|
11.rész: Vívódás
Saki-chan 2019.12.01. 22:17
Rei továbbra is vérszomjas devil énjével néz szembe, mialatt barátai segíteni akarnak rajta. Apja látja, hogy sosem győzhet, így egy végső támadással akar véget vetni a csatának. Rei kívül-belül örlődik. Vajon melyik énje fog győzelmet aratni? Visszatér önmagává vagy sem?
Rei apja megjelent és lányából előhozta azt a vadat, mely el van zárva a lelke legmélyére. Ahogy kitört belőle, megállíthatatlan tombolásba kezdett, melyre Yanagi sietett oda, hogy megfékezze. Bevetette legerősebb támadását, de az meg sem kottyant neki. Súlyos vereséget szenvedett ellene, mely majdnem az életébe került. Egy titokzatos idegen jelent meg a helyszínen és felvette Reiel a küzdelmet. Hiába támadta, nem bírta legyőzni.Végül maga Rei apja ment a harctérre, hogy véget vessen lánya tombolásának. Tudta, hogy sosem fog felülkerekedni saját magán. Szembeszállt vele, hogy ő maga vessen véget életének.*..
Yanagi mit sem sejtett mi folyik körülötte. Minden csendes volt és nyugodt. Rei és az apja közt folyó harc valahogy nem akart csendesülni. Rei nem adta magát és küzdött a benne élő démonnal, s közben apjával. Csak úgy cikáztak fejében a gondolatok, melyeket elhomályosított a düh és a vérszomj. Míg ez nem csendesül, addig nem fog önmagává válni. Ezt az apja is jól tudta....
- Képtelen vagy uralkodni magadon, így pedig nem fogsz győzni önmagad ellen. - mondja Rei apja - Reménytelen.
- Mire készülhet? - kérdi Reika
- Úgy látom egy végső támadást akar rá leadni. - válaszolja Kai
- Hogyan? De hiszen... Rei. - néz rá aggódó arckifejezéssel
Apja egy hatalmas kardot húzott elő, majd ahogy Rei támadásba lendült lesújtott vele. A támadás elől képtelen lett volna kitérni, mivel elméje ködösebb volt annál, minthogy tisztán lássa a helyzetet. Mikor már majdnem elérte volna a csapás, egyszer csak egy hatalmas ököl emelkedett ki a földből és megállította a kardot, mely lassan vágta át azt....
- Nem hagyom, hogy ártson neki, még akkor sem, ha maga szerint ezt kiérdemelte. Mindenkinek joga van élni. Tudom, hogy Rei képes felülkerekedni önmagán!
- Hm. Nem tudod mit teszel, ember. - azzal a karddal úgy vágta át a sziklát, mintha csak vajból lett volna, ezzel pedig Angel mellkasát is megsértette
- Angel! - kiáltja nevét Lilline
- Angel! - nézik a többiek is rémülten, ami előttük történik
- Fenébe! - rogy térdre, mellkasához kapva, melyből ömlik a vér - Nem tudtalak megvédeni. - gondolja, majd a vérveszteségtől kábultan terül el a földön
- Hm. Még egy barátod hullt a porba. - néz lányára - Egy újabb élet, mely a te lelkeden szárad. - néz rá szúrós tekintettel
- Rei, kérlek térj magadhoz! - áll fel Reika és kiáltja - Ha nem, akkor mindannyian meg fogunk halni! - kiáltja hangosabban - Kérlek, térj magadhoz! Ez nem te vagy! - kiáltja oda neki - Igaz, hogy alig ismerlek, de tudom... Tudom, hogy sosem ártanál azoknak, kiket szeretsz. Tudom, hogy ez nem te vagy! Rei! Kérlek....
- Reika... - néz rá szomorúan Kai
- Yanagi... kelj fel. Csak te vagy képes arra, hogy megállítsd. - hajtja le fejét Lilline, térdén Yanagi feje, ki még mindig nincs magánál - Mentsd meg őt. - ahogy ezt kimondta, egy könnycsepp gördült végig arcán, mely Yanagi arcára csöppent
- Hah? - lepődik meg Yanagi, ki érzi Lilline bánatát és kétségbe esését - Lilline....
