velük valami, de úgy látom nincs bajuk. - nézi a testüket, keresve a sérülésekre utaló jeleket - Kérlek éppségben gyertek vissza. - mondja aggódó tekintettel
- Jobb lesz, ha te is pihensz. - lép be a szobába Kousuke
- Kousuke! M-még nem szabadna felkelned.
- Tudom, de kíváncsi voltam hogy vannak.
- Látszólag jól, de ki tudja meddig maradnak így. - mondja aggódva
- Pihenj le vagy a végén összeesel az aggodalomtól.
- Rendben. Ezt magammal viszem a biztonság kedvéért. - fogja meg mini számítógépét - Többet úgy sem tehetünk. - azzal mindketten elmentek lepihenni
- Bízom benned, Rei. - gondolja Kousuke, majd lassan becsukja az ajtót
- Hah? - hallja meg Rei halkan Kousuke hangját - Kousuke.... Hm! - áll harci pozícióba - Itt az ideje, hogy legyőzzelek! - rohan neki
- Azt kötve hiszem! - nő vissza elvesztett bal karja - Itt neked lesz véged!
Ismét összecsaptak. Kardjuk vízhangja hallatszott a sziklákról, melyek a közelben terültek el. Az ellenfél bármilyen sérülést is szerzett, az mind beforrt neki abban a pillanatban. Rei erősebben és erősebben sújtott le, de hiába, mert mind kivédte egytől egyig. Fogytán volt az ereje, de nem adta fel. Harcolt, míg ki nem juttatja innen barátait....
- A fenébe! Mikor lesz már ennek vége? Ez a valami sebezhetetlen. - morgolódik Angel
- Semmi sem sebezhetetlen. Mindennek és mindenkinek van sebezhető oldala. Csak rá kell jönni mi az. - gyűjti össze erejét markába - Rei állj hátrább! Most én következem. Viszonzom az előbbi támadást neki.
A földből láncok törtek elő és forrón izzottak, majd elkapták a lény lábait és karjait. Ettől mozogni sem tudott. Majd az ősi tüzet bevetve csapott le a védtelen ellenfélre. A devil nem hagyta magát és álombeli harcosát felerősítette igék mormolásával, melytől a láncok elszakadtak és Yanagi támadását is kivédte, mely egyenesen feléjük tartott. Yanagi összeszűkült szemekkel nézett és egyszerűen lehetetlennek tartotta eme mozdulatot. Rei látván, hogy Angel védtelen, azonnal odasietett hozzá és a magasba ugrott vele. Yanagi egy tűzfallal védte magát....
- Ez lehetetlen! Még senki sem védte ki a támadásomat!
- Vigyázz Angelre. Ezt nekem kell lerendeznem, hiszen én vagyok az, kinek ártani akar. - azzal karmait élesítve, vadállatként futott oda ellenfeléhez és lesújtott rá
Karmai megsebesítették, de nem terítették le. Megfordult és egy láncot varázsolva kezébe, megforgatta azt, hogy azzal támadjon. Rei fürgeségével kivédte a láncot, majd kikerülve azt, támadott. Azonban a lény ekkor a háta mögé teleportált és elkapta vele a nyakát, majd a földhöz vágta. Rei feje zengeni kezdett. Le akarta tépni magáról a láncot, de nem engedte és többször megismételte ugyan azt a mozdulatot. A fiúk oda akartak menni hozzá, de egy ketrec mélyén találták magukat, melyből nem szabadulhattak. Yanagi hiába akarta magukat kiolvasztani, nem sikerült. Törhetetlen vasból lehetett....
- Rei! Engedd el, te rohadék! - kiáltja oda Angel
- A fenébe is! - rúg bele a rácsokba mérgesen - Tehetetlen vagyok. - markolja meg az egyik rácsot - Rei...
A devil nő élvezte, hogy végre ő kerekedett felül és most nincs kiút számára. Ha most elpusztítja, akkor a valóságban is életét veszti. Elégedetten mosolygott. Mindent egy tükörben nézett, mely utat mutat minden rémálomra. Trivee elszörnyedve látta, ahogy Reit ide-oda vágják a földnek. Segíteni akart, de tehetetlen volt. A kötél, mellyel meg voltak kötözve minden egyes mozgatással egyre erősebbé lett, ettől pedig vágások keletkeztek a csuklóján. Ha ütőeret ér, akkor el is vérezhet. Tehetetlenül nézte végig barátja szenvedését....