- Most, hogy egy barátod sem tudott legyőzni... - indul meg felé
- Mester, majd én bevégzem, amit nem tudtam. Ha megengedi, majd én... - húzza ki kardját, majd Rei elé lép
Rei lassan a földön fekvő Angelre nézett. Vére eláztatta a körülötte lévő földet. Kezét maga felé fordította, karmait nézte közben. Még egy pillantást vetett Angel testére, majd Yanagiéra. Látta, ahogy Lilline szomorúan gubbaszt teste felett, míg a többiek védik őket. Ahogy a kard fejéhez közeledett, hirtelen ellenfelére vetette tekintetét és mielőtt fegyvere fejét vette volna, elkapta azt. Élétől vérezni kezdett keze, de ezt meg sem érezte. Egy gyors mozdulattal elrántotta kardját és a nyakánál fogva a földbe vágta. Láncaival pedig erősen odatapasztotta végtagjait. Erősen szorítani kezdte a gigáját, hogy ezzel ölje meg. Ellenfele képtelen volt kezét levenni róla. Rei szemei vörösen izzottak....
- Rei! Engedd el! Kérlek ne olts ki még egy életet. Rei! - kiáltja Reika - Ha megölöd, csak magadnak teszel rosszat. Hát nem érted? - indul el felé lassú, óvatos léptekkel - Nyugodj meg és hallgass a barátaidra. Mi mind melletted vagyunk.
Rei továbbra sem engedte el ellenfelét, ki már lassan az ájulás határán volt. Ahogy Reika beszélt hozzá, lassan engedett a szorításon, melyet ellenfele is észrevett. Látta, hogy a szavak hatnak rá és nagy esély van arra, hogy megnyugszik. Így is történt. Elengedte nyakát, majd Reika felé indult volna meg. Kai gyorsan elé állt, hogy megvédje. Ahogy Rei felkelt, elengedte ellenfelét, láncait visszahúzta maga mellé....
- Itt az alkalom! - pattan fel és kardjával gerincbe vágja Reit
- Hm. - nézi apja rezzenéstelen arccal az előtte történteket
- REIII! - kiáltja Reika
- Reika, maradj itt! - tartja vissza Kai
- Rei... - néz felé könnyes szemekkel Lilline
Rei szájából vér kezdett ömleni, majd térdre rogyott. Mindenki lélegzetvisszafojtva várták, hogy mi fog most következni. Rei nem mozdult. Vére lassan folyt végig a földön, egészen Angel testéig, ki lassan kinyitotta szemeit. Rémülten vette észre, hogy társát hátulról gerincbe szúrták. Sanja nem bírt megmozdulni. Erőt vett magán, de nagy fájdalmai voltak. Sérülése igen komoly volt....
- Rei... nem lehet, hogy... Nem... Ahogy a karja visszanőtt, úgy fog a sérülése is beforrni. - gondolja - ahogy ezekre gondolt, Rei elterült a földön, ahogy a kardot kitépték hátából, nem mozdult meg többé - Ez... - akad el a szava, szemei összeszűkülnek a sokktól
Mindenki, ki látta, szótlanul nézte végig, ahogy Rei szeméből kihuny a fény. Apja látszólag nem volt elégedett, míg tanítványa épp ellenkezőleg. A vad devilt végre legyőzték. Karperecein láncai visszaálltak eredeti méreteikké, ahogy teste is újra a régi önmaga lett. Angel lassan odamászott hozzá, hogy megnézze él-e még vagy már túl késő. Lassan felemelte élettelen testét és arcára nézett, letörölte szája széléről a vért....
- Most elégedett? - kérdi
- Hm? - lepi meg a kérdés
- Végre legyőzte, ahogy akarta. Most elégedett? - kérdi meg még egyszer
- Angel... - mondja halkan Lilline
- Válaszoljon! - néz dühös szemekkel Reia apjára, ki semmit sem szól - Mire volt jó ez az egész?! Arra, hogy kivégezhesse?! Válaszoljon!
- Ne merészelj így beszélni a mesterrel! - förmed rá
- Hagyd... - állítja le - Ez volt a helyes. Elbukott, mert képtelen volt uralni azt, mely valójában volt. Bárkit elpusztíthatott volna. Ártatlan nőket, gyerekeket és férfiakat egyaránt. Ha arra nem képes, hogy önmagát megfékezze, akkor csupán egy elfajzott, ki nem érdemel életet.
- Ügye most csak viccel?! Maga az, ki nem érdemel életet!
- Fogd vissza a szád, emberfajzat!
- Mert, különben mi lesz?
- Téged is felnyársallak, ahogy őt.
- Igazán. Próbáld csak meg! - emelkedik ki egy kar a háta mögött, hogy támadjon, ha ezt megpróbálná
Angel végig a karjaiban fogta Rei élettelennek látszó testét. A dolgok lecsendesedésével, minden nyugalomba borult. Rei nem halt meg teljesen. Ugyan oda került, ahova Yanagi is. Az élők és holtak közötti térbe, melyben eldöntetik merre folytassák tovább. Yanagi nem volt tőle messze. Mikor megpillantotta őt, azonnal odasietett hozzá....
- Rei! Hát itt vagy! - fut oda hozzá, majd lassan letérdelve mellé felemeli fejét
- Y-Yanagi? - nyitja ki lassan szemeit - H-hol vagyunk? - kérdi, majd lassan felülve körbenéz
- Ez itt valószínű az élők és holtak közti határ. Gondolom még nem haltunk meg teljesen, csak haldoklunk. - válaszolja
- De mért vagyok.... - akad el szava - Már emlékszem. - villan be előtte, hogy hátba szúrják - Értem. - áll fel lassan
- Kijutunk innen, csak azt nem tudom hogyan.
- Én már voltam itt.
- Hogyan?
- Már nem egyszer léptem át az élők világát és léptem át a holtakéba. Általában volt, ki segítsen és csupán pár perc volt az egész, viszont most más a helyzet.
- Tudom, hogy most is sikerülni fog. - simítja meg arcát majd - Én bízom benned, Rei. - homlokát övéhez érinti - Együtt kijuthatunk innen.
- Yanagi... - hunyja be szemét - Köszönöm.
Yanagi lassan magához ölelte Reit, ezzel megnyugtatva őt. Ekkor hirtelen a semmiből láncok törtek elő és feléjük törtek. Rei ellökte Yanagit az útjából, majd futásnak eredt. A láncok el akarták fogni, majd elpusztítani a benne élő jót, hogy végleg a gonosz maradhasson. Hiába futott, nem jutott messzire. A láncok elkapták lábait és karjait, majd kifeszítették, mintha a pók hálójába ragadt volna. Nem volt menekvés....
- Rei! - kiált utána Yanagi - Ki foglak szabadítani. - próbálja letépni láncait
- Ez így nem fog menni. - szól rá - Ezt te is tudod. Mivel ezt nekem kell megoldanom.
Rei küzdött a benne lévő rosszal, míg Angelék azon voltak, hogy felélesszék barátaikat. Lilline tudta, hogy vérével visszahozhatják őket, így fogott egy éles kődarabot, majd egy mély vágást ejtett csuklóján és az abból kibuggyanó vért Yanagi szájába folyatta, ki látszólag reagált rá....
- Kérlek, mentsd meg őt. - mondja halkan
- Hm? - hallja meg Lilline könyörgését - Lilline...
- Hah? - érzi meg Yanagi szívének erős dobbanását - Yanagi... - vér megtette hatását és kezdett magához térni
- Rei... kérlek, térj magadhoz. Tudom, hogy még nem adtad fel és kész vagy visszavágni. - gondolja Angel magához ölelve Rei testét
- Hallom... Hallom, Angel hangját. Engem szólít.