- Rei... - lábadnak könnybe szemei - Hogy lehetsz ennyire könyörtelen?!
- Már régóta nincs szívem, mely meggátoljon abban, hogy könyörületes lehessek. Csak a szenvedés éltet. Há, há, há... - nevet fel gonoszosan - Most pedig... Jobb lesz, ha a kezembe veszem a dolgokat. Már unom ezt a sok drámát. - azzal elmormolva egy igét, láthatatlanná vált és kiment a lakásból
Egyenesen Reiék lakásához ment. Tudta jól, hogy melyiket keresse. Halkan benyitott, nem vette észre senki sem. Hamar megtalálta a szobáját, ahol Rei aludt. Óvatosan bement, majd egy tőrrel akarta leszúrni, hogy így valóban meghaljon majd. Egyenesen a fejét célozta be vele....
Eközben az álomban raboskodók mit sem sejtettek a devil lépéséről. Rei próbálta a láncot leszedni a nyakáról, de míg rángatták erre semmi esélye sem volt. Összeszedte minden erejét és megragadva a lánc felé eső részét, rántott egy nagyot rajta. Ettől a lény a földre esett. Gyorsan megfogta a láncot és a nyakára csavarta, majd rántott rajta egyet. A lény eszméletét vesztette. Leszedte nyakáról a láncot és a földre dobta. Épp indult volna a fiúkhoz, hogy kiszabadítsa őket, mikor a lény eltűnt és mögötte jelent meg, hogy leszúrja. Megérezte ezt, így megfordulva kitépte kezéből a tőrt és fejbe szúrta vele. A lény térdre rogyott, majd elterült a földön....
- Most végleg véged lesz! - azzal a tőrrel lesújtott Reire - Hah?! - kapja el karját Kousuke
- Ezt nem engedhetem.
- Hogyan? - változik vissza láthatóvá teste, majd hasához kap - Vér? - nézi kezét, mely vérétől nedves
- Most az egyszer én nyertem. - mondja Rei az álomból felébredve
- Te kis... - szavai belé szorultak, majd elterült az ágyon - Nyomorult kis féreg! - mérgelődik - Találkozunk a pokolban. - ahogy ezt kimondta, teste semmivé vált
- Végre... - nyugszik meg, majd hirtelen megszédül
- Megvagy! Most már nincs mitől tartanod. - tartja karjaiban Kousuke
A devil elpusztulásával a fiúk is kiszabadultak börtönükből és felébredtek. Hilo magához térve sietett a lakásba, ahol rátalált a lányokra és azonnal kiszabadította őket. Sérüléseiket Lilline azonnal ellátta. A pentagrammát megsemmisítették, a tükröt pedig eltették biztonságos helyre. Rei sérülései pár nap múlva teljesen beforrtak és aludni is tudott anélkül, hogy rémálomba csöppenjen. Sosem derítették ki mi lehetett a devil célja, mit árthatott neki Rei. Már nem is fogják. Keiko egy álomcsapdával lepte meg, hogy ez ne forduljon elő többet. Mindenki megnyugodhatott. Rei nem bírt nyugodtan aludni, így egy pohár tej társaságában a csillagokban gyönyörködött...
- Még mindig nem bírsz aludni? - kérdi Kousuke
- Hm? É-én... Ennyire látszik?
- Most már nyugodtan aludhatsz. Biztos nem lesz egy másik devil, ki ártana neked, míg édes álmod alszod. Ha mégis, tudom, hogy te könnyedén legyőzöd. - simítja meg fejét, majd szája sarkából rámosolyog
- Hm? - pirul el
- Jó éjszakát. Holnap újult erővel szeretném, ha a feladataidra koncentrálnál. - azzal elindul vissza a szobájába
- Várj! - kapja el felsője alját - Ö-örülök, hogy nem esett semmi bajod. - mondja elpirultan
- Miattam sosem kell aggódnod.
- Még mindig érzel iránta valamit, nem igaz? - kérdi magától Angel mikor meglátta őket, majd ökölbe szorítja kezét
Folytatjuk!
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