- Mindenki azt akarja, hogy élj! Akkor ne add fel! Élj!
- Igen... Élni akarok! Élni... akarok!!!! - azzal láncai szemeire hulltak
Hirtelen kinyitotta szemeit, majd felült. Angel meglepetten nézett rá. Lassan felállt, majd farkasszemet nézve ellenfelével, támadó pozíciót vett fel...
- Ha végezni akarsz velük, előbb velem kell leszámolnod! Nem hagyom, hogy árts a barátaimnak! - élesíti karmait
- Hm. Még életben vagy? - kérdi magától - Erős egy nőszemély. - néz rá komoly arccal
Lassan megindult felé, léptei lassúak voltak és alig állt a lábain. Sérülése némileg elkezdett beforrni, de már túl sok energiát vesztett. Mikor már csak pár méterre volt tőle, lassan elhomályosult előtte minden és elájult. Ellenfele karjaiban landolt, ki értetlenül nézte hogyan képes ilyen sérülés után talpra állni....
- Hihetetlen egy nőszemély vagy. - mondja halkan
- Hmm... - mosolyodik el szája sarkában Rei apja, ki elégedett a látvánnyal
- Örülök, hogy életben maradtál. - gondolja Angel, majd elájul
Kik a helyszínen voltak, azonnal odasiettek a sérültekhez. Hiloék is megkönnyebbültek, mikor látták, hogy két devil társuk életben maradt. Kai mindenkit azonnal a házba teleportált, hogy mielőbb elláthassák a sérülteket. Hayato kisebb karcolásokkal, de megúszta a harcot. Yanagi, Angel és Rei már kevésbé. Egyikük sérülése rosszabb volt, mint a másiké. Hosszas pihenésre és felépülésre kell számítaniuk. Míg pihentek Reikaék minden nap ellátogattak hozzájuk, hogy tudják hogy vannak. Aggódtak miattuk, főleg Reiért, ki kemény harcon volt túl és biztos nagyon megviselte testileg és lelkileg is egyaránt....
Egy-két hét eltelt, mire mindhárman meggyógyultak. Yanagi épült fel hamarabb, mivel ő kapott angyali vért még az nap a helyszínen. Angelnek nehezebben forrt be a sebe, mivel ember. Szívós és nem kell aggódni miatta. Már nem egyszer sérült már meg komolyabban. Szerencséje volt, mivel, ha kicsivel mélyebbre hatol be a penge, akkor akár ketté is hasíthatta volna. Képességének hála, le tudta lassítani a kardot, ezért is úszta meg könnyebben. Mikor talpra tudott állni, egy nap többször is bement Rei szobájába megnézni hogy van. Aggódva nézte, de tudta, hogy hamar fel fog épülni. Yanagi is egy nap többször benézett hozzá. Alig várta, hogy felépüljön. Kousuke sem volt rest. Reggel és este is bement hozzá, hogy ellenőrizze az állapotát. Lilline cserélte ki a kötéseit, melyeket csak az első pár napban kellett átkötözni. A további felépülés már csak az energiájának visszanyerése és lelki állapotának helyreállása végett volt szükséges. Testileg annyira kimerítette a hosszú és kemény csata. hogy végig csak aludt. A többiek aggódva várták, mikor is kel fel végre. Az eredményei normálisak voltak, mely megnyugtató volt....
- Csipkerózsikánk még mindig alszik? - kérdi Trivee reggelit készítve
- Igen. Biztos hamar fel fog kelni és valószínű farkas éhes lesz. - válaszolja Lilline
- Hiányzik. Szeretném magamhoz ölelni. - ábrándozik Keiko
- Hm? Miről diskuráltok? - kérdi Hilo - Még nem kelt fel?
- Nem, pedig jó lenne. - válaszolja Keiko - Mióta alszik?
- Már lassan 2 hete. Biztos kimerült testileg és lelkileg. Adjatok neki időt. - mosolyog rájuk Lilline
- Jó reggelt. - lép be a konyhába ásítozva Yanagi is
- Hé! El a kezekkel. - csap mrá Yanagi kezére, ki süteményt akar venni tőle - Mindjárt kész vagyok. Légy türelmesebb.
- Áh! Jól van na. Már farkas éhes vagyok.
- Mi ez a hangoskodás már kora reggel? - kérdi Angel
- Semmi, semmi. Várjuk, hogy a mi kis Csipkerózsikánk végre felébredjen - válaszolja Yanagi
- Hm. Én is. - mondja halkan
- Hm? Mondtál valamit? - kérdi Trivee
- Semmit. - mosolyodik el
- Helósztok. Felkelt már? - jelenik meg Kai és Reika
- Még nem, de már alig várjuk. - válaszol Trivee
- Pedig azt hittem 2 hét elég lesz neki. Hogy lehet eddig aludni? - kérdi nagyot sóhajtva
- Én is tuti hetekig aludnék egy ilyen csata után. Végtére is sok energiáját emésztette fel és a gerincét is majdnem teljesen átszúrták. - mondja Kai
- Igazad van. Én tudok várni akár hónapokig is. - bólint egyet Reika
- Azért annyit nee. - rázza fejét Keiko
- Tessék, itt a reggeli. Nektek is jut. - ad egy-egy tányért Reikaéknak
- Köszönjük.
- Lehet hamarosan felébred. Nem hiszem, hogy maradna neki a palacsintából. Keiko felvinnéd neki légyszi. - adná oda neki a tálcát
- Majd én felviszem. - veszi ki kezéből Angel és Yanagi
- Hah? - néznek meglepetten
- Mondom, majd én felviszem! - húzza el a tálcát Angel
- Majd én! - húzza vissza Yanagi
- Mért is kellene neked felvinned? - kérdi mérgesen Angel
- Mert én sokkal tartozom neki. Ha ő nincs, akkor már rég alulról szagolnám az ibolyát!
- Gyenge kifogás. Hiszen ő volt, aki megsebesített.
- Na és?
- Agrr.... - mordulnak rá egymásra
- Na, de fiúk! Ne veszekedjetek. - állítja le őket Trivee
- Akkor is én viszem fel neki! - jelenti ki Angel
- Nem! Én fogom és kész! - emeli fel hangját Yanagi
- Ne veszekedjetek! Adjátok vissza a tálcát! - próbálja visszavenni tőlük Trivee - Hah? Áh! - botlik meg
- Uhm.. - az egész Kousuke fején kötött ki
- B-bocsi Kousuke. Tessék. - nyújt oda neki egy törlőkendőt
- Hm. Mi ez a felfordulás kora reggel? - kérdi
- Semmi. - azzal morcosan az ajtó felé vette az irányt - Még is mi ütött belé? - mérgelődik magában - Hah? Áh! - ütközik bele valaki
- Uhm... B-bocsi. - dörzsöli meg homlokát
- Rei... - kerekedik el szeme, majd lassan meg akarja simítani arcát
- Rei! - veszi észre Keiko, hogy felébredt és a nyakába borul örömében
- Uhm... K-Keiko.... - hátrálni kezd, majd a lendülettől elveszíti egyensúlyát, így nekiütközik az épp háta mögé kerülő Kaijiba
- Hát felébredtél? - öleli meg boldogan
- Hé! - rántja ki karjaiból Angel - Fékezd magad! - mordul rá
- Öhm... Sajnálom, csak nagyon megörültem annak, hogy viszont láthatlak.
- S-semmi baj. - mosolyog rá kedvesen Rei - Angel... - néz fel rá meglepetten, ki féltékeny arccal néz Kaijira
- Angel, nyugodj le. Mi ütött beléd? - kérdi Trivee - Rei! Örülök, hogy felébredtél.
- Hm. - lép hátra Angel, majd elfordítja fejét
- Rei! - öleli meg Reika is
- R-Reika? - lepi meg jelenléte
- Úgy aggódtam miattad. Többet ne csinálj ilyet!
- Rendben. M-megígérem. - öleli vissza
- És... Yanagi? - kérdi a többiekre nézve - Yanagi hol... - pillantja meg - Ya....
- Rei... Látom jobban vagy már. - lép ki a többiek mögül - Üdv újra között.... - akad el a szava
- Annyira sajnálom! - fut oda hozzá, majd a derekát elkapva, szorosan megöleli őt - Sajnálom! Sajnálom!
- Hé. - tolja el magától és mélyen a szemeibe néz - Egyben vagyok, nem kell mit sajnálnod. Túléltük, az a lényeg. - simítja meg fejét és kedvesen mosolyog rá
- Ha.... - aggódva néz vissza rá, majd szemeiből könnyek törnek elő
- Haaah? - Yanagit teljesen meglepi eme reakció
- Most, hogy mindannyian felépültetek és jól vagytok, ideje leülni és enni. - jelenti ki Keiko, majd mindenkit az ebédlőbe hív
- Mi volt ez a reakció? - kérdi magától Yanagi
- Hm? - veszi észre zavarodott tekintetét Kousuke
Angel és Yanagi kicsit lemaradtak a többiektől. Mindenki nagyon örült annak, hogy ismét talpon láthatják Reit is. Végre újra közöttük lehet. A többiek is mind üdvözölték. Angel lassan felment a szobájába. Tudta, hogy most nem lesz lehetősége beszélni Reiel, ki körbe van véve a barátaival. Gondolta majd máskor megpróbálja. Yanagi végig Reit nézte. Le sem tudta róla venni a szemét, mely feltűnt Triveenek és Kousukenek is. Szépen megreggeliztek, majd indultak a dolgukra. Reika és Kai megköszönték a finom reggelit és még egyszer megölelték Reit. Megbeszélték, hogy legközelebb is eljönnek. Kaiji is szomorúan, de távozott. Hívta a kötelesség, így nem maradhatott tovább. Angel a szobájában tartózkodott, Lilline félrevonult elemezni rei jelenlegi adatait, melyet idő közben csináltatott róla. Hilo a kameraszobában folytatta tovább a munkáját. Trivee és Keiko kártyázni kezdtek Yanagival. Ma pihenhettek és nem kellett terepre menniük. Kousuke a dolgozószobájában dolgozott. Rei pedig a fürdőbe igyekezett, hogy felfrissüljön egy kis forróvíztől. Pár perccel később váratlan látogató állított be....
- Hát felépültél? - néz fel a lépcsőre, ahol Rei ledermedt testtel néz le rá - Remek.
- Hah? Mit keres itt? - förmed rá Yanagi
- Hm. Úgy látom te is életben maradtál.
- Engem nem olyan könnyű elpusztítani. - néz rá vörösen izzó szemekkel
- Hm. Helyes. Jobb, ha minél több erős ember van mellette.
- Mire céloz ezzel? - kérdi Yanagi
- Arra, hogy nem ez volt az első alkalom, hogy azzá vált ami. - válaszolja
- Hogyan? - lepi meg a válasz őket
- Még nagyon sok idő kell, hogy teljesen uralma alatt tudja tartani a benne élő devilt. Látszatra lehet, hogy sikert aratott és legyőzte, de ez még bármikor megváltozhat. Még túl fiatal és törékeny. Emberi része sebezhetővé és gyengévé teszi. Ezért nem képes arra, hogy felülkerekedjen rajta. Csupán a láncai azok, melyek biztonságban elzárják a benne élő szörnyeteget.
- Hazudsz! - kiált rá Rei - Nem vagyok szörnyeteg!
- Hm. Valóban. Akkor mért őt hívod most is? - vonja kérdőre, a vörös szemeire utalva ezzel - Mért bújsz mögé? Talán félsz valamitől?
- Haah? - néz rá ijedt tekintettel - Én nem félek semmitől! - azzal egy jégkaszával a magasba ugorva lecsap rá
Folytatjuk!
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
